Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
AKAI? A MEGSZÄttOTW Élő, eleven kapcsolatban / Pártunk Politikai Bizottságának 1972-es decemberi . határozata nyomán megyénk pártalapszervezeteiben is jelentősen növekedett a munka színvonala és hatékonysága. A határozat megjelenése óta mind a járási, városi pártbizottságok, mind pedig a megyei pártbizottság is elemezte az alapszervezetek tevékenységében bekövetkezett pozitív változásokat, de maguk az alapszervezetek is napirendre tűzték a témát a további teendők feltérképezése céljából. A különböző fórumokon megfogalmazódott. hogy az utóbbi időben az alapszervezetek céltudatosan határozzák meg feladataikat, egyre jobban adaptálják a központi határozatokat, nagy súlyt helyeznek a végrehajtásra, és fokozott figyelmet fordítanak az ellenőrzésre. Lényegesen javult a vezetőségek munkája, s az is örvendetes, hogy a taggyűléseken növekedett az aktivitás, egyre több párttag él azzal a jogával, hogy beleszóljon a kollektíva ügyeinek irányításába. De az is megfogalmazódott — s ez különösen figyelemre méltó —, hogy az alapszervezetek jelentős részében javult a pártvezetőség és a kommunisták kapcsolata, ami lényeges feltétele az eredményes munkának. A megfogalmazás természetesen nem azt jelenti, hogy korábban az alapszervezeti vezetőségi tagok, vagy 'a titkár nem igyekezett kellő kapcsolatot teremteni a kommunistákkal. Inkább a személyes kapcsolattartás esetenkénti hiánya gátolta az érdemi munkát. A párttagsági könyvek cseréje kapcsán vetődött fel szinte minden alapszervezetben, hogy a kommunisták nem csupán azt várják el az alapszervezeti vezetőségtől, hogy kellő rendszerességgel megtervezzék, végezzék, irányítsák a munkát, vagy ellenőrizzék a végrehajtást, hanem azt is, * hogy a vezetőségi ülések, a t taggyűlések megtartásán túl gyakrabban adjanak lehető- . séget a személyes elbeszélgetésekre, a véleménycserékre. | Hiszen vannak olyan gon- | dók, problémák, amelyeket a I kommunisták a taggyűlés ] előtt személyesen is szeret- j nének megvitatni a vezetősé- i gi tagokkal. | Az ilyen jellegű elvárás in- } dokolt és jogos, még akkor • is, • ha az alapszervezeti titkártól, a pártvezetőség tagjaitól látszatra ez sok időt . követel. A pártmunka mozgalmi jellegéből következik, hogy a vezetőség minden tagjának élő, eleven kapcsolatban szükséges lenni az alapszervezet minden kommunistájával, s szinte mindig szükséges időt szakítani, találni a személyes beszélgetésekre. a meggyőző munkára, vagy esetenként a vitára is. A mozgalmi munkának ez a része természetesen nem adminisztrálható, s néha ezért van húzódozás a négy- szemközti, vagy többszemközti beszélgetésektől. Pedig a kapcsolattartásnak ez a formája alapvetően szükséges a pártmunka érdemi végzéséhez. Egyrészt azért, mert ez erősíti az egymás iránti kölcsönös bizalmat, másrészt, a párttaggyűléseken, a vezetőségi üléseken is kamatozik az, hogy a vezetőség tagjai tisztában vannak a kommunisták véleményével egy-egy adott kérdést illetően, s azt is tudják, hogy esetenként kit szükséges meggyőzni álláspontja helytelenségéről, vagy felvilágosítani arról, hogy jobban informálódjon a megalapozottabb döntéshez. A jó kapcsolattartás szinte „kincsesbányát” jelent a mozgalmi vezetőknek. A kommunisták számtalan ötlettel. kezdeményezéssel fordulnak az alapszervezet vezetőségi tagjaihoz, mindez Másfél hónapja: április 9-én indult el a földről Leonyid Popov parancsnokkal és Valeri) Rjumin fedélzeti mérnökkel a Szojuz 35. jelzésű szovjet űrállomás. A szombati „kisjubileum” előtt Alekszej Jeliszejev, a földi repülésirányító szolgálat vezetője őszinte elismerését fejezte ki az űrpárosnak az eddig nyújtott kiváló teljesítményért. — A Szaljut 6. űrállomás új személyzete küldetésének első szakaszában azt a feladatot kapta, hogy teremtse meg az űrhajósok további tartózkodásának feltételeit, s eközben folytassa a korábban megkezdett kísérletsorozatot. Rjumin és Popov mindkét feladatot maradéktalanul teljesítette — jelentette ki Jeliszejev a sajtó képviselőinek. Jeliszejev utalt rá, hogy a Szaljut 6.. amely máris az űrkutatás eddigi történetéelősegíti a feladatok céltudatosabb, jobb végrehajtását, a munka minőségi elemeinek kidomborítását. A hosszabb ideje dolgozó vezetőségi tagok a gyakorlatból tudják, hogy a kommunisták zöme a legtöbb esetben nem egyéni gondjaival, problémáival fordul az alapszervezeti vezetőkhöz. hanem többnyire a kommunista kollektívát, vagy a munkahelyet érintő és érdeklő kérdésekkel. Számtalan javaslatot tettek megyénkben is a párttagok a takarékossággal, a jobb munka- és üzemszervezéssel, vagy akár a politikai oktatás színvonalának javításával kapcsolatban. Természetesen az is előfordul, hogy egyéni gondokat vetnek fel, de ez is a vezetők iránti bizalmat jelenti. A személyes kapcsolattartás egyáltalán nem azt jelenti, hogy a taggyűléseknek, a vezetőségi üléseknek, a „hivatalos” fórumoknak nem kell megadni a jelentőségüket. A pártmunka alapvető feladata a fórumok rendszeres és céltudatos működtetése, de a munka mozgalmi jellegéből az is következik, hogy a tevékenység szerves és nélkülözhetetlen része a kommunistákkal való közvetlen kapcsolattartás is. nek leghosszabb élettartamú kozmikus berendezéseként szerepel a köztudatban, hiszen több mint két és fél esztendeje kering a föld körül, még korántsem fejezte be küldetését. Éppen élettartamának további növelése céljából hajtották végre a Progressz 9. teherűrhajó segítségével azokat a pálya- módosításokat, amelyek által az űrállomás a korábbinál magasabb, tehát biztonságosabb pályára került. A Progressz 9. szállító űrhajót, amely elvégezte küldetését — mint jeleztük — május 29-án leválasztották az űrkomplexumról, s így az űrállomás egyik bejárata ismét szabaddá vált. Jeliszejev már idézett sajtónyilatkozatában közölte: „magabiztosan kijelenthetjük, hogy az űrállomás kész a soron következő komplex feladatok elvégzésére”. Kaposi Levente I--------------------------------------------------------A z űrállomás kész a következő feladatokra „őszintén, becsülettel képviselni az állampolgárokat!" Üzemmérnök a jelölőlistán Halk szavú, komoly tekintetű fiatalasszony. Olyan, akiben nyugodtan megbízhat az ember: bizonyos lehet benne, hogy amire kéri, igyekszik is azt teljesíteni. Ez az első benyomása a beszélgető partnernek Fáb- ryné Dobat Ilonáról, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat technológusáról. S hogy ez nem egyedülálló vélemény, annak bizonyítéka. hogy az egri 3. számú választókerület mindkét jedölögyűlésen egyhangúan őt szavazták meg ország- gyűlési képviselőjelöltnek. Annak ellenére, hogy csupán négy éve el a megye- székhelyen. — A Debrecen környéki Kőrösszakállról származom — mutatkozik be — Utána öt esztendőt Gyulán töltöttem. majd Debrecenben, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán végeztem. Első munkahelyem a Hajdú- Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat volt, 1976-ban költöztem férjemmel együtt Egerbe. Neki a megyei tanács építőipari vállalatával volt társadalmi tanulmányi szerződése. De engem is -•India vonzott ez a kör- .yeK, itt voltam termelési g-{,a r\CrfitZtOTL ÍS• Jelenleg a műszaki osztályon dolgozik, tervdokumentációk felülvizsgálata, árajánlatok készítése, szerződések kötése a feladata. — Nem bántam meg, hogy idejöttem — mondja. — Egy fiatal kezdő számára nagyon is megfelelő ez a munkahely, itt különösen jók a lehetőségek a szakmai előrehaladásra. A vállalat épít a fiatalok munkájára, ezt igazolja az is, hogy sok ifjú ember dolgozik középvezetői beosztásban. Több mint tíz éve tevékenykedik a közéletben. A középiskolában már az első évfolyamon KlSZ-csúcstit- kámak választották meg, négy éven át töltötte be ezt a tisztséget. A főiskola építészeti karán KlSZ-titkár- ként dolgozott, s az elsők között volt, akiket még érettségi előtt, középiskolás korukban vettek fel a pártba. Jelenlegi vállalatánál először pártcsoportbizalmi lett. később bekerült az üzemi pártbizottság végrehajtó bizottságának tagjai sorába. — A mozgalmi tevékenységben a középiskolás évek voltak a legszebbek, nagyon jó volt a kapcsolatom a város KISZ-vezetőivel. A főiskolán már nehezebb feladat volt mozgósítani a fiatalokat. Amióta Egerben vagyok, állandóan továbbképzőm magam politikailag: a Marxista—Leninista Esti Egyetem filozófiai szakosítójának második évfolyamát végzem, emellett jártam a politikai vezetéselméleti speciális tagozatra is. Ezután — mintha várta volna a kérdést — a jelöléséről kezd beszélni: — Őszintén szólva, nagyon meglepett, hogy engem javasoltak képviselő- jelöltnek. Először bizony szorongás lett úrrá rajtam, vajon hogyan tudok megfelelni majd a választók elvárásainak- A hármas számú választókerület elég nagy területet ölel fel: hozzá tartozik tulajdonképpen a Cse- bokszári-lakátelep, valamint a megyeszékhely vonzáskörzetébe tartozó tizenhárom község. A gondok, problémák, a megoldásra váró feladatok tehát nagyon sokrétűek lesznek. Az mindenesetre szerencsés dolog, hogy a választókerülethez tartozó községekből meglehetősen sokan dolgoznak a vállalatnál, így jobban tudom majd tartani velük a kapcsolatot. Arra törekszem., hogy őszintén, becsülettel képviseljem az állampolgárok érdekeit. Ennek egyik legfonlo-oabb momentuma a közvetlen kapcsolat kialakítása az emberekkel. ÉPP ezért, he megválasztanak. tűz között Két Panaszkodik az igazgató: — Az ember alig akar hinni a fülének. Amikor megkérdezem valamelyik fiatal dolgozónkat: vállalna-e művezetői vagy csoportvezetői beosztást, rögtön rávágja: ő bizony nem. Inkább elmegy a vállalattól. A művezető pedig így mondta: — Ezt a munkát nem a pénzért csinálja az ember, mert az én alapfizetésem körülbelül annyi, mint ameny- nyit egy jó szakmunkás keres. De évekkel ezelőtt még annyi sem volt. Hogy én miért vállaltam el mégis? Mert szeretek emberekkel bánni, mert szeretem, ha van valami komoly feladatom, amit meg kell oldani, ami sokszor még otthon sem hagy nyugodni. Ahol mindez elhangzott, az a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat. Az igazgatót Katona Bélának hívják, a művezetőt pedig Spiczmüller Ernőnek. ★ A tágas műhely tömve varrógéppel. A zúgó, duruzsoló masinák mellett nők és nők, előrehajolt vállakkal, két karjuk szakaszos mozgással megy előre, majd hátra, tolják a gép tűje alá a kelmét. Szemük sem rebben, tekintetük odaszögezve a gépnek ahhoz az alkatrészéhez, amely a szédületes gyorsasággal ugráló tűt szorítja. A fiatalabbak fel-felnéznek egy másodpercre. Még össze is hajolnak a szomszédok és félszavakkal súgnak egymás fülébe, aminek következtében felkuncognak halkan. Ez így, együtt, nőkkel, varrógépekkel, éles fényt adó lámpákkal, a villanymotorok zúgásával, az előrehajolt vállakkal „a” szalag. Hozzátartozik mindehhez, elmaradhatatlanul és nélkülözhetetlenül — a művezető. Ő itt a „minden”. Vagy mégsem minden, csak „majdnem” az? ★ Irodának aligha nevezhető. Két tenyérnyi kis „lyuk”, teletömve íróasztalokkal. A helyiség méreteihez képest arra kérem majd a választókat, hogy ragadjanak meg minden alkalmat, lehetőséget, mondják el nyíltan, őszintén gondjaikat, problémáikatBeszélgetésünkkor szóba kerül, hogy aznap tart választási nagygyűlést Eg-er- szalókon, s a nap további részét az erre való felkészülés töltötte ki. Amikor elbúcsúzunk, mosolyogva jegyzi meg: — Ez a nagvgyülés kitűnő alkalom arra. hogv a választók és a jelölt jobban megismerjék egymást, s természetesen az első fontos állomást jelenti a közvetlen kapcsolat kialakító, sában. Szalay Zoltán I hatalmas ablak az egyik falon. Rányílik fényes üveglapja a szalagra. Előtte kicsit sem díszes asztalka. Ha valami írásbeli munkája van, ott ül előtte a művezető. Ez a parancsnoki „harc- állásport”. De hát hol lennének itt harcok? — Előfordulnak olykor kisebb csatározások, ha úgy vesszük, mert enélkül ennyi ember között... — amit egyáltalán nem panaszként mond Spiczmüller Ernő. — Az előbb az egyik gép előtt ült. Miért? — A művezetőnek nemcsak magyaráznia kell a szakmai fogásokat, hanem meg is kell mutatnia. Tehát esetenként oda kell ülnie a géphez. — Ennyi nő között egy szál férfi. Nem sok ez így? — Megszoktam. Azt hiszem, engem is elfogadnak már így, ahogy vagyok, az itteni dolgozók. — Magának itt minden né egyforma? — Hát nem. 1.1 Hogy is lenne? De kivételezni, azt nem lehet. Hozzátehetjük: micsoda kalamajka lenne abból. — Minden itt dolgozót ismer? — Igen. Ismernem kell valamennyit. Tudnom kell, melyikre milyen munkát bízhatok rá. Melyikük mit tud jól megcsinálni. De a magánéletüket is ismerem. Elmondanak nekem mindent, mert minden gondjukban- bajukban tőlem várnak segítséget. Jön az egyik, a gyereket el kellene vinnie az orvoshoz, mert ez és ez a baja. Két órára engedjem el. A másik elmondja, hogy az este összeveszett a férjével, és most nagyon ideges. Mindenkit meg kell hallgatnom és..., meg is kell értenem mindegyiküket. Amiből kiviláglik, hogy a műhely „parancsnoka” — maga is ember. De hát vezető is! ★ — Milyen jogai vannak? — Javaslatot tehetek. A szóbeli figyelmeztetés is az én hatáskörömbe tartozik fegyelmi vétség esetén. — Milyen kötelességei vannak? — Minden. Csakugyan: ebben a műhelyben mindenért én vagyok a felelős. Azért, hogy legyen munka, hogy időben előkészítsék a szabászaton a szériát, hogy legyen kellék, működjenek a gepek, a munka folyamatosan haladjon, a határidőket megtartsuk, a minőség, a... egyszóval: minden. Itt jut eszünkbe: a tengerészeknél az a mondás járja, hogy a hajón a parancsnok az isten után az első személy. Ilyen a művezető is. Csak van egy alapvető különbség a hajóparancsnok és a művezető között. A jogaik mások. — Lehet-e a jó művezetőt megfelelő módon megfizetni? A kérdésre az igazgatótól vártuk a választ. — A kategória határán belül. Az a bizonyos „tól-ig” szabja meg. — És ha kiemelkedően jól dolgozik? Ha az ő szalagja mindig példamutató? — Személyi bért adhatok neki. Ez meghatározatlan időre szól. Nem is kell engedélyeztetni senkivel. — Van erre példa? — Eddig még nem volt nálunk. ★ Az ember azt mondhatná, a kivétel Paksi Sándorné. Aki valójában nem kinevel zett csoportvezető, hanem csak helyettesíti azt, de hogy milyen időtartamra, abban nem állapodtak meg a vállalat vezetőjével. Lehet az is, hogy „véglegesítik”. — Mestervizsgám van, a szabászathoz is értek. A munkámat szívesen csinálom. Az itt dolgozók általában is olyanok, akik a legjobbak közé tartoznak. De a felelősségük is óriási, hiszen a kockás anyagoknál nagyon oda kell figyelniük arra, hogy a kiszabott részeknél a minta összeessék, milliméterre egyezzék. Ez nehéz munka, fárasztó is. — Miért vállalta el a csoportvezető helyettesítését? — Nehéz ezt megmagyarázni. Én nagyon szeretem a szakmám és ezért. Szívesen csinálom. Más szakmában el sem tudnám képzelni magam. — Csoportvezetői beosztás nélkül sem? — Nem vagyok az, csak helyettesítek, mert megbíztak ezzel. . — Mennyivel több a cső- ■ portvezetö fizetése, mini az itt dolgozóké? — Nem is tudom, mert én még nem kaptam csoportvezetői fizetést eddig. Az igazgató siet a segítse- , günkre. e — A szabászaton az átlag- kereset havonta mintegy ötszáz forinttal magasabb, mint amilyen a szalagon dolgozóké, hozzájuk képest pedig a csoportvezető nagyjából ezer forinttal kap többet. Ez már figyelemre méltó tény. Itt már nemcsak a „megszállottra” jellemző lelkesedés hevítheti a közvetlen irányítót. Erre gondoltunk, amikor az előbb a „kivételt” említettük. Az igazgatók a megmondhatói, mennyire nem törik magukat a jó szakmunkások a „kiemelt” munkakörökért. Ennek nemcsak abban található meg a magyarázata, hogy a forintok mennyisége általában nincs arányban a beosztással, hanem az a sajátos helyzet, a „két tűz kö- zöttiség” is, ami a beosztásuk következménye. Mindenki őket „üti”. A vállalati vezetőség, ha nem megy úgy a termelés, ahogyan kellene, és őket „piszkálják” a munkatársaik is, akármi baj van, főként, ha nincs megfelelő kereset. — Ezt tudomásul kell venni. meg kell szokni — mondta erre Spiczmüller Ernő. — Tud „mellékest" csinálni? Fusizik otthon? — Nem. Csak a családnak csinálok ruhát. Ugyanígy válaszolt Paksi Sándorné is. Tehát? Honnan szereznek „pluszforintokat”? Hobbikért? Az sincs. Legfeljebb időnként a „mama” kis gyümölcsösében tesz-vesz egyikük ezt, azt, amazt, de hát mi jövedelmük lenne abból? Kulcsfigurái 5k a termelésnek. Ők. a közvetlen „parancsnokok”, akiknek a kötelességük, mint a pelyva, a jogaik pedig. ..? Ehhez a „zárhoz” még nem találtuk meg a „kulcsot”. Pedig nagyon nagy szükség lenne rá. G. Molnár Ferenc ,NwüsM€) 1988. május 25„ vasárnap 4
