Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-23 / 95. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. április 23., szombat A Szojuz T-8 visszatért a Földre A Szojuz T—8 űrhajó legénysége, Vlagyimir Tyitov alezredes, parancsnok, Gen- nagyij Sztrekalov fedélzeti mérnök és Alekszandr Sze. rebrov kutatóűrhajós pénteken, moszkvai idő szerint 17 óra 29 perckor jó egészségben visszatért a Földre. Az űrhajó leszállóegysége az előre megadott körzetben a kazahsztáni Ariik várostól 60 kilométerre északkeletre ért Földet. A Szojuz T—8 szerdán indult útnak Bajkonurból a Föld körül keringő Szaljut— 7—Kozmosz 1443 űrkomplexumra. Miután, az űrhajó és az űrállomás közelítése során rendellenességeket tapasztaltak, a földi irányítás úgy döntött, hogy az összekapcsolásra ne kerüljön sor, s a három űrhajós térjen vissza a Földre. Tyitov, Sztrekalov és Szereb rov először leválasztotta a Szojuz T—8-ról az űrhajó orbitális egységet, majd bekapcsolta a fékező hajtóműveket és megkezdte a leszállást. A leszállás megkezdése után szétválasztották a visszatérő egységet, s az űrhajónak a műszaki berendezését tartalmazó részét. A légkörbe való belépést követően kinyíltak az űrhajó ejtőernyői, majd a Föld közvetlen közelében működésbe léptek a sima leszállást biztosító hajtóművek, s a visszatérő egység a megadott térségben talajt ért. Marjai József hazaérkezett Marjai József miniszterelnök-helyettes péntek délelőtt hazaérkezett Franciaországból, ahol részt vett a magyar gazdasági napok megnyitásán és tárgyalt a francia politikai és gazdasági élet több vezető személyiségével. Fogadásánál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Jacques Lecompt, Franciaország budapesti nagykövete is. Lenin születésének 113. évfordulója alkalmából • • Ünnepi ülés Moszkvában Lenin születésének 113. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartottak pénteken Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotájában Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának s a Szovjetunió más párt- és állami vezetőinek részvételével. Az ünnepségen jelen voltak Moszkva város dolgozóinak képviselői, az SZKP veteránjai, az ország társadalmi, tudományos és kulturális életének kiemelkedő személyiségei és számos külföldi vendég. Ünnepi beszédet Mihail Gorbacsov, az SZKP kb, pb-tagja, a központi bizottság titkára mondott. Hangsúlyozta, hogy Lenin neve a világ forradalmi megújításának jelképe lett. Az SZKP azon dolgozik, hogy megvalósítsa, átültesse a gyakorlatba Lenin tanítását. XXVI. kongresszusán a párt kidolgozta a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődésének fő irányait a nyolcvanas évekre. E tervek megvalósításában máris számottevő sikerek születtek. Nemzetközi kérdésekről szólva Mihail Gorbacsov megállapította, hogy az SZKP és a szovjet állam nemzetközi tevékenységét a lenini békestratégia, a szocialista külpolitika lenini elvei határozzák meg. A nyolcvanas évekre kidolgozott békeprogram megvalósítása során az SZKP síkra- száll az ésszerűen szervezett nemzetközi kapcsolatokért, és mindenekelőtt a háborús veszély elhárításáért. Gorbacsov a továbbiakban rámutatott, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződésének legfőbb oka az a kalandor szemlélet, amellyel az imperializmus legagresszívabb körei korunk legfontosabb kérdéséhez, a háború és a béke kérdéséhez közelítenek. A szónok a továbbiakban a nemzetközi élet befolyásos tényezőjének nevezte a háborúellenes mozgalmat. Az Egyesült Államok és más NATO-államok vezetőinek számolniuk kell azzal, hogy a társadalmi erők fellépnek a fegyverkezési hajszával, az amerikai rakéták Nyugat-Európába telepítésével szemben — mondta. A Szovjetunió történelmi felelősségét abban látja, hogy legyőzhetetlen akadályt állítson az imperializmus embertelen politikája elé. A Szovjetunió politikáját, tetteit nemcsak a szovjet nép és a szocialista országok testvéri népei biztonságának megteremtésére irányuló szándék ösztönzi, hanem az a felelősség is, amelyet az egész emberi civilizáció jövőjéért érez. A Szovjetunió arra törekszik, hogy normális, jó kapcsolatokat alakítson ki minden országgal, köztük az Egyesült Államokkal is. Politikájának vezérelve az SZKP XXVI. kongresszusának az a megállapítása, hogy nemzetközi téren nincs fontosabb feladat, mint a béke megvédése — hangoztatta beszédében Mihail Gorbacsov. Magyar felszólalás Madridban Az európai biztonsági és együttműködési konferencia részvevői madridi tanácskozásának pénteki plenáris ülésén felszólalt Varga István nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Kifejezte elismerését a nyolc semleges és. el nem kötelezett ország küldöttségének azokért az erőfeszítésekért, amelyeket a találkozó záródokumentum-tervezete új változatának kidolgozására tettek. A megújított tervezetet értékelve a magyar küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy az biztosítja az európai biztonsági folyamat folytatását és a részt vevő államok közötti együttműködés fejlesztését a különböző területeken. Ezért a magyar küldöttség a madridi találkozó záródokumentumában való megállapodás alapjának tekinti a megújított tervezetet. Ugyanakkor a magyar küldöttségvezető hozzátette, hogy néhány ponton az új tervezet nem tükrözi kellően a szocialista országok álláspontját A találkozó jelenlegi szakaszáról szólva Varga István hangsúlyozta, hogy ebben a döntő szakaszban lehetséges a megállapodás, amennyiben valamennyi részt vevő állam részéről megnyilvánul a pozitív politikai akarat és küldöttségeik ennek megfelelően cselekednek. Elítélte azokat a kísérleteket, amelyek a megállapodás késleltetésére és a találkozó elnyújtására irányulnak. Hazánk továbbra is a helsinki záróokmánynak megfelelően jár el mind belső gyakorlatában, mind nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésében és továbbra is érdekelt abban, hogy a helsinki elvek az államközi kapcsolatok normái maradjanak és a részt vevő államok közötti együttműködés a záróokmány ajánlásainak megfelelően fejlődjék — hangoztatta Varga István. Ezt követően felszólalt Jurij Dubinyin nagykövet, a szovjet küldöttség helyettes vezetője. Hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség megítélése szerint lehetséges a találkozó sikeres befejezése a jelenlegi szakaszban. A szovjet felszólalás után Max Kampelman nagykövet, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője szólalt fel. Kijelentette, „megérti a többi részt vevő állam türelmetlenségét", azt, hogy sürgetik a záródokumentum mielőbbi intenzív megtárgyalását és a megállapodást, de az Egyesült Államok úgy véli, hogy a jelenlegi tárgyalásoknál, vagy ezek meggyorsításánál nem kevésbé fontos, hogy „a helsinki záróokmány ajánlásait minden országban végrehajtsák.” —{ Külpolitikai kommentárunk )~ A kancellár és a „Vaslady” BOVIN, AZ IZVESZTYIJA VILÁGSZERTE GYAKRAN IDÉZETT kommentátora csütörtökön este a Magyar Televízió külpolitikai műsorában egy kérdésre válaszolva kijelentette: külpolitikai síkon nem vár látványos kurzusváltozást Helmut Kohl új bonni kabinetjétől. A nyugatnémet kancellár külföldi tárgyalásai a Bovin-prognózist látszanak igazolni. A kancellár néhány nappal ezelőtt tért vissza Washingtonból, csütörtök este pedig Londonba utazott. A két atlanti fővárosban lefolytatott tárgyalás négy fő témája nyilvánvalóan azonos volt. Ami az első pontot, Genfet és a rakétákat illeti, Kohl — Thatcher asszonyhoz hasonlóan — támogatja a Reagan-féle „közbülső” javaslatot. De — az amerikai elnökkel és a brit kormányfővel ellentétben, akiket elsősorban a telepítés megkezdése érdekel — a kancellár, a jelek szerint, a megígért folyamatosság jegyében valóban szeretne eredményt látni a szovjet—amerikai tárgyalásokon. Kohl nem utolsósorban ezért szorgalmaz (egyelőre eredménytelenül) aktívabb szovjet—amerikai párbeszédet. Ezt a kísérletét a hivatalos London hűvös közönnyel figyeli. SZÓ SINCS LONDONI KÖZÖNYRŐL, viszont a második pont, a tőkés csúcs előkészítése ügyében. Thatcher asszony ugyan az egész nyugati világban a legközelebb áll a reagani koncepcióhoz, de emlékezetes ingerültséggel kelt ki a kelet—nyugati kapcsolatokat elsorvasztani kívánó amerikai embargópolitika ellen. A brit kormányfő jól emlékszik arra, hogy az emiatt kirobbant vita látványos kudarcba fojtotta a tavalyi versailles-i tőkés csúcsot. Most egyetért Kohllal abban, hogy ezt az idén el kell kerülni. S ez már átvezet a harmadik pont, a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok érzékeny szférájába. A súlyos gondokkal küszködő két nyugat-európai hatalom nem hajlandó újabb munkahelyek és üzleti lehetőségek elvesztésére. Nem hajlandó a fellendülés első halvány jeleinek megsemmisítésére sem azzal, hogy — a vélt amerikai érdeknek megfelelően — gyakorlatilag felszámolja a szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatait. AZ ELSŐ HÁROM PONTBÓL ELEVE KÖVETKEZIK A NEGYEDIK: a közös madridi magatartás. Washingtonban Kohl a siker kézzelfogható jele nélkül próbálta meggyőzni partnerét arról, hogy a világnak fontos az enyhülési folyamat és ehhez eredményes madridi zárónyilatkozat kell. Londonban a kancellárnak ez a törekvése a kiszivárgott hírek szerint, nagyobb megértésre talált. Vajon miért? Thatcher asszonynak valamivel nagyobb együttműködési készségét a megfigyelők belpolitikai motívumokkal indokolják. Kohl a választás után megerősödve érkezett partneréhez, aki — belső okokból — alighanem hamarosan kiíratja az új választásokat. Harmat Endre AUSZTRIA VÁLASZT (IV/4.) Személyiség és stílus Ebben a választási hadjáratban a személyiség meghatározó lehet. Talán a stílus is. ★ Bécsben, a Felső-Belvedere márványtermében gyülekezett január 10-én a Néppárt minden számottevő embere Voralbergtől Bur- genlandig, hogy a világsajtó és az osztrák szellemi élet elitjének jelenlétében meghallgassák a párt vezetője, dr Alois Mock „Nyilatkozatát a nemzet helyzetéről”. A nagy ellenzéki párt a történelmi múlt megidézésével az „új patriotizmus” szellemében lépett a választók elé — elegánsan, sőt bizonyos nagyvonalúsággal. 1955. május 15-én ebben a teremben írta alá a négy nagyhatalom külügyminisztere az Állam- szerződést, amely Ausztriának visszaadta a függetlenséget. Huszonhét év után most először nyitották meg politikai rendezvény előtt a Belvederét... 1945-től 1966-ig a Néppárt volt a koalíció vezető pártja. 1966-tól 1970-ig egyedül kormányzott. Ezután következett a szocialista éra. Most újból úgy tűnik, hogy a kereszténydemokratáknak kedvez a széljárás Ausztriában is, s a kormányba segítheti a Néppártot. Elolvastam dr. Alois Mock elemzését. Érdekelt, ki ez a politikus. Egy Kärtner-strassei palota a Néppárt székháza. A bejárat két oldalán Mock és a tartományi főnökök színes, nagyméretű poszterei. A feljáró tágas, szőnyeg fut az emeletre. Herbert Vytus- ka, a párt szóvivője fogad. Miközben a feketét készítik — „Önöknél ugye ez így szokás?” — közli, egy órája van számomra. Benne él a témában, ma délelőtt már tartott egy sajtótájékoztatót. Közben egy telefon: hamburgi kolléga kér találkozót. — Engem Mock úr érdekel. A kérés váratlanul érte, de valóban „schlagfertig”. — Kérem. Most fejeztem be az életrajzát. Alois Mock 1934-ben született. apja tejcsarnokos falun. Egyéves sem volt, amikor édesapja meghalt. 1938-ban a németek elvették a csarnokot a náciellenes családtól, mostohaapja teherautót vásárolt és fuvarozni kezdett. A gimnázium után Bécsben jogot tanult, majd Brüsszelben és Bolognában folytatta tanulmányait. 1962-ben a külügyminisztérium munkatársaként Párizsban dolgozott. Aztán Klaus koncellár kabinet- főnöke, majd 35 éves korában Ausztria legfiatalabb oktatási minisztere. 1969-ben az ENSZ-ben képviseli Ausztriát, 1970-ben parlamenti képviselő, 1971-ben a Munkások és Alkalmazottak Szövetségének elnökévé választják. 1978-tól a Néppárt parlamenti frakciójának vezetője, 1979-től a párt elnöke és egyben a keresztény- demokrata pártok „inter- nacionáléjának”, az Európai Demokratikus Uniónak az elnöke. — Önök minden választásnál majnem pontosan kétmillió szavazatot kapnak. Milyen rétegek állnak pártjuk mögött? — Pártunk föderatív felépítésű, különböző szövetségek alkotják. Nem lehet azt mondani ma már, hogy ez vagy az a társadalmi réteg áll az egyik, vagy a másik párt mögött. Nekünk igen erős a munkáshátterünk is. A kamarai választásnál a munkások 31 százaléka szavazott a Néppártra. — Most milyen esélyt ad pártjának? — Nem lehetetlen a relatív többség. ★ Mercedessel jött értem a taxis. Újságíró számára kincs egy taxis, ők a leginformál- tabb emberek. Mondom neki, a választások miatt vagyok itt. — Csak vége lesz már egyszer, elegünk van ebből a sárdobálásból! A többiek sem tudnak másképp csinálni... Én nem tudok elképzelni kormányt Kreisky nélkül. Minden, ami van, abban benne van a keze. Amit mondott, abban még mindig igaza lett. — Na ja, vannak dolgok... A rendőrök túl lazák, nincsenek sokan a garázda elemek, csak fel kellene lépni Egy szellemes képmontázs: az osztrák parlament epulete — „nyakában” Kreiskyvel (balra) és Mockkal (Fotó: AP — MTI — KS) ellenük ... Nekem mindenem megvan, persze nem mindenki keres olyan jól, mint én. Valóban nem tudom már, mit vegyek. Utazni fogunk. Tavaly háromszor jártam önöknél is. Mi most valóban eljutottunk a Schlaraf- fenlandba (mesékben szereplő ország, ahol a kerítést is kolbászból fonják). Meghívót kaptam a kancel. lár nemzetközi sajtótájékoztatójára. Az utóbbi időben a sajtó sokat foglalkozik a kancellár egészségével. Semmi jelét nem láttam annak, hogy beteg lenne. Elvegyült az újságírók között, elbeszélgetett néhány ismerőssel. Aztán egy órán át állta a kérdéseket. Mintha az egyetemen ülnék ... A professzor, ez a bölcs, nagy politikus minden „tanítványának” egyforma higgadtsággal, alapossággal elmondja nézetét akár a zöldekről, akár az izraeli—arab fogolycseréről, akár a nyugatnémet szociáldemokratákról, vagy a fegyverzetek egyensúlyáról van szó. Megdöbbent az ismereteknek ez "á mélysége, pontossága, nézeteinek kristálytiszta megalapozottsága. A választásokról kérdezik. A közelmúltban ismételten kijelentette, nem hajlandó koalíciós kormányt vezetni. Ha azonban csak minimálisan maradnak el az 50 százaléktól, kisebbségi kormányt igen. „És körül fogunk nézni, hogyan lehet stabil kormányhoz jutni.” Van ebben bizonyos nyomás is: ha engem akartok, álljatok az Osztrák Szocialista Párt mellé elég nagy számmal! Most ismét kijelenti: — Azon a napon, amikor pártom az abszolút többséget elveszíti, én is elveszítem a választásokat. A negatív konzekvenciákat is le kell vonnom. Akkor itt az ideje, hogy változás történjen. — Április 24-én egy egyszerű kérdést teszünk fel az osztrákoknak: azok iránt akarjátok-e bizalmatokat megújítani, akik tizenkét éven keresztül bizonyítottak, vagy valóban belementek abba a kockázatba, hogy azoknak adjátok a kormányt, akik csak mint mindent jobban tudók mutatkoztak be? Én szilárdan meg vagyok róla győződve, az lesz a válasz: további négy évre szocialista kormány legyen Ausztriában! (VÉGE) Báling József
