Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
 szekrény Egy hete már, hogy az öreg Kovácson röhög a műhely. Újabb egy hét, R lehet, hogy az egész üzem kiröhögi. Negyven esztendeje dolgozik ugyanezen a helyen, és vele már mosolyogtak, sőt jólzűt nevettek is az emberek, de rajta csak most röhögnek először. Tudja is. érzi is, milyen istentelenül fonák a helyzete de nem enged a negyvennyolcból. Ö aztán nem. Rajta akár az egész világ, sőt most a világűr is röhöghet, de neki az a szekrény nem kell. Igenis nem. Soha! — Kisfiam, szamár vagy — mondta otthon a felesége is. aki hajdanvolt ifjú korukban mindig öregemnek hívta, csak most, hogy az évek fehér pókhálót borítottak a hajára, szürkét meg az arcára, most lett egyik napról a másikra — kisfiam. — Nagy szamár. Csak nevetnek rajtad vén fejedre, s majd az marad utánad emlék, hogy a vén agyúlágyult, s nem a tisztes öreg szaki — mondogatja már napok óta az asszony, hogy hírül vette, meghall- 'atta. miről is van valójában szó. A szekrényről. Amit kicseréltek. A dolog úgy kezdődött, hogy a szakszervezet kiverte a balhét, mert a munkások szociális körülményei így. meg úgy, és hogy ezek nem pénzügyi kérdések, de nem 's lehetnek azok, s aki összetéveszti az embert a forinttal, az jobb, ha nem néz a tükörbe, mert esetleg valaki mást láthat meg. Maga mögött. Nem lehetne azt állítani, hogy valami túl korán kezdte a zűrt a szakszervezet, mért ezektől a mosdóktól alighanem nagyon bánatos lett volna Erzsébet angol királynő, ha idejön... — Miért pont Erzsébet angol királynő? — kérdezte Varjast, a bizalmit, a vörös fejű. csupa szeplős, beugratásra mindig alkalmas Bodnár gyerek... _ .. .mert angol vécé lenne ez, te pupák. De csak m agyar klozett — tette hozzá nagy vihogás közepette. Huzavona, vita, veszekedés, hogy ebben az országban már a szakszervezet az úr, egy gazdasági vezetőnek csak felelőssége van és kritizálója, meg hogy nemcsak bejutni lehet az igazgatói bársonyszékbe, de aki a dolgozókat lebecsüli, az, ugye, ki is kerülhet onnan... — .. .hol az istenben van nekem bársonyszékem, te örült? — ordított rá a vita hevében Tóthra, .,a” szakszer, vezetre. Kelemen, az igazgató, hogy érezni vélte, nyolc »■.alapács egyszerre veri belül a koponyáját a méregtől... — .. -azt jelképesen értettem.., De a szociális létesítményeket, szék ide. szék oda. sőt árnyékszék amoda — tette hozzá vigyorogva —, meg kell csinálni. Ez nem lehat már vitatéma... Így hát elkészült a mosdó, a zuhanyozó, átépítették az öltözőket is, és kicserélték a sok évtizedes már a rozsdától is lucskos, ormótlan vasszekrényeket. Könnyű elegáns, már amennyire egy ilyen öltözőszekrény elegáns ■ ehet, szóval, kicserélték újakra, alumíniumból. A régieket meg ki dobálták a műhely sarka melletti romtelepre. Majd elviszik onnan, ha viszik valaha is, A vihar egy lavór vízben, azazhogy egy öltözőben tehát lezárult. Azaz. hogy most kezdődött egy újabb. az. amel.ven egyelőre még csak a műhely röhög, de újabb egy hét és talán az egész üzem. — Te, én azt hittem, meghülyültem... Vagy vizionálok. Képzeld, kit látok gatyában fél lábon ugrálni az udvaron, azok között a rozsdás vasszekrények között, mint az öreg Kovácsot — újságolta vihogva, csodálkozva Varjas a hírek iránt is igen fogékony és hálás Bodnárnak. .. — Kérdem tőle, mi van. öreg úr? Nem látod? Vetkőzöm, meg öltözöm, mondta, és tényleg elő a szekrényből a köpeny, meg a lompos cipője és, pszt... Az öreg Kovács odaállt a gép mellé, és fogalma sem volt róla. hogy már terjed is a gépek között bolondériá- ..iának híre. később már káromkodva mondta a kifogást a tizedik kaján kérdezőnek: — .. .nem. bírom az alumíniumot... Otthon a gyerekeknek alumíniumban forralta a tejet az asszony. Tejeslábasban nem vetkőzöm... — magyarázta, káromkodta. kiabálta, aztán abbahagyta, válasz nélkül hagyta a kérdezőke . Úgysem érák, amit ő sem ért egészen. Miért, hogy nem bírja az alumínium szekrényt? Az újat. Miért, hogy kész egy gyár előtt bolond rangot kivívni, addigra mindenképpen, míg be nem jön a hideg, mert aztán csak beszorul az öltözőbe. Miért? Mert negyven évig vetkőzött ebben a szekrényben? Megszokta. A csikorgását, azt. hogy tudta baloldalt, a'ul, évek óta egv lyuk van, azon szellőzik a szekrény. De az, hogy szellőzik, az is persze hogy botorság. De mégis. Az övé volt. Megszokott volt. Mo=t meg ez az új. ez az alumínium. És meg se kérdezték tőle hogy kell_e, akarja-e ezt az újat. Senki meg nem kérdezte. — .. .és mit mondtál volna, kisfiam? — ingatta a fejét sajnálkozva is, gúnyolva is a felesége... — Mit? Hogy mit is? Azt, hogy kell a fenének az alumínium. Jobb a vas. A régi. A tartós. Az, amely negyven évig eltartott. Mi van még ott nekem hátra, három év. négy? Addig ez igazán kitartott volna még... Bár az is lehet — fűz e tovább a gondolatokat, közben nagyokat krákogva a ciearettafüsttől. — Az is lehet, hons megértem az idők szavát Az is lehet, igen, lehetett volna az is. hogy egyetértek az alumínium szekrénnyel. Jöjjön. A világ halad, nekünk is haladni kell... Jöjjön az új. Az is lehet, hogy ezt mondtam volna... Persze, most már nem is tudom... — legyintett és a hóna alá csapta a nylon zntyorba csomagolt tízórait, és elindult a munkába. Ezen a réggé’en már valóságos díszőrség figyelte, hogyan vetkőzik a rozsdásodó va.sszekrények között, mire ő mérgesen, úgy tolta le és fel a nadrágját, hogy azt lássák az átkozott kíváncsiskodók, amit szerinte azok megérdemelnek A fenébe velük. A műhely harsogott a röhögéstől. Csak Ferenc József —. de sokat L szekálták egy időben ezzel a névve] —. a császár morogta oda a mellette állónak: — Nem értitek ti ezt... Akivel az ember elélt fél évsz izad.ú nem tud attól könnyen válni. Se embertől, se szekrénytől. Ha könnyen tudna, nem lenne ember... De ti még ezt nem értitek — legyintett, és úgy hajolt a gép fölé, mintha bölcső lenne az. benne egy újszülöttel. /VVWSAAA/VWWSAAAAAAAAAAAAAAAAAA'WVVVWWVAA/W'A'WVVVA'WVAArt VNAAAAAAAAA/WWVAAAAAAAAA'WVWWVWVVVVVAAAAAAAA/WWWWNAAAA/VWWW'AAAAAAAAÄAAAAAAAAAAAAWAAAMäAAAAMMAAAAäMMAAÄAAAA^V FORRADALMI PLAKÁT 1900 TAVASZÁBÓL: A. PETROV — VÁLLVETVE ELŐRE PETROGRAD VÉDELMÉÉRT! A tömeg ott kavargót! a városháza környékén. A díszes épülettől karnyújtásnyi távolságra ócska deszkába- rakkok sora húzódott. Ide telepítették a tavalyi szörnyű tűzvész otthontalanjainak egy csapatát. Rongyos, éhes gyerekek hada téblá- bolt a barakkok előtt, hol a tenyérnyi kis üzletek koszos üvegkirakataiba bámultak bele, hol a zsivajgó emberek közül néztek meg maguknak egy-egy hangosabban szólót. flz ősz sápadt színű virágai A laktanyából a katonákat hazaengedték. Vitték magukkal a fegyvereiket is. A frontokról is érkeztek a vérontásba belecsömörlött bakák és huszárok. Gyöngyösön még egy jó falat sem várta őket, mert a tűzvész minden tartalék élelmet felemésztett. Kenyér, hús? Még szőlője és bora is csak a nagygazdáknak és a kereskedőknek volt. A gyöngyösi földmunkások, a kapások ebből is csupán a másokét láthatták. Aztán az egyik katona dühösen lekapta a sapkáját a fejéről, letépte róla azt a díszes gombot, amelynek közepén I. F. J. (I. Ferenc József) vagy IV. K. (IV. Károly) díszlett. Földhöz vágta. rá is taposott. A gombnak a helye azonban ott maradt a sapkán. Sötét kis lyuk támadt a kapcsok után a posztón. Oda illett volna mégis valami. De mi? Az egyik nagvobbacska lánynak a szájában egy őszirózsa billegett, ahogy a fogai közé fogta, az ajkaival sodorgatta. Most meggondolta magát, odalépett a katonához, talán azért, mert olvan gesztenye barn a szeme volt a legénynek, és a lány a virágot kivette a szájából, leemelte a legény katonasapkáját, és abba a sötét lyukba beletűzte az ősz sápadt színű virágát. A legény az őszirózsáért cserébe csókot nyomott a lány arcára. Talán így kezdődött. De az biztos, hogy úgy folytatódott, hogy a legény felszólította a mellette álló Lichtenstern Miska zászlóst, vegye le ő is a sapkája díszgombját, tegven ő is a helyébe őszirózsát. A fiatal tisztecske nagyon sértve érezhette magát, hogy egv koszos baka mert rászólni. és máris a kardia u+án kanott. Mielőtt bárki lefoghatta volna a karját, már villogott a penge acélja és a hegye megtalálta az utat a katona bordái közé. G. Molnár Ferenc FF Őszirózsák a Mátra alján Jaj dúl va rogyott össze a legény, a sapkája melléje zuhant a porba, amire ki- ömlő vére pántlikázott vörös szalagot. Egy pillanat alatt felhördült a tömeg. A ’fiatal tisztecske ijedten nézett szét, látva, hogy senkitől nem várhat segítséget, rohant a városháza felé. Megkönnyebbült, amikor a nehéz kapu döngve becsapódott mögötte. De az őt üldözők pillanatok alatt felszakították az ajtószárnyakat. Futhatott a tiszt úr, szobáról szobára mentek utána a többiek, amíg végül is ott álltak egymással farkasszemet nézve. Aztán az egyik huszár kardja kirepült a hüvelyéből, a szürke penge rövid ívben érte el a tisztecske mellkasát. — A keserves... ! A többiek ziháló mellel, összepréselt szájjal, gyűlölettől lángoló tekintettel álltak mögötte. Amikor a tiszt teste életlenül lecsúszott a fal mellett, megkönnyebbülten felsóhajtottak mindany- nyian. Fö!dins!uíás—Gyöngyösig Polgártársak ! A béke áldásos napjai közelegnek. Őfelsége a Királv és a Nemzet megtalálták a kibontakozás útját, mely bent az országban rendet és nyugalmat biztosit, ellenségeinkkel pedig méltányos békéhez vezet. Budapesten Nemzeti Tanács alakult, melynek parancsai szerint igazodunk: mi, Gyöngyös város polgárai kell, hogy ezt hazafias érzelmekkel fogadjuk; városunk képviselőtestülete ma, november elsején tartandó közgyűlésünkön vesz erről tudomást. Önökkel pedig, összes polgárainkkal ez úton tudatom és ide iktatom. , Éljen a Haza! Éljen a Király! Éljen a Nemzeti Kormány! Kemény János kir. tan. polgármester A falragaszok hirdették Gyöngyös lakóinak, mi történt, mi várható ezekben a napokban. Azt már a falragaszok sem tudhatták, hogy a városházán nem mennek majd simán a dolgok. Dr. Bozsik Pál plébános, dr. Somogyi István ügyvéd és Király János földműokás. a Keresztény Szociális Néppárt vezetői mindent elkövettek, hogy a budapesti, földindulás hullámai ne gyűrűzzenek el Gyöngyösig, vagy ha el is jutnak a Mátra lábaihoz, ott veszteg maradjanak. — A gyöngyösieknek nem szabad csatlakozni a forradalmi irányzatú Nemzeti Tanácshoz. Fennen hangoztatták, nem rejtve véka alá szándékaikat. Az élénk vita egyik hangos résztvevője a Radikális Párt vezetője, dr. Polgár Lajos volt. Mondanunk sem kell, ő is jobbról támadta a javaslatot. Már- már úgy látszott, Kemény János polgármester csatát veszt, amikor távirat érkezett Pestről: az új miniszterelnök Károlyi Mihály lett. Úgy látszik, a grófi rang elég garanciát jelentett dr. Bozsik Pálnak és társainak. Már nem ellenezték a gyöngyösiek csatlakozását a Nemzeti Tanácshoz, azt vélve, hogy Károlyi Mihály nem adhatja a nevét egy forradalmi irányzatú mozgalomhoz. Gyöngyösről nem lehetett látni, mi megy végbe Pesten. Kenyér helyett halál Maiss őrnagy elbocsátotta a laktanyából a huszárokat. November elsején mindenki talpon volt Gyöngyösön. A tömegben ott beszélgettek, őgyelegtek a fegyvert huszárok is. A jelszavakat a többiekkel együtt kiáltozták. Dr. Bozsik Pál és társai a megbízhatóknak tartott gyöngyösi gazdák közül megalakították a polgárőrséget, hogy ezek a rendre vigyázzanak, ahogy ők mondták. Hogy mit értettek Bozsikék a renden, az rövidesen világossá lett. A polgárőrség felszólította a tüntető tömeget, hogy oszoljon szét. A gyöngyösi kapások nem mozdultak. Békét és kenyeret követeltek. Ijedelem nélkül néztek szembe a Király János vezette polgárőrség fegyvereseivel. Híre ment,’ hogy az Egerbe vezető út mentén az egyik borkereskedő szállításra váró hordóiba belelőttek a katonák, és a kifolyó bort a sapkáikból itták. Aki csak arra járt. boldog-boldogtalan. buegvanásig teleszívhatta magát rizlinggel. a Sárhegy zamatos borával. Voltak, akik a kis kócerá- jokat, a vaksi ablakú szatócsboltokat tépték fel, zúzták be a tenyérnyi kirakataikat, hogy végre a nincstelenek is hozzá juthassanak valamihez. Megszólaltak a polgárőrség fegyverei is, a tüzet viszonozták a tüntetők között levő katonák. A golyók halálra sebezték Hanka Kovács András 22 éves katonát és Susi István 16 éves kereskedőt. Egy évvel korábban, 1917. május 21-én a tűz a városban 559 lakóházat, 1400 melléképületet pusztított el. Bennük égett az élelem is, ami volt. összesen nyolcezer ember maradt hajléktalan. Harrer Ferencet nevezték ki a város újjáépítésének kormánybiztosává, aki magával hozta Nemecz József építési rajzolót. Ebben a helyzetben a baloldali pártok könnyen találtak olyanokra, akik figyeltek rájuk. Ebben a helyzetben Nemecz József is könnyen megtalálta elvbarátait. Meg kellett történnie Kápolnán vesztegelt egy katonai alakulat. Parancsot kaptak arra hogy Gyöngyösre vonuljanak, és ott a Nemzetőrség feladatait lássák el. Amikor erről tudomást szereztek a Keresztény Szociális Párt vezetői, elhatározták, hogy cselekszenek. A Kápolnán veszteglő katonai alakulat parancsnoka telefonon keresett érintkezést a gyöngyösi polgárőrség vezetőjével. Király János szinte meg sem szólalt, odaadta a kagylót dr. Bozsik Pálnak. — Ha megkísérlik a bevonulást a városba, gépfegyvertűz fogadja önöket — jelentette ki dr. Bozsik. Ha a föld meg is mozdult Pesten, a Mátra lábánál ne mozogjon, maradjon veszteg. De hát a baloldaliak sem nézték ölbe tett kézzel, ml történik körülöttük, mi történik a városban. Megalakították a Munkástanácsot. A város vezető testületét is átszervezték. A nagygazdák mellé már a gyöngyösi kapások képviselői is bekerültek, és így már megszülethetett a többségi állásfoglalás: — .. .szükségesnek tartjuk a képviseleti rendszerű demokratikus köztársasági államforma felállítását. Az őszirózsák megmozgatták a földet a Mátra lábánál is. (A korabeli dokumentumokat a Mátra Múzeum munkásmozgalmi anyaga őrzi.)
