Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-07 / 236. szám

V^Al^AAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WVSéSAA/^^^^^^A^A^WV*' Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Biztató kezdet i AZ ELSŐ BELGRÁDI HÉT KÖZEPÉN még aligha lehet végső következtetéseket levonni a tanácskozás ered­ményességéről. Ezekben a napokban a 35 részt vevő or­szág küldöttségeinek vezetői a nyílt, plenáris ülésen ismertetik kormányuk álláspontját az elmúlt két — helsinki utáni — esztendő eredményeiről, a jövendő fel­adatairól, s csütörtökön elmondta beszédét a szovjet és az amerikai delegáció vezetője is. ' 7. ülésteremben elhangzó beszédek, s az államfér­fiak nyilatkozatai azonban arra utalnak: a légkör konst­ruktív ezen a kontinensünk számára oly fontos tanács­kozáson, s az eszmecsere nem a különbözőségeket, ha­nem a közöset emeli ki. Az első néhány nap állásfoglalásai nyilvánvalóan nagy jelentőségűek. A delegációk ezekben a nyilatkoza­tokban tájékoztatják a többi részt vevő országot, mi is az, amit ők ma Európa számára a legfontosabbnak tar­tanak. Természetesen, vannak különbözőségek, s ezek népi is kicsinyek. Egy-egy nyugati felszólaló továbbra is a maga szájaí/.e szerint szeretné értelmezni a helsinki alapokmányt, s annak egyes fejezeteit önhatalmúan súlyozza. Azt azonban meg lehet állapítani: a tőkés or­szágok kormányai sem tartják megengedhetőnek az enyhülési folyamat megállítását, vagy visszafordítását. AZ ENYHÜLÉS FOGALMÄBA igen sok minden be­letartozik. Része, s fontos alkotója a katonai enyhülés, amely — nem a szocialista országok hibájából — való­ban nem halad a kívánt' ütemben előre. Erről beszélt felszólalásában a semleges Svédország képviselője és vendéglátó Jugoszlávia delegációjának vezetője is. A le­szerelés szükségszerűsége a küldöttek többsége számára magától értetődő, hiszen a katonai szembenállás veszé­lye megnehezíti a gazdasági és a humanistárius-kulturá- lis kapcsolatok fejlesztését is. A gazdasági együttműködés jelentőségére hívta fel a figyelmet Csehszlovákia képviselője, aki aláhúzta: or­szága a helsinki értekezlet után munkaprogramot foga­dott el a tennivalókról, s egy sor konkrét lépést is tett. Így például lehetővé tette azt, hogy a jobb gazdasági kapcsolatok érdekében külföldi cégek kirendeltségeket létesítsenek Prágában. Súlyos gondot jelent ma Európa számos országában a munkanélküliség, s a dél-európai országok állampol­gárainak egy jelentős része a gazdag „északon” keresi meg kenyerét. Ezeknek a vendégmunkásoknak a sora nem könnyű, s jogaikat sok helyütt korlátozzák. Erre hívta fel a figyelmet a portugál és a jugoszláv delegátus. A FELSZÓLALÁSOK JELENTŐS RÉSZE még hátra van, s a plenáris ülés után, a bizottságokban már kér­déskörönként folytatódik a vita. Ezzel kapcsolatban pe­dig el kell fogadnunk Ausztria képviselőjének megálla­pítását: „a tanácskozásnak polémiamentesen kell lezaj- Iania”. MIKLÓS GABOR Belgrádban csütörtökön délelőtt 10 órakor nyilvános teljes üléssel folytatta ta­nácskozásait a 33 európai or­szág, valamint az Egyesült Államok és Kanada képvise­lőinek találkozója. A délutáni ülésen felszó­lalt Julij Voröricov, a Szov­jetunió küldöttségének ve­zetője. Egyebek között a kö­vetkezőket mondta: — Bár Helsinki óta csak rövid idő telt el, mégis .meg­állapíthatjuk, hogy az ott elfogadott alapelveK gyakor­lati megvalósítása konstruk­tív eredményeket hozott. Az európai béke szilárdabb, azt mondhatjuk, tartósabb lett, államainak kapcsolatai pedig jelentősen bővültek és gaz­dagodtak. Ez az egész folya­mat az enyhülés konszolidá­ciója és megszilárdulása irá­nyába hat. Ez a tendencia az uralkodó a nemzetközi kapcsolatokban, mert ko­runkban nincs más ésszerű alternatíva. A szovjet küldöttség ve­zetője az elmúlt két eszten­dő számottevő eredménye­ként említette, hogy gyako­ribbá váltak a különböző tár­sadalmi rendszerű országok államférfiainak személyes találkozói, egész sor uj gaz­dasági, kereskedelmi, tudo­mányos—műszaki és kulturá­lis megállapodás került alá­írásra, megélénkültek az em­berek közötti személyes kon­taktusok. „Ugyanakkor ez alatt a két év alatt az is vilá­gossá vált, hogy a helsinki záróokmány ajánlásai végre­hajtásának az ütemére visz- szahat az általános enyhülés és a dokumentumot aláírt országok kapcsolatainak hely­zete és fejlődése.” Voroncov hangsúlyozta, hogy a Szdvjetunió a többi szocialista országgal együtt alapvetően érdekelt a nem­zetközi viszonyok normalizá­lásában. Emlékeztetett a szo­cialista országoknak az utób­bi években tett számos béke­kezdeményezésére. „Az el­múlt esztendőkben több mint hetven javaslatot tet­tünk a béke és a leszerelés biztosítására, az enyhülési folyamat erősítésére” — mondotta. Elmondta, hogy a Szovjet­unió véleménye szerint a belgrádi találkozó építő jel­legű kezdeményezésekkel po­zitív szerepet tölthet be a haderőcsökkentés és a lesze­relés problémájának megol­dásában. Julij Voroncov végül hang­súlyozta : — Az európai népek két világháborút éltek át, éve­ken át érezték a hideghá­borút és továbra is fenyege­ti őket a termonukleáris há­ború veszélye. Ezeknek a né­peknek joguk van a békére, s e jog valóra váltásához jó példát adhatnak a tartós bé­kéim épülő államközi kapcso­lataik fejlesztésével. Meggyő­ződésünk, hogy a belgrádi találkozó eredményes mun­kája kedvező légkört teremt a jövőt illetően, elősegíti az európai biztonság és együtt­működés létfontosságú kér­déseinek megoldását. Bécsi haderőcsökkeotési tárgyalások Az osztrák fővárosban csü- törtkön megtartották a had­erőcsökkentési tárgyalások 147. plenáris ülését. A Hof­burg konferenciatermében folyó tanácskozáson ezúttal Gordon E. Cox nagykövet, a kanadai küldöttség vezetője elnökölt. V. J. Vos van Steenwejk nagykövet, a holland delegá­ció vezetője felszólalásában mindenekelőtt a földrajzi té­nyező jelentőségével foglal­kozott és azt bizonygatta, hogy az a szocialista orszá­gok szempontjából kedvező, a NATO-országok számára viszont hátrányos. Ebből ki­indulva a holland delegátus a szocialista országok részé­ről többszörte nagyobb mér­tékű csökkentést követelt, mint amekkorát a NATO- országok hajtanak végre. A haderőcsökkentési tár­gyalások következő plenáris ülésére jövő csütörtökön ke­rül sor. Algéria elutasította a japán kérést Algéria elutasította a ja­pán kormánynak azt a kéré­sét, hogy adja ki a japán géprablókat és szolgáltassa vissza á terroristák birtoká­ban levő hatmillió í'dolláros váltságdíjat. Ibrahim Ghafa, Algéria tokiói nagykövete csütörtökön ilyen értelemben tájékoztatta Hatójama japán 2. Az egyezmény kezdeti idő­szakában akadtak nehézsé­gek. Mindkét félnek még kellett értenie és éreznie az államközi szerződésből reája háruló feladatokat. Fiatalja­ink vendégként érkeztek, de nem vendégmunkásnak! A magyar ifjúmunkásoknak ugyanazok a jogaik, mint a vállalat valamennyi német dolgozójának, — ám azono­sak kötelességeik is. A vállalat német és ma­gyar vezetőségének jó együtt­működése bebizonyította, hogy csak ott lehet eredmé­nyes politikai tevékenységet folytatni, ahol a fiatalok élet- és munkakörülményeit megfelelő színvonalon biz­tosították. Mit készít ez a gyár, és mitől nehéz is a nehézipar? A kombinát olyan sajtoló és présgépek gyártására spe­cializálódott, melyek súlya darabonként a négyszáz MP- ig, nyomóereje pedig 4000 tonnáig terjed. A gyártási programba tartoznak az ex- center, a forgattyús, a húzó, a leélező, a tusírözó és a ko­vácsprések, valamint hideg­folyadékos présautomaták, táblaöntésvágók. Termékei­nek 97 százaléka — exportra megy, amelyből 93 százaléka szocialista export. Legna­gyobb partnere és megren­delője a Szovjetunió. Az üzem igén fegyelme­zett, esetenként kemény fi­zikai és szellemi igénybevé­telt követel. Fiataljaink túl­nyomó többsége az előkészí­tő, a szerelő, illetve végsze­relő üzemegységekben dol­gozik három műszakban. Az NDK szociál- és gaz­daságpolitikai intézkedései következetesen a munkások érdekeit szolgálják. Évek óta már minden szombat fí Mimim ätVÜ gktobu; 7, péntek Az NDK-ban jártam... Két év szabad idő szabad! A Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusa óta egy sor intézkedés szü­letett. S ezek a mi fiatalja­inkat természetesen ugyan­úgy érintik! Közülük legki­emelkedőbb az ez év máju­sában bevezetett 40 órás munkahét! Ha a 3x8 alap­elvét vesszük figyelembe, a matematikai egyensúly itt megbillen. Ugyanis a heti munkaóra 40, és még min­dig 128 óra marad, s ez sza­bad idő. Tanulásra, szórako­zásra és pihenésre jóval több jut! Az utolsó „durva számtani művelet”, mely sze­rint fiaink a három évből egy évet dolgoznak, két év pedig szabad, igazolja, hogy a több szabad idő megnöve­kedett követelményeket ró mindannyiunkra. Ezért rendkívüli jelentőségű, ki mit tesz, és ki mit akar ten­ni ennek érdekében!? Nézzük az eredményeket, s a pozitívumokat, melyekből a lakóotthoni vezetőség oroszlánrészt vállalt. A „VEB Kombinát Um­formtechnik ERFURT” vál­lalatához 1969 óta érkeztek fiataljaink. Heinz Weidlich, a kombinát képzési és sze­mélyzeti igazgatója 1976 őszén üdvözölte az új cso­porttal jött ezer magyar kol­légát ! Mit tett ennek a nagy lét­számnak az érdekében a pártalapszervezet? Alapvető fontosságú feladatnak tekin­tette a KISZ, a szakszerve­zet, a fegyelmi bizottság, a lakóotthoni bizottság munká­jának megszervezését és irá- 'vítását. A gyári politikai és dasági vezetőkkel élő, ülcsönös jó kapcsolat te­remtődött. A tagság, vala­mint a vállalatnál dolgozó fiatalok létszáma az évek fo­lyamán változott. Tudatos, jól megfontolt pártépítő mun­kával elértük, hogy minden időben ütőképes, politikailag érett vezetőmaggal rendelke­zett a magyar kolónia. Jó KISZ=jó lakóotthon! Merész, de igaz kijelentés! Hiszen az NDK-ban a lakó­otthon jelenti a szabad időt, ezt pedig a KISZ! Mivel járult hozzá nálunk a kulturális és politikai éle­tünkhöz? Pinceklubot létesítettünk épületünk alagsorában. Eh­hez a gyártól 50 000 márkás anyagi támogatást kaptunk, amit mi csaknem tízezer társadalmi munkaórával egé­szítettünk ki. Átadása után legfőbb színhelye volt a KISZ rendezvényeinek, KISZ—FDJ-találkozóknak. Az érdeklődési köröket fi­gyelembe véve különböző klubokat hoztunk létre. Vá­rosi bajnokságban igen ered­ményesen szereplő labdarú­gócsapatunk volt. Könyvtá­runk, a tv-szobák, a politi­kai vitakörök, marxista—le­ninista esti középiskola, me­lyet a berlini pártbizottság (nagykövetség) irányított, igen sok érdeklődőt vonzott. A hét végi rendezvények, ki­rándulások, túrák, vidám húsvéti, farsangi, karácsonyi és szilveszteri estek — mind­mind fiataljaink szórakozási, művelődési, tanulási vágyá* elégíthették ki. A közömbös­ség, s néha érdektelenség sajnos itt is kísértett. Ez kü­lönösképp nagyvárosban ta­pasztalható, ahol s a jól szer­vezett szórakoztatóiparnak erős a hatása. Évente több figyelemre méltó programból válogat­nak. Csak a legkiemelkedőb­beket sorolom: a KISZ kü­lönböző vezetőképző táborait, nyelvi versenyeket egészen az országos döntőig, a FIN kinti eseményeit, a KISZ— FDJ-találkozókat, melyek kö­zül a legjelentősebb a hagyo­mányossá vált májusi „Nem­zetközi Ernst Thälmann Em­léktúra és Baráti Találkozó” Buchenwaldban és Weimar- ban. Politikai és kulturális jelentőségén túl a részt vevő több száz fiatal emlékezni és emlékeztetni akar mindazok­ra, akik a legjobbat és leg­nemesebbet, az életüket ad­ták a fasizmus elleni harc­hoz. Figyelmeztetni óhajta­nak mindenkit, — ne enged­jük még egyszer vérbe és romba dönteni a világot. . Az alapszervezetek azokon a kolóniákon végeznek kü­lönösen fontos feladatot, ahol nincs pártalapszervezet, hi­szen ezeken a helyeken a párt politikáját nekik kell közvetíteni. Ifjúmunkásaink azoknak a csoportoknak a szakszerve­zeti életébe is bekapcsolód­hatnak, ahol tevékenységü­ket végzik. Résztvevői va­gyunk az üzemben a „Szo­cialista brigád” és a „Szo­cialista módon dolgozni, ta­nulni és élni” mozgalomnak. A gyári kollektív szerződés 40 000 márkát biztosít kultu­rális és szociális célokra, melynek helyes felhasználá­sáért nagyban felelős a ma­gyar szakszervezet is. Mi, tulajdonképpen szerződé­sünk idejére az FDGB (Sza­bad Német Szakszervezeti Szövetség) tagjai vagyunk. Néhánytól eltekintve fia­taljaink becsületes, jó mun­kát produkálnak. i (Folytatjuk) líoczka László külügyminisztert. Közölte to­vábbá: kormánya nem telje­síti a tokiói kormánynak azt a kérését, sem, hogy ne enge­délyezze a géprablóknak az ország elhagyását. Mint a nagykövet hangsúlyozta, ha­zája tartja magát a japán kormánnyal kötött eredeti megállapodáshoz, amely sze­rint a leszállási engedély megadása után Tokió nem áll elő semmilyen követeléssel. Az NDK születésnapja Huszonnyolc évvel ezelő-1 alakult meg a Német De­mokratikus Köztársaság, az első szocialista állam né­met földön. Az elmúlt tör­ténelmileg rövid időszak alatt területén a német tör­ténelemben egyedülálló vál­tozások mentek végbe. A nép kezébe vette sorsának irányítását, és ma a Német Demokratikus Köztársaság a világ legfejlettebb tíz ipari államának egyike. A fejleit szocialista társadalom építé­sén munkálkodik, nemzetkö­zi elismerésnek, és tekin­télynek örvend. A Német Szocialista Egy­ségpárt VIII. kongresszusa 1971 júniusában fő feladat­ként szabta meg a nép anyagi és kulturális életszín­vonalának növelését. Ennek érdekében a termelés nagy­arányú fejlesztését, a haté­konyság növelését, a tudo­mányos-technikai haladás és a munka termelékenységének fokozását tűzte ki célul. A párt IX. kongresszusa 1976 májusában megerősítette c határozatokat és további át­fogó szociálpolitikai intéz­kedések megvalósításáról dön­tött. Az 1976—1980-as ötéves tervvel a Német Demokrati­kus Köztársaság folytatja azt a folyamatos és sikeres gazdasági fejlesztést, amely a szocialista német államot jellemzi. Az NDK aktív nemzetkö­zi tevékenységet folytat és a különböző társadalmi rendszerű országokkal va'ó békés egymás mellett élés gyakorlatában, a többi szo­cialista országgal egyeztetett politikát követ. Országainkat, népeinket és pártjainkat a szocializmus építése, a közös harcban született testvéri kapcsola­tok fűzik össze. Ez jutott ki­fejezésre a magyar párt- és kormányküldöttség 1977 már­ciusi berlini látogatása alkal­mával is. A látogatás ki­magasló eseménye volt a két ország új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésé­nek aláírása. Nemzeti ünne­pén szívből köszöntjük az NDK baráti népét és kívá­nunk újabb sikereket a szo­cializmus építésében. (KS) Magyar vezetők üdvözlő távirata az NDK nemzeti ünnepe alkalmából Erich Honecker elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének, Willi Stoph elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, BERLIN. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, népünk és a magunk nevében meleg, elvtársi üdvözletün­ket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek es a Német Demokratikus Köztársaság testvéri népének, a Né­met Demokratikus Köztársaság megalakulásának 28. évfor­dulója alkalmából. Népünk őszinte megbecsüléssel és tisztelettel tekint szövet­ségese, a Német Demokratikus Köztársaság népének ki­emelkedő sikerekben gazdag országépítő munkájára, ame­lyet a Német Szocialista Egységpárt vezetésével folytat. Országuk dinamikus fejlődése, a szocialista demokrácia kiteljesülése, a nép anyagi és kulturális színvonalának nö­vekedése, a fejlett szocialista társadalom kibontakozásának beszédes bizonyítékai. Hozzájárulása a béke és biztonság megszilárdításához, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért és a szocializmus ügyéért vívott harchoz világ­szerte elismerést váltott ki. Az első német munkás-paraszt állam nemzetközi tekintélye a szocialista közösség országai, a világ haladó erői növekvő befolyásának fontos tényezője. Örömünkre és megelégedésünkre szolgál, hogy kölcsönös törekvéseinknek megfelelően együttműködésünk az élet minden területén fejlődik, elmélyül népeink barátsága. Méltó keretet és kiváló alapot teremt ehhez a párt- és kor­mányküldöttségünk ez évi berlini látogatása alkalmából aláírt új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés, amely még szorosabbá teszi országaink és népeink testvéri összefogását, elősegíti nemzeti céljaink megvalósítását, tovább erősíti a szocialista közösség orszá­gainak összeforrottságát és hozzájárul Európa békéjéhez és biztonságához. Nemzeti ünnepükön kívánjuk önöknek és a Német Demok­ratikus Köztársaság dolgozó népének, hogy további kima­gasló eredményeket érjenek el a Német Szocialista Egy­ségpárt IX. kongresszusán elfogadott határozatok valóra- váltásában, hazájuk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában. A táviratot Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György írták alá. Szovjet felszólalás a belgrádi találkozón

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom