Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-26 / 21. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. január 26., szerda MIT KAPUNK A RECEPTRE? Gyógyszerek - csomagolások - patikák Az egri Dobó téri gyógyszertárban is készítenek olyan medicinákat, melyek enyhíthet­nek a hiányon (Fotó: Szántó György) Új módszerek, bővebb szerepkör Harmincéves az újjászervezett TIT Régebben is elő-előfordult, de egyre inkább gyakorlattá vált és válik, hogy a beteg nem egészen azt a gyógy­szert kapja néha, amelyet megszokott. Talán a csoma­golás, a szín, talán még az elnevezés is más. De van, mikor a pult másik oldalán álló csak elnézést kérőén széttárja a karját: nézzen be később, most nem tudunk ilyet adni. Azért kerestük föl dr. Juhász Lajosné me­gyei főgyógyszerészt és Pa­lotai Sándornét, a Heves megyei Tanács Gyógyszer­tári Központjának gyógy­szergazdálkodási osztályve­zetőjét, hogy megkérdezzük tőlük, mi az oka annak, hogy néhány medicina hi­ányzik, vagy nem a már jól ismert formában kapható. Behozatali nehézségek — Az ismert gazdasági ne­hézségek a gyógyszerész szakma számára is gondot jelentenek. Bár leszögezték, hogy alapvető, életmentő szerekből mindig elegendő­nek kell lennie, másfajta készítmények esetében lehet fennakadás. Ugyanis sok minden szükséges ahhoz, hogy végül úgy jelenjék meg a medicina. Nemcsak alapanyagok kellenek, de más adalékok és festékek is. Ezek beszerzése nem min­dig egyszerű, előfordulhat, hogy a gyártó nem tud va­lamihez hozzájutni. Eddig 20—25 készítmény jelentett gondot, ezután a kétszere­sével kell számolni. — Tudnak-e ezen a hiá­nyon valamilyen módon eny­híteni, milyen lehetősége van a gyógyszerésznek? — Az előbbi adatok orszá­gosak voltak, vidéken lé­nyegesen egyszerűbb a hely­zet, minél kisebb a település, annál közvetlenebb kapcso­lat alakulhat ki az orvos és a patikus között. Ugyanis általában nem pótolhatatla­nok ezek a készítmények, vannak azonos vagy hasonló hatóanyagűak. Ezenkívül a gyógyszertári központ Gali- neusi laboratóriumában vagy a helyszínen össze lehet ál­lítani néhány fajtát. Végül is, mire a beteg kéri, amire szüksége van, a legtöbb eset­ben meg is kapja. Szigorú szabályzók — A gyógyszerészekre fo­kozott felelősség hárul, hi­szen a kúrában „alkotóbb módon” vesznek ezután részt. Hogyan birkóznak meg megnövekedett feladataik­kal? — Valóban, az eddigieknél is jobban lépést kell tarta­nunk a változásokkal, kü­lönböző továbbképzéseken, vagy önálló módon tanulva. Az elmúlt esztendőben meg­jelent egy úgynevezett he­lyettesítési utasítás, amely meghatározza, hogy milyen módon lehet pótolni hiány­cikkeket. Ezek a szabályok nagyon szigorúak, de lehe­tővé teszik azt, hogy tab­letta helyett port adjunk, vagy más fantázianevű ké­szítményt, azonos ható­anyaggal, vagy ha nincs gyári csomagolású, akkor saját magunk rakjuk azt zacskóba vagy dobozba. Egy a lényeg, hogy fel­tétlenül ismertessük a be­teggel, milyen eltérés van a már megszokottal szemben, s milyen a pontos adagolás. Minden körülmények között arra kell törekednünk, hogy jusson mindenkinek meg­felelő gyógyszer. Más színben — ugyanaz — A gyógyszertári központ laboratóriumában mire van lehetőségük, s miben külön­böznek az innen kikerülő gyógyszerek azoktól, melye­ket a gyárból kapnak? — A gyógyszer-különle­gességek esetében könnyen előfordulhat, hogy a gyártó vállalat esetleg hónapokon át nem tudja küldeni termé­keit, mert nem képes be­csomagolni. Ilyen esetben élünk a mi lehetőségeink­kel, s a nagy tételben érke­ző medicinákat mi adagoljuk. Ezek másképp néznek ki, ami sok embert megté­veszt. Vannak, akik a „kék papírosost” keresik, s megle­pődnek és reklamálnak, ha mondjuk fehér zacskóban kapják meg, ami föl van nekik írva. De megtörténhet az is, hogy mi készítünk gyógyszereket, mindkét eset­ben lényeges a betegek bi­zalma, a nehézségeket tü­relemmel kell áthidalni. A segítséget tartjuk legfonto­sabb feladatunknak, hogy a hiányt a saját eszközeinkkel enyhítsük. Végül is előreláthatóan tíz-tizenöt féle gyógyszer forgalmazásában lehetnek fennakadások, a többit va­lamilyen módon helyettesi-' teni tudjuk. Rendszeres tájékozódás — Ilyen körülmények kö­zött mindenképpen fontos, hogy a kapcsolat a gyógy­szerész, az orvos és a beteg között folyamatos legyen, mindegyik fél tisztában le­gyen a napi helyzettel. Mi­lyen megoldást találtak erre? — Az orvosok kéthetente kapnak kézhez tájékoztatót, amelyet figyelemmel kísér­nek. A gyógyszertárakból rendszeresen kapunk jelen­tést arról, hogy milyen kész­letekkel gazdálkodnak. Ahogy az előbb említettük, a betegeket pontosan el­igazítják a kollégák arról, hogy milyen változtatásokra számíthat a gyógyszer hasz­nálatában. Ha kialakul az állandó kapcsolat, úgy érezzük, hogy a meglevő nehéz gazdasági helyzet ellenére, mely hat a gyógyszergyárak munká­jára is, nem lesznek alap­vető gondok. S még egyszer hangsúlyozzuk: az import az életmentő készítmények esetében nem szenvedhet korlátozást, ezek mindig rendelkezésre állnak. Gábor László Bővíti szabad szombati munkásiskola rendszerét, speciális ismeretek nyújtásá­val segíti a pedagógusok ok­tató-nevelő munkáját, s a korábbinál is töibb közhasz­nú tanfolyamot indít az idén az újjászervezésének 30. évé­be lépő Tudományos Isme­retterjesztő Társulat. Idén elsősorban a televí­zió műsoraira épülő tevé­kenységét bővíti a társulat, s tanulmányozza a nyugati országokiban már jól bevált „táv-felnőttoktatási” for­mák adaptálásának lehetősé­geit. Az ötnapos munkahét bevezetésével, a megnöveke­dett szabad idő tartalmas el­töltésével kapcsolatban is több elképzelés fogalmazó­dott meg korábban: ezek gyakorlati megvalósítására szervezi a TIT Zalaegersze­gen és Nagykanizsán a sza­bad szombati munkásisko­lát, Békés megyében pedig január végétől hétvégi sza­mbád idős — egyebek közt növényvédelmi, szépségápolá­si és nyelvtanfolyamokat in­dít. Június elején a főváros­ban az ötnapos tanítási hét bevezetésének tapasztalatait összegzi a szervezet országos konferenciája. Júliusban kezdődik a sporttal foglalko­zó előadássorozat, a tíznapos testkultúra nyári egyetem Agárdon, ezzel egy újabb „fehér folt” tűnik el az is­meretterjesztésben. A „klasszikus” felnőttok­tatás kereteit áttörve, ma már minden korosztályhoz szólni kíván a TIT. Növeli iskolasegítő, kiegészítő szere­(Tudósítónktól) Gyöngyösön a Mátra Mű­velődési Központ február­ban is színes programot kí­nál látogatóinak. A hónap második napján a szolnoki Szigligeti Színház vendég- szereplésével Csehov: Vány a bácsi című darabja kezdi a téli előadássorozatot, ame­lyet 10-én Karinthy Ferenc Duna-kanyar c. produkciója követ Ruttkai Éva és Sztan- kay István felléptével. A ze­nés irodalmi műsort ked­velők február 27-én Hernádi pét: elsősorban speciális is­meretek adásával segíti az oktatási-nevelési fdlyamat egészét. Nyelvtanfolyamokat szervez 3—6 éveseknek, az iskolákban szorgalmazza a különböző — például kis matematikus, fizikus — ba­ráti körök működését, részt vállal a pedagógusok to­vábbképzéséből. A szülők pedagógiai ismereteit bőví­tendő tanfolyamokat indít a fővárosban és vidéken, töb­bek között az új, komplex matematikaoktatásról. Feb­ruárban — a kisebb vállala­tok műszaki szakembereinek át- és továbbképzését szem előtt tartva — a társulat felújítja, korszerűsíti együtt­működési megállapodását az MTESZ-szel. A szervezet — a mozgalmi jelleg erősítése érdekében — nem mond le a már jól bevált rendezvé­nyekről sem. Idén egyebek közt kétnapos tanácskozást szerveznek a falvakban élők ismereteinek bővítésével kapcsolatos feladatokról. Méltó módon emlékeznek meg Marx Károly halálának 100., Luther Márton születé­sének 500. évfordulójáról, s tanácskozássorozatot szer­veznek a harmincas évek irodalmi és művészeti életé­ről. Székesfehérvárott nyit­ják meg áprilisban a magyar nyelv hetét, amelynek kere­tében országszerte a szak­mai és a köznyelv időszerű kérdéseiről tanácskoznak. A TIT természettudományos tevékenységét segíti majd a közeljövőben Kecskeméten megnyíló kis planetárium. (MTI) Judit és Szombathy Gyula műsorát tekinthetik meg „Furcsa próza” elnevezéssel. A gyöngyösi művelődési in­tézmény újdonsága az idén a diákszinház, ahová feb­ruár 9-én a helyi középis­kolásokat várják. 19-én Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas kiváló mű­vész Székely János: Dózsa című monodrámájában lép a közönség elé. Szűcs Judit koncertjére 24-én kerül sor. Az érdeklődők a bérletes előadásokra is válthatnak jegyet. Korcsog Béla Változatos színházi program Gyöngyösön NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT flz egri 14. gyalogezred pusztulása a Don-kanyarban í. 1941. június 27-én jelentet­te be Bárdossy László mi­niszterelnök Magyarország hadbalépését a Szovjetunió ellen; s egy esztendő múltán, 1942. június 20-án vagoníroz- ták be az egri 14. gyalogezre­det a város állomásán. A katonabanda egyik pattogóbb indulót fújta a másik után. A törzstisztek pedig lenéző megvetéssel nézték azokat, akik sírva-zokogva vettek búcsút hadba parancsolt sze­retteiktől. „Ti ott az idegen orosz földön nem idegen ér­dekekért fogtok harcolni, — mondotta díszszónoklatában Hedry Lőrinc főispán —, ha­nem azért, hogy hazátok ne legyen romhalmaz és a ti gyermekeitek ne legyenek csavargó, rongyos koldusok." „Eger falai közé győztesen, dicsőségesen fogunk vissza­térni!”— zengett „az ünne­pélyes pillanatban” az ezred­parancsnok szava. A 2. magyar hadsereget 200 ezer emberből szervezték meg, s az egri háziezredet a IV. hadtesten belül a 20. könnyű hadosztályba sorol­ták. Az ezredparancsnok Mike József ezredes, a had­osztályparancsnok, az egri uzoni Kovács Károly vezér­őrnagy, s a hadosztály vezér­kari főnöke p>edig hasonlóan az egri lovag Kern Károly volt. Már a nyitány rosszat sej­tetett. Az 1942. évi nyári­őszi hídfőcsatározásokban, októberig 40 ezer ember ve­szett el. Az egri ezredet ma­gába foglaló 20. hadosztály el­vesztette lövegállományának 40 százalékát. De a straté­giailag rendkívül jelentékeny Don-parti urivi hídfő szov­jet kézben maradit. A levéltári iratok arról árulkodnak, hogy a harcba vetett ezredeket túlerőltet­ték. Az őszi esőzések fene­ketlen sártengere, majd pe­dig a hatalmas havazás és a 30—40 fokos hideg szinte le­küzdhetetlen akadályt jelen­tett a magyar katonaság ré­szére. Az állások zöme fűtet- len maradt, zavarttá vált az élelmezés és a ruhaellátás. Befagytak a fegyverek... S * ilyen körülmények között adta ki 1942. december 27-én vitéz Szombathelyi vezérez­redes hírhedt hadparancsát: ......ellenséges támadás ese­tén a saját állásokat feltétle­nül tartani kell! Visszamen­ni senkinek sem szabad! Nincs hátra, csak előre) van!...” A szovjet fronton a kato­nai helyzet 1942. őszén gyö­keresen megváltozott. A Vö­rös Hadsereg Délnyugati Frontparancsnokságának csa­patai általános támadásba lendültek. Gyors iramban ül­dözték „a tervszerűen vissza­vonuló” fasiszta erőket. A szovjet harcosok 1943. január elején elérték a magyar vo­nalakat. Az egri ezred a legkritiku­sabb ponton: Urivnál, a kulcsfontosságú szovjet híd­főállás szomszédságában ál­lott. Itt négy magyar és egy német gyalogos ezredet vo­nultatott fel a hadvezetőség. 1943. január 12-én délelőtt háromnegyed 10 órakor vá­ratlanul rendkívül erős tü­zérségi és aknavetőtűz zú­dult az urivi hídfőnél beren­dezkedett magyar állásokra. A támadás első hulláma a 4. gyalogezredet érte. s azt teljességgel összeroppantotta, felmorzsolta. A jelentékeny páncélos támogatással előre törő szovjet csapatok elérték és átkarolással veszélyeztet­ték a 20. könnyű hadosztályt, s azon belül az egri ezredet is. A gyatrán felszerelt, hiá­nyosan élelmezett és ruház- kodott, magyar katonák a 35—40 fokos tél dermesztő hidegétől a legdrágábbat, a megismételhetetlent: puszta életüket szerették volna meg­menteni. A kivédhetetlen túlerő s a szörnyű pusztulás láttán az egri ezred egyre fo­gyatkozó állománya fokoza­tosan nyugatabbra menekült. Útjukat kővé fagyott hullák, elhányt fegyverek, felszerelé­si tárgyak, használhatatlanná vált járművek tömege szegé­lyezte. Vitéz Heszlényi altábor­nagy, a IV. hadtest parancs­noka leplezetlenül jelentette feletteseinek: „Meggyőződé­sem szerint a doni áttörést megakadályozni nem lehe­tett .,. Mindenki tudta, hogy a magyar katona a Donon ‘nem tud és nem akar har­colni ... Az altábornagy je­lentette, hogy „csak terror alatt harcoltak és a csendő­röktől való félelem bírta rá arra, hogy valamennyire is ellenálljanak." A hadsereg hadműveleti naplójából tudjuk, hogy „a zubbonyok 25 százaléka, a lábbelik 40 százaléka, a nad­rágok 50 százaléka és a fe­hérnemű 75 százaléka el­használódott.” Arról árulkodnak a fenn­maradt iratok, hogy „a nagy hideg miatt a tűzfegyverek, géppuskák, golyószórók nem működtek!” Még Jány had­seregparancsnok is úgy véle­kedett, hogy a katonákat ,,megdermeszti a jeges hó, a 32 fokos hideg, ellenállásuk túl csekély..De ennek tu­datában 1943. január 20-án mégis így rendelkezett: „... az utolsó emberig ki kell tarta­ni! Csak meghalni lehet, de hátrálni nem!... Az ellensze­gülőkkel izemben előzetes vizsgálat nélkül, minden tisztet felhatalmazok arra, hogy fegyverét azonnal hasz­nálja!” Heszlényi altábornagy „harctapasztalati jelentés”- ében olvasható, hogy „az oroszok nagyszerűen megté­vesztettek bennünket. ... Pi­hent, igen jól kiképzett, harc­edzett hadsereget alkalmaz­tak a támadásra, s azokat a legkorszerűbb, bőséges fegy­verzettel látták el...” S ezalatt itthon az Eger c. lapban ezt olvashattuk: „A szovjet meggyőződhet arról, hogy csapataik sohasem ké­pesek döntően áttörni vona­lainkat ...” Sugár István Magvető új könyvsorozatok Két új könyvsorozatot bocsáj- tott útjára a Magvető Kiadó. A Nemzet és emlékezet című könyvfüzér első kötetei már a téli könyvvásáron feltűntek. E könyvek a magyar történelem egy-egy korszakát villantják fel. Az esztendő első felében hat új kötettel gyarapodik a könyvfü­zér. Történelmi, irodalomtörté­neti Jelntőségű Bajcsy-Zsillnsz- ky Endrének csaknem félévszá­zada készült, szinte feledésbe merült tanulmánya Mátyás ki­rályról. A történész Benda Kál­mánnak és a filmrendező Elek Juditnak újszerű közös vállal­kozása a Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében című dokumentumköte­te Berend T. Iván gazdasági út­keresés 1956-tól 1965-ig című könyve szinte napjaink történel­mébe kalauzolja az olvasót. A hagyományos világ alkonya Erdélyben című tanulmány szerzője Dankanits Ádám, 'az 1977-es bukaresti földrengés áldo­zatául esett romániai magyar történész posztumusz művében a XVIII—XIX. századi közem­ber mindennapi életét próbál­ta rekonstruálni. Mesterházi La­jos különböző folyóiratokban napilapokban közzétett publi­cisztikái közül válogatták a ha- zafiság logikája című kötetet, amely ugyancsak a sorozatot gyarapítja majd. A napokban kerültek a könyvesboltokba a Magvető Kiadó másik új soro­zatának a József Attila-kőr rö­vidítéséből született JAK-füze- teknek kötetei. A füzetsorozat, amely a tervek szerint havonta egy kötettel gyarapodna, lehe­tőséget teremthet arra. hogy a legújabb irodalmi nemzedék munkái folyamatosan eljussanak az olvasókhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom