Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-18 / 244. szám
Áz életnek, az egészségnek ára van KÉT MUNKÁSCSALÁD FALUN ÉS VÁROSON Ha Seteszík a „lantot”... „Elégedett egészségügyi miniszterrel én még nem találkoztam, pedig sok egészségügyi miniszterrel találkoztam. . Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának legutóbbi ülésén hangzottak el ezek a szavak dr. Schultheisz Emil szájából, mintegy felkészítve a képviselőket: a beszámolóban ne számítsanak kizárólag megnyugtató, szép képre a hazai egészségügyi állapotokat illetően Valójában nehéz is lenne ilyen képet rajzolni, bármelyik nézőpontból is vizsgálódunk, akár a gyógyítók. akár a gyógyulni vágyók oldaláról. Elevenbe vág Bizonyára nem magyar jelenség. a világ bármely államára jellemző, hogy a lakosság elégedettsége nem tükrözi azt a szellemi és anyagi energiát, amelyet a társadalom az egészségügyi szolgálat javításába invesztál. S ez érthető is. Egyre magasabb a társadalmi igény, hogy a gyógyító munka színvonalát, körülményeit tovább fejlesszük. S különösen így van ez hazánkban, ahol törvénybe foglalt állampolgári jog a magas szintű egészségügyi ellátás. A deklarált jog, s az elérhető szolgáltatás közötti legkisebb ellentmondás is „elevenbe vág”, visszhangot kelt az érintettek szűkebb és szélesebb körében. A közelmúltban az egész ország színe elé kerül a magyar egészségügy helyzete. Hetekig erről vitáztak a megyei képviselőcsoportok ülésein, erről adott számot az országgyűlésen egészségügyi miniszterünk is. Érthető az „össztűz” keltette érdeklődés; ennél közérdekűbb, ugyanakkor személyesebb téma aligha kerülhet a törvényhozó testület, s a széles közvélemény elé. Nemcsak tárcaügy. Az 1972-ben hozott egészségügyi törvény végrehajtásáról van szó, arról a törvényről, amely — a neve ellenére — nem tárcatörvény, nem tárcaügy. Az orvos-beteg kapcsolathoz hasonlíthatnánk. Ha a beteg, aki tüneteivel elmegy a gyógyítóhoz, de „otthon hagyja” a gyógyulás szándékát, mit. tehet az orvos? Önmagában, a másik együttműködése nélkül képtelen úrrá lenni a bajon. Ugyanez a viszony „nagyban” az egészségügyi tárca, s a többi nép- gazdasági ágazat között. Tenni az egészségügyi állapotok javításáért egyedül a szaktárca vajmi keveset tud,túlnyomórészt a kívülálló tényezők határozzák meg, milyen betegségekkel kell felvenni a harcot, miként lehet megelőzni a bajt, milyen körülményeket teremthet gyógyító munkájához a szakemberek sok ezernyi stábja. Már nemcsak száj elé tartott kéz mögül hangzik el, hogy az egészségügy ' nem lehet a népgazdaság „templomegere”, mert ez nagyon sokba kerül az országnak... Nem lehet az egészségügyet különálló ágazatként kezelni, ráadásul a nem termelő ágazatok közül valónak — merthogy ez alapvetően téves. Úgy tűnik, ennek a téves minősítésnek következményeit nyögi a hazai egészségügy még jó ideig. . . Kétségtelen, közvetlenül kimutatható forintnyereséget valóban nem produkál a „gyógyító ipar”. De a második, s a sokadik vonalig lá- ló és számoló ember akár forintra pontos statisztikát is vezethetne a jól működő egészségügyi szolgálat nyereségeiről. Vegyük példának azt a rokkant, fiatal szakembert. aki megszerzett tudása birtokában élete végéig a társadalom kenyerét eszi, ám ő egy szelettel sem járul a nagy asztalhoz, mert megmaradt munkaképességét — hatékony rehabilitáció híján — senki sem segített hasznos szolgálatba állítani. A személyiség veszteségét, a céltalanul, haszontalanul elpocsékolt életet ugyancsak a veszteségszámla nagy tételei közé írhatjuk. .. Vagy például itt a kanyarójárvány, amely három esztendeje még 40—50 ezer megbetegedést okozott hazánkban. A gyógyításra fordított közvetlen kiadás (a táppénzt még ide sem számítva) több mint 18 millió forintot tett ki. Az azóta általánossá tett védőoltás költsége mintegy 8 millió forint évente. A tiszta „nyereség” a csupasz számok tükrében is tetemes. Sokat fogyaszt, de ... Nem termelő ágazat lenne az egészségügy? Az egészségügyi miniszter szavaival élve: a takaréklángról feljebb kapcsolt magyar egészségügy valóban sokat „fogyaszt” —, de sokat „termel” is. Az elmúlt esztendőben csupán érmütét- ből 12 ezret írhatott a nyereség rovatba az egészség- ügyi statisztikus. Hogy ez a meglevő technikai adottságokkal milyen óriási emberi és szakmai produktum, azt csak a szakemberek képesek megítélni. Igen ám, csakhogy az életmentés költségei egyi’e borsosabbak. Az „egyszerű” szívsebészeti műtétek átlagköltsége 40 ezer forint; egy beépített szívbillentyű további 40 ezer (az elmúlt évben ezer beteg kapott mű- szívbillentyűt), egy szívritmusszabályozó készülék 75 ezer forint, S még egy kicsit a számoknál: egyetlen intenzív ápolásra szoruló beteg ellátásának költsége egyetlen napra 3700 forint; egy „sima” baleseti ágyon fekvő egynapi gondozása 737 forint. .. Idegenül csengnek ezek az adatok; nehéz „lefordítani” a kórházban fekvő hozzátartozókért érzett aggodalmat, törődést, gondoskodást forintokra. Pedig bármenynyire disszonáns: az életnek, az egészségnek ára van. Csak az egészséges ember tud — a munkája révén előteremtett értékekkel — hozzájárulni az egészség fenntartásának, visszaszerzésének költségeihez. Hát ezért nemcsak tárcaügy az egészségügy Persze, itt is érvényesek a gondos, takarékos, fegyelmezett gazdálkodás követelményei: a népgazdaságtól juttatott lehetőségekkel jól kell sáfárkodnia a tárcának. Csak egyet, nem szabad: úgy takarékoskodni. hogy a ma megspórolt milliókat később milliárdokkal kelljen kiváltani. Ugyanis a ma veszni hagyott egészség holnap már nem képes értéket előállítani. Antal Anikó Jó annak, aki városi — sóhajtanak gyakran vidéki ismerőseim. — Ha a gyárban leteszik a lantot, fél óra alatt rendbe hozzák azokat a kis, mondern lakásokat, s aztán övék a világ. Bezzeg mi... Bezzeg ők ... — mondják városi ismerőseim. — Nem kell különmunkát vállalniuk egy kis pluszért, a kert, az állatok kiadják. Ha vége a munkának, együtt lehet a család.. Este pedig ott a jó társaság, a sok szórakozás. Tényleg, vajon miből is áll a különbség a falusi, s a városi munkások szabad ideje közt. Ezzel a kérdéssel kopogtattunk be két családhoz. ★ Heves, Vörösmarty utca. A hatalmas családi ház kapujában csaholó kutya teljesíti kötelességét, csak akkor vált farkcsóválós üdvözlésre. amikor megjelennek a gazdáék, a két gyerek nyomában az anyuka, Tóth Jó- zsefné. Délután három óra. S tekintettel arra, hogy a gyerekek napiköziben ebédelnek, a felnőttek pedig a gyárból hozottal hamar végeznek, ez idő tájt éppen kezdődik a — közmondásosan — jól megérdemelt pihenő. Azaz várjunk csak, hiszen itt van ugye a második műszak.' A háziasszony, Erzsiké, miközben a nagyszobába invitál, tétovázva rázza a fejét.-t- Hát hogy is mondjam, nálunk nem nagyon lehet ilyesmiről beszélni. Hogy érthető legyen, mondom a napirendet. Reggel korán, háromnegyed ötkor kelünk. Míg a férjem eteti az állatokat. a csirkét, kacsát, malacokat,- addig én a reggelit készítem, a 13 éves Zsuzsi pedig rendbe hozza a lakást. Mivel a nagytakarítást és nagymosást szombatonként intézzük. így hét közben, délutánra, újfe.nt csak egy etetés, na meg a vacsorafőzés dolga marad. — Na és a kert? — nézek csodálkozva. De erre már a hazatérő családfő, Tóth József válaszol. — Nos. ezt mi már a szabad idő nagyon kellemes eltöltéséhez számítjuk. Tessék csak belegondolni! Én a Bervában. a víz, a fűtés, a levegő, az energiaellátás egyik felelőseként járom nap mint nap a zajos műhelyeket. A feleségem ugyanitt a szereidében dolgozik betanított munkásként. A por, a zaj. az olajszag, a fáradtság után felüdülést jelent a növényekkel foglalkozni. Van a kertben minden, szőlő, zöldség, gyümölcs, nem olyan sok. hogy gond lenne vele, de a konyhára pont elég. — Öröm nézni, tavasszal, nyáron a zsendülést — magyarázza Erzsiké. — Ilyenkor tán nneg sem tudnánk maradni a szobában. — Annál is inkább — nevet a férj, mert amikor a gyerekek itthon vannak, Bo- ney M-től zeng a ház estig. Zsuzsi és Peti kap az alkalmon. hogy bemutathassa birodalmát, a magnót, a lemezjátszót, s a falon a kincseket: a jelvénygyűjtemény- től a szí nészképekig. Közben az is kiderül, mindketten zeneiskolások. Zsuzsa emellett a könyvek nagy barátja. Peti pedig lelkes sportoló. Legalábbis a papát a gyári házi bajnokságokra nemegyszer elkíséri. Mostanában pedig az egész család a sakkra kapott rá. — örülünk ennek a kedvtelésnek — bólogat az édesapa — Fejleszti a logikájukat S ez akkor is hasznos, ha egyébként is jól tanulnak. Igaz, este sohasem maradhat el a leckefelmondás. A gyerekek utána persze ágyba bújnak, a szülök pedig előveszik az újságokat, vagy bekapcsolják a tévét. — Azt sajnáljuk csak, hogy idehaza nem ige.n tudunk kimozdulni. Az egyetlen presz- szó inkább a fiataloké, a művelődési házzal régebben rosszak voltak a taposzrtala- taink, így hát marad alkalmanként a baráti társaság, meg időnként a pesti rokon- látogatás, amikor aztán persze minden este megyünk valahová... — Lehet, hogy itthon is meg kellene ilyesmivel próbálkozni — tűnődik Erzsiké, ezzel be is fejezve a beszélgetést. — A városban biztosan könnyebb... ★ Lássuk hát, mi a helyzet a városban. Az egri Csebok- szári-lakótelep kilencedik emeletén Erdélyi István nyit ajtót. Vasárnap este van, együtt a család. Jancsit épp fürdeti édesanyja, férje a tévé előtt ül. Na. amíg lehet. Mert a kisfiú hamarosan jelentkezik. hogy feltehesse kedvenc meselemezét, a Micimackót. A papa készségesen segít neki. — Nekem legkedvesebb szórakozásom a család — magyarázza. — Azt szeretem a legjobban, ha otthon egvüt.t lehetünk. Sajnos erre nem sok időm van. A szakmám ács, most a Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál művezetőként dolgozom. Többek közt hegesztőket, kőműveseket, ácsokat irányítok a legkülönbözőbb munkahelyen. A munkaidőm olyan, hogy a napfelkeltéhez. napnyugtához igazodik. így nyaranta reggeltől estig dolgozunk, telente persze jóval kevesebbet. Mint mondja, a dolognak eztán sincs vége, hiszen fizetéskiegészítésként el-elvál- lal egy kis különmunkáit. — Mi marad? — tessék kiszámítani ! — Tényleg mi marad? — nézek a belépő feleségre. Terikére. akinek szintén nem a legkedvezőbb a beosztása. Óvodai dajkaként a délutáni műszakból jó, ha hatra hazaérkezik. — Na, azért a szombatok, vasárnapok többé-kevésbé mégis csak együtt telnek el. — mondja. — Ugyanis úgy gondoltuk, ma már városon sem lehet meglenni egy kisebb kert nélkül. Így béreltünk a közelben egy kis darabot. Nemcsak az a jó benne, hogy ez-az megterem, de nyaranként este kimehetünk nyársalni, vagy vihetünk kisebb társaságot is. T- A legtöbb ismeretséget is a kerttel szereztük — folytatja ismét a házigazda. — Megnézik egymásét a szomszédok, szemlélődnek, megindul a beszélgetés, legközelebb már együtt indulunk kifelé. — A nyarak hát lekötöttek. S mi a helyzet télen? — A válasz gyorsan, határozottan érkezik. — Estémként — ha a délFülöp Ottó Tardosi Zsolt Kiss Jenő (Fotó: Szabó Sándor) Közös akarattal..* Az ősz munkacsúcsot jelent az abasári Rákóczi Termelőszövetkezet gépműhelyében is. Nagyobb az igénybevétel, gyorsabban kell intézkedni, mint máskor. A szürethez, a vetéshez, a talajmunkához naponta szükség van a jól működő gépekre. Szakképzett munkások dolgoznak itt. autó- és mezőgazdasági gépszerelők, kovácsok. valamint géplakatosok. Különböző életkorúak. van közöttük hatvan év felé hajló kovács és 17 esztendős traktorszerelő is. Noha életkorban különböznek, egyben mégis azonosak: valamennyien a Lenin brigád tagjai. Huszonketten vannak együtt, amit csinálnak, azt szívügyüknek tekintik. A kék overallosok vezetője Fülöp Ottó géplakatos aki 18 éve dolgozik a szövetkezetben. — Nincs nagy múltja P brigádunknak — mondja, munkáját néhány percre abbahagyva. — Alig két éve alakultunk, pedig már évék óta együtt vagyunk, csak nem ilyen szoros kötelékben. Előtte sokat beszélgettünk róla. hogy működnek már brigádok itt a szövetkezetben és jó lenne, ha mi is alakítanánk egyet. Vállaltuk, és engem választottak vezetőnek. A brigád fiatal tagja, Tardosi Zsolt nemrég jött vissza a tanyáról, ahol darálót javított. — -Én is ott voltam az alapításnál — magyarázza —, akkor kerültem éppen a szövetkezetbe gépszerelőnek, a pétervásárí mezőgazdasági szakiskolát befejezve. Szívesen jöttem, mert abasári vagyok és előzőleg már nyaranta is idejártam gyakorlatra. Támogattak a tanulásban. könyveket és egyéb iskolai felszereléseket kaptam a gazdaságtól. Azóta már második osztályba járok, a gyöngyösi Nemecz József Mezőgazdasági Szakközép- iskolába. Nem bántam meg. hogy tagja lettem ennek a kollektívának. mert jól együtt van a brigád. Közösen vállaltunk társadalmi munkát. Miután szövetkezetünk most az idei szüretnél rátért a konténeres szőlő- szállításra, a fogadótér kialakításánál a pince előterében végeztünk munkát. Most pedig legfontosabb teendőnk, hogy a szürethez szükséges gépeket, járműveket pontosan, naponta előkészítsük, és ha meghibásodnak, gyorsan kijavítsuk. — A párt XII. kongresz- szusára tett munkaversenybe mi is bekapcsolódtunk — meséli Kiss Jenő, gépjármű- villamossági műszerész. — Közös elhatározásunk, hogy tíz százalékkal csökkentjük az üzemanyag-felhasználást. Erre ösztönözzük a gépkocsi- vezetőket. valamint a traktorosokat is. Táska alakú dobozt vesz elő és kinyitja: — Látja — mutat a műszerre —, ezzel az Elkon— 220-as autóvillamossági táskával a gépek valamennyi elektromos berendezése vizsgálható és beállítható. • A gyújtást, az akkumulátorokat, a feszültségszabályozókat rendszeresen ellenőrizzük vele. így sikeresen csökkenthetjük az üzemanyagfelhasználást. Kiss Jenő szintén abasári, korábban az A FIT gyöngy ösi üzemegységében dolgozott, de szívesen jött haza a szövetkezetbe. — Örömmel csatlakoztam a brigádhoz, hiszen jó kollektíva, sikerült hamar be is illeszkednem közéjük*. Érdekes munka, amit együtt, közös erővel végzünk. A brigád szinte minden tagja tanul valahol, főleg . a fiatalok. — Annak idején én kezdtem el — jegyzi meg Fülöp Ottó brigádvezető. — A példa, úgy látszik, kapós lett, mert azóta mások is folytatták. Nyáron érettségiztem a gyöngyösi , Nemecz József Mezőgazdasági Szakközép- iskolában. Nem volt könnyű a napi munka mellett a tanulás. de vállaltam és megi érte, mert jó eredménnyel végeztem cs bővítettem ismereteimet. Továbbra sem hagyom abba a szakmai továbbképzést. mert a gépesítésben nagy szükség van rá. Itt. a szövetkezetben folyamatosan újakkal ismerkedünk meg. Ezért a gazdaság támogatásával jövőre szeretném elvégezni a techni- kus-miÁősítő tanfolyamot. — Amióta itt vagyok, sok új gépet vásároltunk — mondja Tardosi Zsolt szerelőmunkás. — Korábban érkezett a francia hidas traktor, az idén pedig az olasz szőlőoltványművelő gépsor. Ezek az újdonságok az eddigieknél is nagyobb szakértelmet követelnek a szerelésnél. A folyamatos továbbképzésre tehát nagy szükségünk van. A Lenin brigád tagjai nemcsak a szakmai, hanem a politikai képzésből is kiveszik a részüket. Érdeklődnek a társadalmi és gazdaságpolitikai kérdések iránt, vitakörökre járnak. Négyen tagjai a pártnak, a fiatalok közül pedig többen a* KlSZ-szer- vezetnek. Tavalyi eredményes munkájuk elismeréseként. tavasszal elnyerték a szövetkezet kiváló munkabrigádja címet. Rajtuk kívül csak az építőbrigád kapta meg ezt a megtisztelő elismerést. ■ — Rövid idő alatt a legjobbak közé kerültünk — magyarázza mosolyogva a brigádvezető —, nem is számítottunk erre. de ez is bizonyítja. hogy együtt vagyunk és közös az akaratunk. Közös erővel oldjuk meg gondjainkat és együttesen örülünk ennek a komoly sikernek. Továbbra is azon leszünk, hogy ami.1 vállaltunk, azt teljesítsük! IMentUaZ Karoly utáni játékból megérkezett — első a gyerek. Alaposan kikérdezzük, mit tanult, felkészült-e másnapra. Sok időt fordítu rk a kikérdezésre, mert elsőben nehezen ment neki az iskola, jó lenne, ha mielőbb belerázódna a tanulásba. A mese után Tériké kézimunkázik, én tévézek, vagy lapozgatjuk a Nők Lapját, az Ország-Világot. — Mozi? Színház? Társaság? Szórakozóhely? Kicsit tétován néznek ösz- sze. — A vasárnapi úttörő-matinékra elmegyünk néha. Esetleg kiilön-külön ki-kima- radunk, ha adódik egy munkahelyi névnap, vagy más összejövetel. De este hova tehetnénk a gyereket? — És különben is — egészíti ki Erdélyi István feleségét. — Sajnos nem lehetünk annyit otthon eleget, hogy az már unalmassá válna ... ★ Falu és város. A sok ezernyi lehetőségből mást csak két család délutánjaiba, estéibe. hétvégéibe pillantottunk be. Talán ennyiből is kitűnik:' mindennapjaik a különbözőségek ellenére is kezdenek közelíteni egymáshoz. Németi Zsuzsa 1979. október 18., csütörtök
