Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

HATVA, Hl ii . HIIUiw » Nők és üzemek Amikor nemrégiben a hat- ani nők munkaviszonyának, életkorúimén vei nek- alaku­lásáról beszélgettünk a váro­si pártbizottság első titkárá­val, Szokodi Ferenc elmon­dotta. hogy a nőpolitikái ha­tározatból adódó feladatok egyre inkább az üzemek, tár­sadalmi szervek ténykedésé­nek alkotóelemét képezik Évről évre jobban tapasztal­ható a határozat egységes, helyes értelmezése, amely lé­nyegében a pártaiapszerve- zetek munkáját jól minősíti. Vagyis minden politikai, gaz­dasági, kulturális intézkedés­ben hatékonyan érvényesül a pártirányítás és az ellen­őrzés. Különben e téren nem is dicsekedhetne Hatvan olyan eredményekkel, ame­lyek fölkeltették iránta a fi­gyelmet. Élénkebbé vált a nők közéleti tevékenysége, fokozódott szakmai, politikai továbbképzésük tempója, egyre többen jutottak vezető funkcióba, s részarányuk elő­nyösen változott mind a Dártszervezetekben, mind a népfront, a szakszervezet testületi összetételében. Ugyanekkor az üzemek, munkahelyek szociálpolitikai gondoskodása is emelkedő tendenciát mutat! Nők a vezetésben A téma vizsgálata során kiderült többi között, hogy néhány esztendő alatt tucat­nál több első számú vezetés került át férfiaktól női kéz­be Hatvanban, továbbá a város környéki községekben. A kórház élén dr. Gombos Emilia, a népfront titkári székében Gyuricza Istvánná, a városi KISZ-bizottság tit­kári funkciójában Ságiné Szűcs Klára indította ezt a sort. A városi tanácsnál osz­tályvezetői, csoportvezetői beosztáshoz jutott Sütő Györgyné, illetve Tamás Miklósáé. Boldognak és He­rédnek nő a vb-titkára, He­gedűs Ferencné személyében 1 haszony áll a Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet el­nöki posztján, s kapásból felsorolhatunk három-négy iskolát, ahol már a „gyen­gébb nem” igazgat. De a vá­lasztókerület képviselőjelölt­je is közülük került ki im­már a harmadik ciklusban. Dr. Novák Pálnéról van szó, aki néhány napja választási nagygyűlésen igazolta köz­életi érzékenységét, bő ta­pasztalatát. Ez a tendencia, persze, lehetne üres íorma- ság, a nőpolitika mechanikus érvényesítése. Itt azonban nem ez a helyzet! A városi pártbizottság, a helyi tanács- vezetés komolyan vette az irányelveket, szívós munkát végzett a nők felkészítésében, s helytállásuk tanúsítja, hogy mindannyian megértek fel­adataik ellátására. Továbbtanulnak Szokodi Ferenc mondott néhány szembetűnő statisz­tikai adatot, de több üzem­ben tett látogatásunk is alá­támasztja, hogy a korábbi évek gyakorlatával szemben egyre több nő folytatja meg­szakadt tanulmányait, vagy kapcsolódik újabb szakmai, politikai iskolák munkájába. A gyermeknevelési segélyt élvezők sem kivételek ez alól, sőt némely üzemben ök a moz­galom motorjai, egy-egy ok­tatási forma megteremtői. A tanulási kedvre jellemző pél­dául a kórház, amelynek 510 nődolgozója közül csaknem négyszáz vesz részt valami­lyen képzésben. Városszerte rendezett párt- és tömegpro­paganda tanfolyamokon az 1975-ös 30 százalékkal szem­ben már majdnem 50 szá­zalék a részt vevő nők arányszáma, s egyre több szerez állami vagy politikai végzettséget. A Duna Cipő­gyár a szakmunkásbizonyít­vány megszerzésében nyúj­tott példás segítséget a mű­helycsarnokokban dolgozó lányoknak, asszonyoknak. Négy év során száztízen sze­reztek képesítést, de szociál­politikai szempontból leg­alább ilyen eredmény a két kismamaműhely, amelyekben ötven asszony keres úgy ke­nyeret, hogy közben törőd­het otthon lévő kisgyerme­kével is. A Lenin Termelő- szövetkezet az állami, politi­kai képzéssel párhuzamosan nagy súlyt fektet a termelést segítő oktatásra. Itt a közel­múltban 25 nő tett sikeres állattenyésztői vizsgát. Vagy említsük a cukorgyárat, amely magára maradott, gyermekes asszonyainak ha­vi segélyt biztosít! Káderutánpótlás A nők helyzetének felmé­rése során nem mehetünk el szó nélkül a párttagság fej­lesztése, a káderutánpótlás gondjai mellett. Ami a tag­felvételt illeti, szívesen idéz­zük Szokodi Ferenc első tit­kárt. aki elmondotta, hogy a nők fokozódó politikai ér­deklődéséből eredően meg­nőtt az arányszámuk. Az idén felvett párttagok több mint ötven százaléka leány és asszony, s nem érdemte­lenül jutottak a szocializmust építők élcsapatába. A párt­tagsággal járó bizalom jele ugyanekkor, hogy Heves me­gye egyik kongresszusi kül­dötte kétgyermekes konzerv­gyári asszony volt. A káder- utánpótlás legfőbb problé­mája viszont az a tény, hogy a vezetők felelősségét, a ne­hézségeket megérezve sok alkalmas nő nem vállal meg­bízatást. Becsületesen, ered­ményesen dolgoznak, de hú­zódoznak attól, hogy mások gondját, valamely közösség irányítását a nyakukba ve­gyék. Válaszuk persze nem mindig nyílt! Beszéltünk konzervgyári fiatal nővel, aki a családi életből rá há­ruló nagyobb teherré hivat­kozva lépett vissza az arany- koszorús szocialista brigád vezetésétől, egy téglagyári asszony „kiemelése” pedig azért nem sikerült, mert 'fi­zikai munkásként lényegesen magasabb a havi- jövedelme. A nagy átlagra azonban nem ez a jellemző. Különböző ne­hézségek ellenére 'Hatvanban emelkedő tendenciát mutat a vezetésre alkalmassá tett, a vezetésbe ténylegesen be­vont nők száma. S az utolsó öt év folyamán bekövetkezett kádercsere csaknem ötven százalékban hozzájuk kap­csolódik, társadalmi súlyu­kat növeli. Ez az arány ösz- szességében mégis felel. Bi­zonyos munkaterületeken azonban további figyelmes, nevelőmunkára, a nőpolitikái elve(í hatékonyabb érvénye­sítésére van szükség. Moldvay Győző KnKAyiLL-fo5iloy«tüs; büii$ívií«Aséyuw,i Éjszakánként visszajárt a volt tanuló A konok, vallomását több­ször is megváltoztató fiatal­ember a bizonyítékok hatá­sára végre a ■ árgyra tért. Arról a lopássorozatról be­szélt, amelyet a gyöngyösi KERAVILL-üzletben követett el társaival az éjszakák lep­le alatt. — Minden alkalommal jó­val a zárás után kerestük fel az üzletet, Az egyik téli éj­szakán történt, hogy a bolt kazánfűtője benézett, rend­ben működik-e a berendezés. Ami azt illeti, jócskán elidő­zött a kazánházban, mert há­rom1 órán keresztül lapultunk a raktárban. Altkor azt hit­tük, hogy most lebukunk... Vérül is megúsztuk, s ha már ennyit kellett pisszenés nélkül rettegnünk, hát elvit­tünk két Sanyo-magnót. R. István, a KERAVILL- ' üzlet egykori tanulója még hangsúlyozta is, hogy „két” Sanyo-magnót, mert az elve szigorú volt, s ehhez az ese­tek többségében ragaszko­dott: egyszerre csak egy dol­got vitt el, nehogy feltűnjék a hiánya. Nem is tűnt fel 1978. de­cemberétől most márciusig... A kulcs megmaradt A történethez tartozik, hogy — mint említettük — R. Ist­ván egykor a gyöngyösi KE- RAVILL-ban tanulta a ke­reskedelmi szakmát. Egy fe­gyelmi ügy miatt azonban el­küldték a pályáról. Ám ami­kor végleg távozott —1 „vé­letlenül” nála maradt az üz­let hátsó bejárati kulcsa. Ezt kihasználva aztán szinte sza­badon járt-kelt a volt mun­kahelyén, igáz: kizárólag csak éjszakánként. Ezeken a portyákon azonban nem volt válogatós.. Mintegy 127 ezer forint értékű magnetofont, rádiót, jpini-feieyíziókat . és egyéb híradástechnikai áru­féleségeket löpott el; s érté­kesített az ismerősei köré­ben, a Bizományiban, illetve a budapesti Keleti pályaud­var környékén. A volt kereskedőtanuló először csak a saját szakái ­Jegyzőkönyv készül a lopott tárgyakról (Fotó: Szabó Sándor) Iára dolgozott, s csak később — amikor látta, hogy olyan könnyen megy minden, mint a karikacsapás — keresett társakat. Velük egyezett meg abban, hogy előbb vevőt kell találni, aztán irány az üz­let. ., Lopott holmi — jótállással A fiatalkorú R. Istvánnak a több mint egyesztendős működése idején kilenc be­törőtársa akadt. Volt , úgy, hogy ketten, hárman mentek be az üzletbe. A már emlí­tett „biztonsági elv” azonban ilyenkor is érvényben volt: csak egyetlen dolgot lehet eMVihi, maximum kettőt... A tolvájbanda vezetőjének a legtöbbször az ugyancsak fia­talkorú Sz. András és a többszörösen büntetett Bucs- kó József falazott, illetve se­gített, Együtt dolgozták ki az egyedülálló értékesítési módszerüket: a lopott mag­1 Régi idők parlamentje 7. Különítményesek az ülésteremben vei szemben. (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés és taps.)” Huszár: „T. Nemzetgyű­lés ! A magam részéről is a legkeményebben kell, hogy elítéljem a tegnapi esemé­Horthy Miklós először csak a parlament lépcsőjéig jutott. 1919. november lfi-án, amikor mint a „nemzeti hadsereg” fővezére bevo­nult Budapestre, a fogadá­sára meghívott előkelőségek diszmagyarban várták az Országház lépcsőjén. Horthy azonban nem elége­dett meg azzal, hogy a Par­lament lépcsőjéig jutott — be is akart lépni az épület­be, mégpedig állámfőként. Egy alkotmányoá országban — és erre nemcsak a böllér- bicskás gyilkosok, hanem az uralmát szentesítő antant urak is nagy súlyt helyez­tek — azonban mindennek meg kellett adni a módját. S 1920. január 25-én képvi­selőket választott Magyar- ország. Csupa „megbízható” kép­viselő jutott az országgyű­lésbe. magát a március el­sejére kitűzött kormányzó­választást sem bízták Hor­thy terrorkatonái a vélet­lenre. A „nemzeti hadse­reg” által ellenőrzött vá­lasztások szűrőjén átjutott képviselők joggal csodál­kozhattak, amikor észrevet­ték a Parlament épülete körül létesített katonai kor­dont, amelyen keresztül csali a legszigorúbb igazolta­tás után lehetett az épület­be belépni. A kordont az Ostenburg-különítmény tag­jai képezték. Amíg a kormányzóválasz­iipnui ip Sti 1980. május 25., vasárnap tási komédia tartott, a fo­lyosók tele voltak katona­tisztekkel. A képviselő urakat ez azonban csak önérzetükben érintette, hiszen jószántuk­ból is Horthyra szavaztak volna. A mandátumukat a fővezérnek köszönhették, s most a fővezért kormányzó­vá emelték ... Ezek után csodálkozni való, hogy Horthy azt mond­ta, „csodálkozik”, amikor az országgyűlés küldöttsége érte ment a fővezérségre, a Gel- lért Szállóba, hogy felkérje, fogadja el az államfői tisz­tet. Aztán még mielőtt le­tette volna az esküt, a Ház egyik különtermében össze­gyűlt vezető politikusoknak lediktálta feltételeit. A fel­ajánlott tisztséget, csak az­zal a feltétellel fogadta el, ha az eredetileg tervezett kormányzói jogkört kiter­jesztik, ha ugyanolyan jogok illetik őt is meg, mint a ki­rályt, csupán a nemesség adományozását és a legfőbb kegyúri jogokat kivéve. Ezek az úri politikusok nem el­lenkeztek, s a fővezérből lett kormányzó dörgő éljenzés közben távozhatott a Parla­mentből. A fehértisztektől végig rettegő képviselők pedig megkönnyebbülten oszlot­tak szét. Egyetlen szavuk sem volt addig, amíg a kü­lönítményesek hatósugará­ban voltak. A másnapi ülé­sen aztán Rakovszky, a Ház elnöke, Lukovich háznagy és Huszár miniszterelnök kénytelen volt az ügyben nyilatkozatot lenni. Rakovszky: „Tegnap, ami­kor mi Magyarország kor­mányzójától az esküt kivet­Horthy Miklós fegyveresek sorfala között vonul be a kor­mányzói eskü letételére tűk, megtörtént az, hogy a Parlament épülete tudtom, beleegyezésem, engedelmem nélkül katonai kordonnal volt elzárva, úgy, hogy a képviselők szabad mozgása, a be- és kijárás lehetősége meg volt vonva tőlük. Kép­viselők, akik a Házba töre­kedtek, nem tudtak a Házba bejutni. Ez a mentelmi jog­nak oly súlyos megsértése (Igaz, úgy van!), amelyet soha, de soha, a legkevésbé ilyen időkben • a tisztelt Nemzetgyűlésnek tűrnie nem szabad (Élénk helyes­lés és taps), s az elnök a legnagyobb mulasztást kö­vetné el. ha erről jelentést nem tenne a Háztól utasí­tást nem kérne, hogyan,- mi­ként járjon el a mentelmi jog ezen .súlyos, megsértésé­nyeket, amelyekhez azt sze­retném hozzáfűzni, hogy ezek mellett megtörtént az is, hogy az ülésterembe fel­fegyverzett katonatisztek jöttek be. (Felkiáltások: Ké­zigránáttal! Hallatlan!) Ez teljesen lehetetlen, tűrhetet­len dolog és a jövőben en- i nek semmi körülmények kö­zött sem szabad megtörtén­nie. (Ügy van! Helyeslés.) A kormány mindent el fog kö­vetni, hogy a nemzetgyűlés­nek teljes elégtételt adjon, és kötelessége lesz minden illetékes tényezőnek, hogy azokkal szemben, akik ezt a hibát elkövették, a legeré- lyesebben járjon el. A kor­mány ebben a tekintetbe a Nemzetgyűléssel telj í egyetértésben van. (Általá­nos-élénk helyeslés, és taps.) Lukovich Aladár: „T. Nemzetgyűlés! Tegnap fél 11 órakor a palotaőrség pa­rancsnoka nekem, mint ház­nagynak. jelentette, hogy a Ház körül van véve kor­donnal. Én- ez ellen nem te­hettem semmit; a jelentést tudomásul vettem, azzal, hogy az elnök úr ő exellen- ciájának jelentést fogok ten­ni!” Elnök: „Kérem, képviselő úr. a Nemzetgyűlésben nincs szokásban, hogy valakit cí­mezzenek.” (Helyeslés.) Lukovich: ,,A folyosókat ellepték a katonatisztek. Kö- rülbélül 150 katonatiszt jött fel a folyosókra és ott őrsé­get alkottak, s a többi he­lyiségeket és a melléklép- c&őket is ellepték. Ez a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül történt. A háznagy hozzájárulásával mindössze csak annyi történt, hogy va­sárnap 15 folyosói jegyet adtunk tiszteknek, akik fel- lcívánkozrtak ide azért, hogy amikor a kormányzó feljön az esküt letenni, itt legye­nek a közelében azok, akik az ő közvetlen környezeté­hez tartoznak. Arról azon­ban semmi intézkedés nem történt, és engedelem sem adatott arra, hogy körülbelül 150 katonatiszt lepje el a folyosókat. Ezt szintén a mentelmi jog megsértésének tartom. Méltóztassék ezt is tudomásul venni.” A Tisztelt Ház „méltóz- tabott”. S bár megállapítot­ták a mentelmi jog megsér­tését, ez nem változtatott azon a szomorú „alkotmá­nyos” tényen, hogy Horthy Miklós, mint megválasztott kormányzó, negyedszázadon át legfelsőbb jelenlétével nyitotta meg a különböző országgyűléseket. Bár ez volt talán a kormányzói pálya- ■ .(• legárlatlanobi* 'atjuk) . Pásztor „ír* nőhöz, televízióhoz lopott jótállási jegyet és blokkot is csatoltak — mindezt az ere­deti érték feléért! Nem vé­letlen hát, hogy orgazda is akadt: a könnyen megszerez­hető pénz, a nem kis össze­gű részesedés csábító volt. Olyannyira, hogy a gyön­gyösi rendőrkapitányság nyo­mozói egy egész bűnszövet­kezetet derítettek fel az ügy kapcsán. A tizenkétfős tár­saság valamennyi tagja húsz éven aluli, közülük öten — R. Istvánhoz hasonlóan —■ fiatalkorúak, akik még más bűncselekmények elkövetésé­vel is vádolhatok. A rendőr­ség ezenkívül még több sze­mély ellen kezdeményezett szabálysértési eljárást, ki- sebb-nagyobb bűnrészesség miatt. Leltár — hiány nélkül A rendőrségi vizsgálat so­rán felkeresték az. üzlet ve­zetőit, valamint a Heves me­gyei Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat illetékeseit. S mint kiderült: az üzletben nem vették észre a hiányt! Az indoklás: nem darab­számban tartják nyilván a kész.letet. hanem forintban. Így aztán egyik napról a má­sikra senkinek sem tűnt fel, hogy hiányzik egy minitévé, vagy egy magnó... Jól tudta ezt a volt tanu­ló is, ezért csinálhatta meg azt is, hogy egy-egy alka­lommal nagyvonalú legyen. Bucskóval egy hordozható tv-t loptak, s azt Bucskó la­kására vitték. A készülék egy hét múlva elromlott, mi­re R. István felajánlotta: ki­cseréli. És loptak helyette másik kettőt... — A kereskedőknek azt ta­nítják, hogy a rossz árut kö­telező visszacserélni. R. Ist­ván ezt, úgy látszik, jól meg­tanulta — mondta az ügyet vizsgáló rendőrtiszt, aki a nyomozás során felhívta a kereskedelmi vállalat veze­tőinek figyelmét arra is, hogy nem megfelelő az üz­leti ügyvitel, s hogy nem volt jó a helyiség riasztóberende­zése. A kulcsokról, amelyek a volt tanulónál maradtak, nem is beszélve...! Szórakozásra 60 ezer forint R. István nyomára több szálon jutottak el a rend­őrök. Az egyik, amelyik szin­te senkinek sem tűnt fel, * költekező életmód volt. Ez a fiatalember a város külön­böző szórakozóhelyein egy év alatt több mint SO ezer fo­rintot szórt el. A „kamatait" viszont majd moet, kezdi fi­zetni társaival együtt: bűn- szövetségben, üzletszerűen, jelentős értékben elkövetett lopás bűntette miatt vonják majd felelősségre. Szilvás István

Next

/
Oldalképek
Tartalom