Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk Szovjet—francia csúcstalálkozó volt a hét elején a lengyel főváros közelében. A képen bal szélen Leonyid Brezsnyev, vele szemben Giscard d’EStaing, középen Edward Gierek a tanácskozáson. (Fotó: TASZSZ — MTI—KS) fl hé! 3 kérdése 1. Milyen ellentétek adódnak a nyugati táborban a béesj és a varsói találkozók után? Nem először jelentkezik bizalmi válság Amerika és Nyugat-Európa között a második világháború vége. pontosabban a hidegháború kezdete óta. Párizsban vagy Brüsszelben, Rómában vagy később Bonnban időről időre kételkedtek az amerikai szándékok önzetlenségében, . az óceánon túli szövetséges által hirdetett szolidaritásban. A bizalom hiányát — akárcsak egy pontos politikai hőmébő — mindig. az jelzi, ha a konzultációk hiányos voltát vagy elmaradását panaszolják fel a partnerek. Ha azt vetik a másik (vagy a többi) szemére, hogy nem tájékoztatta előre a szövetségesét, hogy nem kérte ki előre a véleményét, hogy nem hangolta össze lépéseit ... A NATÖ-ban 1956. óta kisebb-nagyobb időközökben újra meg újra napirendre tűzik a konzultáció kérdését, s minden ilyen alkalommal megfogadják,' hogy ezután mindig konzultálnak. De ha ..Washington — például — kommandóakcióra ad ki parancsot, akkor ennek kudarcáról már csak a rádióból értesülnek a szövetséges kormányok. Viszont — s Muskie sajtókonferenciáján bőven volt erről, szó — Párizsban sem tartják szükségesnek az USA vezetőit jó előre tájékoztatni arról, hogy Varsóban rendkívüli csúcstalálkozó készül a szovjet és a francia államfő között. Pedig 72 óra sem telt. el a bécsi ünnepi perceket követően, amikor is egy asztalnál ült. az amerikai és a francia külügyminiszter. Volt-é konzultáció vagy sem — ez tulajdonképpen másodrendű kérdés. Sokkal fontosabb a bizalmi válságnak az az eleme, hogy Nyugat-Európa láthatóan megelégelte az amerikaiak — többek közt választási megfontolásokból is eredő — „mini-hidegháborús” diplomáciáját és azzal próbál Washingtonra nyomást gyakorolni, hogy különkapcso- latokat keres a Szovjetunióval. Mennyire különbözik például Schmidt bonni kancellár véleménye az amerikaiakétól a Brezsnyev— Giscard d’Estaing-talólkozó értékelésében. S nagy aktivitással szervezi a nyugatnémet diplomácia Schmidt és Genscher nyár eleji moszkvai látogatását... 2. Mi történik Dél-Koreában? Kezdjük történelmi visz- szapillantással: a hidegháború az 50-es évek elején egyetlen térségben változott melegháborúv.á, azaz igazi háborúvá, — Koreában. Mi több, itt valóságos világháborús veszély jelentkezett, hiszen a koreai ellenforradalmi erők mögött hadviselőként beavatkozott Amerika,. mégha az ENSZ kék zászlaját is tudta felhasználni. Aztán a fegyverszünet nyomán ketté szakították. az országot; északon, a KNDK-ban hozzáláttak a szocializmus építéséhez, délen pedig kialakították az imperializmus ázsiai hídfőállását. Hányszor volt szó a Dél- Koreában állomásozó amerikai haderők részleges vagy teljes kivonásáról! Minden alkalommal az amerikai és a világközvélemény lecsillapítása végett... Kezdetben nem sokat törődtek magával a dél-koreai közvéleménnyel. Li Szín Man vagy Pák Csöng Hl diktatúrája idején kíméletlenül, de hatásosan elfojtották a nép hangját, az ellenzék vezetőit, a diktátorok ellen tüntető diákokat börtönbe zárták. A dél-koreai titkosszolgálat bérgyilkosai még a Nyugat-Európában vagy Amerikában élő, tanuló dél-koreaiak között is szedtek áldozatokat. Kétségtelen. hogy ez a kegyetlen diktatúra idővel kényelmetlenné vált még Washington szamára is. Különösen, amikor kiderült, hogy amerikai szenátorokat, képviselőket vesztegettek meg a Öél-koreai rezsim ügynökei. Nincs 'kizárva, hogy amerikai jóváhagyással kezdett újra fellépni a „mérsékelt” dél-koreai ellenzék. A diákok, munkások azonban nem akarnak amerikai igények szerinti „mérsékletet”. hanem gyökeres, demokratikus fordulatot követelnek. A héten Kvangzsu városában előbb százezres tömegtüntetésre került sor, utána felkelés kezdődött, a felkelt nép elfoglalta a várost. A kormány lemondott. Űj miniszterelnököt állítottak Pák Csöng Hun személyében, aki korábban a titkosszolgálat élén állott, s akit eddig is a katonai rendszer „erős emberének” tartottak. 3. Mit hozott az iszlám országainak Islamabad! konferenciája? Negyven olyan ország külügyminiszterei gyűltek ösz- sze múlt vasárnap a pakisztáni Islamabadban, amelyeknek államvallása a mohamedán, vagy ahol a lakosság többsége mohamedán. Ez volt sorrendben már a tizenegyedik „iszlám konferencia”. Az lett volna a feladata, hogy az iszlám országainak egységét bizonyítsa, de inkább az piutat- kozott meg, hogy ez a heterogén közösség politikai és gazdasági okok miatt nehezen juthat igazi egységre. Egy-két kérdés volt csupán, amelyben egyhangú határozat született, így a palesztin problémáról, vagy Jeruzsálem kérdéséről azonosan nyilatkoztak. A Biztonsági Tanács összehívását követelték, hogy az ítélje el az izraeli parlamentet azért a döntéséért, amelynek alapján Jeruzsálem „örök időkre” Izrael fővárosa lenne. Ha az iráni helyzet alakulása kapcsán egyhangúlag fordult is szembe az „iszlám konferencia” az Egyesült Államokkal, látnivaló volt, hogy egyes Amerika-barát mohamedán országok a túszmentő akció kudarca után nem tudtak mi mást tenni, mint felsorakozni az Amerika-elle- nes határozat mellett... Pálfy József A görög forga Görögországban május első felében nagyszabású politikai és személyi változások történtek — látszólag „forgatókönyv szerint”. Valójában azonban a felszín . mögött súlyos politikai feszültségek rejlenek és nyitott. kérdések egész sora vár megoldásra. Kormányfőből elnök Az események középpontjában Karamanlisz köztársasági elnökké történő választása áll. A politikus, aki már hat esztendeje miniszterelnök volt, annak idején, a katonai junta 1974-ben bekövetkezett bukása . után Franciaországból, önkéntes száműzetésből tért haza. Az első választáson aratott győzelme után (pártja, az Üj Demokrácia jelenleg is abszolút többséggel rendelkezik) olyan alkotmányt szavaztatott meg, amely a köz- társasági elnöknek messzemenő hatalmat biztosit. Karamanlisz most elérkezettnek látta az időt arra, hogy e lehetőséget kihasználva felcserélje a miniszterelnöki széket a köztársasági elnök posztjával — megőrizve természetesen széles körű politikai befolyását. A nagy politikai rutinnal rendelkező államférfi voltaképpen helyesen ismerte fel, i hogy számára ez a pillanat í valóban a legmegfelelőbb a I kormányfői bársonyszék el- 1, hagyására. Görögországban MBriíji tfifi V1980. májas 35.. n«n«B — számos megoldatlan bel- és külpolitikai probléma halmozódott fel. Mindenekelőtt válságos a gazdasági helyzet: idén az. infláció várhatóan eléri a 20 százalékot, miközben, a. termelés gyakorlatilag stagnál. 1981. január 1-én, amikor Görögország Konsztantin Karamanlisz, az államfő a Közös Piac tizedik teljes jogú tagja lesz, a gondok még szaporodhatnak is. A görög mezőgazdasági export előtt ugyanis a jelenlegi helyzetben még nem nyíl- mák meg a kapuk és nem érvényesül a szabad munkaerő-áramlás sem, tehát a munkanélküliséget az egyébként is stagnáló nyugateurópai gazdaság nem tudja felszívni. Ugyanakkor a görög iparnak (az átmeneti korszak bizonyos védelmi intézkedései ellenére is) fokozódó konkurenciával kell számolnia. Megoldatlan a Ciprussal és -az Ég«-ten sen olajjal k«p' csolatos görög—török viszály, s emiatt rendezetlen Görögország és a NATO kapcsolata. (Görögországban továbbra is vannak NATO- támaszpontok, de az ország formálisan nem tagja az integrált atlanti katonai szervezetnek,! Georgiosz Rallisz, az új miniszterelnök (Foto: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Mindez a kormánypárt vonzerejének csökkenésével fenyeget, azzal, hogy a feszültségek esetleg jelentős hatalmi eltolódást eredményeznek a második legnagyobb párt, a szociáldemokrata jellegű és — ellenzékben legalábbis — élesen NATO-ellenes PASOK. a Pánhellén Szocialista Mozgalom javára. Ezért volt Karamanlisz köztársasági elnökké választása rendkívül ügyes politikai húzás. Az alkotmány ugyanis módot ad arra., hogy az Észak-atlanti Szövetség érdekeit szolgáló operatív döntéseket hozzon, ha a parlamentben esetleg túlsúlyba kerül a NATO- kapcsolatok felülvizsgálását követelő áramlat. Nemzetközi értelemben voltaképpen ez Karamanlisz államfővé emelésének igazi jelentősége. Belső pozícióharc Közben — éppen az Andreas Papandreu vezette PASOK fokozódó népszerűsége nyomán — a kormánypárton belül is politikai pozícióharc folyik. Ez a küzdelem csak látszólag fejeződött be azzal, hogy Rallisz volt külügyminisztert a kormánypárt új vezetőjévé — s egyben miniszterelnökké — választották. Legnagyobb ve- télytársa a hadügyminiszteri tisztséget betöltő Áveroff volt, akinek kiterjedt kapcsolatai vannak a hadsereg vezetésével, s akit szoros szálak fűznek a kormánypárt szélsőjobboldalához, valamint a görög kormányzó elit soraiban még mindig erős királypárti elemekhez. Pillanatnyilag tehát Rallisz számít a viszonylag liberálisabb, a parlamentáris köztársasági kurzus továbbfolytatását inkább biztosító politikusnak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy Rallisz .pozíciója és általában a kormánypárt bel harcainak alakulása messzemenően az új köztársasági elnök, Karamanlisz döntéseitől függ. Különösen, hogy a kormánypárton belül működik egy rendkívül erőteljes csoport, amelyet az új görög elnök- fivére vezet. Karamanlisz ily módon nemcsak a jelentős végrehajtó hatalmat biztosító elnöki posztot nyerte el, hanem megtartotta közvetett hatalmát a kormánypárt felett is. Tollhegyen Muskie amerikai külügyminiszternek ilyen megfogalmazásban szegezte kérdését egy újságíró a State Department sajtókonferencia-termében: — Ügy látszik, az olimpiai bojkott összeomlott, valósággal rohannak az országok az olimpiára. Nincs-e olyan érzése, hogy Amerika egyes barátai ezáltal aláásták a helyzetünket? Az új külügyminiszter azt igyekezett bizonygatni, hogy több kormány támogatta az Egyesült Államok által diktált bojkottot, az olimpiai bizottságok mégis ettől függetlenül hozták meg döntésüket. Kénytelen volt elismerni, hogy több olyan európai ország küldi el sportolóit Moszkvába, amelyektől Washingtonban ezt nem várták volna... Mert ugyebár a franciák éppúgy ott lesznek az olimpián. mint az olaszok, a belgák éppúgy, mint az angolok, a portugálok éppúgy, mint az osztrákok és így tovább. Az NSZK sportolói viszont távolmaradnak, hiszen nemzeti olimpiai bizottságuk hosszas vita után 59:40 arányban a bojkott mellett foglalt állást — „Keserű szájízzel. s úgy, hogy homokszemek csikorogtak fogaink között”. ahogyan a nyugatnémet vívószövetség elnöke mondta. S a híres hamburgi hírmagazinban, a Spiegelben, , Rudolf Augstcin, a főszerkesztő megírta: „A Szövetségi ; Köztársaság Nemzeti Olimpiai Bizottságának nem volt ) más választása, éppúgy, ahogyan a szövetségi kormánynak ' sem. Nyomást gyakoroltak ránk. hogy ne menjünk ( Moszkvába. De annyira már nem tudtak nyomást gyako- < rolni ránk, hogy a hivatalos személyiségeink elhallgathat- ? ták volna véleményüket — tudniillik azt, hogy bennünket l/ egy esztelen intézkedésre kényszerítettek...” Az egyik neves nyugatnémet sportoló, a vitorlázó s W'olfgang Gerts a maga finn dingijére mindenesetre új 5 nevet festett: „Német Földimogyorótermesztő Egyesület”. Nyilvánvaló utalással — Carter elnök korábbi foglalkozására. Mire, persze, egyes sportvezetők, akik a bojkottra ; szavazlak, azt válaszolták neki: „Igen, igen, de szél ellen < nem lehet..(p. j.) Afrika napja Tizenhét éve, 1963. május 25-én, az etióp főváros központjában álló Afrika Házában a kontinens független országainak vezetői történelmi jelentőségű okmányt írtak alá: az Afrikai Egységszervezet alapító chartáját. Azóta ezt a napot Afrika napjaként ünnepük szerte a világon. Addisz Abebában, az Afrikai Egységszervezet megalakításakor alig harminc zászlót lengetett a májusi szél. Most, nem egészen két évtized múltán, ötvenre nőtt a független államok száma a földrészen. Az afrikai politikai folyamatok történelmileg rövid idő alatt, gyökeres változásokhoz vezettek. Függetlenné vált Angola, Mo- zambik, Bissau-Guinea, vagyis összeomlott az utolsó nagy afrikai gyarmatbirodalom, a portugál is. 1975— 76-ban így az erőviszonyok a haladó erők javára módosultak. Hasonlóképpen jelentős eseménye volt a hetvenes éveknek az etiópiai forradalom, amely egy félfeudális diktatúrának vetett véget. Az elmúlt esztendő világpolitikai fontosságú afrikai változását Zimbabwe jövőjének megalapozása jelentette. Az egykori Rhodesiában nem kevesebb történt, mint hogy a nemzeti felszabaditó mozgalomnak a harctéren elért győzelmek után tavaly sikerült a Londonban tartott tárgyalásokon olyan megoldást elérnie, amely a britek és a Nemzetközösség felügyelete alatt szabad választásokhoz, s végül 1980. április 18-án az egykori gyarmat függetlenségéhez vezetett. Ha csupán Zimbabwe népének életében következett volna be sorsdöntő változás, az sem volna kevés. De a tét sokkal nagyobb: az új erőviszonyok előbb-utóbb engedményekre kényszerítik az apartheid utolsó bástyáját, a Dél-afrikai Köztársaságot, s ösztönzően hatnak a megszállt Namíbia nemzeti felszabaditó mozgalmának harcára is. Hosszú még az út Afrika teljes felszabadulásáig, s nem kevésbé gyötrelmes a második győzelemnek, a gazdasági felszabadulásnak a kivívása. De ha a kontinens népei Afrika napján végigtekintenek a közelmúlt történetén, fölmérik a fejlődés ívét, erőt meríthetnek a további küzdelemhez — joggal bizakodhatnak. Kürti Gábor i Á felkelők harckocsikkal néznek farkasszemet A dél-koreai hadsereg szombaton reggel bevonult Kvangzsuba, hogy megkísérelje a felkelők kezén levő várost ismét a hatóságok ellenőrzése alá vonni. A harckocsik és a páncélozott járműveik egy kilométerre közelítették meg a város központját. A lövegek a fő útvonalakon emelt barikádokra merednek, amelyek mögül felkelők százai néznek farkasszemet a harckocsikkal. A katonák hangosbeszélőkön igyekeznek rávenni a barikádok védőit, hogy adják át fegyvereiket. Ennek határidejét déli 12 órában szabták meg. Az Amerikai Egyesült Államok pénteken a dél-koreai partok felé irányította az ötvenezer tonnás Coral Sea repülögép-anyahajót, hogy ezzel is súlyt adjon a KNDK címére intézett fenyegetéseinek. A több mint ötven bőm, bázót és vadászgépet hordo-. zó Coral Sea csütörtökön hagyta el a Fülöp-szigeti Subic Bay amerikai támaszpontot és először állítólag San Franciscóba indult, de utána parancsot kapott az útirány megváltoztatására. Amerikai katonai források szerint az anyahajó addig marad majd a dél-kóreai partok előtt, amíg fel nem váltja a Japánban állomásozó Midway amyahajó, amely jelenleg a japán partok mentén hadgyakorlaton vesz részt. FELVESZÜNK EGERBEN LÉTESÜLŐ SZÁMÍTÓKÖZPONTUNKHOZ közgazdasági technikumi vagy szakközépiskolai érettségivel rendelkező női dolgozókat, 30 éves korig adatrögzitő-müszakvezetői kétmüszakos munkakörbe — 1980. október 1-i belépéssel. Szakmai kiképzést munkaidőben biztosítunk. A jelentkezéseket írásban — részletes önéletrajzzal — budapesti központunk címére (KSH SZÜV Hálózat- fejlesztési Igazgatóság, 1145 Budapest, Szugló u. 9—15.) kérjük megküldeni. (-i-e)
