Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-17 / 140. szám

<S?1 KÉPERNYŐ ELŐTT A munkásénekkari szemle egri találkozójáról Legszemélyesebb közügyéiül Siker A héten nem panaszodhut- tunk a tévére! Néhány olyan jó alkotással lepett meg és szórakoztatott-gondolkodta- tott el. hogy a néző száján többször kicsúszott a véle­mény és az óhaj: így kell minket komolyan vennie, és így kell „kommunikálnia" egy országos Intézménynek. A legszemélyesebb közügy kapcsán a kamera Kecske­méten „körüljárta” Herényi Józsefet. Ügy. mint témát, úgy is, mint embert. Téma­ként azért érdekes ez a ter­íást. vezőmérnök, mert tizenhat évvel ezelőtt ment Pestről az alföldi városba „gyütt- mentnek” — munkáért. Vég­hez is vitt egynémely, igen­igen látványos dolgot! A ré­gi épületeket visszahozta a történelmi és a tényleges pusztulásból, beleszólt abba a hallatlanul nagy és szép eredményeket felmutató munkába, amely gyökeresen megváltoztatta a „hírős vá­ros” arculatát. (A véletlen fo'vtán e sorok írója két hét­tel ezelőtt értekezni ment a kecskeméti öreg templom ár­nyékába és egy semmi más­hoz nem hasonlítható város- élménnyel tért vissza Eger­be. a Bükk lábaihoz.) Kecskeméten szabadon sza­gold a szél, a főtéren Is, szinte érezzük, hogy a buga­ci homokot idáig fújja. Es azt is felfogjuk, hogy az idő­ben nem véletlenül maradt meg ilyen kevés épület, a középkorból alig valami. De aztán ezeket u templomokat, az öreget, a barátokét, a zsi­nagógát, a másik kis temp­lomot, a görögkeletiekét, a szerény, de tisztességesen álló ikonosztúzzul úgy fogja egybe a parkok térkéné, hosv aki beáll az öregtemplom elé. minden értékeset láthat Kecskemétből, ha nagvon akarja. A múltat is. a jelent is. no meg a jövendőt is. Ebben a Kerényi József körüli riporteri sétában a végén már nem is ez a lo­bogó szellemű, a gondolatai­ért. a hitéért folyton harcra kész megszállottat csemegéz­tük. érzékeltük. Nem is neki izgultunk már. hogy minél több olyan helyi hatalmas­ság és" szakember akadjon, aki el ne engedné őt harcai és győzelmei színpadáról! Azt figyeltük, hogv a hiva­talból felelősek, a hivatalból, a székből okosak hogyan rej­tik vagy vallják be ellen­szenvüket. a rejtett, vagy már lebonyolított áskálódás- nak milyen rendszere kap akár sifrírozott formát is a szavakban.' a gesztusokban. Hortobágyi Éva szerkesztő­riporter jól kérdezett, jól makacskodutt, végül is jól összejött az, amit a néző lát­ni akart: a hivatali vezetők megmondták, hogy ettől a Herényitől ők mást várnak. Legyen menedzser, beosztása szerint — adták neki a be­osztást — ne tervezzen, nem is biztos, hoev minden ter­vezési figurához ő kell, ő ért. És ha a nézőnek lenne sok ideje, sokáig elámulna azon a szúrós szempáron, e hazában: beviszi az Ika­rust az amerikai piacra. De Mid. június 17., kedd ahogyan kemény öntudattal, a rendíthetetlen széken Ülve a nagyot művelő tervező fő­nöke mondja a magáét! És mintha csak folytatni akarná ezt a témát Vitray Siker-sorozata, a kamera elé hívja László Annát, az Ika­rus tervező mérnöknőjét. Aki amerikai sikerei után haza­jön. azt hiszi, hogy húszéves vállalati szolgálata után —ő is tervezőmérnök — megfog­ta az Isten lábát, és olyant csinálhat, ami még nem volt a további munkából már ki­hagyják! Húsz év után ő is menni akar a helyéről. Ki­nek a készülékében van a hiba? Kinek és hol van Ame­rika, ée ha van. azt hogyan kell felfedezni, meghódíta­ni? Vagy ki eszi meg a gesz­tenyét, ha már más kika­parta? Vagy nem ilyen egy- ,szerű ez a Világ? Azért a Sikerben — Vit­ray most egészen szívszorító műsort hozott össze, sőt kom­mentár nélkül hagyta érvé­nyesülni a riportbeli ténye­ket! — volt vigasztaló adat is. Vitray nemes nagyvona­lúsággal javította Papp Lász­lóval szemben elkövetett egy­oldalúságát: a tények meg­győzték, hogy Papp László sikere is osztályon felüli. Vagy mit szóljunk „Lajc-w- kahoz”, ár. Széli Lajos jog­tanácsoshoz. akinek minden mondata egy forró belső igazsághoz, annak megvalö­2. A képletet még a számító­gép nyelvére kellett fordíta­ni, de a lényeg megvolt: az újabb Arany-műnek a fenti hatáselemeket kell a fenti arányokban tartalmaznia. Hozzávéve még a kapott össz­érték kétszeresére kalkulált — egyelőre ismeretlen — té­nyezőt, amely a szenzáció­ként várt mű helyett átlagos művet kapó olvasó csalódá­sát hivatott ellensúlyozni. Erről a tényezőről sok vita folyt. Végül is a kiadóbeliek abban egyeztek meg a kí­sérleti munkacsoport tagjai­val, hogy ennek a bizonyos „plusz”-nak teljesen újsze­rűnek kell lennie. Ne mond­hassa az olvasóközönség: „Ez az Arany János már csak önmagát ismételgeti.” Ugyanakkor az új műnek kapcsolódnia is kell a „Min­dennapi élet”-hez. bogy azt se mondja a közönség: „En­nek az Aranynak nincs is sa­ját világa.” Meg a kritikára is figyelemmel kell ienni . .. Vermest igazolta, hogy a cso­port is jelentős teret hagyott az új művek programjában az újabb és újabb írói lele­ménynek. Enélkül a számí­tógép sem lehet elég bölcs. Ha pedig ez megvan, kis rosszmájúsággá! azt Í6 léhet­sulásához keres gyakorlati megoldást? Említsük meg a pomázi naiv művészeket, akik a mű­ben üzenetet küldenének a társakhoz, a többiekhez, a társadalomhoz, hogy vannak, hogy ők is emberi, hogy ők a psziché rácsain innen és túl is éreznek, vágyakoznak? Gratuláljunk Juhász Imré­nek. aki a mai kissé cinikus és túlontúl pénzre leső vi­lágban nem látja ki a nyu­gati munkából a 280 ezer fo­rintot, mert ő ugyanazt hat­vanezerért elkészíti — úgy, hogy minden anyagi rizikót ő vállal? Ö, aki „csak” ér­tesült arról, mi kéne. ha volna? És teszi a magáét. Mert ő van és így van! És miért ne említsük dr. Vodila Barnát, aki hivatali székében ülve felfedezte, hogy a falusi művelődési há­zakat pangás helyett a moz­gás, az élet szolgálatába le­het állítani!? Mert értelmes célokat kell adni az embe­reknek. És akkor van áldo­zatkészség! Ugyan kire szavaznak most a nézők a Siker péntek esti adása után? Kit is választa­nék? Talán dr. Széli Lajost, a megrendítő hite. szelleme és hallatlan szívóssága miatt! ' Farkas András Az Egri Szimfonikus Zene­kar szombaton este. az egri Csebokszári-lakótelep iskolá­jának udvarán Strauss-zenét muzsikált a városrész kö­zönségének. Évek óta szinte kultúrmisszióként vállalják a lelkes egri muzsikusok, hogy a városi központtól távoleső helyeken, a szabad téren is élményt nyújtsanak, netán híveket szerezzenek a zené­nek. Azzal, hogy népszerű szerzők népszerű zenéjét szó­laltatják meg. így történt ez alkalommal is. Strauss Denevérjét, vagy a Cigánybáró dallamait fel­idézni mindig is hálás fel­adat. A Denevér nyitánya és a befejező számnak hálás Radetzky-induló közé bár­milyen válogatást be lehet szőni, mert a Strauss-zene ne kérdezni: minek a szá­mítógép? Node, ha már be­levágott, úgy határozott Ver­mes, igénybe veszi a kompu­ter szolgálatait, de nem mond le az alkotó újabb regényét körvonalazó szinopszisról sem. Hadd merítse abból a gép a szükséges „újdonság! tényezőt” ... A viták során az is fölme­rült, szükséges-e ragaszkod­niuk a szerző nevéhez. — Minek kockáztatni? — he- veskedtek többen. — Minek, amikor csaknem tuti. hogy egy „Mindennapi élet”-szerű, vagy annál hibátlanabb re­gény. újabb ismeretlen, de jól hangzó név alatt Aranyé­hoz hasonló sikert aratna?! — De azt a kockázatot sem engedheti meg magának a kiadó — rázta a fejét Ver­mes —, hogy lemondjon a bevált név húzóerejéről! Végül úgy . határoztatott, Arany János nevével fog megjelenni az újabb siker is, amely az író újabb lelemé­nyét fogja egyesíteni eddigi munkásságának gépileg ga­rantált legjobb elemeivel. Csakhogy közben becsú­szott egy kis gikszer. Egy pestlőrinci albertet csendes hétfő délutánjain, szerződés, viták, számításhk és techni­ka nélkül, a hagyományos, Vándor Sándor emlékére az idén is hagyományápoló érzésekkel rendezték meg Egerben a munkás- és ifjú­munkás-énekkari szemle ta­lálkozóját. Vasárnap délelőtt I kilenc Heves megyei kórus gazdag műsorral lépett pódi­umra a Megyei Művelődési Központ dísztermében. Ez az egri találkozó több kellemes meglepetéssel szol­gált. Aki hosszabb ideje fi­gyeli ennek az amatőr mozga­lomnak a sorsát, jól tudja, hogy a modern életforma, a rohanó idő kihasználása utá­ni vágy és az új társadalmi beidegződések idején kevesen rendelkeznek olyan karveze­tői erővel, hogy a közös énekléshez szükséges áldo- • zatot, az időt és az éneklés­hez szükséges testi és lelki energiát összehozzák és együtt is tartsák S íme a kilenc kórus azt bizonyítja, hogy a közös éneklés nemes ügyét nemcsak lehet, de kell is szorgalmazni! Ehhez azonban mecénás kell, olyan intéz­mény, amely képes keretet biztosítani ennek a nemes szórakozásnak, művészeti munkának. És most már ez is van! Itt, ezen a találkozón csak egy olyan kórus akadt, ame­lyet a felszabadulás előtt, 1926-ban alapítottak, a Komlói Férfikar. Most a tsz adja ennek a tiszteletre mél­hangulata a bécsi erdők édes álmodozását juttatja eszünk­be. a jókedvet, a szerelmes mámort, és azt. hogy a jó­kedély, és a harmónia az élet nagy-nagy ajándéka. Az ugyan néha gondot jelent a zenekarnak és karmesteré­nek, Farkas Istvánnak, hogy a zenekari pódium elhelye­zése. az akusztikai viszonyok ilyenkor meSszé elmaradnak az ideálistól, törik-is olykor a hatást, de ezeket a ké­nyelmetlenségeket feledteti a művészi szándék és hit. Külön örömünkre szolgált, hogy friss diplomával a Fő­városi Operettszínházhoz szerződött Kovács Brigitta ezen az estén elénekelte a Kacagódalt és Saffi belépő­jét. Az Egerbe és Hevesre kőkorszakbeli módszerekkel elkészült a szomorú kis em­ber második regénye. Ha Vermes nyomtatásban látja, es más előzmények után, talán tetszik is neki. Egyetlen este olvasta el a kéziratot. Megpróbálta olva­sónak képzelni magát. Nem érzett csalódást. Meghökken­tően új, számára ismeretlen világba és emberi gondokba pillanthatott. Elolvasta a komputeres változatot is. Egyetlen olyan mondatot nem talált benne, amelyben akár szórendet is változta­tott volna. Ha nem tudja előre, melyik a hibátlan munka, talán maga sem tud­ja eldönteni, melyiket sze­resse. De tudta. Ez megköny- nyitette választását. A baj ott kezdődött iga­zén, hogy Arany — akinek csak a szerződést kellett vol­na aláírnia — nem volt haj­landó a tökéletes művet ma­gáénak vallani. Lehet — úgy­mond —, hogy egy-két évvel ezelőtt ezt a témát maga is így írta volna meg, de az­óta. hogy „Mindennapi élet"- ét papírra rótta, majd több­ször elolvasta nyomtatásban, másképp forog a nyelve, az esze kereke. Nem tudja vál­lalni. hogy neve alatt olyan könyv jelenjen meg, amely­nél ma már jobbat tud írni. Vermes eredetileg azt sem akarta elárulni, hogy gép fogalmazta a szöveget, de János makacskodása rákény- -szerítette. hogy végső aduját is kijátssza: — Nézd, kedve­sem, dicséretes, hogy eddigi hányatott életed után most végre hivatásodnak tekinted az írást, és ilyen féltő gond­dal tekintesz szakmai presz­tízsedre. Hidd el, senki sem akar téged megrövidíteni. Sőt! Hu végül is ezt válasz­tó együttesnek a tagságát. Eles Imre karmesteri műkö­dése nagy összetartó erő itt. A kompolti, Hámán Kató nevét viselő női kar 1962-ben alakult és Tóth András ve­zeti. ­A Káli Férfikar 1958 óta létezik és itt is Galambos László az a karmesteri egyé­niség, aki négy rádiószerep­lést is elért énekeseivel. S ha már a füzesabonyi járás­nál tartunk: Füzesabonyban az ÁFÉSZ Tinódi Kamara­kórusa tízesztendős éppen, rádiós és tévés szereplésük mellett két külföldi út sike­reit is beírhatták emlékeik közé. Köröskényi Lajos kar­nagy érdemei itt elvitatha- tatlanok. A füzesabonyi Er­kel Ferenc Munkásvegyeskar 1973 óta él és működik, je­lenleg Tar Lőrinc irányítá­sával. Gyöngyösről is két együt­tes jelentkezett. Az 1974-ben alapított Muzsikus Céh Ka­marakórus tizenkét taggal in­dult, ma már 41 a létszám. És komoly, fegyelmezett kar­rá nevelődött. A fiatal lá­nyok Gácsiné Holló Erzsébet értő irányítása mellett 1979- ben megszerezték az év kó­rusa címet és az idén a Kó­ruspódium-plakettet is el­nyerték. Szólistájukra, Toldy Ágnesre fel kell hívnunk a figyelemét! hazajáró fiatal művésznő nemcsak színes hangjával, derűt árasztó egyéniségével megnyerte a közönség tetszé­sét. Nem a minden áron való gáncsoskodás. de a zene, a művészet és a művészek tisz­teletére nevelés okából leír­juk: ha egy szabadtéri elő­adást megrendeznek, ahhoz nem elég a megfelelő meny- nyiségű ülőhely biztosítása zenekarnak és közönségnek egyaránt, hanehn az is, hogy öt-nyolc éves, folyton játsza­ni vágyó gyermekek ne za­varhassák mutatványaikkal a műsort. Visszatérő jelenség­ről van szól Ennyi figyelmet a zenészek és a felnőttek megérdemelnének. tottad, neked se mindegy, hogy hónapokat, netán éve­ket kell gürcölnöd egy re­génnyel. vagy ötleteidből, élményeidből a számítógép néhány óra vagy néhány perc alatt megszerkeszti a műve­det! Te csak a nevedet adod. és kapod a pénzt meg a di­csőséget! — De én szeretek írni! — kiáltott fel Arany János, amikor megértette a dolgo­kat. — Én szeretek írni. ér­ti?!.., Azazhogy muszáj ír­nom, érted, Béla bátyám?! Muszáj kiírnom magamból az én nehéz életemet. Nem azt mondom, hogy könnten írtam a „Mindennapi éleV’-et meg az „Elölről kezdődik minden”-t, de ha nem írtam volna eddig is. már régen be- ledöglöttem. vagy belebolon­dultam volna! Vermes értette ezt. Maga is járt valaha efféle cipőben. Megölelte a kezdő — bár mér nem egészen fiatal — pályatárs vállát. Nagyot só­hajtott: — írj ezután úy Já­nosom, írj ezután is. Csak ne az írásaidból akarj megél­ni! ... — Értek én mindent — rázta meg kóválygó fejét Já­nos. — Értem én, hogy min­den meglenne. De én a saját szavaimat akarom nyomta­tásban látni! Eleget sunyí- tottam már az emberek kö­zött! Hogy Arany János va­gyok, és mégse! Én biztos loptam a nevemet, mert Arany János, az egészen más volt... „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja ...” Hogyan ragadt rám ez a név, a jó­fene se tudja, de kölyökko- rom óta ezzel piszkálnak. „Te Írtad a Talpra magyart?” Olyanok rugdostak fenékbe, akik még azt sein tudták, hogy a Talpra magyart ki A Gyöngyösi Járási-Városi Pedagógus Kórus 1977-ben alakult. Kalocsainé Csillik Mária egy kitűnő erőkből álló kart vezet; Piton-, Bach-, Kodály- és Beetho- • ven-számaikkal komoly munkáról adtak élményt nyújtó bizonyítást. Két egri együttes lépett fel. Az Építők Kórusa' dr.- Valentin Kálmán és Ocskuy György irányítása mellett már 1968 óta él és sikeresen valósítja meg a közös ének­lés céljait. A kétszeres fesz­tiválfokozat mellé az is si­ker és elismerés, hogy több­ször jártak külföldön. Há­rom számukkal, két Bárdos- művel és Johnson A got time today című kórusával- vittek színt a találkozó prog­ramjába. A Megyei Művelődési Köz- pont Kamarakórusa 1977 óta működik. A fiatal együttest Tar Lőrinc irányítja. Lapunk több sikeres koncertjükről is beszámolt az eltelt három év alatt. A találkozó műsorából ki­tűnik, hogy a kórusok leg­kedveltebb szerzője Karai József. Művei hatásosak, a közös éneklés derűjét áraszt­ják. Nem is támasztanak olyan betanulási nehézsége­ket, énekléstechnikai igénye­ket, amelyek ezt a kögös éneklést fáradságossá, verej- tékessé tennék. Több hatásos számról le­hetne elemzést írni, s arról, ahogyan a kórusok és a kar­vezetők egy-egy művet meg­szólaltattak. de ez az értéke­lés nem lehet ennek a be­számolónak a feladata. Egyet azonban fel kell jegyeznünk. A Bartók Béla nevét viselő káli férfikar Kátai László . feldolgozásában énekelte a Hevesi lakodalmas dalokat. A fúvószenekari kíséret azt a hangulatot és atmoszférát idézte, ahogyan annak idején a rezesbanda zenéjére tán­colták a falusi lányok és le­gények. vagy éppen az egri hóstyákon a parasztfiatalok. A találkozót a zsűri szín­vonalasnak értékelte és pénz­jutalmakat osztott ki. A példásan rendezett ta­lálkozó életerős és értékes . kórósok baráti vetélkedését hozta. írta! Mert én ám nem Ox- fórdban nevelkedtem ... ! — Tudom, Jánosom, tu­dom — csitítgatta Vermes. — Ez a te szerencséd. Ettől vagy az, aki vagy ... — Nahát akkor! — rán­totta el magát Arany János. — Akkor hadd legyek az. aki vagyok! A „Mindennapi élet”-et'én írtam!... Most újra kezdjem a sunyítást? Szemébe akarok nézni min­denkinek! — Megértelek, barátom — sóhajtott Vermes. Felállt, ke­zet nyújtott, szeretettel meg- pas-kolta a furcsa kis ember ormótlan kezefejét: — De azért gondolkozz még ezen... Hogy gondolkodott-e a to­vábbiakban Arany János, azt Vermes nem tudta meg, mert nem látta többé, és nem is hallott felőle. A kom­puter-regényt — melynek a gép a „Folytatás” címet ad­ta —, először félretette, ké­sőbb elsüllyesztette valaho­vá. Feltehetőleg oda, ahol szegény Arany sajátkezű má­sodik regénye lapult. Egyik­kel se ment volna Vermes semmire a szerző nélkül — aki nem olyan régen tűnt e!, hogy már fel lehetne fedez­ni az eltűnt idők homályá­ból ... Es nem is szenvedett a ki­adó kézirathiányban. Sőt! Az utóbbi időkben mintha nagyon is megszaporodtak volna a kéziratok. A progra­mozó csoportot ugyan rég szélnek eresztette Vermes, a közgazdásszal sem igen ke­resték egymást, de az újon­nan érkező regények szórón - gatóan emlékeztették őt az üstökösként feltűnt, majd döbbenetes ön törvény őséggel elsüllyedt nem mindennaoi tehetség „Mindennapi élet”« éré... (VÉGE) Az elmúlt heten láthattuk a müncheni olimpia eseményeiről, különleges kameraállásokkal készült amerikai fílmösszcállí­Trencsényi Imre : MINDENNAPI ELET Hangverseny szabadtéren (f. a.) (farkas)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom