Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-26 / 21. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 26., szerda 5* M i k rofon közel ben Beszélgetés egy rendhagyó lemezlovassal — Van-e pszichológiai trükk az elnevezésben? — Biztosan, bár nem én találtam ki és nem is nagyon szeretem ezt a címet, mert távol áll tőlem a diszkó világa, a felületes csevegés — mondja* Varga Bálint András, a kéthetente felhangzó Komoly zenei lemezlovas című műsor egyik „zsokéja”. — Magát az összeállítást igen kedvelem és szeretném, ha minél többen szórakoztatónak, érdekesnek találnák. Míg társam, Bata András, aki maga is zenél, asszociációs játékként fogja fel, én aki nem vagyok aktív muzsikus, inkább kiválasztok egy szálat, amelyre azután felfűzöm azokat a gyöngyszemeket, amelyek odaillenek. Az első ilyen füzér az angol katedrálisokról, a hozzájuk fűződő zenei emlékekről szólt. Azután a szerzőket, mint más komponisták műveinek előadóit idézzük meg, majd a nagyok méltánytalanul ritkán hallható darabjait játszottuk le. — Egyik műsorában a nagy zeneszerzők egymás iránti heves ellenérzéseit idézetekkel támasztotta alá, és nagyszerű muzsikájukkal fűszerezte, amelyekből semmit sem vont le ez az érzelem. — Álszentségnek érzem a személyiség valós jegyeinek elhallgatását. Igenis gyűlölheti Csajkovszkij Brahmsot, hiszen oly eltérő a zenei felfogásuk és alkotó egyéniségük. Attól még mindkettő óriás marad, ha ezt elmondjuk róluk. — Milyen szerkesztési elvek szerint készíti a műsorát? — Éppen mert nem vagyok muzsikus, minden műsorom előtt sokat olvasok, kutatok a zeneirodalomban, és igyekszem olyan dolgokat elmondani, amelyek számomra is újak és érdekesek. Ügy érzem, ón vagyok az átlagos felkészültségű hallgató, de nem szeretem azokat a zeneszámokat, amelyek már mindenkinek a könyökén jönnek ki. Nem szakmai közönségnek készül ez a műsor, hanem mindenkinek, aki érdeklődik. A negyvenöt perces adásidőből általában harminchét perc a zene. — Milyen füzéreket tervez? — Egyik összeállításom mág korok, más zeneszerzők megegyező irodalmi témáival foglalkozik. Ezután zenei anekdoták következnek, amelyek közül sokat nekem meséltek el olyan külföldi zeneszerzők, akikkel könyvinterjút készítettem. Szeretnék egy játékot, amelyben összeszedném, hogy én milyen zeneszámokat vinnék magammal egy lakatlan szigetre. — Egyéb rádiós munkái közé hogyan illeszkedik ez a műsor? — Azt hiszem kilóg a sorból, hiszen általában zenei interjúkat készítek, például az Új zenei újság, a Holnap közvetítjük részére. Mégis, vagy talán éppen ezért, és mert sokat tanulok közben, nagyon szeretem. Hajós Anna A jövő tanévtől a főiskolán Matematika és idegen nyelvek Még nem jelent meg a felsőoktatási intézmények tájékoztatója; január végére, február elejére várják. Ám a pályaválasztás előtt álló középiskolásokat már javában foglalkoztatja, hová, mely szakra jelentkezzenek. A döntés nem könnyű. A továbbtanuláshoz nem elég a jó tanulmányi eredmény, a kedv, a hajlam égy-egy tantárgy iránt. Dr. Pelle Bélával, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola matematika tanszékének vezetőjével beszélgetünk. — A következő tanév újdonságot hoz a főiskola életébe. Eddig szokatlan párosításban vehetik fel a szaktárgyakat a jelentkezők ... — Igen, méghozzá érdekes szakpárok képzése kezdődik ez év szeptemberében. A matematika tanszékre jelentkező diákok másik tantárgyként választhatják az orosz vagy az angol nyelvet, de az éneket is. örülünk a Művelődési Minisztérium döntésének: számos előnyét élvezhetik majd a hallgatók. Elég csak arra gondolnunk, hogy ma a világ tudományos életének színterén mozdulni sem lehet nyelvtudás nélkül. A nemzetközi konferenciák két fő nyelve az angol és az orosz, s ha csak fordítási szinten is ismeri valaki a nyelvet, máris tallózhat a külföldi referáló folyóiratok között. Ha kutatómunkát végeznek a hallgatók vagy a végzett tanárok, tájékozódhatnak az idegen nyelvű tudományos közleményekből, de a tanítás módszertanához is segítséget kapnak. — Szakemberek véleménye szerint rokon tudomány a matematika és a nyelvészet. — Mi is így tartjuk. Mindkettőnek megvan a maga szigorú, belső logikája. De a két tantárgy párosításának az is előnye, hogy a matematika alaposságra, precízségre neveli az embert, s e tulajdonságot jól hasznosíthatja az idegen Dr. Pelle Béla: ma a világ tudományos életének szín terén mozdulni sem lehet nyelvtudás nélkül.” (Fotó: Szabó Sándor) nyelvek elsajátításában is. Emellett kézenfekvő: a reál- tudománnyal foglalkozó szélesebb- látókörű lesz, ha ismeri egy más nép nyelvét, irodalmát. Az orosz kötelező tantángy az általános iskolában. De mind több tagozatos oktatási intézményben tanítják az angol nyelvet is. A tapasztalatok szerint az egri tanárképző főiskola mindkét gyakorló általános iskolájában igen eredményesen oktatják az angolt. Másutt ilyen szakkörökbe járhatnak a gyerekek. Ma már bebizonyított tény, hogy kisebb korban a tanulók fogékonyabbak a nyelvek iránt, könnyebben, gyorsabban szerzik meg a beszédkészséget. Egyébként az oktatásban távlati elképzelés, hogy szélesebb alapokra helyezik a nyelvek tanítását, így biztosítva a tanulás folyamatosságát. A pedagógus szempontjából ideális, ha a nagy óraszámú matematika mellett heti egykét órában az idegen nyelvet tanítja. — A közelmúltban nyílt napot tartottak a főiskola matematika tanszékén. Milyen céllal? — Jelenleg annyi matematikust képzünk, ahányra szükség van. Mégis az a tapasztalatunk, hogy kevesebben jelentkeznek a reál szakodra, mint amennyien a humán tantárgyak iránt érdeklődnek. Szeretnénk, ha a későbbi években nem adódna olyan gond, hogy esetleg kevés a matematika szakos tanár. Másrészt a félév táján igen sok diák dönt már, hogy milyen szakon tanuljon tovább. A felvételi előkészítő bizottság a választást szerette volna megkönnyíteni, amikor több megyéből meghívta a középiskolásokat a matematika tanszékre. A nyílt napra sokan jöttek Gyöngyösről, Hevesről, Mezőkövesdről, Szolnok megyéből, Jászberényből. Tájékoztattuk a diákokat az írásbeli, szóbeli felvételi követelményeiről, előadást, szemináriumot látogattak. A beszélgetéseken mondhatni „belső műhelytitkokat” tudhattak meg a felsőfokú matematika tanulási módszereiről, betekintést nyerhettek a főiskola oktató munkájába. — Bizonyára az új szakpárokra is felhívták a figyelmet. — Természetesen. A nyílt napon részt vettek az orosz és az angol tanszék tanárai is. Nos, a tájékozódás után láthatóan tetszett a diákoknak a két tantárgy rokoní- tása. Máris több az érdeklődő. Mikes Márta Lehet, hogy az egri 7-esben egyedül? Rádióstúdió az iskolában A múlt évben iskolánkba lá- látogatott a városi úttörőelnökség egyik képviselője, s megtekintette stúdiónkat is. Így jutott el a hír a Heves megyében éppen riportokat készítő TTT forgatócsoportjához, amelynek tagjai decemberben jöttek el hozzánk. Ezt követően január 20- án televíziós felvétel készült intézményünkben, s ez a műsor stúdiónkat mutatja be, várhatóan a TTT márciusi adásában. Hogyan épült meg a stúdió? Azzal kezdődött, hogy az úttörőparlamenten hangzott el több pajtás kérése, s ehhez adott volt a kellő segítség is a szakkörvezető tanár, Szánthó Dezső személyében. A gyakorlati órákra szolgáló termet, annak pontosabban néhány négyzetméterét kaptuk meg, ahol elhelyeztük magnóinkat, lemezjátszóinkat. Ez is érdekes: az iskola minden tanára lemondott javunkra a legjobb minőségű magnókról, lemezjátszókról, erősítőkről. Ezek után két részre osztottuk helyiségünket: egy technikai szobára és egy bemondófülkére. Ezeknek berendezései mind társadalmi munkában készültek, különösen sokat köszönhetünk az egyik szülőnek. Bölcsházi Józsefnek, aki Dezső bácsival együtt igen sok időt fordított a berendezések beállítására. Egyik stúdiós társunk — Lukács István — apukája szállított hungarocellt a hangszigeteléshez, mi pedig úgynevezett tojástartógyűjtési akciót hirdettünk meg a hangtompítás érdekében. Ma már ott tartunk, hogy kontrollhangszórónk is van, s egy-egy osztályba Is tudunk műsort, vetélkedőt vagy egyéb hanganyagot „beadni” úgy, hogy ezzel a többi teremben dolgozókat nem zavarjuk. Reggelente rendszeresen jelentkezünk magazinműsorral, hetenként pedig egy-egy raj is önálló adással készül fel. Stúdiónkon keresztül tartottunk már vetélkedőt, han- gosítottuk az Iskola udvarán szervezett ünnepségeket, de programokat is ajánlunk az úttörőknek a hét végére, sőt jelesebb alkalmakkor megemlékezéseket is tartunk. Eddig Is büszkék voltunk a munkánkra, ezután még inkább azok leszünk, hiszen kiderült — a tv szakemberei mondták —, hogy az egész országban nincs még egy olyan általános iskola, ahol ilyen korszerű stúdióberen- dezés lenne. Jólestek elismerő szavaik, mi pedig köszönjük iskolánknak és a szülőknek, hogy minderre lehetőséget kaptunk. Szabó Gabriella Eger, 7. számú Általános Iskola 8/a. oszt. tanuló KI FOGADJA BE A GYERM EKVÁROSIT ? Ágnesnek szép esküvője volt Az alábbi történet valóságos, de szereplői megkértek, hogy nevüket ne írjam le. Ezzel együtt úgy éreztem, hogy ez az ügy mindnyájunkra tartozik. Hároméves volt Agnes, mikor szülei elváltak s ő egyik új házasságba sem kellett. A gyermekvárosban nőtt fel. Édesanyja egyszer látogatta meg, akkor sem tudtak egymással mit kezdeni. De miről is beszélgettek volna? A nevelők igyekeztek otthonossá tenni a környezetet. De igazából nem lehetett. Mindegyik kis élet csapdákat rejtett magában. Ági egyik osztálytársa úgy jött vissza egyszer az egyik hét végéről, hogy kalapáccsal össze volt verve a keze. Sokan itt ismerték meg a gyerekek közül, hogy milyen a rendes étel, eleinte nem is akartak enni, mert a rosszhoz szoktak. Mindenük megvolt, csak az igazi, természetes emberi kapcsolatok hiányoztak számukra. Nem volt családjuk. Így nem tanulták meg, hogy néz ki egészben egy kenyér, nem láttak feltöretlen tojást, fogalmuk sem volt, hogy kell vezetni egy háztartást. Aztán jött a ballagás. Attól a néhány embertől is elszakadtak, akikhez valamennyire kötődtek. Ágnes kereskedelmi szakközépiskolába került, kollégiumban lakott. Tanárai szerették, csendes kislány volt, jobban kedvelte a könyveket, mint a társakkal való csavargást. Nem volt kiemelkedően jó tanuló, de rossz sem. Aztán eljött az érettségi, s ezzel együtt megszűnt a személyigazolványában az állandó lakhelyről szóló bejegyzés. Automatikusan ki kellett jelentkeznie a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetből. Nagykorú lett. Albérletben — sokadmagával Egy nagy ABC-áruházban kezdett dolgozni. Kollégáival jóban volt, de közvetlen főnöke nem szerette. Bántotta is csendessége, elfogódottsága miatt. Albérletbe költözött, egyik barátnőjének az osztálytársa ajánlotta a házat. Itt hárman aludtak egy szobában. Télen nyolcszáz, nyáron hatszáz forintot kellett fizetni fejenként. Fürdési lehetőségük nem volt. Szállásadónőjük nem szerette őket, de mivel ebből élt, eltűrte lakóit. De kedves szót nem várhattak tőle. Gáborral két éve ismerkedett meg. A fiú hasonló sorsú volt, tizenöt éves korában elkerült otthonról, elmenekült alkoholista apja zaklatásai elől. Kőművesnek ment, munkásszálláson élt. Megszerették egymást, s Ágnes teherbeesett. Ekkor jött a kétségbeesés: mihez kezdjenek? Ágnesnek el kellett jönnie az albérletéből. Ahhoz, hogy kismamakönyvét megkapja, állandó lakóhely bejegyzésére lett volna szükség. Ágnes ekkor elkeseredett lépésre szánta el magát: szállásadója tudta nélkül bejegyeztette személyi igazolványába a régi címét. Közben kerestek helyet maguknak, De ahogy meghallották, hogy kisbabát várnak, s a lány gyermekvárosi, bezárultak előttük az ajtók. Alkalmi szállásokon húzták meg magukat, s a teljes reménytelenségig jutottak el. Ekkor találkozott Ágnes egy régi tanárával. Az kérdezte tőle, hogyan él, de a lány csak elsírta magát. Alig lehetett kihúzni belőle valamit. Nagy nehezen mondta el, mi a baj. H. már eljött a gyermek- városból. Éveken át tanított ott, maga is otthontalanul nőtt föl. így érti, s érzi volt tanítványainak gondjait, s azok gyakran meg is keresik, ha valamilyen bajuk van. Most sem sokat tétovázott, beszélt feleségével, elvitte magukhoz a lányt, majd megkereste a fiút is. Négy gyereket neveltek föl, közülük három már felnőtten elhagyta a családot. A fiataloknak így ideiglenesen föl tudták ajánlani H.-ék az egyik szobát. Aztán közösen kezdték keresni a megoldást. Kiderült: Ágnes még azt sem tudta, mi jár neki. Az önálló élet megkezdéséhez „kérhető” a segély, nem adják meg automatikus módon. H.-ék mentek ide, oda, hogy tanácsot kérjenek. A lakásügyi osztályon érdeklődtek, hogy kaphatnának-e a fiatalok valamilyen helyet. Bármilyen leromlott állapotú szoba-konyha elég lett volna, hiszen a fiú kőműves. Vagy garzont igényeltek volna. Az előadó visszakérdezett: OTP-hitel képesek? Az ügyeikkel hivatalból foglalkozó intézmény vezetője „ésszerű" javaslatot tett: menjenek Pestre, a lány szüljön otthonban, s a gyerek kerüljön állami gondozásba. Ahogy ezt az ötletet meghallotta Ágnes, sírógörcsöt kapott. Egy héttel ezelőtt összeházasodtak. H.-ék olyan eseménnyé tették ezt, amelyre a fiatalok egész életükben emlékezni fognak. Ott voltak a gyermekvárosiak is, a volt tanárok, nevelők, soksok ismerős és ismeretlen. Ágnes nem hitte el: ez a sok ember mind azért jött el, hogy lássa, hogy esküdnek hűséget egymásnak. Amikor kérdezem arról, milyen volt az a szombat délelőtt, nem találnak rá szavakat. Sok ajándékot kaptak, örömmel támogatta őket az élelmiszer kisker, a pártkörzet, ahová H.-ék tartoznak. Még mindig H.-éknál vannak Ágnesék. Sokáig ezt nem lehet húzni, hiszen a gyermek idén júliusban megszületik. Valahová kell tenni a kiságyat, valamilyen megoldás kell. Amikor karácsonykor megérkeztek H.- ék távollévő gyermekei, Ágnesék vették a kabátjukat, s szentestén elmentek sétálni. Érezték: bármennyire szeretik őket, idegenek. Amikor Ágnestől kérdezem, hogy milyen életet szeretne gyermekének, újra elsírja magát, s csak annyit tud mondani: jobbat, mint az enyém. De ehhez otthonra volna szükségünk. Nagy családot szeretnének. Most újra bizonytalanok, nem tudják mi lesz velük. Ágnesnek szerencséje volt. El sem tudja képzelni, mi lett volna vele, ha nem találkozik annak idején H.-val. De mi lett azokkal a lányokkal, akik vele együtt végeztek? Egy biztos: valami nincs kitalálva. Kikerültek az életbe, felkészítés, támogatás nélkül. Mi lesz az Agnes — az Ágnesek — gyermekeivel? Gábor László
