Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-02 / 180. szám

Eredmény, kérdőjellel evek óta folyama­tosan növekszik a terme- lekenység az iparban, s más termelőágazatokban is. Az eredménynek azonban ára, költségé van, s ez gyakran több, nagyobb, mint ami in­dokolt. Kezdjük egy számsorral: 5,4; 6,8; 5,0; 4,7. A négy adat az egy foglalkoztatottra jutó termelés növekedését jelöli — mindig az előző eszten­dőkhöz viszonyítva — az 1976 és 1979 közötti években. S egyben tudatja azt is, hogy a termelékenység minden al­kalommal gyorsabban emel­kedett, mint fi bruttó terme­lés. S idén, jVnuár és május között, a termelés ugyan csökkent, ám egy foglalkoz­tatott ra elosztva, szerényen ugyan, 1,4 százalékkal nőtt. Némely iparág — a műszer­ipar, a vegyipar, a fafeldol­gozás például — jóval az át­lag fölött gyarapította a leg­utóbbi években az egy-egv foglalkoztatottjára számított árukibocsátást. A gyakran említett, s va­lóban fontos mutatószám úgy nőtt, hogy az eszközál­lomány bővülése meghalad­ta a termelés emelkedésének mértekét. Magyarán: a ter- melekenyseg növekedését erőteljesen kisebbíti a ki nem használt, avagy a nem jól használt eszközök töme­ge. A szocialista iparban-, a népgazdaság legjelentősebb ágazatában például négy év alatt 8.8 százalékkal (bizo­nyos iparterületeken ennél is meredekebben) csökkent a termelő állóeszközök egy egységére jutó brutto terme­lés. Magyarán: egyre több eszközt fektetünk a termelő­munkába, a kamatok azon­ban mind szerényebbek. Hozzátesszük, mert úgy tel­jes a kép, hogy a csökkenő eszközhatékonyság nem új jelenseg; több középtávú terv időszakán átvonuló fo­lyamat. nagy Árnak tűnik ez az élőmunka termelé­kenységének javításáért, csakhogy ráfordítások és ho­zamok ilyesfajta viszonyát eddig sem az irányításban, sem a termelőhelyen beha­tóbban nem vizsgáltak. A gyakorlat fölmutatta mind erőteljesebb kedvezőtlen vo­nások azonban végül is ar­ra kényszerítették a gazdál­kodókat, hogy belássák: a végrehajtás módja döntő sze­repet játszik a végeredmény alakulásában. Seregnyi lehetőség van a változtatásra. A szocialista ipar fizikai foglalkoztatott­jainak 49 százaléka volt szakmunkás a legutóbbi adat- felvételkor, 1979 szeptembe­rében. Azaz: tényleg mindig .új és újabb eszköz kínálta kizárólag a haladást, vagy elegendő lett volna sok eset­ben a foglalkoztatás jó meg­szervezésére? Az említett arány ugyanis nemzetközi összehasonlításban kedve­zőbb, mint a hazánkénál jó­val nagyobb termelékeny­séggel dolgozó országok ipa­rában. A vállalatok jelentős cso­portjánál valóban nagyon el­öregedtek az állóeszközök, és gyakran átgondolatlan, lassú, a technológiai logikát nélkülöző fejlesztés. Amire fájdalmasan aktuális példát ad napjainkban a ruházati ipar helyzete: kevés kbrsze- rű, versenyképes áruja mel­lett ki nem használt: kifize­tődőén ki nem használható kapacitásainak nagy csoport­ja. Gyakran szervezés helyett került sor beruházásra, újabb eszközök működtetésére, s olyan vásárlásokra is. amik­ről kiderült, szükségtelenek, a gépek nem illeszthetők be a termelési mozzanatokba. Különösen igaz volt ez utób­bi az importberendezéseknél. Igv már érthető —, de nem elfogadható —, hogy 1970 és 1979 között a termelékeny­ség a népgazdaság egészében 59 százalékkal, az eszközrá­fordítás viszont 66 százalék­kal nőtt. Az eszközhaté­konyság 1976 és 1979 között évente átlagosan 1,5 száza­lékkal csökkent, miközben az eszközök átlagos állomá­nya 5,8 százalékkal bővült. Ezért azután az eszközhaté­konyság 1979-ben kedvezőt­lenebb volt, mint, 1970-ben...! MEGHÖKKENTŐ TÉNY még akkor is, ha tudjuk: ta­valy, az év második felében, s idén. az első hat hónapban erőteljes fékezés következett be az eszközállomány bőví­tésében. ám elsősorban a szabályozómódosítások ha­tására. s csak kevésbé az irányítói, termelői fölismeré­sek tükrözéseként. A vállalati elképzelésekről tájékozódó tárcák tapasztalatai szerint a VI. ötéves terv előmunkála­tai is arra mutatnak, hogy még mindig irreális fejlesz­tési, beruházási, eszközbőví­tési szándékokat dédelgetnek sok termelőhelyen, s ugyan­akkor a szervezés, a meglevő eszközök hatásosabb működ­tetése mellékes feladatként bukkan fel csupán a prog­ramvázlatokban. Szó sincs arról, hogy a termelékeny­ség alakulása bárhol is ezen­túl huszadrangú szerepet kapna: a legfontosabb jel­zőszámok között marad. Szemben azonban az eddigi gyakorlattal, most már nagy alapossággal azt js elemezni kell, milyen ára van a nö­vekedésnek, kerülhetne-e ke­vesebbe. lehetne-e olcsóbb a termelékenység folyamatos emelkedése? Ennek vizsgála­tához most tág teret kínál minden vállalatnak a közép­távú tervezés. Mészáros Ottó Ha minden jól megy. 7 7 Jövő hét elején befejeződik az aratás a hatvani Leninben Megyénk legnagyobb ke­nyérgabona-termesztő gaz­daságában, a hatvani Lenin Tér melőszö vetkezetben a szeszélyes időjárás ellenére igen nagy lendülettel folyik a betakarítás. A jó szerve­zés eredményeként 356 hek­tár őszi árpával, továbbá 303 hektár tavaszi árpával már korábban végeztek a gépek, méghozzá kedvező terméseredménnyel. Az előbbiből átlagban bruttó 56 mázsát, az utóbbiból pedig 4R mázsát „hozott*’ a told hektáronként, s a termés a szükséges szárítás után ke_ rült tárolásra, illetve elszál­lításra. A szövetkezetnek 2750 hektáron van búzája, ami­ből pénteken estig, a ked­vezőbbre fordult időben, 1500 hektárnyit vágott le és csépelt ki 29 gép. ame­lyek között derekasan helytálltak a fülelnek is. Néhány napja szárításra sincs szükség, s az átlag­termés pillanatnyilag 50 má­zsa körül mozog hektáran­ként. E napokban komoly feladat hárul a közös gaz­daság szállítási részlegére, amelynek teherkocsijai szin­te éjjel-nappal útban van­nak. Egy részük a földek­ről. egyenesen a selypi Zsó- fia-malomba szállítja a ke- nvérnekvalót. A többi pe dig a MÁV-pályaudvar és a hatvani határ között pend­lizik. A termelőszövetkezet­nek 200 vagon export kötele­zettsége van, s az irányvo­natokat folyamatosan, két­naponként fel kell tölteni,, meg. kell pakolni. Szürszabó Gusztáv, a Le­nin elnöke azt is elmondot­ta érdeklődésünkre, hogy a jelenlegi időjárási adottsá­gok esetén jövő hét keddjén befejezhetik Hatvanban és környékén az aratást, továb­bá 125 hektárnyi területen, a learatott kenyérgabona helyén, m ásod vetés kent uborkát és különböző zöld. ségfélét juttattak a földbe. Mint szavaiból kiderült. a közös gazdaság 408 hektár­nyi vetőborsója is igen kedvező terméskilátással kecsegtet. Már végezlek a gépek 120 hektár elcseple- sével, s az átlagtermés 50 mázsa felett van. A szövet­kezet rendrevágó borsóarató gépeit már át is irányítot­ták Ecsédie, hogy a szom s/édos termelőszövet kezei sikeres betakarítási munkait segítsék. (tn. gy.) Az olajpala A magyarországi olajpala hasznosításával kapcsolatos kísérletek eredményeképpen már hét eljárást, illetve terméket fogadott el szaba­dalomnak az Országos Ta­lálmányi Hivatal. Ezek kö­zül három teljes egészében a Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet szakembereinek munkája, további négyet pedig közö­sen dolgoztak ki az említett kutatóintézet, valamint a Veszprémi Vegyipari Egye­tem. a Nehézvegyipari Ku­tató Intézet és a Nyugat­dunántúli Állami Gazdasá­gok szakszolgálati állomásá­nak munkatársai. Ezek a szabadalmak megfelelő ala­pot. adnak ahhoz., hogy meg_ Betakarítás a Tárná mentén hasznosítása A gömöralmágyi Lázár István idén dolgozik itt először kezdődjön a hazai gazdag olajpalakészletek feldolgo­zása. A magyar olajpala-elő­fordulások földtani kutatá­sai 1972-ben kezdődtek a Központi Földtani Intézet irányításával. Először Gér- cen és Pulán mérték fel a készleteket, legújabban pe­dig a várpalotai medencé­ben A kutatás során eddig elő­állítottak már az olajpalá­ból derítőanyagot, nagy szervesanyag-tartalmú kon- centrátumot, portland cemen­tet, hó- és hangszigetelő anyagot és növényi növeke­désserkentő anyagot. magyar barátaikat. A segít­ség kölcsönös: ahogy itt be­fejeződik az aratás, a Lenin Tsz nehány dolgozója Szlo­vákiában folytatja a munkát. Nemcsak a gabonafölde­ken folyik a betakarítás. A tarnamérai Lenin Tsz leányai és asszonyai szedik az ubor­kát, a paradicsomot és a paprikát is. Mennyit fuvaroztunk már? — a Szlovákiából érkezett Ke. rekes István bemutatja a szállítójegyeket. A megye legnagyobb me­zőgazdasági termelőszövetke­zetében, a több mint tízezer hektáron gazdálkodó tarna- mérai Lenin Termelőszövet­kezetben a kedvezőtlen idő­járás ellenére, ha csökken­tett ütemben is. de megsza­kítás nélkül folynak a beta­karítási munkák. Amint kisüt a nap és egy kicsit felszárad a föld. indulnak az aratógé­pek, hogy még időben befe­jezhessék az arajást. Fontos a gyorsaság, ezért is nagy a jelentősége annak a segítség­nek, amit a tarnaméraiak szlovák barátaiktól kapnak. Immár hagyomány, hogy a Tárná menti aratásból a szlovákiai gömöralmágyi Május 9. Tsz dolgozói és gé­pei is kiveszik a részüket. Idén heten érkeztek Szlová­kiából, Tarnamérára, hogy három kombájnnal és egy tehergépkocsival segítsék A jogászok pályázati elnelyezkedeserol Az Igazságügyi Minisztérium tapasztalatai Julius végéig 350 pályázat kiírását kérték a miniszté­riumok és főhatóságok a jö­vőre végző jogászok számá­ra. Az ELTE jogi karáról, a szegedi József Attila Tudo­mányegyetemről és a Pécsi Tudományegyetemről kike­rülő fiataloknak a pályázati rendszer bevezetése óta most hirdették meg a legkevesebb állást. Az Igazságügyi Mi­nisztériumban a pályázatok alakulásával kapcsolatos ta­pasztalatokról dr. Szigeti Ágnes, a minisztérium okta­tási osztályának vezetője el­mondotta : — 1977 óta több mint a felére csökkent az. evente fölkínált állások száma, ez azonban korántsem jelenti azt. hogy telítettség lenne a pályán. Igaz. a korábbi jo­gászhiány megszűnt, sőt el­mondhatjuk. hogy az igaz­ságszolgáltatás káderután­pótlása megoldódott. A bírói' területen például egészséges összhang alakult ki a nyug­díjba távozók és az érkező fnss diplomások között, az elmúlt években sikerült a megyék közötti feszültsége­ken is enyhíteni: korábban Borsod, illetve Szaboles- Szatmár megye jogászhiány- nyal küszködött, a tavalyi adatok szerint viszont . már ezeken a vidékeken is kevés az üre> státusz. — Ahogy az. utóbbi idő­ben csökkent a pályázati ki­írások száma, úgy nőtt a tár­sadalmi ösztöndíjasoké. A bíróságoknál — nem állít­juk, hogy vállalati vagy egyéb munkakörökben is ha­sonlóan történik — így is igyekszünk jó előre biztosí­tani az utánpótlási. A társa­dalmi ösztöndíj intfézménye­nek népszerűsége éppen a kevésbé „felkapott" tei éle­teken járult hozzá á pálya­kezdők megnyeréséhez. a. fiatalok pedig már tanul­mányaik idején megbarát­koznak munkahelyükkel, a reájuk háruló feladatokkal. — Az 1976—1977-es tan­évben — a pályázati rend­szer indulásakor — a végző­sök mindössze 25 százaléka, az elmúlt tanévben pedig 37 százaléka volt társadalmi ösztöndíjas, A többiek, a legutóbb végzett 500 hallgató közül 312 friss diplomás volt pályázatra jogo­sult és köteiezett. Ök 536 ál­lás között választhattak vál­na. mivel eredetileg ennyi kérés futott be a miniszté­riumba. Később a munkáltatók e jóváhagyott keretszámból különböző okok miatt 260-at nem hirdettek meg. vagy pe­dig nem szabályosan tették. Ebben elsősorban a vállala­tok és a termelőszövetkeze­tek hibáztathatok. Előfordult, hogy több munkahely — az előírásokkal ellentétben — a három egyetem közül csak az egyiken tette közzé az ál­láskiírást. így azután — mi­vel nem ismerték a teljes kínálati lehetőséget — sokan kértek és kaotak mentesítést a pályázati úton való elhe­lyezkedés alól. Köztük olya­nok. akiket túljelentkezés miatt mindkét pályázati sza­kaszban elutasítottak. Ök te­hát tetszésük szerint keres­hettek. és bizonyára találtak is megfelelő munka helvet. (MTI) Szorgos Kezek válogatják a paprikát (Fotó: Szabó Sándort

Next

/
Oldalképek
Tartalom