Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-12 / 162. szám
Verik már Döbrögit! Próba az egri várszínházban, ahol ki tudja hányadszor verik Döbrögit, azaz Bodrogi Gyulát. Aki veri, Ludas Matyi, vagyis Maros Gábor, aki nézi, az ispán — alakját Agárdi Gábor formálja meg. (Fotó: Tóth Gizella) mEiriETT Az ifjú Bessenyei portréja — Bíró Ferenc előadása — vezette be azt a több héten át tartó előadássorozatot — ,,A magyar felvilágosodás irodalmának hetei" —, amely a XVIII. század második felé* be és a századfordulóra viszi a hallgatót. Az irodalmi ismeretterjesztésnek fontos állomásai ezek a műsorok, mert a mai irodalmunk előzményeire, ez esetben kiindulópontjára mutatnak. Tavaly a „Régi magyar irodalom évszázadait" idézték irodalom- történészek, művészek, most a fény és a világosság évtizedeit. A pihenés, a hanyatlás kora után a megújulás korának nevezzük ezt ! az 50—60 évre terjedő szakaszt, amely 1772- ben, az Agís tragédiájának megjelenésével indul és valahol az 1820-as években fejeződik be, helyet adva egy új, Európát elöntő. szellemi áramlatnak, a romantikának. De mit kellett Bessenyeinek, a vidékről Bécsbe került műveletlen köznemesnek és testőrtársainak, ennek a parlagi klikknek megtagadnia ahhoz, hogy vállalkozásuk kétszáz évvel később is felragyogjon? Nem hiszem, hogy Mária Teréziának az lett volna a titkolt célja, hogy ily módon németesítse el a magyar köznemességet, vagy hogy ily módon tegye az uralkodóház híveivé a rebellis magyarokat, hiszen a kis Ausztria akkor legalább annyira kiszolgáltatottja volt az európai nagypolitikának, mint bármely más északi kis hercegség. Talán az udvar megkopott) színeit akarta elevenné tenni, hiszen elődei horoszkópjaikon merengve Bécsben vagy jobb esetben Prágában kuksoltak. Lehet azonban, hogy mindez hála volt a lovagias magyarok iránt, akik néhány évtizeddel korábban trónját megmentették. Bessenyeiék előtt akkor Bécsben Európa mutatta meg arcát és annak felismerése, hogy tanulás és tudás nélkül nem ülhetünk le az európai népek asztalához. A barokk sem mint világnézet, sem mint életérzés nem emelte fel népünket. Az a hit, hogy „a hívságok megvetése, a lelki csendesség teszi az embert boldoggá” a fiatalok szeméOJjwmüt 1977. július 12., kedd ben divatjamúlt ódonság volt. A keresztény sztoiciz- mussal szemben egy új szabadságeszményt alkottak és követtek: „Az ember cselekedeteit indulatai irányítják, az indulatokban viszont a természet ereje nyilatkozik meg, a természetnek pedig maga a teremtő adott törvényt, következésként a lélek csak a természet szavát követheti és nem engedelmeskedhet emberi eredetű törvényeknek.” Bessenyei kisfilozófiája, moralitásai, tanításai kissé előremutatnak a Martinovics-mozgalomra, Batsányi költészetére, Berzsenyire és Széchenyire, a „kiművelt emberfők sokaságára”, az eszes nemzetre. „A világ anyagi természetű, és amit a lélek működésének gondolunk, az is az élettelen anyag terméke” — mondja és elborong a teremtés tökéletlenségén. Számtalan röpiratban agitál a tanulás, művelődés mellett, de legfontosabb teendőnek a magyar nyelv művelését tartja. A vallás helyére nála a műveltség birtoklása lép. Nagyságát nem is irodalmi munkássága, műveinek esztétikai értéke, hanem ez a lázas tevékenység, szervező nyugtalanság jelenti. Az irodalmi órát jól választott szemelvények — (Holni, A lélekről) — Bánffy György értő tolmácsolásában tették érzékletessé. A rádió ismeretterjesztő műsorai nem szorulnak különösebb népszerűsítésre — hiszen milliók hallgatják —, de megérné és a keresgéléstől mentesítené a hallgatót, ha a heti előzetesekben jelezné a szerkesztő a tárgykör soron következő előadásait. ★ Az Ember a lépcsőn — Papp Imre dokumentumjátéka — több volt, mint játék. L. Gábor bácsi (58 éves) sorsa, kettétört élete a második világháború hagyatéka, intő jel. 1945-ben, valahol a Teleki tér környékén, ahol most kocsmák lépcsőjén él, szeme egy ' aknaszilánktól megsérült. Látása azóta fokozatosan romlott és noha szép nyugdíja nyugodt életet biztosíthatna számára, üvásnak adta a fejét. Félmondatai, panaszai egy összetört lét há- lyogos üvegcserepei. Családja elhagyta, a szociális otthon rendjét képtelen elviselni, ő társadalmunk egy igen szűk rétegének — a csöve- zőknek — itt élő anakronizmusa. A szerző fáradságot nem kímélve, a falu lakóinak, a családnak, „a szociális otthon vezetőjének szavait idézve egy kivesző embertípusnak” a kisiklott tudatnak, az akaratnélküliségnek” egy szép magatartás tört szólamainak „vágytam a szabadságra”, „nekem szabad világ kell” állított emléket. L. Gábor a segíteni kész szándékra is csak ennyit felel: „Mit tudsz velem csinálni, apám?” Fárasztó, lesújtó képsor volt ez a pokol bugyrairól napjainkban, amikor az embereket a munka, az aratás, az utazás, gyermekeik (nevelésének és jövőjének gondja köti le, de bizonyítéka volt annak is, hogy a dokumentumműsorok olyan világba viszik a hallgatót, amelynek létezését csak feltételezi, de valóságát csak így mérheti fel. Ebergényi Tibor KÉPERNYŐ ELŐTT Az Isten is János Emlékszociológia ? Ilyen fogalom, ilyen tudomány, tudományág nincs, nem is volt. Tudom. Mégis, e meglehető, sen önkényes és az ez alka. lomra talált, sőt kitalált fogalommal, amelyet ezúton bocsátók bárki rendelkezésére, szóval, ezzel az emlékszociológiai kategóriával a „kezemben” tűnődöm, miként ez karunkban oly divatos és valós okokba gyökeredző szokás immár: ki kicsoda? Tudja-e valaki, hogy: valaki, ki, kicsoda? Emlékezik-e rá valahonnan és valamiért egyáltalán? És miután e hasábokon a televízió és mindenrangú és fajú szereplői az érintettek: tisztelt átlag néző (írhatnám így is: Átlag Néző), kérdem tőled, ki volt az, aki... Akinek az elmúlt hét szerdáján, annak is estéjén a tévéjátékát láttuk? Ki volt Szép Ernő? Mi sem köny- nyebb ennél, először is elővesszük a televízióújságot — akinek jár —, és onnan máris kiolvassuk, hogy ... „bár a műsor készítői az író több novelláját dolgozták fel a játékban .. ......Árva P ál arca mögött nem nehéz felismerni az író, Szép Ernő vonásait, szavaiból kihallani az író szubjektív, színes-gazdag vallomását a világról...’’ Ennyit olvas ki belőle az az átlagnéző, aki az iskolai irodalomórákon sem kapott valami sokat, vagy hogy inkább semmit Szép Ernőről, így aztán meglehetősen tanácstalanul olvassa már ezeket a sorokat is. Ki is ez a magyar író ? Az irodalmi emlékezés, legalábbis történelmileg rövid távon, igen csak kegyetlen, aki nincs a köz. tudatban, az jobbára nem is alkalmas arra — vélhetnénk, noha ez nem mindig van így. Ám semmi baj, a makacs érdeklődő veszi az Űj Magyar Lexikont és felüti a „szép”-nél, megkeresvén a kellő szóglosszát és máris mindent megtud az íróról. Megtudja: hogy nem sokat tud róla. Szép Ernő, aki ugyan nem volt felhőket űző, vagy viharokat vonzó csúcsa a magyar irodalomnak, Szép Ernő, a „hírlapíró”,' aki a nagyobb lélegzetű írásaiban is — gondoljunk a Lila akácra — mindig megmaradt a vizek színét, de mélységeit nem borzoló, inkább játékos, mintsem haragvó szélnek, egyszóval Szép Ernő jobbára kiesett a mai magyar irodalmi, művelődési köztudatból. A képernyőn látott és novellái füzéréből összeállított televíziós játék miliője sejtethette ugyan a ma tévénézőjével, hogy Szép Ernő nem múlt századbéli, vagy még azelőtti alkotó, de azt már aligha, hogy nem saját évtizedünk nosztalgikus emléke- zője-e, vagy sem. Negyedszázada, hogy meghalt és úgy tűnik, nagyon eltemettük. Született az Osztrák—Magyar Monarchiában, meghalt a népi demokráciában. A maga teremtette belső világát, amely mellől és felül elviharzott a külső, a valós világ, már sem szembesíteni, sem egyeztetni nem tudta azzal, de az évszázad első harmadáról írt novellái, bán a maga választotta társadalmi rétegek világát hitelesen, plasztikusan rajzolta fel. És maradandóan. „,Egy világos és üres kávéház előtt, az Andrássy úton, fiáker torpant meg reggel öt órakor. Négy nő ugrik le vidám zajjal a kocsiról, négy könnyű, tarka nő, mintha óriási pillangók estek volna hirtelen a földre.” Puff! Mit kezdhettünk „akkor”, az olyan íróval, aki ilyeneket ír, mit kezdhettünk a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején. Andrássy út. Fiaker, reggel öt óra, amikor nem munkába mennek, hanem finoman kifejezve, munkából jönnek a lányok. Akik nem szövőnők. Meg a kávéház. Meg az ilyen nevek, hogy Olly Jolly, Trude és társai. Pedig ez a Szép Ernő nemcsak „fáradt, enervált, ambíció nélküli nagyvárosi ember”, önmaga is és e típus megteremtője is, hanem egyben lírikus alkat is, a finom lélekrajz, a osendes derű mestere, s ha társadalomkritikája érzelgős is — mert valljuk be, az —, akkor is realista ihletettségű, mint ahogyan egész életműve, a mindennapok pesti életének rajza — nagyobbára ezt a világot festi, mutatja be — cseppet sem nélkülözi a realitást. Egy, még szinte csak tegnap elfelejtett alkotót hozott' vissza a Léthe túlsó partjáról Sipos Tamás „Szép”-en komponált forgatókönyve, és Békés András mértéktartóan nosztalgikus, sőt, helyenként, mint például a .címadó részlet interpretálásánál, határozottan realisztikus rendezése. Árva Pál történeteiből csak egy szólt voltaképpen Árva Pálról, aki a pszichológusnál akarja lebeszéltetni magát a szerelméről, mert hogy akit szeret, az szegény és lévén ő is az, inkább gazdagot vesz feleségül, nehogy még szegényebbé és ezáltal boldogtalanná tegye azt éppen, akit szeret. A többi történet, történetke, karcolat, villanás Árva Pál láttatása nyomán jut el a nézőhöz, ennek a régen sokat szidott, vitatott, s most lám okkal és joggal feltámasztott narrátornak a közreműködésével. Így hát Árva Pálnak ebben a tévéjátékban egyszerre jut hálás és háládatlan szerep: adni önmagát és szerényen visszahúzódni, ha mások sorsa kerül a képernyőre. Józsa. Imre főiskolai hallgató rendezői telitalálat, árvasága, esettsége, kiszolgáltatottsága, de mégis mindenek feiet» győzni tudó fanyar optimizmusa különösen a Bonbon című jelenetben, nem utolsósorban Lukács Margit vérbő alakításának segítségével vált hitelt érdemlő értékké. C. Kiss István, civilben pénzhamisító, frontszanitéc, „távoli ágyúdörgéstől kísérve” Árva Pálnak mondja el véleményét az igazságtalanságok egyetemes és nagyon földi eredetéről. Aki eL- mondja: Harsányi Gábor. Egyetlen mondatot alakítása jellemzéséül: ha másért nem, hát miatta is már érdemes volt Szép Ernő képernyőre való feltámasztása. Néhány perces monológja többet mondott el a világról és rajta keresztül és vele által Szép Ernőről, mint sok és mélyeru szántó tanulmány. Harsányi Gábor mély élményt nyújtó alakítása volt az,. amely igazán emlékezetessé tette Aa Isten is János című tévéjátékot. Szép Ernő negyedszázada halt meg. Úgy emlékszem, ez volt az egyetlen önálló tévé- szereplése. Pedig több a mondanivalója annál a csöndnél, amely eddig körülvette. Pedig ő a csendet valójában sohasem szerette. Nagyon jó, hogy egy kis zajt, egy kis dalt csapott körötte a Magyar Televízió. Gyurkó Géza VÉGH ANTAL JEGIAilAS (REGE NY) 15. A gazdákat megfenyegette, akik nem állnak elő szekérrel, azokat elintézteti a kapitánnyal. — Tudod-e, mit csinálsz, Bálint? Kikkel szövetkeztél össze... Mi lesz ebből, fiam? — Ezt Soós keresztapa mondta. — Lehet-e még teelőtted beszélni, vagy elvitetsz? Hát csak vitess, de én akkor is megmondom, amit gondolok! Ezért kár volt, hogy apád kitaníttatott! Nem jól van így, fiam! Bálint a keresztapját mindig szerette, egyenes beszédű ember volt és konok. Érettségire száz pengőt küldött anyától. „Mondd meg neki, hogy ezt a keresztapja küldi a ballagásra. Ennyit nekem is megér, hogy úr lett az öcs- kösből. Tekintetes úr! Mert egy érettségizett embernek ez a cím kijár ...” Mostanában sokat vitatkoznak. De az utóbbi hetekben alig, mert keresztapa már nem jár a hídhoz! Hamar sötétedett, egyre hosszabbak az esték, dolgozni már kevesebbet lehetett, az emberek behúzódtak a házakba beszélgetni. Angyal Sándoréknál minden este volt valaki estéző. De ezek az estézések nem olyanok voltak, mint hajdan. Akkor csak Fekete Károlyt hallgatták: mi történt az első világháborúban a Piavénái, Montenegróban- Most minden este a híd, a föld, a világ... az járja. Az asszony oda rakott este a blóderbe egy csomó édes sütőtököt, aztán jól betüzeltek, megvárták, amíg kisül a tök. Arról beszélgettek, ki kivel fogja össze tavasztól a tehenet, nyáron vajon ki kapál harmadába a gazdáknak, meg hogy lesz-e jövőre is olyan termés, mint amilyen az idén volt. Az idő egyre romlott. Ha enyhült, mindjárt megindult az eső. Ha kitisztult, hirtelen hideg jött. Az emberek fáztak! A jó ruhás gazdák otthon ültek, a melegen. Akik kitartottak, azokon alig volt valamirevaló ruha. A két Járó testvérnek azt mondták a gazdák: — Nincs nektek a hídnál semmi helyetek! Rendes, tisztességes iparos emberek vagytok ti! De Bálint miatt egyikük se maradhatott el. Nekik éppen úgy ki kell tartani, mint a szegény embereknek, akiket a túlsó parttól elválszt a víz, pedig az ottani 'földekre áhítoznak. Bálint aznap rosszul érezte magát. Nátha kerülgette, délután megfájdult a feje. A brigádokat egyszer se járta végig, bent üldögélt a bódéban. Munka végeztével Angyal Sándor nyitott be. — Beszélni akarnék veled, öcsém ... — Lehet! — De jönnek a többiek is! Úgy gondoltuk, be kellene menni Iván kapitányhoz... Bálint türelmetlen volt: — Menjen Ivánhoz, aki akar!) Nekem hagyjanak békét. Mit szervezkednek mindig? Ahelyett, hogy dolgoznának! Az emberek lerakták a szerszámaikat, és szótlanul hazamentek. Bálint másnap rossz hangulatban ment ki a hídhoz. Már voltak ott néhányan, de legtöbben még csak azután szállingóztak. Amióta megjött a hideg, egyre többen maradtak el a munkából. Pedig most kellene min. dent beleadni! . Ellenőrizte a létszámot, száztizenhatan dolgoztak aznap. Amikor a hídépítést kezdték, négyszázan voltak. Legalább kétszázötvenen lenj nének! Két hete az oroszok se jártak itt, velük talán még lehetne elérni valamit. De hát nekik is más a gondjuk, úgy látszik. A kapitány segíthetne, kiparancsolhatná a hídhoz a szamosházi gazdákat. De mit mondanának Bálintnak? Ráhozta a falura az oroszokat... A szegény emberek egy része sem jár azóta a munkára, mióta az oroszok nem küldenek se szeszt, se krumplit, se csizmatálpat. Meggyújtották a tüzeket.' Kormolva, füstölve fogtak lángot a tűzrakások; kellett a meleg. A hideg, nyirkos vízparti levegő hamar átjárja az embert, csak úgy vacog tőle már dél felé. /í tüzek megrakására 5 adott parancsot. Eleinte a forgácsot hazavitték az emberek. Vitték is a hátukon, a nagyobb darabokat biciklicsomagtartóra kötözve. Mikor a gerendákat rakták fel, kevés volt a forgács, de vinni akart mindenki — összevesztek rajta. Az egyik szombaton még verekedtek is. Angyal Sándor fültövön vágta a Bódy gyereket, amiért az hozzá mert nyúlni az ő forgácscsomójához. Akkor Bálint megparan-' csolta, hogy senki nem vihet forgácsot a hídépítéstől, azt mondta, kell a tűzre. (Folytatjuk-l^
