Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-24 / 120. szám

flciíeiteres, amerikai film És elnyerik jutalmukat A néző, aki néhány héttel ezelőtt az Apokalipszis most című amerikai filmmel el­juthatott a vietnami háború poklába, a Hazatérés című­ből (amelyet e napokban ve­ti lenek a mozik) megtudhat­ja azt is, mi történi azután... Lehet, a két produkció összekapcsolása miatt fölhör­dülnek a filmrajongók, mondván, hogyan is szabad a kiváló Coppola iszonyú rémlátomását Hal Ashby szi­rupos meséjével összekap­csolni. Pedig ha a kivitele­zés minőségét kissé figyel­men kívül hagyjuk, nagyon is hasonlítanak egymásra. 1 .egföképpen persze abban, hogy — a legtisztességesebb rendezői szándék mellett is — az amerikai agresszió mi­benlétéről festett képet a katonasors szomorúságának, illetve borzalmainak ábrázo­lására szűkítik. A tartalom felszínes meg­ragadása érthetően csökkenti a művészi munka erényeit is. .. A Hazatérés esetében saj­nos szinte a minimumra. Pe­dig a főszereplők —, Jane Fonda, Jon Voight, illetve Bruce Dem — mindent el­követtek. hogy a maximu­mot „hozzák ki” a könnyes­édes történetből. Ennek sum­mája egyébként körülbelül annyi, hogy igaz, rettenetes Felderítők akcióban azok élete, akik' megrokkan­va, lelkileg megnyomorodva, összetörve tértek haza Viet­namból Amerikába. Ám sze- i'encsére még ilyen esetek­ben is elképzelhető, hogy' a körülményekhez képest elé­gedettek, netán boldogok le­gyenek. feltéve, ha elég gaz­dag lel''világgal próbál kör­nyezeti a sorsukon enyhí­teni. A szép, kedves és okos Jane Fonda — önkéntes ápo­lónőnek is elszegődik — per­sze nagy ebben. (Alakításá­ért Oscar-díjat kapott.) Igaz, férjét, aki a film elején még jó heccet, férfias mulatságot remélve örömkatonaként vo­nul be,' nem sikerül meg­mentenie az idegösszeomlás­tól. De kedvesét, — aki egy életre maradandó nyomot hagyó sebet szerezvén, már a háború ellen agitál — igen. A rosszak tehát eltűnnek, a jók megmaradnak. Sőt, való­színűleg össze is házasodnak, elnyervén ezzel a megérde­melt jutalmat. Ebben vég­képp megnyugodva és meg­békélve távozhat a moziból a néző! Németi Zsuzsa 77 Ha békét akarsz... 77 A , régi latin közmondás jut eszünkbe a film pergése közén: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” Ennek a szólásnak az igazságát erő­síti még ez a film, amelyet elsősorban a fiatalságnak szántak alkotói. „Egy apró hadgyakorlato­zás történetét kapjuk ezen a kedves hangvételű szovjet filmen. A hősök mintha a népmeséből lépnének elő. Három csoport van, három parancsnok. A legkisebb, mert a legfiatalabbik ez a Viktor Taraszov, akinek a hadnagykinevezésén még alig száradt meg a tinta. A nagy feladat legnagyobb ré­szét és a sikert is csak ő kaphatja, bár a többiek is mindent megtesznek azért, hogy a mundér becsületét megvédjék. A kaland, amelybe ezt a nevelő hatású és a fiatalsá­got az ejtőernyős életre buz­dító történetet ágyazták, nem szűkölködik váratlan fordulatokkal. Nemcsak azért, mert az éles tölténye­ken kívül minden egyéb esz­köz és mód felhasználása megengedett a hadicél el­érése érdekében, hanem azért is, mert négy szökött fe- gvenc felbukkanása keresz­tezi a vállalkozás eredmé­nyes végrehajtását. A logikai játéknak is te­kinthető felderítés érdekes akciói közben az is kitűnik, hogy ezek a parancsnak min­denben engedelmeskedő ka­tonák egyéni sorsok is. Az öreg zászlós. Volentyir, ta­pasztalt katona, éppen most adták át az ö embereit Ta- raszovnak, a hozzáképest zöldfülűnek. Végigverekedte az életét, de a sors nem volt kegyes hozzá: nincs családja, felesége, születendő gyerme­ke meghalt. Ennyiben is el­lentéte Taraszovnak, aki ép­pen a felderítésbe indulás­kor szerette volna telefonon megtudni, fia született-e vagy leánya? És mégis ez a két ember talál igazán egymásra a játszma, a parancs teljesí­tése végén, mert mindketten jelesre vizsgáztak emberség­be V A rokonszenves hősöket — az ejtőernyős katonákat — Borisz Galkin. Mihail Bolon- tir, Szergej Volkas és Igor Ivanov alakították. Ezek az atléta termetű színészek egé­szen jól igazodtak a terep­színhez és elhitették velünk, hogy az ejtőernyősök ke­mény fickók, katonák a ja­vából. A békében is. Andrej Maijukon, a rende­ző csak annyi lírát engedett meg, annyi humort, ameny- nyi az egyéni teljesítményt és a technika hatását nem csorbította. Igor Bogdanov operatőr színes és tartalmas képsoro­kat rakott össze. A film vé­gén nagyszerű látványt nyújt az ejtőernyősök csoportug­rása és ott jól hatott Mark Minkov zenéje is. Farkas András Ismerét* terjesztés Hatvanban A hatvani Vörösmarty Művelődési Központ, a he­lyi TIT-szervezettel közösen, három előadásból álló isme­retterjesztő sorozatot szerve­zett a szocialista bri­gádok. nyugdíjasok, közép- iskolások és katonák részére. Az utolsó előadásra csütörtö­kön este került sor, ahol dr. Tóth Géza biológus és Zom- bori Ottó csillagász az élet kialakulásáról és fejlődésé­rő! tartott érdekes előadást. Képünkön a résztvevők Zom- bori Ottó csillagászt hallgat­ják. (Fotó: Szabó Sándor) Újabb szakaszhoz érkeztek a bástyaépitök Emlékezetes, hogy két év­vel ezelőtt, éppen az Agria- napok egyik rendezvénye idején, leszakadt az egri vár Dobó-bástyája. A Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat szakemberei rövid időn belül elkezdtek a helyreállí­tási munkálatokat. Most tar­tanak a harmadik szakasz­nál, amikor újabb három és fél méterrel megemelik az eddig elkészült építményt, s hozzákezdenek egy olyan balkon kialakításához, ame­lyen be lehet járni ezt a részt. Ennek elkészülte után már kirajzolódik a bástya leendő képe. A munka költ­sége több mint két és fél millió forint lesz. Az építők vállalták, hogy ezzel már egy hónappal a tervezett határ­idő előtt, június 30-ra — az idegenforgalmi csúcsidény kezdetére — készen lesznek. Diákcsere A gyöngyösi főiskola és a vorosilovgrádi Agrártudomá­nyi Egyetem hallgatói között kölcsönösen cserelátogatás zajlott le. Tizenöt-tizenöt ta­gú csoportok utaztak el egy­máshoz. A szovjet fiatalokat a hét végén búcsúztatják a mátraalji városban. A negyedéves egyetemis­ták három hetet töltöttek megyénkben. Gyakorlati munkán vettek részt a ME­ZŐGÉP gyöngyösi gyárában és a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság gépüzemé­ben. Különböző nagyüzeme­ket is felkerestek, ahol a gya­korlati munka felől érdek­lődtek. Két hangverseny Egerben A zenekedvelő egri közön­séget két program is várja a hét végén, illetve a hét ele­jén. A zeneiskolában vasár­nap fél 11-től a Zeneművé­szeti Főiskola két hallgatója tartja hangversenyét. Nagy Gyula Purcell Szonátáját, Hummel Esz-dúr trombita­versenyének I. tételét és Hindemith Szonátájának I— II. tételét adja elő. Magda Tünde műsorán pe­dig Bach Sarabande és doub­le, Patacich Metamorjosi per marimafou e magnetofon című műve szerepel. Az Országos Filharmónia hangverseny-sorozatának kö­vetkező előadására hétfőn este 8 órai kezdettel kerül sor a Székesegyházban. A Miskolci Szimfonikus Zene­kar és a Miskolci Bartók Kórus Händel Messiás című oratóriumát adja elő Remé­nyi János vezényletével. Köz­reműködnek a Magyar Álla­mi Operaház énekművészei: Kovács I. Brigitta, Németh Zsuzsa, Szőnyi Ferene, vala­mint Antalffy Albert. QMwsw 1 198«. május 24., szombat _ Régi idők parlamentje 6. „A háborút elvesztettük” 1914. július 28-án a kép­viselőház tagjai — pártál­lásra való tekintet nélkül — egy emberként ünnepelték a hadüzenetet, amelyet Ti­sza István miniszterelnök így jelentett be: — T. Ház! Van szeren­csém egy jelentést benyúj­tani a háború esetére való kivételes hatalom igénybe­vételéről. Kérem, hogy a jelentést kinyomtatni, szét­osztani és előzetes tárgyalás végett a véderő bizottsághoz utasítani méltóztassák. T. Ház! Ezen jelentés benyúj­tásában adva van a mai helyzet jellemzése, egy olyan helyzeté, amely szükségkép­pen felfüggeszti egy időre a képviselőház tevékenységét és tanácskozását. Olyan időket élünk, t. képviselő­ház, amidőn a beszédek, a viták, a tanácskozások he­lyét a .fegyveres tények fog­ják elfoglalni ... Az ellenzék nevében gróf Appónyi Albert beszélt. Öt nevezték később „arany­szájú” Apponyinak, mert Trianonban, amikor a vesz­tett háború következmé­nyeiről volt szó, állítólag olyan szépen és kifogástalan franciasággal mondotta el — közismerten fölöslegesen — mondókáját. — Mi mélyen átevezzük ennek az órának történelmi jelentőségét: mi teljesen át vagyunk hatva attól, hogy az a leszámolás, amely meg­indult, kikerülhetetlen volt — mondotta tizennégyben. — Erinek a leszámolásnak a megkezdésére mi is csak egy szóval felelhetünk, azzal a szóval, amely az £gész kö­zönségnek ajkain d&n, és ez a szó az: hát végre! Nehéz meghatározni, hogy vajon a Ház. baloldalán vagy jobboldalán ugrottak-e talp­ra nagyobb lelkesedéssel a képviselők, az ellenzékiek, vagy a kormánypártiak ki­áltották-e hangosabban: „él­jen a király!'.’ A „leszámolás” nem sike­rült. 1918. október 16-án Károlyi Mihály nagy parla­menti szónoklatban adott hangot a tömegek követelé­seinek. Kifejtette, hogy Ma­gyarországnak azonnal meg kell szakítania Ausztriával, az addigi kapcsolatokat és Önmagát kell képviselnie az. elkövetkező béketárgyalá­sokon. Kijelentette, hogy akik a német politikát kö­vették, megbuktak. Ennek tanulságát le kell vonni és a jövőben a korszellemnek megfelelő nemzetiségi poli­tikát kell kialakítani. A né­metekkel való szövetség el­lentétes a nemzetek önren­delkezési jogával, és csak sajnálatos, hogy a háború előtt az ország nem helyez­kedett erre az alapra, mert akkor elkerülhető lett volna a háború. Tisza ekkor már nem volt miniszterelnök, de ott ült a Ház padjaiban. Ká­rolyi feléje fordult: — Önöket a vádlottak padjára ülteti a nemzet, és nem hiszem, hogy az ítélet felmentő lesz. Azok nevé­ben mondom, akik meghal­tak és. azok nevében, akik életben maradtak, hogy az egész háború félrevezetés volt. A kormánypárt zajos mű­felháborodással szakította meg Károly beszédét. — Gyalázat! Hazaárulás! — üvöltözték. Óriási vihar támadt, a kormánypártiak megakadá­lyozták az ülés folytatását. Másnap Tisza István kért szót, de egészen mást mon­dott, mint amit vártak tőle: — Nem akarok játékot űzni a szavakkal. Elismerem azt, amit gróf Károlyi Mi­hály tegnapi feec=ÄtSisr. mondott: elismerem, hogy­ezt a háborút elvesztettük. „ Hámrn nap múlva Karo- ­lyi Mihály javaslatot ter­jesztett a képviselőház elé az ország függetlenségéről. — Ha a parlament nem fog a cselekvés útjára lépni, majd rálép a magyar nem­zet, amely nem fogja tűrni, hogy ez a többség (ti. a par­lamenti többség — a szerk) megakasztója legyen a de- mokratikús törekvéseknek, a kiilönbékének, a magyar bé­kének ... Ma nem köthetjük a sorsunkat a fölbomló Ausztriához, törvé.nyjavaS- latomnak nem mondatai ad­jak meg lényegét, hanem az a cselekedet, amely benne van. Az óra sürget. Nincs vesztegetni való percünk sem! Fényes László, a Károlyi- párt tagja, újságíró, aki nagy népszerűséget szerzett magának a hadiszállítási pa­namák leleplezésével, még pártvezérénél is tovább ment, s odavágta a kor­mánypártiaknak : — Igenis, nem látták a ssiát önző osztályérdekük­ből azt a rettenetes vesze­delmet. amelybe az országot sodorták. De most már lát­ják, tehát le kell vonni a konzekvenciát és ha idáig vitték az országot, a mini­mális, amit önöktől minden józan eszű magyar ember követelhet, az, hogy állja­nak félre. ..-— Bolsevikizimus! — kiál­totta közbe egy kormány­párt! képviselő. Mire Fé­nyes: — Nem bolsevikizmus, a józan ész diktálja és minden demokrata gondolkozása. Az kényelmes álláspont, hogy ha pusztulásba vittem a nemzetet, akkor nyugdíjba megyek és élek vidáman és nyugodtan egy kastélyban. Nem, aki ennyi emberhalált, ermyi szenvedést idézett elő, akár a könnyelműségével is, az felélni fog a saját nélyével is! A köztársaság kikiáltása töl.:: összejöttünk, hogy kimondjuk most államfor­mánk megváltoztatását: a szabad és független köztár­saságot. Így lett a vérözön- ből megváltás, a halál púsz- tulásából dicsőséges feltá­madás. A Nemzeti Tanács tagjai éljeneztek, tapsoltak. So­kuknak könnybe lábadt a szeme, amikor egy öreg, negyvennyolcas honvédet vezettek az emelvény elé. Az ülés befejeztével a Nemzeti Tanács tagjai ki­vonultak az Országház lép­csőire. A Parlament előtt, már sok tízezres tömeg so­rakozott. Azt kiáltották, azt énekelték: „Éljen a köztár­saság!” A külvárosok hábo­rútól meggyötört, lesoványo­dott, lerongyolódott lakói . együtt kiáltottak éljent Ká- i rolyi Mihállyal. Vörös és a nemzetiszínű zászlók lo- bogtak a hideg szélben. A « Schlick-gyár munkásai egy * kis fekete koporsót emeltek a magasba. Felirata: „A ki­rályság”. Bokányi Dezső je­lentette be a köztársaság ki­kiáltását. Cigányzenekarok húzták a Himnuszt, a mun­kások zenekara a Mar- seillaise-t játszotta. (Folytatjuk) Pásztor Imi* Egy hónap sem telt bele, t a néptömegek elsöpörték ízt a képviselőházat, amely íllenszavázát nélkül szava z- a meg a háborút. Károlyi Vlihály az 1918. november L 6-i, utolsó ülésen a minisz- ;erelnök számára fenntartott nelyet foglalta el: a felfegy- i/erzett tömegek, az októ­beri forradalom helyezte ükét a kormány élére. Szász Károly elnökölt: — Kötelességemnek is- uerem azzal a javaslattal épnem a Ház elé, hogy a nagyar országgyűlésnek ez i még 1910-ben összegyűlt cépviselőháza, a teljesen negváltozott viszonyokra ^aló 'tekintettel mondja ki 'eloszlását. A javaslatot elfogadták. Az ülés 10 órától 10 óra 5 bércig tartott. 11 órakor a cupola csarnokban összeült a STemzeti Tanács. Hock Já- 1 los, a köztársaiság lelkes hí- .'e ékesszólóan jelentette be i király lemondását. — Máris összetörtük a ront, amely az önkényura- omnak, a népek elnyoma- ásának, a rabszolgatartás- rak és a vérrel-vassal dol­gozó régi világrendnek volt ilapköve. Szabad és függet- en nemzetté lettünk, elszá­radván a német szövetség- ;ől és az osztrák közösség-j

Next

/
Oldalképek
Tartalom