Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-23 / 119. szám
Akik mar behoztak a lemaradást..* Látogatás egy nyilvános szakköri foglalkozáson A gyöngyösi kereskedelmi és vendég látóipari szakmunkásképző intézetben az elmúlt napokban bemutató jellegű szakköri foglalkozást tartottak, melynek keretében a diákok József Attilára emlékeztek. Ha csak annyit tudok az eseményről, aligha mentem volna el, hiszen születésének hetvenötödik évfordulóján a nagy költő sokoldalú egyéniségét annyi rendezvényen idézték, eredeti tehetségét oly sokan méltatták. Meghívóim — többek között — dr. Somos Lajos nyugalmazott főiskolai tanár, a Magyar Pedagógiai Társaság Heves megyei Tagozatának titkára — azonban azt is e.mondták, hogy nem mindennapi élményben lehet részem. mert a korábban hátrányos helyzetű gyerekek bizonyítják majd azt, hogy az anyanyelvi és a közművelődési szakkör tagjaként milyen gyorsan és milyen jól behozták lemaradásukat. A kiváló elméleti és gyakorlati pedagógus nevét sem véletlenül, vagv csupán udvariasságtól vezérelve említettem. ugyanis ő határozta el, hogy a lehetőségekhez képest — kollégáival együtt — mindent megtesz az esély- egyenlőség biztosításáért. Egy felmérés során rádöbbent arra. hogy a munkásparaszt tanulók zöme szóbeli kifejezési nehézségekkel küzd. s emiatt amúgy is meglevő gátlásai csak erősödnek. hiszen nyelvi botlásait a többiek kinevetik. Ennek egyenes következménye a zárkózottság, a magábahú- zódottság, a nyilvános szerepléstől való riadozás. A hivatásérzettől vezérelt nevelő ebbe nem nyugodhat bele. ezért néhány oktatási intézményben — kísérletként — megindították ezeket a csoportokat. Az ide jelentkezőket önálló véleményalkotásra, a korábban rejtett összefüggések felfedezésére, határozott fellépésre szoktatták, s ízelítőt adtak számukra az irodalom, a színház, a képzőművészet, a zene szépségeiből. Ezek után nyilvánvaló, hogy afféle vizsgára érkeztem, s arról alkothatok képet. hogy miként sikerült ez a nemes szándéktól foganta- tott vállalkozás. Arról mindjárt meggyőződhettem, hogy az elsős lányok viselkedésében nyoma sincs a bizonytalankodásnak. Legfeljebb Fodor Lajosné tanárnő izgult amiatt, hogy minden rendben megy-e? Már az első mondatok után kiderül, hogy teljesen felesleges volt nyugtalankodnia, hiszen tanítványait alaposan felkészítette. Öröm volt hallgatni, hogy milyen szabatosan, tömören, fogalmaztak. Minden gondolatot szinte hibátlan formai köntösbe öltöztettek. Mi tagadás: nem minden felnőtt képes erre, akkor sem. ha a „fellépés” előtt kitartó szorgalommal gyakorol. Mennyi érdekes dologra figyelhettem fel. olyan mozzanatokra. amelyek gonddal tervezett hétköznapi munkáról tanúskodnak. Kiderült, hogy ezek a szépre szomjú- hozó tizenévesek az egyes tévéműsorokat úgy nézik meg. hogy közben feljegyzik a számukra érdekesnek tűnő gondolatokat. Ezeket aztán később megvitatják, értékelik. azaz kialakul bennük esy olyan készség, amelyet később sokoldalúan kamatoztathatnak. Kiselőadás a poéta életének jelentősebb fordulóiról? A diákok könnyen megbirkóztak ezzel a feladattal is. Egyikőiiik gyűjtötte, feldolgozta. összeállította az anyagot — közben megtanulta, hogy miként kell forgatni a forrásmunkákat, a szaklexikonokat a folyóiratokat, arra is rájött, hogyan különböztesse meg a fontosat a kevésbé lényegestől —. a többiek ugyanezt csinálhatták. mert csak így bírálhatták el szakszerűen a produkciót. Ekkor akarva-akaratla- nul arról is vallottak, hogy lassan, de határozottan formálódik kritikai érzékük. Ennek igazolására ide kívánkozik néhány megjegyzésük: — Én több verseskötetét is megemlítettem volna. .. — Nem utalt szerelmi lírájára, holott ez is egyedülálló értéke irodalmunknak. — Ügyesen, színesen beszéltél, holott szeptemberben még csak akadozva közölted mondanivalódat. Azt magnószalagra vettük, érdemes lenne most lejátszani. Hát igen. azt is felfedezték. hogy egy kísérlet „szenvedő” alanyai, s ezért gondosan mérlegelik, hogy íej- lődtek-e valamit. 2 Egyéniségükről, mintázódó jellemükről is vallottak, amikor József Attila személyiségéről beszélgettek. Emlékezetükbe rögződött gyermekkorának megannyi érdekes mozzanata. Anyja iránti szeretetét emlegették, példák. erről emlékező versek sorát idézve. Erőteljes igazságérzetük villant fel. amikor elítélték a költő polgári érvényesülését derékba törő Horger profesz- ször magatartását. Meghívott fiúk segítségével eljátszották a híres egyetemi jelenetet. Ezzel jelezték, hogy már hallottak a dramatizálásról, a színjátszás alapvető fortélyairól. A képzőművészet ábécéjében is eligazodnak, ugyanis minden költemény mellé kiválogatták a megfelelő Würtz Addm-illusztrá- ciót. Egy izgalmas feladatot is kaptak: — Milyen képzőművészeti és zenei anyaggal tennétek színesebbe egy emlékműsort? Öröm volt nézni, hogy mekkora lelkesedéssel rukkoltak ki a különböző javaslatokkal feg/ik ötle* életkévestbb lett a másiknál. Az országgyűlés, amely előszeretettel nevezte magát a „nemzeti akarat” letéteményesének, s amely csodálatos új palotát emeltetett magának, kifejezetten és leplezetlenül az urak képviselőtestülete volt. A vagyoni állapot szerint megállapított választójog az ország lakosságának alig hat százalékát érintette. A nyílt szavazásos képviselőválasztás a nyilvános erőszak és korrupció rendszerére épült. - Az ún. alsóház képviselői közé földbirtokosok, ügyvédek, gyárosok, a kibontakozó magyar kapitalizmus képviselői kerülhettek. A főrendiházban, a felsőházban viszont kizárólag az arisztokrácia és a főpapság képviselői foglaltak helyet. Az uralkodónak jogában volt bármelyik törvényt elutasítani, s az országgyűlést bármikor feloszlatni. Ilyen körülmények között szó sem lehetett arról. * hogy a magvar parasztság, vagy munkásság érdekei szót kapjanak a parlamentben. A polgári parlament azonban még a saját játékszabályait sem tartotta be. Bár az ország közvéleményének többsége az ellenzéki képviselők mögött állt. a hatóságok választási terrorja megakadályozta. hogy ez a képviselőház összetételében is tükröződjék. A többségben levő kormánypárti képviselők minden törvényjavaslatot megszavazhattak, ezért az ellenzék végtelenségig húzta a vitát, a legkülönbözőbb ürügyekkel és módszerekkel sokszor évekig is elodázta a szavazást.. Obstruk- cióval . akadályozta .a kormány működését,' amely a házszabályok értelmében kénytelen volt végighallgatni az ellenzéket, bár véleményére nem sokat adott. Tisza István méisfél évtizedig volt központi alakja — Én Dési Huber István festményeit használnám,, — Nem mellőzném a mai grafikusok alkotásait sem, mert olyan kifejezőek," s annyira tetszenek nekem. — Záróakkordként egy fájdalmas hangulatot keltő vonatfüttyöt is beiktatnék. — Bartók muzsikáját ajánlanám, mert aláfestésnek ez a legtökéletesebb. El kell ismerni: nincs rossz ízlésük... 3 Végül ők léptek a színpadra, s következett az általuk összeállított — a tanárnő természetesen segített — tisztelgő műsor, „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret” címmel. A lányok újabb értékes vonásukat bizonyították: maradéktalanul elhitették velünk — vendégpedagógusok is részt vettek a rendezvényen —, hogy hiánytalanul értik azt, amit tolmácsolnak. Egy év alatt a versmondás szabályairól is szó esett a szakköri órákon, mert világos gondolati taglalással adták elő a műveket, azt igazolva, hogy a költő szellemi hagyatéka — Ady szavaival élve — ifjú szívekben él tovább. Egy rendhagyó vizsga tanúi lehettünk. így hát illik minősíteni is. Ezek a korábban gátlásos, tanácstalan, ezek a hátrányos helyzetű ifjak nemcsak megrohamozták — okos stratégia szerint — a szellem bástyáit, hanem el is foglalták azokat. A kísérlet fényesen sikerült, s ez azt sugallja, hogy érdemes lenne mind szélesebb körben elterjeszteni. Diákjaink javára, mindannyiunk elégedettségére... ennek a „tisztelt Háznak”.. Először 1903 novemberében lett miniszterelnök, s miután egy évig fogcsikorgatva tűrte az obstrukciót, új házszabályokat terjesztett be, amelyek nehezítették a viták elhúzását. Többek között azt javasolta, hogy a parlament este is tartson üléseket, így akarta kimeríteni az ellenzéket. 1904. november 18-án délutánra, sőt este kilencre is ülést hirdettek. Az esti ülésen elsőként Tisza István kezdett beszélni. A bal oldali padokból irtózatos zaj fogadta a miniszterelnök javaslatát az új házszabályokról. Amikor beszédét befejezte leült, abban a pillanatban, mint egy adott jelre, az akkori kormánypárt valamennyi képviselője ' talpra ugrott. Háromszáz képviselő. — Szavazzunk! Szavazzunk! Perczel Dezső elnök szavait csak az elnöki emelvény elé futó gyorsírók hallhatták. — Felteszem a kérdést: elfogadja-e a Ház a javaslatot: igen, vagy nem? A kormánypárti képviselőknek most kellett volna megszavaznia a javaslatot, de nem hallották hogy szavazniuk kell. Ti.-záék azonban erre is gondoltak. Perczel kirántott egy fehér zsebkendőt kabátja zsebéből, s a kormánypártiak felé lengette. Erre azok ismét talpra ugrottak és megszavazták a házszabályrevíziót. Az ellenzéki képviselők hiába rohantak fel az elnöki emelvényre, hogy lerángassák Perczelt, az elnök a módosítást elfogadottnak nyilvánította. a puccs sikerült. S miközben a képviselők verekedtek. iratok, tintatartók röpködtek, a jegyző felolvasta a királyi kéziratot: az uralkodó berekesztette az orXészüiödée a könyvelt ünnepére A magyar könyvek minden évben Visszatérő szép ünnepe — a könyvhét. Ilyenkor kiállításokat rendeznek, vetélkedőket, könyv bálokat, tombolával, könyvsátrakat állítanák a terekre, író-olvasó találkozók kö étik egymást. Az elmúlt évben a könyvhétre a kiadók 1U4 művet jelentettek meg, 2 millió 800 ezer példányban s ebből 100 millió forint értékű kötet talált gazdára. Az idei könyvhéten — május 30-tól június 6-ig — 99 művet kínálnak a könyvbarátoknak a kiadók, ugyancsak milliós példányszámban. Megjelennek most is a szokásos antológiák: írószemmel 1979, Körkép, Rivalda, Szép versek. Üj kötettel jelentkezik a könyvhétre Moldova György (A szent tehén), Páskándi Géza (Beavatkozás), Hernádi Gyula (A borotvált tabló), Csurka István (Házmestersirató), Szabó Magda (Erőnk szerint) és Jókai Anna (A panasz leírása). Az ünnepi könyvhét megyei megnyitóját május 30- án, péntek délután 4 órakor tartják Egerben, a tanárképző főiskola előtti könyvtéren, ahol mindennap délutánonként népzenei, irodalmi műsorok, bábelőadások szórakoztatják a közönséget. A könyvhétre három íróvendéget várnak: Szakonyi Károlyt, Maróti Lajost és László Annát. Az. ünnepi megnyitó után a sátraknál Szakonyi Károly dedikálja megjelent köteteit, s ugyanitt dedikálja „Eger” című történeti munkáját dr. Nagy József, egri főiskolai tanár. S még egy esemény a könyvheti programból: A „Régi magyar orgonák” című sorozatban a könyvhétre jelentették meg Szigeti Killian Az egri orgonák című könyvét. Ez alkalomból orgonabemutatóval egybekötött író-olvasó találkozót rendeznek majd az egri házasságkötő teremben. (kyd) szággyűlés harmadik ülésszakát. Aztán Tiszáék megbuktak, a „geszti nagyúr” a háttérből mozgatta a szálakat. Később 1912. májusában a képviselőház elnökeként tért vissza a nyílt politikai porondra. A Népszava ezzel a címmel adott hírt az új elnök megválasztásáról: „A gazok koronája, Tisza a kép- viselőház elnöke”. A Ház 1912. június 4-i ülésén Tisza István, mint házelnök durván megsértette a házszabályokat, s bár az ellenzék a szükséges húsz aláírást bemutatta, nem volt hajlandó zárt ülést elrendelni. S a hatalmas zaj közepette megszavaztatta a véderőről szóló javaslatot. Természetes, hogy ezúttal is megvolt a kormánypárti többség. A délutáni ülésen az ellenzék felháborodottan tiltakozott a jogtiprás ellen. Tisza rendőröket vezényelt a terembe. Schmidt és Pavlik rendőrfelügyelő vezetésével rendőrlegények állták el az egész jobb oldali folyosót, és az elnöki irodától az ülésteremig vezető utat is rendőrsorfal szegélyezte. A rendőrök láttára óriási kavarodás támadt. S amikor az ellenzék elkeseredésében botrányt rendezett az ülésteremben, a Ház elnökének parancsára a rendőrök berohantak és kezdték kituszkolni az ellenzéki képviselőket. Elsőnek Károlyi Mihályt vezették ki, majd ő utána másokat. Az egyik függetlenségi képviselő elájult az izgalomtól. A ^Justh-pártiak látva, hogy tehetetlenek az erőszakkal szemben, valamennyien kivonultak. A Népszava cikkének címe: „Tisza diktál törvényt: eb, aki megtartja!” Másnap az ellenzéki képviselők az Országházban gyülekeztek, onnan vonultak Pécsi István Régi idők parlamentje 5. Rálőnek Tiszára Jehova — Kevesen értik meg az úr szózatát. Sajnos, kevesen. Pedig nincs már sok idő... Kedves, mosolygós arcú asszonnyal beszélgetünk. Foglalkozása: bérelszámoló. Férje, gyermekei vannak. — Mióta tagja a szektának? Tekintete komorrá válik, száját idegesen félrerántja. — Mi hívők vagyunk. Erőnk szívünkben van és értelmünkben, amely elvezet az egyetlen igaz útra. — Mire gondolt az előbb, amikor az\időre utalt? Tekintete újra szelíd, homlokáról is szét^utnak a parányi ráncok. — A világ gonosz, az emberek rosszak. Süketek és vakok. Pedig a jelek csalhatatlanok, hogy közel már a vég. — A halálra gondol? •% — A világ halálára. Néhány év mindössze csupán, r. — És mi lesz azután? ^ — Mi, hívők, örökké élünk, a többiek.. 1 Ä— A többiek pedig? — Magukra vessenek balgaságuk és vakságuk miatt. Néznek, de nem látnak, fülelnek, de nem hallanak... Rövid csend. A kinyilatkoztatásnak tűnő mondatok után hosszan, türelmesen néz maga elé. Mintha éppen most, a. sugallatot várná. — A férje? — őt visszahúzza a föld. Nem tudott, mert nem akart soha felülemelkedni. — Ezek szerint e világ elmúlása után a maguk útja kétfelé válik? Picit meghökken, de azután egyértelműen válaszol: — Nem én akartam. — Mit mond és mit akar ő? — Azt mondja, hogy eszelős, bolond vagyok. Miután hite nincs, akaratában gvenge. — Ne vegye rossznéven a kérdést: szereti a férjét? Kevés gondolkodás után válaszol. — Az én fogalmaim mások. Szerelem, a test szeretete nálunk, hívőknél másképpen értelmezendő. — És a gyerekek? — Ők, remélem — már Jehova tanúi lesznek. Különösen a naavobbik érdeklődő. — Mit szólnak az iskolában? — Üldözést szenvednek. A többiek csúfolják őket. Nézem a negyven körüli asszonyt. Elhinni is nehéz, hogy mindazt, amit mond. ő mondja. Érettségivel, tanfolyamokkal. negyvenévesen. Ő, aki vállalatának kiváló dolgozója. akinek szeme előtt cseperedett és nőtt fel jelen életünk, lett szebb és jobb a sorsunk. — Mikor ismerkedett meg Jehovával? — Kérdése hozzá nem értést árul el. de válaszolok a maga fogalmai szerint. Hat éve követem őt, ismerkedem tanaival. És azóta más az életem. Ügy érzem, kicseréltek. Érzékelni tudom a mélységet és a magasságot. A jelent és jövőt. — Tudja a jövőt? — Csak előre látom a jelekből... Elmesv. Szerencsére mindketten tudjuk/hogy az igéi terméketlen talajra hullottak... Szalay István 1912. június: Katonaság az Országház lépcsőin együtt az ülésterembe. Alig kezdték azonban el felháborodott tüntetésüket, több mint száz felfegyverzett rendőr vonult az ülésterembe és erőszakkal kivezette őket. A munkapártiak addig a büfébe mentek, majd visszatértek a „megtisztított” tisztelt Ház. A két ngp múlva megtartott következő ülésen ismét rendőri biztosítással tárgyaltak a kormány- pártiak maguk között. Tisza megnyitotta az ülést, s rövid beszédében megbélyegezte az ellenzéket. Ekkor a bal oldali újságíró karzatról Kovács Gyula pár- tonkívüli képviselő ugrott a terembe. — Van még itt égy ellenzéki! — kiáltotta, s revolveréből háromszor rá'lőtt az , elnöklő Tiszára. Rosszul célzott. Az első golyó a már vány burkolatba fúródott, a második az elnöki asztal oldallapjába, a harmadik pedig az előadói emelvény felett a fadeszkázatba. Tiszának még arra sem volt ideje, hogy megijedjen. Gépiesen felegyenesedett, majd hátradőlt az elnöki karosszékben. Semmiféle sérülés nem érte. A leggyorsabban felocsúdó képviselők Kovács Gyula felé rohantak, ő azonban mielőtt még ebben megakadályozhatták volna, halántékához -emelte a revolvert, lőtt, majd végigvágódott a padsorok között. A kormánypárti képviselők őrjöngve ütötték, rúgták a vérében fekvő merénylőt. A berohanó teremörök nagy nehezen tudták csak kivinni a súlyos sebesültet. Mindenki azt hitte, hogy a szerencsétlen képviselő utolsó perceit éli. A folyosón tartózkodó ellenzéki képviselők között papot kerestek. Hock János katolikus és Kovács evangélikus lelkész képviselő megáldotta, majd minthogv Kovács Gyula még mindig élt, az ellenzékiek szanatóriumba vitték. Kiderült, hogy homloksebe súlyos, de nem halálos. Kovács Gyulát felgyógyulása után bíróság elé állították, az egész ország ünnepelte az esküdteket, akik felmentő ítéletet hoztak. Tisza kénytelen volt ezt eltűrni, de tovább haladt a maga útján. Rövid házelnöki működése után. miután megtörte az ellenzék parlamenti hatalmát, 1913-ban ismét elfoglalta a miniszterelnöki bársonyszéket, amelytől aztán végleg csak 1917-ben vált meg. (Folytatjuk) Pásztor Imrt J
