Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-19 / 220. szám

4. NÉPÚJSÁG 1981. szeptember 19., szombat LÓSZÉRUMOT A KRITIKUSOKNAK ISI A transzport Új magyar film sőfiimes rendező fejszéjének keménységét, minőségét, Tanügy és környéke Lőrinciben Tart Ferencné tanárnő az ötödik osztályo- Dr. Hegedűs Gyuláné tanítónőnek és negye- suknak az egyiptomi kultúráról tart órát a dikes kicsinyeinek ez évben már az új torna­történelmi és irodalmi szaktanteremben terem áll rendelkezésűkre (Fotó: Szabó Sándor) Siker után, gondok küszöbén Katonáéknál az a módi, hogy az újoncot az első na­pon beoltják egy csoda­gyógyszerrel, aminek a ne­ve: LÓSZÉRUM. Teszik ezt azért, hogy a leendő vitéz tudja meg, hol lakik az atyaúristen (a fájdalomtól megbénul a kar) és mert (ál­lítólag) így minden esetleges fertőzés ellen védetté válik az a gyámoltalan anyám­asszony katonája. Sajnos, a világ és hazánk orvostudo­mánya még nem tart ott, hogy ezt az elixírt a sze­rencsétlen „Ítészeknek” is előállíthassa. Pedig sokszor csak ez a csodaszer segít­hetné őket abban, hogy egy_ egy mozis „csaipást” köny. nyan és szövődménymente­sen kiheverjenek. Szűrői András nagy fába vágta fejszéjét, amikor arra vállalkozott, hogy szaporítja a magyar sei-fik sorát. Eb­ből az alkotásból bizony nehéz lenne eldönteni az el­47. Budah felnevetett. — Ha istennek tudnám képzelni magam, akkor az­zá lennék! — No és ha lehetősége volna tanácsot adni az is­tennek? — önnek dús a fantáziája — jegyezte meg Budah. — Ez jó. Ismeri a betűt? Szí­vesen foglalkoznék önnel... — Hízelgő rám nézve... De mit tanácsolna mégis a mindenhatónak? Mit kelle­ne tennie, hogy ön azt mondja: íme, a világ most tisztességes és jó... Budah hátradőlt a karos- székben s kezét összekul­csolta a hasán. Kira mohón nézett rá. — Nos, ezt mondanám a mindenhatónak: „Teremtő, én nem ismerem a tervei­det, talán nem is szándéko­zol az embereket tisztessé­gessé és boldoggá tenni. Akard ezt! Olyan egyszerű­en el lehet érni! Adj az embereknek bőven kenyeret, húst és bort, adj nekik haj­lékot és ruhát. Tűnjék el az éhség és az ínség,, ezzel együtt pedig mindaz, ami megosztja az embereket.” — És ez minden? — kér­dezte Rumata. — Azt hiszi, ez kevés? Rumata a fejét csóválta. — Isten így válaszolna önnek: „Ez nem válnék-az emberek javára, mert a ti világotok erősei elvennék a gyengéktől. azt, amit én ne­kik adtam, a gyengék pedig mert igaz, az erdőben egy fia kidőlt — kis híján maga alá temetve a favágót —, de ez nem az a fa, amit cél­ba vett, hanem a szomszéd­ja. A film megszületett, de nem lett sci-fi. Fantaszti­kusnak ugyan fantasztikus, de csak azért, mert teljesen hihetetlen és hiteltelen a Pasteur-tanomc. dr. Graf története. Pedig minden ben­ne van. Illegalitás, ellenál­lás, szervezet, háború, gyil­kosság, láger, tudományokat emberellenesen felhasználó orvosak, szökés, üldözés — a televízióbál, a sajtóból, a rá­dióból ismert fogalmak. Napjainkat. nyugalmunkat, békénket mérgező aktualitá­sok ezek. Kuczka Péter fikcióját a spanyol nátha születési kö­rülményeiről különösen az tehetné félelmetesen idősze­továbbra is koldusok ma­radnának.” — Én arra kérném az is­tent, hogy védelmezze meg a gyengéket. „Térítsd észre a kegyetlen uralkodókat” — mondanám. — A kegyetlenség éppen- hogy az erő. Ha az uralko­dók nem kegyetlenek, elve­szítik erejüket, s más ke­gyetlenek lépnek a helyük­be. Budah már nem mosoly­gott. — Büntesd meg a kegyet­leneket — jelentette ki ha­tározottan —, hogy az erő­seknek elmenjen a kedvük attól, hogy kegyetlenül bán­janak a gyengékkel, s az emberek mindent megkap­janak, — Ez sem válik az embe­rek javára — sóhajtott fel Rumata —, mert akkor min - dent jngyen, az én kezem­ből fognak kapni, akkor el­felejtik a munkát, elveszítik az életkedvüket, s a háziál­lataimmá változnak, akiket kénytelen leszek örökké táplálni és ruházni. — Ne adj oda nekik min­dent egyszerre! — mondta hevesen Budah — Aprán­ként, fokozatosan adj! — Fokozatosan az embe­rek maguk ís elveszik mind­azt, amire szükségük lesz. Budah félszegen felneve­tett. — Igen, látom, ez nem olyan egyszerű. Különben van még egy lehetőség. Tény úgy, hogy az emberek min­dennél jobban szeressék a rűvé, hogy ,.mindennapi hí­reinkben” egyre többször ta­lálkozhatunk a bak téri urnv fegyverekkel és azok fenye­gető veszélyeivel. Az alko­tó szándék tisztességes, sőt dicsérendő. Annál kevésbé a megva­lósítás. A film nagyobb ré­szében műanyag katonák ro­hangálnak és. őriznek alig tíz civilt Marcipán vérebek csaholnak a drótkerítések körül; a hihetetlen biztonsá­gi feltételek között pedig ott süttetik a hasukat a köztör­vényes bűnözők és a politi­kai elítéltek, a Szervezet tagjai. Egy szörnyű kísérlet gyámoltalan nyuszijai. De ez csak a látszat. Nemescsói Tamás szép, de üres képed mögött zajlanak az esemé­nyek. A foglyok keményen dolgoznak azon, hogy dx. Gráfot kiszöktessék az ope­raházi táborból. Feladata: gyógyszert hozzon a városi patikáriustól, hogy a többi­ek meglmenekülhessenek a szörnyű kínoktól és a ha­láltól. ” Ez a történet, azoknak akik a „kalandos filmeket” szeretik. De ha betévednek a moziba olyanok, akik sze­retnek elmélyülni egy film filozófiájában, azok elsüly- lyedihetnek, mert megkapják a magukét. Hogyan lesz a passzív egyénből aktív cse­lekvő személyiség, van_e kü­lönbség őrző és őrzött kö­zött? Ilyen és hasonló kér­déseken nyammoghatnak a „gondolkodni” szerető nézők. Külön kell megemlítenünk a film ritmustalanságát, hét ökör vontatta tempóját, amely már_már annyira jól sikerült, hogy feszültséget teremt a nézőtéren. Egy dologért azonban mégis érdemes megnéznünk A transzportot: Hetényi Pál Graf doktoráért. Eszköztelen. tiszta játéka művészi erőt sugároz. A trieszti filmfesz­tiválon ezért az alakításáért nyerte a fiérfiszereplők fődí­ját. Friss íz ebben a kucz- kányi pogácsából transzport- nyira nyújtott rétestésztában. munkát és a tudást, hogy a munka és a tudás váljék életük egyetlen értelmévé! Igen, ezt mi is meg akar­tuk próbálni, gondolta Ru­mata. Tömeges hipnojnduk- ció, pozitív remoralizálás. Az egyenlítő síkján mozgó há­rom műholdon elhelyezett hipnosugárzók... — Ezt is meg tudnám tenni. De érdemes-e meg­fosztani az emberiséget a történelmétől? Érdemes-e az egyik emberiséget egy má­sikkal felcserélni? Nem lesz-e ugyanaz, mint letö­rölni a föld színéről az em­beriséget, és helyette újat teremteni? Budah homlokát ráncolva hallgatott, töprengett. — Akkor hát törölj le bennünket a föld színéről, és teremts újra, tökélete­sebbnek. .., vagy inkább hagyj meg bennünket, és engedj a magunk útját jár­nunk. — Szívem szánalommal van teli — mondta lassan Rumata. — Én nem tudom ezt megtenni. S ekkor észrevette Kira szemét. A lány rémülten és reménykedve nézett rá. Rumata a hosszú út előtt lefektette pihenni Budahot, majd a dolgozószobájába in­dult. A szporamin hatása vége felé járt, s ő megint fáradtnak, összetörtnek érez­te magát. Aludni kell, gon­dolta, és utána összekötte­tésbe lépni dón Kondorral. Meg az őrjáratot végző, kor. mányozható léghajóval is, hadd jelentsék a Bázisnak. És fontolóra venni, mi a teendőnk most, és tudunk-e valamit tenni, és mihez kezdjünk akkor, ha már semmi többet nem tudunk tenni. A dolgozószobában egy fe­kete szerzetes ült az asztal­nál, csuklyáját a fejébe húzta, összegörnyedt a ka­rosszékben, kezét t a magas karfára tette. — Ki vagy? — kérdezte fáradtan Rumata. — Ki en­gedett be? E hónap végén foglalko­zik majd Lőrinci nagy­községi közös tanácsa az irányítása alá tartozó okta­tási intézmények mindenna­pi munkájával, az utolsó öt évben elért eredményeivel. Sor kerül természetesen a VI. ötéves tervciklus felada­tainak, célkitűzéseinek meg­vitatására is, ami ugyan­csak nem közömbös a ha­tékonyabb tanítás, oktatás érdekében. Miként az meg­állapítható, a nagyközség öt általános iskolájának alap­vető tárgyi feltételei — ha nehézségek árán is — biz­tosítottak voltak az V. öt­éves terv időszakában. Itt az 51 tanteremre, 3 előadóra, 7 gyakorlati foglalkoztatóra gondolunk elsősorban. De azt is büszkeséggel emleget­ték Lőrinciben, hogy most- már valamennyi tanintéze­tüknek van tornaterme, há­rom helyen pedig — Lő­rinciben, Selypen és Petőfi- bányán — jól felszerelt könyvtár segíti az oktató­nevelő munkát. Az említett 51 tanterem egyben azt is jelenti, hogy az évente is­kolába járó 1200 gyermek „egy műszakban”, azaz csak délelőtt vesz részt a tan­órákon. Ami viszont a szem­léltető eszközöket illeti, már bizonyos gondok mutatkoz­tak az utolsó öt esztendő­ben. Az új tantervek meg­követelte négyes-ötös, sőt most már a hatos tanszer­jegyzék anyaga is szükségel­tetnék, ezt azonban anya­giak hiányában mindmáig nem tudta tökéletesen biz­tosítani -a tanács. Indok, persze, van rá: a jelentősen megnövekedett energiaárak túlterhelték a költségvetést! Százszázalékos beiskolázás Ami az oktató munka hatékonyságát illeti, első helyre kívánkozik annajt a följegyzése, hogy a tervcik­lusban száz százalékos volt a tankötelesek beiskolázá­sa. Ezt nem sikerült köny- nyen elérni, különösen nem a cigánycsaládok körében. Ám segített a társadalmi erők összefogása. A pedagó­gusokat a családlátogatások alkalmával például elkísér­ték az óvónők, védőnők, a nagyközségi tanács dolgo­zói, hogy a meggyőzés ere­jével hassanak a jó irány­ban. Ugyanakkor nem hall­gathatjuk el, hogy a nagy­község területén évről évre több a hátrányos, a veszé­lyeztetett helyzetű tanuló. Mert amíg 1975-ben mind­össze 27 ilyen gyermeket tartott nyilván a tanács, számuk 1980-ig 143-ra emel­kedett. Hogy miben látják a helyi vezetők ennek az okát? — A hátrányos hely­zet elsődlegesen nem anyagi természetű — mondja Ti- szóczi István vb-titkár. Sokkal inkább a gyermekek túlkényeztetése, vagy a szü­lők rendezetlen életvitele vezetett ide. Egyébként e helyzet felszámolása terén rendelkezik olyan anyagi alappal Lőrinci tanácsa, hogy biztosítsa egy-egy csa­ládnak a gyermekek iskolá­ba járatásához szükséges ruhanemű és taneszköz be­szerzését, több helyen pe­dig kifizetik az iskolai nap­közi otthon térítési díját is. Ha már ez utóbbi témá­nál tartunk, hadd említsük meg: a nagyközség iskolái­ban 19 napközis csoportot működtetnek, ami egyelőre elegendő. Csereberélő szülők A legutolsó esztendőben azonban már bizonyos vész­S észlelhetők Lőrinciben a beiskolázás, mind a gyermekek tanórákon való rendszeres iskolalátogatása terén. Ez elsősorban a ci­gánycsaládok gyermekeire vonatkozik. A korábban itt­hon, munkában lévő szülők otthagyták az Erőművet, a Dunaplasztot, a Csőszerelő Vállalatot, és bekapcsolód­tak a „nemzetközi kereske­delem” életébe. Vagyis utazgatnak a nagyvilágban, és külföldiekkel folytatott cserebere révén igyekeznek könnyű haszonra szert ten­ni. Gyakorlatilag napokra, hetekre magukra hagyják ezek a szülők kisgyerme­keiket, akik a felügyelet, a figyelem hiányában rendre kimaradoznak az iskolákból és a napközi otthonokból. Kérdés: ezekben az esetek­ben igazán célravezető-e, elegendő-e a szülők bírsá­golása? A tanács szakelő­adója, a nevelők véleménye szerint ez az eljárás egyma­gában kevés. Az alkalmi üzletelés lehetőségét kellene felszámolni, akár adminiszt­ratív eszközökkel, sőt rend­őri beavatkozással. (De ta­nulhatna e példákból a ke­reskedelem is, mert a kvarc­órákkal például évek óta országszerte sikeresen fo­lyik az üzérkedés, a szak­üzletek púltjára viszont csak a legutóbbi időben kerültek ezek az árucikkek.) Létszámnövelés nélkül A VI. ötéves tervciklus gondjaira áttérve, figyelem­re méltó megjegyeznünk, hogy Lőrinci nagyközség 95 pedagógusának — ide ért­ve a zeneiskolát — immár csaknem 1300 gyermek ok­tatására kellett felkészülriije- És a létszámnövekedésből adódnak . voltaképpen a ta­nács megszaporodott terhei, különösen, hogy minden­képpen biztosítani kívánják az „egy műszakos” oktatást. E feladat leginkább Pető- fibányán feszítő! Bár van lehetőség az orvoslásra. Aho­gyan Szentgyörgyi János tanácselnök megjegyzi, most folyik annak a felmérése, hogy hová lehetne telepíteni a létszámnövekedésből adó­dó gyermekcsoportokat. Ilyen tekintetben kínálja magát a könyvtárak helyi­ségeinek délelőtti hasznosí­tása, illetve a tornacsarno­kok egyenletesebb kihasz­nálása. Az oktatás minősége szempontjából ugyanakkor a szakos ellátottság fejleszté­sének igénye került előtér­be, de nem létszámnövelés­sel! Az viszont kézenfekvő, van is rá példa, hogy az egymáshoz közel eső isko­lák közösen foglalkoztassa­nak szaktanárt. A selypi is­kola testnevelője az új tan­évben már így tart órákat Zagyvaszántón is, más is­kolákban pedig az orosz nyelvoktatás terén készül­nek hasonló lépésre. Szem­léltetés, az audiovizuális eszközök ellátása tekinteté­ben ugyancsak ígéretesnek tetszik a tervciklus. A hi­ányzó eszközök vásárlásá­hoz a társadalmi összefogás révén felszabaduló pénzösz- szeget használják majd fel. és a helyi tanács — a jó példákból kiindulva — szá­mít a gazdasági szervek ve­zetőinek támogatására, a nevelés társadalmi jellegé­nek további erősítésére. Moldvay Győző Szilágyi Andor (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom