Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-24 / 120. szám

A MÁK HAZÁNKBAN is lörvény által elön-t környe­zetvédelem fontos része a le­vegő tisztaságának vigyázása. A feladatra még a központi állásfoglalás előtt a megyei ta­nácsok ÉKV-osztályain be­lül szakhatóságokat, a Kö- JÁL-oknál méröcsoportokat szerveztek, majd az ország legsúlyosabban szennyezett te­rületeinek centrumaiban — így Miskolcon is — létrehoz­ták a tevékenység regionális bázisait. A borsodi megye- székhelyen kialakított kis mérőcsoportból született az az állomás, amely 1979. ja­nuár 1-től a szomszédos He­vesben is végzi felelősség­teljes munkáját. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Levegőtisztaság-védelmi In­tézete Miskolci Állomásának vezetőjével, Pallaghy András­sal — erről a még mindig kevésbé ismert munkáról be­szélgettünk a közelmúltban. Mint — egyebek mellett — elmondotta: az állomáson ma kilencen dolgoznak, csaknem kivétel nélkül mérnökök, technikusok. Szolgáltató jel­legű ellenőrzéseikkel, labora­tóriumi vizsgálataikkal túl­nyomóan a hatósági tevé­kenység megalapozását, mű­szaki előkészítését segítik. Kisebb részben pedig a kü­lönböző vállalatok megbízásai alapján szakértői munkát vé­geznek, mint tették ezt pél­dául tavaly, a Mátravidéki Fémművek edzőüzemi re­konstrukciójánál létesített vi­zes mosó esetében. Szerződé­sek alapján dolgoznak, de a megyei tanácsok építési, köz­lekedési és vízügyi osztályai­nak igényei szerint természe­tesen soron kívüli kéréseket is teljesítenek. A LEVEGŐMINŐSÉG rendszeres figyelemmel kísé­résével ma is a KÖJÁL-ok litásának megítélésében — a „sántító”, eleve valótlannak tűnő adatok felülvizsgálatá­ban — is, továbbá az orszá­gos levegőtisztaság-védelmi alapból való juttatásra be­adott pályázatok szakvélemé­nyezésében, újabban pedig a különféle beruházásokhoz támpontul szolgáló műszaki irányelvek készítésében. A miskolciak véleménye alap­ján kapott központi anyagi segítséget tarthatatlan álla­potainak megváltoztatására például a felnémeti mészörlő, illetve a közúti építők két telephelye, s állásfoglalásuk tükröződik az egri és gyön­gyösi öntödék rekonstrukció­iban is, hogy csak néhányra utaljunk. Különösen a fejlesz­tésekben — mostanában már a települések általános ren­dezési terveinek készítésében is — való közreműködésüket tartják fontosnak. Mert — ahogyan vallják — a meg­tervezett környezetvédelem: a leghatékonyabb környezet- védelem. Immáron hagyományosnak számító, tevékenységük mel­lett az állomás kollektívája — az országos törekvéseknek megfelelően — további fel­adatokra is készül. Működési körébe kerül rövidesen az úgynevezett toxikus hulladé­kokkal — például a galvani­záló műhelyekben keletkező és onnan kikerülő szennyező anyagokkal — valamint a napjainkban egyre fokozódó zajjal kapcsolatos környezet­védelmi munka. ÍGY A MISKOLCIAK sok­kal inkább osztozhatnak Észak-Magyarország megyéi­nek. Borsodnak és Hevesnek már jelenleg is meglehetősen aggasztó gondjain, még töb­bet tehetnek a helyzet javí­tásáért — az élet, a lakosság védelmében. Gyóni Gyula Az idén folytatódik Sikerek a Heves megyei tejtermeiési versenyben ^ Ünnepi díjkiosztás Egerben Negyedik alkalommal ke­rült sor pénteken délután Egerben, a megyei tanács nagytermében a tej termelési verseny eredményeinek érté­kelésére és a díjak ■ ünnepé­lyes átadására. Az elnökség­ben helyet foglalt Somodi Lajos, az MSZMP Heves me­gyei Bizottságának osztály- vezetője is. Koós Viktor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályveze­tője nyitotta meg az ünnep­séget. majd Papp Sándor, a Heves megyei Takarmányo­zási és Állattenyésztési Fel­ügyelőség igazgatója mondott beszédet. Aláhúzta, hogy 1979-ben a megyei tejtermelési verseny­be 23 termelőszövetkezet 7867 és két állami gazdaság 1148 tehénnel nevezett bq. Rajtuk kívül 13 községből 101 kis­termelő 205 tehenével vett részt. A gazdaságok vezetői mindent megtettek, hogy nö­veljék a tejtermelést a la­kosság növekvő igényeinek biztosítására. Ennek nyomán több termék jelent meg az üzletekben és a piacokon, főleg sajtok, túrók és kré­mek. A továbbiakban Heves me­gye szarvasmarha-tenyész­tésének helyzetével foglalko­zott. Rámutatott, hogy a faj­taváltás kedvező eredménye­ket hozott, ami a tej meny- nyiségének növekedésében jelentkezett már a múlt esz­tendőben. A szakszerű te­nyésztői. munka és a takar­mányozás további lehetősé­geket kínál ehhez. 1979-ben Heves megyében a gazdasá­gok 59,1 millió liter tejet ter­meltek, ami csaknem 29 és fél ezer hektóval volt több, mint egy évvel ezelőtt. Az erőfeszítések nyomán ma Egy asszony a kertből (Totó: Szabó Sándor) Leiké rajta, aki butaságo­kat kérdez. Megbántam én is, alighogy ki mondtam. Mivel azonban vissza már nem szívhattaitn, Elvira asszony először erre felelt. — Egy kicsit. Igen, egy ki­csit meglepődtem. Mindenesetre: árnnyá bizo­nyos, hogy olyan nagyon azért mégsem, mert már te­rel is be, a szobába, s szó­val tart szépen, míg kis nagylánya — nagy kislánya megfőzi, s odabent szerví­rozza a gazdagon illatozó, sűrű, finom feketét. Mentségünkre legyen mondva, igazán nem akar­tuk zavarni Tóth Károlynét, de munkahelyén, a METAL- LOGLOBUS tarnaszentmik- Jdsi gyárában megsúgták, hogy otthon találjuk, tanul­mányi szabadságon van. Rá­kóczi utca 24. A kertből kerültek elő. Ez a tény ellentmondani látszik a tanulmányi szabadságnak,' de aki már végigjárta a vizs­gára készülés örömeit, az tudja, az a megmondhatója, •hogy könyvekhez kötve sok­féle elfoglaltságot kitalál magának az ember, legyen az például ei-mai?>dt nagyta­karítás. vagy mondjuk kerti munka. A ház mögötti háromszáz négyszögöl ez utóbbi mellett szólt, onnan került elő anya. meg a lánya, Elvira és a kis Elvira. — Megszöktünk egy kicsit a tanulástól, de mostanában olyan kevés a jó idő, hogy muszáj kihasználni. Másrészt, persze a vizsga is szorít, Elvi is, én is most végezzük az első gimnáziumot. Nekem rá­adásul jól összejött, mert először le kell tennem a vál­lalati szakmunkásvizsgát... Ennek időpontja május 28. Pontosan hat évvel és há­rom nappal azután, hogy Tóth Károlyné a METAL- LOGLÓBUS-nál megkezdte a munkát. — Sose felejtem el azt a napol. Nem, mintha addig nem tudtam volna, hogy mi a munka: mint mindenki er­refelé, beleszülettem én is a dologba. Alighogy kijártam a nyolcadikat, már mentem is. tizennégy évesen lettem a Tiszasülyi Állami Gazdaság dolgozója. Akkor 1960-at írtak. Az újabb nevezetes dátum a férjhez menésé: 1963. A még nevezetesebb a kis Elvira születése, amelyet az akkori „gyes”, három év fi­zetetten szabadság követett. Ezután újabb évek a gazda­ságban, mígnem elérkezett 1974.:. — A lemezüzemhez kerül­tem — emlékezik vissza de­rűsen —. és ugyan tudtam, hogy innen nekem megszök­ni nem szabad, néha mégis úgy éreztem, azt gondoltam, hogy nem megy. Nehéz volt a munka és teljesen szokat­lan az ipar. Még a szerszá­mok nevét sem tudtam ki­mondani. Elküldték például, hogy hozzak treptit, ez ma­gyarul raklap. , . Most is, ha újak jönnek hozzánk, néha elmesélem, hogyan kínlód­tunk. Ott volt, ugye. mind­járt. a munka neheze: beál­lítottak az ereszcsatorna- pánfoláshoz, az napi 1500— 1600 darab volt, ráadásul ke­vés órabérért... Ehhez még meg kellett szokni, hogy reggel 6-tól délután 3-ig munka egyfolytában, kivéve a tízórait és az ebédidőt. Két év múlva, 1976-ban a gyár hulladékipari területé­re került át a lemezüzemből Tóth Károlyné. — Először csak sok sze­métnek látszott az egész, ké­sőbb derült ki, hogy ennek is megvan a maga rendszere — meg a neheze. Tizenegyen alkottunk egy csapatot, és egy hónap múlva már Lenin brigád néven dolgoztunk, és a brigád vezetőjének engem választottak az asszonyok. Elképzelésem sem volt, hogy mit kell csinálnia egy bri­gád vezetőnek . . . De úgy adó­dott, hogy jól kijöttünk, megértettük és segítettük egymást, és elégedettek le­hettek az eredményeinkkel is. mert még abban az év­ben. ősszel, kiváló munka­brigád lettünk. 1978-ban meg­kaptuk a bronzérmet, majd tavaly az ezüstöt'. — Tóth Károlyné pedig. . . A szekrény szépen, tisztán csillogó üveglapja mögül, hogy a beszélgetésben ideér­tünk. előkerült a legújabb, a legszebb és ez ideig legna­gyobb kitüntetés, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa álltai kiváló munkáért adott kitüntető jelvény, pi­ros kötéséé, aranybetűs okle­véllel, sorszáma 4571. — Mi röviden úgy mond­juk, hogy KGM kiváló mun­káért, vagyis, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium ki­tüntetése. Ez nekem , olyan meglepetés volt, olyan vá­ratlanul jött. . . Ügy tudtam ugyanis, hogy a brigád ezüst­jéért utazom Pestre, és ak­kor, teljesen váratlanul hal­lom a nevemet, és hogy KGM-kiváló. .. Azt sem tu­* dóm, hogyan bírtam oda­menni a vezérigazgatónkhoz, Varga Lászlóhoz. — Megyek kifelé, reszkető térdekkel, szinte hinni sem akarom, hogy az egész nagy vállalat két dolgozójának egyike én vagyok, aki érde­mes erre a kitüntetésre, és akkor, ahogy . ott, a vezeté­kek közt megyek kifelé, eszembe jut egy történet, ál­lítólag egy idevalósi ember­rel történt, hogy szintén ki­tüntették. és ő ment átven­ni, és a nagy izgalomban be­legabalyodott a szőnyegbe, szóval elesett, na, mondom, most mindjárt így járok én is, köznevetségre. De szeren­csére velem nem fordult elő ez a baleset, újra visszake­rültem a helyemre, és akkor mindenféle előjött, az asszo­nyok a brigádban, meg az első találkozásom a gyárud­varon a hulladékhegyekkel, hogy tisztára szemétdombnak látszott az egész, és arra gondoltam, ugyan mi a fran­cot kell csinálni ezekkel...? Most meg aztán, ha min­den igaz. vállalati szakmun­kás leszek. Nemhiába, tízhó-. napos volt az intenzív tan­folyam. hajtani kellett. És ■ugye, itt van a gimnázium is; ha valaki megkérdezné. az örömöm vagy a gondom nagyobb-e, meg sem tud­nám mondani. De talán, ami­kor már túl leszek rajta, amikor újra ott leszek a bri­gádban, fáradtan, fémszagú- a-n, munkában. B. Kon Tflvrr A díjazottak egy csoportja (balról jobbra): Dér György, a detki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet főállat­tenyésztője, Karlik Istvánné besenyőtelki kistermelő, Godó Lajos, a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. Vasas Istvánné besenyötelki kistermelő. Nagy István, a Hevesi Ál­lami Gazdaság igazgatóhelyettese. (Fotó: Perl Márton) már az egy tehénre jutó éves tejmennyiség megyénkben megközelíti a 3000 litert. Kiemelte, hogy néhány gazdaságban különösen fi­gyelemre méltó eredmények születtek. így a hevesi Rá­kóczi Termelőszövetkezetben 1111, Tarnamérán 1039, Sa­rudon 847, Vámosgyörkön 628 és Hatvanban 539 liter­rel volt több az átlagtejter­melés, mint 1978-ban. A ver­seny az idén tovább folyta­tódik. ami újabb sikereket hozhat a munkafegyelem és a szervezés javításában. A tömegtakarmányozás sike­rét segítheti elő a megyében levő 49 ezer hektár gyepte­rület ésszerű hasznosítása. Az értékelés után dr. Var­ga József, Heves megye Ta­nácsának elnökhelyettese át­adta a díjakat. A laktációs tejtermelés növelésében első lett- a tiszanánai Petőfi Ter­melőszövetkezet Holstein- Friz, a Hevesi Állami Gaz­daság Hungaro-Frlz és á detki Magyar—Bolgár Barát­ság Termelőszövetkezet ma- gyartarka-állomáflyával. A száz hektár mezőgazdasági területre jutó tejtermelésben első helyezett a nagyrédei Szőlöskert, második a péter- vásári Gárdonyi, harmadik pedig a hatvani Lenin Ter­melőszövetkezet. A tej értékesítés növelésé­ben elért eredményeiért első díjat kapott a vámosgyörki, másodikat a poroszlói és har­madikat pedig a hevesi ter­melőszövetkezet. A kister­melők közül a legtöbb tej értékesítése alapján első lett az erki Bartók Kálmán, má­sodik a besenyőtelki Vasas Istvánné és harmadik az ugyancsak besenyőtelki Kar­uk István. Az egy tehénre jutó tejértékesítésben első Dobos István Tiszanánóról, második Gressai József Erk- ről és harmadik Ficsor Béla Kálból. Példamutató tenyésztői munkájáért serleget és ok­levelet kapott a Füzesabonyi Állami Gazdaság, a tiszaná­nai, a- nagyrédei és a vá­mosgyörki termelőszövetke­zet. A Heves megyei TE- . SZÖV különdíjával —* melyet A Sramkó László titkár adott át — tüntették ki a detki, a poroszlói és a pétervásári termelőszövetkezeteket. 7 Mentusz Károly Feltűnően növekedett a szeszesital-fogyasztás Az alkohol egészségkárosí­tó és személyiségromboló ha­tásáról tárgyalt pénteken Kecskeméten a Magyar Or­vosok Tudományos Egyesü­leteinek Szövetsége (MO- TESZ). valamint a Család- és Nővédelmi Tudományos Tár­saság dél-magyarországi re­gionális szervezete. A ta­nácskozáson 11 előadás hang­zott el a növekvő szeszesital­fogyasztás ártalmairól, a ser­dülőkori italozás veszélyeiről. Mint az előadók hangsúlyoz­ták, mértéktelenül sokat iszunk. A tömény szeszfo­gy asz tás az utóbbi 10 év alatt 5,4 literről 9,1-re nőtt. A sta­tisztikai adatok szerint a családok fizetésük 25 száza­lékát költik szeszre, többet mint húsra. A túlzott italo­zás következménye társadal­mi gondot okoz a gyógyá­szatban, az ifjúságvédelem­ben és a munkahelyeken. Je­lenleg 17 ezer a veszélyezte­tett gyermek az alkoholista családokban. Elmondták azt Is, hogy feltűnően nőtt a nők részaránya a rendszeres szeszfogyasztók között. Legtöbb esetben az ita­lozás az indítója a fiatalkori bűnözésnek és a garázdaság­nak. Ezért a tanácskozás résztvevői felhívással for­dultak a szülőkhöz, nevelők­höz és a társadalmi szervek­hez, hogy ne tűrjék és ne segítsék a fiatalok alkohol- fogyasztását. (MTI) Szakszervezeti választás az Egri Dohánygyárban Öt esztendő munkájáról adtak számot az Egri Do­hánygyárban a szakszerve­zeti választási gyűlésen. Ott volt Verebéig Dénes, az MSZMP Heves megyei Bi­zottságának munkatársa, Vo- nek Béla, az ÉDOSZ-központ osztály vezetője es Lévai Fe­renc, az SZMT titkára is. Bódi Lászlómé, a szakszer­vezeti bizottság titkára be­számolójában kiemelte a vál­lalat dolgozóinak aktivitását, az eredményeket, amelyek nyomán az elmúlt öt eszten­dőben négyszer n per-vek ei a kiváló címet. Szók a megdö- vekedett feladatokról, a mi­nőség, a hatékonyság javí­tásaira tett intézkedésekről. Kiemelte a 47 szocialista bri - gád termelést segítő munka ját, valamint a nők aktív te­vékenységét. A vitában .felszólalók a következő évek feladatairól szóltak, azokról a , törekvé sekről, melyeket a termeié további növeléséért tesznel. Szabó Béla, az ÉDOSZ He vés megyei Bizottságána' titkára elismeréssel méltat 1 a dohánygyár szakszervezet bizottságának ötéves munka ját. A küldöttek ezután meg választották az új tisztség viselőket. A szakszervezeti bizottság elnöke isméi Szarvas Aladár, titkára pedig Bódi Lászlóné lett. L F'80. május 24., szombat torsod és Hevsa alJoraásan •t levegő tisztaságát vigyázzák foglalkoznak, a feladat tulaj­donképpeni gazdája Heves megyében az egri levegöhigié- nés labor, amelynek munka­társai a három városon kívül különösen a főbb iparvidé­kek — Bélapátfalva, Vison- ta, a Zagyva völgyi üzemek, újabban pedig Párád és Recsk térségének — kóros jelenségeire ügyelnek. Adata­ik szerint a megyeszékhe­lyen a levegő túlszennyezését leginkább a felnémeti mész- örlő, illetve . a vasöntöde, Gyöngyösön az ISG gyáregy­sége, míg Hatvanban a cu­korgyár okozza. Visontári a szomorú helyzet sajnos csak­nem változatlan. A hőerő­mű, illetve a bánya munká­jából adódó túlszennyeződés a kibocsátás helyén, szilárd anyagból évi 315, kéndioxid­ból 33 420 tonna (?!) — ami a megyében levő nyolc or­szágos jelentőségű természet- védelmi területből a Sárhe­gyen kimondottan nehéz helyzetet teremt — míg Bél­apátfalván és a selypi ipar­medencében némi javulás mutatkozik. Az ellenőrzések, vizsgálatok alapján „feltérképezik” a lég- szennyezés forrásait — ami­ből különben csupán Heves megyében is több száz van! — s jellemzőiket adatbank­ban gyűjtik össze, amely gyors információk adására teremt módot, a tervezéshez nyújt segítséget. Ugyanekkor — számítógép alkalmazásával — lehetővé teszik, hogy meg­határozzák a légszennyezés megengedett értékeit, s. ezek­ről tájékoztassák a megyei tanácsok szakigazgatási osz­tályait, ezek pedig az érin­tett üzemeket, vállalatokat, intézményeket. Amelyek egyébként önbevallás alapján jelzik vissza túllépéseiket. A MISKOLCI állomásnak számottevő szerepe van az ilyenféle visszajelzések reá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom