Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-07 / 236. szám

Miért megy most jobban...? Atomerőművet is építenek a métraaíji bányászok Precíz munkával készülnek a hatalmas és súlyos vasszerkezetek a petőfibányai gép­üzemben. (Fotó: Szántó György) Hatvanban, mint ismere­tes, hagyományosan jó mun­kát végez az áfész sertéste­nyésztő szakcsoportja a la­kossági húsellátás érdeké­ben. Tavaly ezer jószágot juttattak ilyen módon a ke­reskedelmi hálózatba, illet­ve a húsipar különböző üze­meibe. Adott ugyanekkor a lehetőség a háztáji gazdasá­gokban is, ahol szintén ered­ménnyel szolgálható a hús­program megvalósítása, bár a helyi termelőszövetkezet nem tud annyi segítséget nyújtani tagjainak, mint az áfész. Talán ennek tulajdo­nítható, hogy tavaly mind­össze 243 hízósertésre kötöt­tek megállapodást a hatvani háztáji tulajdonosok, s csu­pán néhány darabbal „szár­nyalták túl” a szerződésbe foglalt mennyiséget. Az idei tények viszont döntően mást mutatnak! A közös gazdaság tagjai csaknem 800 jószág felnevelésében, leadásában állapodtak meg. Alvállalkozói megbízás A váratlanúl megnöveke­dett sertéshizlalási kedv okára Kepes Lajos háztáji felelőstől kértünk választ. — A korábbi pangás ad­minisztratív eredetű. Az el­múlt esztendőben különböző okok miatt nézeteltérésünk keletkezett a Heves mégyei Allatforgalmi Vállalattal, s emiatt csak a tagsággal tart­hattunk kapcsolatot, minden külső szerződtetés nélkül. A vitás kérdéseket, most ápri­lisban rendeztük, s a cég al­vállalkozói megbízást adott nekünk. Ez azt jelenti, hogy Hatvan nincs „felparcelláz­va”, bármelyik városi, kerek­haraszti, nagyteleki és nagy­gombosi lakossal szerződhe­tünk sertéshfelalásra. Természetesen nem kö­zömbös ilyen esetekben a kölcsönösség, vagyis mind­két fél üzleti érdeke. Itt a szerződtető Lenin Termelő- szövetkezetre, illetve a ta­gokra, a szerződőkre célzunk — A bonyolításért dara­bonként harminc, illetve húsz forintot kapunk, ami nem összeg. Ennél jóval fon­tosabb, hogy az értékesítés alkalmával idei tervünk sze­rint egymillió forinttal nö­vekszik a gazdaság árbevéte­le, ami közös érdek, közös haszon — halljuk a választ. — A tenyésztők oldaláról néz­ve a dolgot ugyancsak előny­ről szólhatok, bár az áfész nagy konkurrencia, vele nem versenyezhetünk. Ott romlott tészta, avas tepertő, száraz kenyér jut a szakcso­portnak sertésellátásra, hiz­lalásra, s egyforintos nagy­üzemi felár. Mi utóbbinak a felét adjuk, a kilónként öt­ven fillért. Viszont nincs olyan kikötésünk, hogy min­den vállalkozónak évente húsz jószágot kelljen lead­nia. Ha valaki egy jószágra köt megállapodást, az is jó, az is érték... Takarmány és szállítókocsi Az áfész „természetbeni” segítsége kétségtelenül ke­csegtető, de nem jelenti azt, hogy termelőszövetkezeti sí­kon ne kapnának a hizlalás­ra szerződött háztáji tulaj­donosok, a szövetkezet tagjai megfelelő támogatást. — Tagjainkkal természete­sen különösképpen törő­dünk, éspedig legelőször ked­vezményes terményellátás tekintetében — mondja Ke­pes Lajos. — Legutóbbi számvetésem szerint mosta­náig búzából 376, árpából 219, alomszalmából 142 mázsa ju­tott a szerződő feleknek. Ezenkívül, mint korábban, juttatunk nekik kukoricát. Csak hát meg kell várni a betakarítást. S hogy igény- lik-e mindezt? A legtermé­szetesebb. A búza esetében például a kedvezmény min­den mázsánál harminc fo­rint. De a terményellátás mellett másik bökkenője is volt eddig a szerződéses hiz­lalásnak. Éspedig a szállítás! Aminek a költsége egyre magasabb. Tagjaink most már e téren sem panaszkod­hatnak. Gazdaságunk külön erre a célra vásárolt egy jár­müvet, amely a leadás nap­ján, értesítésre, házhoz megy. s elvégzi a fuvart. Többet remélünk Szép teljesítmény nyolc­száz sertés a háztájiból. Kü­lönösen a megelőző évek lé­nyegesen alacsonyabb pro­duktumának ismeretében. De vajon a csúcsot is jelzi? Ke­pes Lajos megrázza fejét. — Meggyőződésem, hogy amennyiben az idén szerző­dött jószágok leadásakor nem adódnak anomáliák, s mi ép­pen úgy álljuk szavunkat, mint a tenyésztők, a hizlalók, akkor az ideinél is több hús­ra számíthat népgazdaságunk a háztájiból. Ennek az eshe­tőségét csak növelné, ha a nálunk szerződöttek szintén nagyüzemi, egyforintos fel­árat kapnának, s esetleg szö­vetkezetünk növelné a kü­lönböző termények árked­vezményét. Persze, ez veze­tőségi téma, s alakulásába belejátszanak mindenkor a belső gazdasági tényezők. Egy bizonyos: a kedv meg­nőtt, s ha év végeztével sen­ki sem csalódik, fokozható a háztáji sertéstenyésztés ho­zama ... (moldvay) A Mátraalji Szénbányák sok érdekes, eredményes vál­lalkozásáról írtunk már la­punkban, de őszintén szólva, mind ez ideig a legkevésbé sem gondoltunk arra. hogy a vállalat munkájával kapcso­latban egyszer még — atom­erőmű építéséről is hírt ad­hatunk. A meglepő újdonságról nemrégiben — mint a Népúj­ság korábbi számában már utaltunk erre — a petőfibá­nyai gépüzemben értesültünk először, a napokban pedig Gyöngyösön, Goda Miklós műszaki igazgatóhelyettessel beszélgettünk részletesebben is. Nos, ahogyan megtudtuk: az első — épülő — magyar atomerőmű reaktortereinek belső kialakításához szüksé­ges különleges minőségű acél- szerkezetek elkészítését kér­ték a megyei bányavállalat­tól. A Minisztertanács és a Nehézipari Minisztérium dön­tése alapján egy 1981-ig tar­tó megbízásról, mintegy 0.5 milliárd forintos feladatról van szó, s ennek alapján a négy esztendő folyamán mintegy 11 ezer tonnányi ter­méket gyártanak, szállítanak a megrendelőnek. Miután az említett szerke­zetekhez a beépítés után már soha nem lehet hozzáférni, így mindenféle utólagos javí­tás ki van zárva, a kivitele­zőknek teljesen sajátos igé­nyeket kell kielégíteniük. Egyedi korrózióvédelmet, spe­ciális hegesztést — s hasonló hegesztési vizsgálatokat, izo­tópos, röntgenes varratellen­őrzéseket — követel a mun­ka, amit végeznek. Jellemző az igényes meg­rendelésre, amit Klement Já­nostól, a petőfibányai gép­üzem főművezetőjétől külön is hallottunk. A minősített hegesztőknek hetente kell próbadarabokon is számot adniuk felkészültségükről, ügyességükről, s ha a pesti intézetben a minta nem fe­lel meg a követelményeknek, ismételni kötelesek a felada­tot. Amennyiben pedig ez sem sikerül, teljesen új vizs­gára szólítják fel a hegesz­tőt! Szerencsére, eddig még nem volt hiba, — elismerés­sel nyilatkozott a végzett munkákról a helyszínre láto­gatott szovjet megbízott is — jóllehet az egész eléggé vá­ratlanul érte a petőfibá- nyaiakat. Számos más tenni­valójuk, alaposan feszített munkaprogramjuk mellett kellett vállalkozniuk rá, mi­nősített hegesztőiket csupán a legutóbbi időkben tudták ki­egészíteni hatra. Tizenhat- negyvenkét milliméter átmé­rőjű gömbvasakkal, 20 milli­méter vastag páncéllemezek­kel is dolgoznak, hogy a 13— 30 tonna súlyú „cellákat” összeállíthassák, „menet köz­ben” — újftóbrigád ötletével —■ kellett egy segédeszközül használható kombinált padof készíteniük. Természetesen: mindez csupán a kezdete a nagy vál­lalkozásnak — s minden kez­det nehéz. A továbbiakban sokkal kedvezőbb feltételek között folytatódhat a munka. Az Állami Tervbizottság ugyanis kereken 100 millió forintos hitelt biztosított a szükséges munkakörülmények kialakítására. 150—200 dolgo­zó foglalkoztatására Vison- tán — a gépszerelőtér egy ré­szén, közművesített, iparvá- gányos területen — épül az új acélszerkezet-gyártó csar­nok, darupályával, s egyéb kapcsolódó létesítményekkel: S huszonötmillió forintért vásárolnak különleges gépe­ket, anyagmozgató, felület­tisztító, hegesztő, festőberen­dezéseket ! A megbízást pedig foko­zatosan magára vállalja a Mátraalji Szénbányák Gáz- és Olajvezetéképítő Üzeme, amely számára a visontai be­ruházás elkészültéig — máris épül Ecséden egy ideiglenes új műhely a feladathoz. Az atomerőmű építésével összefüggő megrendelés tel­jesítése után a visontai csar­nok továbbra is iparági célo­kat szolgál. Mint Goda Miklós műsza­ki igazgatóhelyettestől tájé-; kozódtunk: a Mátraalji Szén­bányák az eocénprogramból is részt kapott! A NIM VI.' ötéves tervi legnagyobb be­ruházása lesz ez új bányák­kal és 2000 megawattos erő­művel, amelyhez bányai szállítóberendezéseket, 1000— 1200 milliméter hevederszé­lességű továbbító rendszere­ket gyártanak, szerelnek majd a mátravidékiek más vállalatokkal együtt. Az újabb programban nem kevesebb, mint 1,5 milliárdos már a Mátraalji Szénbányák feladata, ami a következő öt­éves tervidőszakban az évi kétmilliárdos termelési érték felé közelíti a megyei nagy­vállalatot. ] ‘ Gy. Gy.' ] NmisäßCi 1977. október 7- péntek 4 közös tevékenység elmélyítésére Kompoltiak—Civilszkben Az együttműködés már nem olyan új keletű, hiszen lassan egy évtizede annak, hogy Heves megye és a szovjet Csuvas Autonóm Köztársa­ság között kialakult testvér- kapcsolat részeként létrejött a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutató Intézete és a Civilszki Álla­mi Gazdaság Kísérleti Állo­más között. Kompoltról ed­dig két delegáció járt a csu­vas kísérleti állomáson, on­nan pedig három delegáció érkezett a Tárná menti köz­ségbe. A szorosabb tudomá­nyos kapcsolat tavaly alakult ki, amikor öt évre szóló együttműködést kötött a két intézet. A közös tevékenység elmélyítésére a közelmúltban kompolti küldöttség járt Ci­vilszkben, dr. Szálai György igazgató vezetésével, akivel az együttműködés további le­hetőségeiről, a tapasztalatok­ról beszélgettünk. TÉLALLÓSAG­V1ZSGALAT, TERMÉSBECSLÉS — Milyen tudományos fel­adatot lát el a csuvas inté­zet? — A kísérleti állomás 7600 hektáron gazdálkodik. Fő fel­adata a körzetében levő nö­vényfajták fenntartása, a helyi termeléstechnikai eljá­rások kidolgozása, vetőmag­előállítás és -szaporítás. Négy osztállyal: az agro­technikai, a nemesítési és vetőmagtermelési, az állatte­nyésztési és a szaktanács- adási osztállyal dolgoznak. Az állomás évente 1—1,2 millió rubel nyereséggel gazdálkodik. A fő növényt jelentő őszi rozs és tavaszi árpa átlagtermése az utóbbi években Civilszkben meg­közelítette a hektárankénti 40 mázsát. — Milyen közös feladato­kat határoztak meg? — Látogatásunk során a kölcsönös megismerés és a személyi kapcsolatok elmé­lyítésén túl elhatároztuk, hogy szakmailag is haszno­sítjuk lehetőségeinket. Eb­ben a kompolti intézetnek nagy segítséget jelent az ál­talunk nemesített lucerna, őszi árpa és búzafajták tél­állóságának ottani ' vizsgála­ta. Csuvasia időjárása ugyan­is eltér a hazánkétól. A nö­vények vegetációs ideje rövi- debb, a tél viszont hosszabb, hidegebb. A Kompoltról szár­mazó lucernafajták, illetve fajtajelöltek télállóságát most kezdik majd vizsgálni Ci­vilszkben. Jó eredményeket értek el Csuvasiában az inté­zetünkben nemesített takar­mánynövénnyel, a korona­fürttel, valamint az ugyan­csak általunk küldött japán kölessel. Az intézetlek hoz­zájárulnak mindkét növény gyors elterjesztéséhez, főleg a vízmosásos területek hasz­nosítására. Megállapodtunk abban is, hogy a civilszkiek által nemesített intenzív ta­vaszi sörárpát, valamint a zöldborsót, amely más faj­táktól eltérően nem pereg, és így szemveszteség nélkül be­takarítható, közös erővel to­vább tökéletesítjük. Meg­kezdjük a kalászos gabonák termésbecslési módszereinek kidolgozását is a csuvas ég­hajlati viszonyok között. LÁTOGATÁS AZ ÉPÜLŐ TRAKTORGYÁRBAN — A szakmai megbeszélé­seken kívül milyen egyéb él­ményekben volt részük? — Delegációnkat fogadta Hja Pavlovics Prokopjev, Csuvasia területi pártbizott­ságának első titkára és Szemjon Matvejevics Iszlju- kov, az elnöki tanács elnö­ke is. A szívélyes beszélge­tésen elismeréssel nyilatkoz­tak a magyarországi és He­ves megyében tett korábbi látogatásuk tapasztalatairól. Fontosnak tartják a hazaihoz hasonló termelési rendszerek kidolgozását a szovjet mező- gazdaságban is. Javasolták, hogy a két intézet a tudomá­nyos együttműködés elmélyí­tésére dolgozzon ki közös programot a kölcsönös elő­nyök alapján. A csuvas és az egri főiskola, illetve az egye­tem egyes tanszékei ezt már megtették. Mi segítséget kértünk, hogy kompolti ku­tatókat fogadjanak nyelvta­nulásra, melyről készséggel biztosítottak bennünket. Jár­tunk a Csebokszáriban épülő traktorgyárban is, ahol 330 lóerős lánctalpas traktorokat gyártanak árokásók, csőfek­tetők működtetéséhez. Felépí­tése után a gyárban évente hatezer traktort gyártanak majd, közöttük 500 lóerőst is, melynek tervezését most végzik. Megtudtuk, hogy a traktorokat magyar gyárt­mányú berendezésekkel fes­tik, és hogy az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola hallgatóinak egy csoportja is részt vett a gyár építésében. Láttuk a Volga folyón épülő vízi erőművet, ahol most hétezer ember dolgozik. Ki­lenc, egyenként kétszáz mega­wattos turbinát építenek, me­lyek teljesítménye csaknem háromszorosa lesz a Visontai Gagarin Hőerőműnek. Az erőmű fölötti gáton vasúti és közúti híd is lesz, amely ösz- szeköti majd Csuvasiát a Ma­ri Köztársasággal. Az erő­művet 1980. november 7-re adják majd át. Jártunk Ul- janovszkban, Lenin szülővá­rosában, ahol megtekintettük a nagy forradalmár emlékét őrző múzeumot, valamint az Uljanov család szülőházát is. KÉSZÜLŐDÉS A NAGY OKTOBER JEGYÉBEN — Látogatásuk milyen eredménnyel zárult? — Tovább mélyítettük a személyes és baráti kapcso­latokat. Egyúttal meghatá­roztuk szakmai együttműkö­désünk konkrétumait is. In­tézetünk lehetőséget kapott a lucerna és az őszi kalászos gabonafajták télállóságának vizsgálatára, valamint kuta­tóink orosz nyelvtanulására Csuvasiában. Örömmel lát­tuk, hogy a civilszki állo­más munkatársai is készül­nek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójának megünneplésé­re. Ennek szellemében tettek felajánlásokat, melyekben főleg a terméshozamok növe­lését irányozzák elő jó szer­vezéssel. és megfelelő agro­technikával. Delegációnkat őszinte barátsággal fogadták, és mindenhol a legnagyobb szívességet tapasztaltuk. Csu­vasiában elevenen él a Heves megyével kialakított barát­ság, melyről személyesen is meggyőződhettünk — mond­ta befejezésül dr. Szalai György. Mentusz Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom