Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-23 / 119. szám
MUNKÁRA NEVELÉS Társadalmunk ügye TÖBB MINT NYQLCSZAZAN II tisztes kisiparosok MUNKÁRA NEVELNI, dolgos életre fölkészíteni a fiatalokat — minden korban időszerű pedagógiai feladat volt, s ma is az. Arisztotelésztől Leninig alig akiadt olyan nagy gondolkodó, aki ne foglalt volna állást az ifjúság nevelésével kapcsolatban. Sokan állítják, hogy a munkára nevelés napjainkban százszor időszerűbb, mint eddig bármikor volt, mert a nagymérvű tudományos és technikai fejlődéssel együtt járó új gazdasági, termelési feltételek gyökeresen megváltoztatják a nevelés tartalmát. Mások, anélkül, hogy magyarázatát adnák a jelenségnél;. csupán a nyugtalanító hétköznapi tünetekre figyelmeztetnek, hangoztatva': if júságunk munkához való viszonya napról napra romlik, már-már elfogadhatatlan. . . Közismert tudományos igazság, hogy a megfelelő természeti, biológiai feltételeken kívül a céltudatos munkavégzés játszotta a fő szerepet az emberré válásban. Tervszerű cselekvésre csak az ember képes, ezért nevezte a munkát Marx Károly emberi lényegnek. A munka kezdettől fogva meghatározó tényezője a társadalom életének: alapja a létnek, a gazdaságnak, a kultúrának, egész életünknek. Józan elmével vajon kinek jutna eszébe kétségbe vonni a munka társadalomteremtő és -fenntartó erejét? Ám amikor a beszéd helyett a munkán van a sor. az emberek mennyire eltérő módon viselkednek! Miért van ez így? Miért nem látja be minden ember, hogy munka nélkül nem élhetünk? Talán, mert némelyiket testi-lelki öröklött tulajdonságok késztetnek ilyen magatartásra? Szó sincsen erről. A MUNKÁHOZ VAUÓ VISZONYUNK nevelés eredménye. Első fokon a család alakítja ki — szokásaival, példájával. Egy nagyüzemben dolgozó középfokú szerszám- készítőtől- hallottam a minap, hogy ő még azok közé a munkások közé tartozik, akik reggelente fütyörészve mennek be a gyárba és nem káromkodva: akik a kezdés előtt újra áttörlik a gépet, és megsimogatják a szerszámok nyelét. — Mint annak idején öregapám a villa nyelét, mielőtt dolgozni kezdett volna — tette hozzá mintegy A minap már a harmadik ötéves időszakra kapott bizalmat Csépány Ferenc, a Ue\es megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára. A többség akarata nyilvánult meg ebben a döntésben. A fiatalember ugyanis erős szálakkal kötődik a vállalathoz. Itt kezdett ezelőtt húsz esztendővel.' amikor 16 évesen hentes szakmát tanult. A vállalat segített abban is, hogy később Budapesten elvégezze az élelmiszeripari szakközépiskolát. Sokáig dolgozott a vágócsarnokban. aztán a zsírüzemben is, így csaknem minden fortélyát megtanulta a húsipari szakmának. Hogy 'mennyire megszerette,- azt mi sem bizonyítja jobban, hogy ma már szakoktatóként a fiataloknak magyarázza nap mint nap a pálya szépségét és szükségességét. Annak idején mint KISZ-es. aktív társadalmi munkás volt. így hamar felfigyeltek lelkesedésére. 1970- ben választották először a szakszervezeti bizottság titkárává, melyre így emlékezik : — A mély vízbe dobtak, hiszen az elődöm jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezett. de betegsége miatt rokkantnyugdíjba ment. Akkor sokkal nehezebb volt szb-titkárnak lenni, mint ma. ugyanis nem volt különösebb tekintélye az alapszervezetnek. Amikor a hetvenes évek elején új gazdasági vezetés került, a vállalat élére, fjyo-m- b*n megváltozott a helyzet. magyarázatául annak, honnan ered a munkaszeretete. „Igetnám, de a kisárutermelő életforma családmo- dellje napjainkban már fölbomlott, vagy éppen föl- bomlóban van — hallom 'az ellenvetést —, éppen ézért a példa korszerűtlen, nem követhető. Ma már nincsen szükség a régi fajta családi munkamegosztásra, nem kell munkára fogni otthon a gyerekeket; tanuljanak megdolgozni majd a munkahelyükön! Éppen elég teher nekik a rengeteg tanulás. Különben is: dolgoztam én eleget ifjúkoromban, legalább nekik legyen könnyebb sorsuk”. Ugye, ismerős szavak? Gyakran elhangzanak ott, ahol iskolás gyerekek vannak a családban. Legtöbbször mentegetőzésül, amiért elkényeztetik őket. Régi igazság.' hogy munkára nevelni csak munkával lehet; ennél bölcsebb tanácsot a szocialista pedagógia sem tud nyújtani a kor emberének. A munkát, a cselekvést már a családban el kell kezdenie a gyereknek, ha azt akarjuk, hogy dolgos, szorgalmas felnőtt váljék belőle, A szülök egy része mégsem találja meg a gyerekek helyes bekapcsolódásának módját a családi munka megosztásba. A szocialista pedagógia azt vallja, hogy a közösségben végzett, értéket létrehozó munka, a hatékony nevelés semmi mással nem pótolható eszköze. Iskoláink többségében ezért ragadják meg rendszeresen az üzemek által kínált munkaalkalmakat; igyekeznek a diákság részvételét az őszi betakarításban, a nyári építőtáborokban szervesen beépíteni nevelési rendszerünkbe. TANULÓIFJÚSÁGUNK munkaszeretetének megalapozásában az iskolának égető szüksége van a társadalom segítségére. Hiábavaló a pedagógusok fáradozása, ha a diák a gyárban, vagy az iskolából hazafelé menet azt látja, hallja, hogy egyik-másik felnőtt egészen másképp vélekedik a munkáról, mint ahogy ezt nekik tanítják. A munkakerülés, a lógás, a hanyagság riasztó példái megingatják a fiatalok hitét a szocialista társadalmi eszmény és társadalmi valóság összhangjában, míg a felnőttek jó példájának, helyes magatartásának: óriási a nevelő ereje. (P. K. I.) Az alapszervezetünk fokozatosan megerősödött! Csépány Ferencet 1975-ben ismét titkárnak választották. — Az elmúlt öt esztendőben — mondja tovább —, nagyon sok változás következett be vállalatunknál. Talán soha annyi gondoskodás nem volt a dolgozókról, mint mostanában. 1976-ban például létrejöttek a főosztályok. Mindez, az érdekképviseletben, a jogkörben is nagyobb feladatot jelentett. Vállalatunk termelése rendkívül felfutott, s ma már eléri az 1,6 milliárd forintot. Ezzel a legnagyobb lelt Heves megyében. Persze nagyon sok munka előzte ezt még, ami a gazdaságvezetéssel való jó kapcsolat eredménye. Valamennyi fontos döntést testületileg hozunk. így például a/, éves bérgazdálkodásban, a szociális terv kidolgozásában, a kollektív szerződés módosításának előkészítésében, a részesedési alap felosztásában közösen döntünk. Alapszervezetünknek 1200 tagja van, beleértve az aktív dolgozókat. az ipari tanulókat és a nyugdíjasokat is. Örvendetesen nőtt a fiatalok száma, hiszen ma már dolgozóink 42 százaléka fiatal. — Milyen problémákkal keresik leginkább? — Főleg szociális ügyekHetedszer kiváló a hevesi Rákóczi Tsz Ünnepi közgyűlést tartott tegnap a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet abból az alkalomból, hogy elmúlt évi eredményei alapján ismét elnyerte a Kiváló szövetkezet címet. A járási művelődési központban megtartott ünnepségen Horváth Lajos, a tsz párt titkára köszöntötte a tagságot, a járás és a nagyközség termelőüzemeinek képviselőit, a párt-, a tanácsi- és a társadalmi szervek. vezetőit, s a meghívott vendégeket, valamint az elnökségben helyet foglaló Vaskó Mihályt, a megyei pártbizottság első titkárát, és dr. Kovács Imre miniszterhelyettest. A köszöntő szavak elhangzása után Gulyás Sándor, az MSZMP KB tagja, a termelőszövetkezet elnöke mondott. ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd elhangzása után dr. Kovács Imre átadta Gulyás Sándornak a kiváló termelőszövetkezet cím elnyerését demonstráló oklevelet, majd öt termelőszövetkezeti taginak — Krisztián Lászlónak. Maksó Istvánnak. Marsi Józsefnénak, Gulyás Sándornak és Horváth Lajosnak — a MÉM kiváló munkáért kitüntetést. Tör ö- csik Józsefnek pedig a TOT kiváló tsz-munkáért kitüntetést, Végezetül 35 dolgozó kiváló termelöszövetkeze'i tag- kitüntetést kapott. 93 dolgozó pedig pénzjutalomban részesült. Kiváló a baromfikeltető Csütörtökön délután Egerben ünnepi munkaértekezletet. tartottak a Heves megyei Szövetkezeti Baromfi kel tető Vállalat dolgozói. Az ünneoi eseményre eliött Somodi Lajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának osztály- vezetője, Várallyay Pál, a megyei tanács mezőgazdaságii és élelmezésügyi osztályának helvettes vezetője, dr. Jenes Pál. az SZMT titkára és Sramkó ,László. a Heves megyei TESZÖV titkára is. Sárost István igazgató beszámolójában ismertette a szövetkezeti közös vállalat múlt évi eredményeit, amely alapján elnyerték a kiváló vállalat címet. Az erről szóló oklevelet, dr. Misi Sándor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője adta át. Ezután jutalmazásokra, kiváló dolgozói és kiváló brigád címek átadására került sor. kel, többször a nyugdíjasok és a nagycsaládosok. Az igény mindig nagyobb, mint amit teljesíthetünk. Panaszra azonban így sem lehet okunk. Míg 1975-ben az egy főié jutó szociális juttatás 320 forint volt. 1979-ben már 544 forintra emelkedett. Vállalati támogatással a tervezett. 2<i‘J ezer helyett, négy év alatt 251 ezer forint szociális segélyt adtunk dolgozóinknak! Főleg olyanokon segítettünk, ahol a családban sok a gyerek, vagy pedig dolgozónk egyedül neveli gyermekét. Rendszeressé tettük például,, hogy minden év augusztusában azoknak a családoknak adunk szociális segélyt, ahol egyszerre több gyerek megy iskolába. Bár üzemünk kétműszakos, mégis segítettünk azoknak a munkásanyáknak, akik egyedül nevelik gyermekeiket, hogy egy műszakban dolgozhassanak. Erre azonban már korlátozott a lehetőségünk'. Amire büszke szakszervezeti bizottságunk; hogy csaknem egymillió forintos társadalmi' munkával nyolc hónap alatt elkészítettük a vállalat köz- művelődési klubját. A dolgozók mozgósításában aktívan kivettük a részünket. Elkészült a sportpályánk is az öltözővel, ami megint csak dolgozóink kikapcsolódását ■segíti. 1976-tól jól működik a jogsegélyszolgálat, amit rendszeresen igénybe is vesznek. Ha visszagondolunk a korábbi évtizedekre, akkoriban a kifejezés: a tisztes kisipar — a mesterség rangját hirdette. A közvélemény nagyra becsülte a szakmájában remeklő mestert. Ha napjainkban esik szó a kisiparosokról, a „maszekokról”. szélsőséges megjegyzéseket hallhatunk. Vannak, akik felmagasztalják a kis műhelyek szorgos, mindig készséges és a mesterség minden csínját-bínját értő szakemberét. Mások viszont úgy tartják, hogy többségüket a pénz hajszolása jellemzi. Ha tehát a „maszek” szót halljuk, mindig egy kicsit elmarasztaló megítélést is kiérzünk belőle. Még egy adatot az előbbiekhez: Gyöngyösön több mint nyolcszáz - tagja van a KIOSZ körzeti csoportjának. Gondoljuk meg! ★ Miből él a kisiparos? Még nem 'is olyan régen erre olcsó szellemességgel válaszoltak: a szocialista nagyiparból. Amit a nagyüzemeik elrontanak, azt a kisiparos kijavítja, használhatóvá teszi. Vagyis: a maszek hozzáértése aranyát ér, nélküle élni sem tudnánk. És ráadásul: gyors és pontos. Nem kell napokig telefonálni, kilincselni a szövetkezetnél, a javító vállalatnál, nem kell egy-két nap szabadságot- kivenni, hogy a szerelőt vagy a műszerészt lessük ez alatt az idő alatt. — Mikor alkalmas önnek? — kérdezi a kisiparos. Ugyanis ő alkalmazkodik a megrendelőkhöz. Ö jól tudja, a megrendelőből él. A megállapításban semmi újdonság nincs, de ezt a nagyon természetes összefüggést mintha néhány szövetkezet vagy javító vállalat még a mai napig sem ismerte volna fel. A kisiparos tehát az első szóra jön és a munkát gyorsan, jól el is végzi. Közben nem áll le se sörözni, se a vasárnapi focimeccset megtárgyalni. Csak dolgozik. Mert ő azt is jól tudja, hogy az idő pénz. Igaz, ebben a megállapításban sincs semmi újdonság. De mintha a szövetkezetek, a javító válMolnár Gábor, a vállalat igazgatója az együttműködést említi: — A gazdasági vezetés rendszeresen igényt tart arra, hogy a dolgozók véleménye, elképzelése a szak- szervezeti bizottság támogatásával kifejezésre jusson. Persze sokszor nemet is kell mondani. Nemrég például azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy a szombat délutáni műszakot szüntessük meg. A gazdaságvezetés ezt nem tudta elfogadni, ezzel ugyanis megszakadna a folyamatos termelés, holott az árura szükség van az üzletekben és exportra is. Dolgozóink azt is kérték, hogy biztosítsunk kötelező reggelit nekik. Ha átgondoljuk, jogos ez az igény, ám a jelenlegi zsúfolt termelési területen az ehhez szükséges speciális helyiségeket nem tudjuk kialakítani. Annak ellenére, hogy nagyon szeretnénk. egyelőre Ilincs lehetőség a megvalósítására! Az újjáválasztott szakszervezeti bizottsággal továbbra is jó együttműködésre törekszünk. Szeretnénk, ha a kilenc főbizalmi és az 50 bizalmi, a munkások között aktív agitáló tevékenységet végezne, szorgalmazva a dolgozókat, hogy minél nagyobb akarással működjenek közre a. «feszített. éves terv megvalósításáért. Felelősen döwtlalatok dolgozói ezt még nem teljesen fogadnák el. Pedig ők is ezen a bolygón élnek. ★ A tisztes jelző azt sugallja, hogy nemcsak kifogástalan a végzett munka minősége, hanem az érte kért összeg is reális. Itt már nem egészen egységes a közvélemény álláspontja. Nemrég a gyöngyösi áfész- nak végeztek kisiparosok felújítást. A végösszeg több millióra rúgott. Amikor a számlákat ellenőrizték, néhány dolgon fennakadtak. Furcsállni való részeket fedeztek fel a számoszlopok- ban. Ügy lett belőle. Pillanatnyilag ott tartanak, hogy egymillió körüli summát vonnak kétségbe azok, akik a papírokat átnézték. Számlák. Hogy is van? Állítólag azért nem tudnak minden1 munkáról számlát kiállítani, mert amíg azt a fránya adminisztrációt intéznék, az alatt az idő alatt is a lakosság igényeit elégítik ki inkább.- Nemes és szép törekvés. Csak elfogadhatatlan. Akármilyen tetszetős is ez a szöveg. A számla az számla, anélkül nem lehet pénzt elfogadni. de kiadni sem. Mert a szó elszáll, ugye? Ha már a pénznél tartunk. Mindenkinek furdalja az oldalát a kíváncsiság: mennyi lehet a kisiparosok jövedelme? Az érdekvédelmi szervük szerint nagyjából azonos mértékű, mint a nagyüzemi szakmunkásé. De ezt pontosan nem lehet tudni. mert a számlák, ugye...’ Vajon havi négyezerért otthagyná-e bármelyik nagyüzemet a jó szakmunkás? Mert otthagyják. Mostanában elég sokan vettek búcsút Gyöngyösön a gyárkaputól. Méghozzá a jók közül valók. Vajon miért? + Az engedélyt a városi tanács szakigazgatási szerve, osztálya adja ki a kérvényezőnek. Az utóbbi hónapokban olyan szép számmal futottak ki az engedélyek, hogy ezt a tanács végrehajtó bizottságának ülésén is szóvá tették, de a városi párt-vb-n is. Alig akartak hinni a fülüknek, amikor meghallolsenek, hogy végzett munkája alapján ki részesüljön fizetésemelésben, jutalomban, és ha kell, a szigor erejével büntetésben is. A szakszervezeti bizottságra tehát nagy feladatok hárulnak a következő években. Csépány Ferenc erről így beszél: — Pénzügyi nehézségek miatt évek óta nem kerülhetett sor a vállalati rekonstrukcióra. Ez ma már égetően fontos. A gazdaságvezetés mellett a szakszervezeti bizottság is szorgalmazza ezt. A terület ugyanis rendkívül szűkös ahhoz, hogy a munkafeltételeken tovább javítsunk. A bővítéssel megoldódna a gépi anyagmozgatás, csökkenne a balesetveszély ! Amennyiben a rekonstrukció megvalósul, megnyitjuk üzemi óvodánkat is. Szakszervezeti bizottságunk egész évben a szervezett munkára, a termelékenység fokozására mozgósít, mert a feszített tervet csak így teljesíthetjük. Nagy feladatokat kell megoldani, hiszen Heves megye lakóinak zavartalan hús- és húskészítmény-ellátása. valamint a folyamatos export a legfőbb törekvésünk. A jól összeko- vácsolódott munkáskottektí- va, melynek 55 százaléka törzsgárdatag, biztosíték arra, hogy a többség érdekében helyt, is áííjomj Mcntusz Karoly ták, hogy még vállalati igazgató is otthagyta a beosztását azért. - hagy vattacukrot készíthessen búcsúkban, kirándulóhelyeken, de máshol is. Gyakorlat az is. hogy az. engedély a város egyik közeli községére szól, de ott csupán egy tábla fogadja az érdeklődőt, hogy az illető kisiparosnak mi a gyöngyösi lakcíme. A jobbik esetben legfeljebb azt tudhatja meg az ember, hogy „itt." mikor ..fogad” a mester. Felmerül bennünk a kérdés: vajon az engedélyi kérelmezők üzemét megkérdezték-e a hatóságok, hogy ott szükség van-e a magát önállósítani szándékozó munkájára? Jó, senkit, sem lehet visszafogni kötéllel, de a nagy sebességgel áramló ipari engedélyek hullása is elgondolkoztató. Beszédes számokkal ismerkedhetünk. Például azt tudhatjuk meg, hogy a legtöbben a szabad iparban foglalkoztak Gyöngyösön és a környező községekben. Falun a női szabók vezettek arányuk szerint. Mostanra a kőművesek álltak az élre, bár a női szabók aránya is figyelemre méltó még mindig. Lakatos is akad szép számmal, de már esztergályost is tálalhatunk növekedő arányban, az utóbbi évek jóvoltából. Azon • meglepődni sem érdemes. hogy a kisiparosok majdnem tíz százaléka árutermeléssel foglalkozik. Ügy- nevezett hiánycikkeket készítenek, olykor — a nagyiparnak. De hát ki tehet arról — lássunk egy példát —, hogy az Ikarus kis csavarok és anyák nélkül nem tudja összeszerelni a buszokat. Ha ezeket az „apró cikkeket” csak a kisiparos vállalja el, akkor vele kell megcsináltatni. Ha azonban azt, is nézzük, hogy a fiatalok nem törik magukat a cipő ja vitás rejtelmeiért. hogy a faiparban még lámpással sem lehet találni engedélyért jelentkezői, nem kell az okol sokáig kutatni. Ez pedig — a jövedelem. ★ Milyen a közhangulat a városban a kisiparosokról? A kérdéssel. Kónya Lajoshoz, a városi pártbizottság első titkárához fordultunk. — Általában kedvező —• hallottuk a választ. — Tényleges igényeket elégítenek ki, általában jó munkával. Főként a szolgáltatásokban van rájuk nagy szükség még Közéleti szereplésüket . tekintve pedig azt mondhatjuk el, hogy néhányan közülük szívesen bekapcsolódnak a társadalmi' tevékenységbe, de általában ugyanazokról a személyekről van szó minden esetben. Még annyit: éppen Saját érdekükben szükséges lenne, hogy az eddigieknél hatékonyabb ellenőrzéssel gátolják meg a kilengéseket. Szép példa: önerejükre támaszkodva építik meg a szolgáltatóházat a Mátrai úti lakótelepen. Ezt a; lendületet, készséget kell megőrizniük a városukért végzendő más társadalmi munkák során is. Mert a hajdani tisztes kisipar — ma is az, ha a benne részt vevők vigyáznak erre. Igaz. az sem árt. ha a városi tanács megfelelő osztálya is hathatósan segíti ezt a törekvésüket. Ha csak arra gondolunk, hogy több mint nyolcszázan vannak olyanok, akik ipar- engedéllyel rendelkeznek — a tény maga is a jelentőségüket hangsúlyozza. G. Molnár Ferenc 1989, május Z5„ nén(rk /Á többség érdekében.
