Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

A küldöttek egy csoportja (Fotó: Szántó György) Az összegezés és a felada­tok meghatározásának szán­dékával, valamint az előre­lépés igényével tanácskozott vasárnap Egerben a megyei tanács dísztermében a TIT Heves megyei Szervezetének küldöttértekezlete. Az elnök­ségben többek között helyet foglalt dr. Szűcs László fő­igazgató, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja, dr. Medve László egészségügyi miniszterhe­lyettes, Sándor György, a Magyar Televízió igazgató- helyettese, Kiss Sándor, a KISZ megyei első titkára, dr. Hortobágyi Tibor, a TIT országos elnökségének tagja, valamint külföldi vendégek: Conju Ivanov Marinov, a tar- govistei ismeretterjesztő tár­sulat megyei elnöke és dr. Ludovit Ciger, a besztercebá­nyai testvértársulat alelnö- ke. A baráti kapcsolatok ke­retében érkezett bolgár és csehszlovák vendégek hazá­juk üdvözletét tolmácsolva köszöntötték a tanácskozást. Páti Jenő, a Hazafias Nép­front megyei titkára nyitotta meg a küldöttértekezletet, majd Bóta Albert, a megyei szervezet elnöke egészítette ki az írásos beszámolót. Az ellenőrző bizottság jelentésé­hez az elnök, Takács János fűzött megjegyzést, az alap­szabály-tervezet módosításá­ra pedig dr. Egri Károly, a megyei bíróság elnökhelyet­tese tett javaslatot. A beszámoló részletesen számot adott az elmúlt öt esztendő egyre tartalmasab­bá váló munkájáról. Erősö­dött a TIT szervezeti élete, javult kapcsolata az értelmi­séggel. A megyében 34 TIT- csoport és egy alapszervezet tevékenykedik, a taglétszám meghaladja az 1300-at, — a fél évtized alatt több mint hatvan százalékkal növeke­dett. Az eredményeket jelző számadatokon túl jelentős hangsúlyt kapott a tanácsko­záson az ismeretterjesztés tartalma, valamint módszere is. Amíg a korábbi évek munkájában az egyes előa­dások domináltak, 1971-től már teret hódítottak az elő­adás-sorozatok. A színvona­las, ismeretterjesztő munka keretébe tartoznak többek között az irodalmi, történel­mi, nemzetközi-politikai, közgazdasági, egészségügyi, biológiai, földrajzi és csilla­gászati szabadegyetemek, az ország határain túl is elis­mert egri nyári egyetemek. Az új módszerek elterjedé­sét jelzik az utóbbi években bevezetett központi komp­lex sorozatok szervezése is. Az előadás ismeretterjesz­tésen kívül növekszik a más típusú rendezvények száma ZtMimU 1977. április 26., kedd is. Különösen a komplex is­mereteket nyújtó országjá­rás, filmklub-rendezvények, távcsöves bemutatók száma gyarapodott, de fejlődés ta­pasztalható a különböző tan­folyamok egyetemi, főiskolai előkészítők szervezésében is. A községi előadók nyári továbbképzései, az előadói konferenciák, a különböző tapasztalatcserék jól szolgál­ják az új módszerek elterje­dését. A szakosztályok elő­adói konferenciáin páldául a szaktudományi előadások mellett rendszeresen szere­pelnek módszertani témák is. Ezek a kezdeményezések hozzájárulnak ahhoz, hogy az utóbbi években jelentősen növekedtek a hallgatóságot aktivizáló módszerek. Egyik legfontosabb fel­adatként jelölte meg a ta­nácskozás: kétszeresére kell emelni a termelést, a gazda­ságpolitikai feladatok meg­valósítását közvetlenül segí­tő előadások és tanfolyamok számát. A munkásművelődés színvonalának emelése, a tár­sadalomtudományi ismeret­terjesztés hatékonyságának javítása a természettudomá­nyos tartalmú tevékenység gyorsabb elterjesztése ugyan­csak az elkövetkező időszak fontos feladatkörébe tarto­zik. Az ismeretterjesztés széle­sítése a hatékonyság növelé­se nem képzelhető el a TIT J” mozgalmi, jellegének erősíté­se nélkül. Folytatva az üze­mi és a lakóterületi csopor­tok szervezését az értelmiség nagyobb részét kell bevonni a munkába. — Úgy kívánunk dolgozni, hogy segítsük megyénk fejlő­dését, kapcsolódjunk a köz- művelődés sokarcú feladatai­hoz, hogy aktivizáljuk az ér­telmiséget, hogy a TIT vita­fórum is legyen — fogalmaz­ta meg a követelményt a ta­nácskozás összegezésében a társulat megyei elnöke. A vitában felszólalt dr. Szűcs László, aki a párt-vég­rehajtóbizottság elismerő üd­vözletét hozta el a tanács­kozásra, majd arról beszélt: hogyan lehetne újabb for- tnákkal és módszerekkel elő­segíteni a tudományos világ­kép határozottabb kialakulá­sát. Kocsis István, a TIT hatvani alelnöke a szervezet fejlődéséről adott képet, Ka­szab Károly, a TIT gyöngyösi titkára az üdülőkkel kialakí­tott kapcsolatok, valamint az országjárások tapasztalatai­ról számolt be, Villányi Ju­dit, az egri főiskola alapszer­vezeti titkára pedig a hall­gatók, az ifjú ismeretterjesz­tők lelkes munkájáról be­szélt.' Fodor Pál, a pélyi cso­port vezetője a tizenöt éve dolgozó közösség változatos tevékenységéről, dr. Erdő Gyula az ismeretterjesztés bélapátfalvi eredményeiről, Ködmön Ferenc pedig a Hat­vani Konzervgyárban szer­zett tapasztalatok alapján a szocialista brigádok aktivi­zálódásáról szólott. Az országos elnökség nevé­ben dr. Hortobágyi Tibor mondott elismerő szavakat, majd kitüntetéseket adott át. Az országos elnökség a TIT aranykoszorús emlékplakett­jével az egri tanárképző fő■ iskolát és a Heves megyei Moziüzemi Vállalatot tüntet te ki. Kiváló ismeretterjesztő munkáért hatan TIT arany­koszorús jelvényt kaptak köztük Juhász Tamás megyei titkár is. A megyei küldöttértekez­let befejezéseként Berecz Istvánnak, a jelölő bizottság elnökének előterjesztése nyo­mán megválasztották a vezető testületet, valamint a megye küldötteit. A TIT megyei szer­vezetének elnöke ismét Bóta Albert, az MSZMP Oktatási Igazgatóságának vezetője lett, alelnökök: dr. Nagy Jó­zsef, az egri tanárképző főis­kola főigazgató-helyettese és Szabó István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője. A TIT megyei tit­kárának ismét Juhász Ta­mást választották. Több év­tizedes ismeretterjesztő mun­kájuk elismeréseként dr, Zé- tényi Endrét és dr. Légrádi Gyulát a megyei elnökség örökös tagjává választotta a küldöttgyűlés. fm) furfangjai Ki a legnagyobb külhoni színpadi szerző? Vígjátékíró? Igen. Francia? Igen. Moliére? Nyert! Nem kell különösebb bar- kochba-tehetség ahhoz, hogy Jean-Babtiste Pougelin mes­terre — akit így aztán csak a vájtfülűek ismernek —, azazhogy Moliére-re hibáz­zék rá a kérdésre válaszo­ló. Kevés, vagy talán egyet­len olyan jeles külföldi, de még klasszikus szerző is alig akadt, akinek kivétel nélkül minden színpadi alkotását bemutatták volna nálunk, mint^ Moliére-ét. Akinek alak­jai közül nem egy — Duda Gyuri például — szinte a magyar farc-ok folytatásai­nak, a népi bohózatok ízig- vérig magyar vásári figurái­nak is tűnhetnének. Moliére-rel nem lehet meg ­bukni Magyarországon, és Moliére-t nemcsak illik, nemcsak lehet, de kell is be­mutatni Magyarországon. El­várja a nagyérdemű közön­ség a színpadon éppen úgy, mint a televízió képernyő­jén. Moliére-t nem tudjuk megunni, mert nem is le­het, és nemcsak minden víg­játéka újból és újból kacag­tató, s egyben azért töpren­gésre késztető is, de minden darabja élmény a benne ját­szó színész, a játékot színre, képre vivő rendező számá­ra is. Moliére már elmúlt ötven­éves, amikor megírta népi bohózatsorozatának eme újabb kis remekművét, a Scapin furfangjait, ahol és amelyben e furfangos szol­ga jár túl úgy az öregek, a fösvények, a szívtelenek eszén, a fiatalok, a szerelem és a szerelem mellé mindig is elkötelezett, józan emberi értelem érdekében, hogy azért a végén mindenki a megelégedettség révébe evez­het. Vámos László alkalmaz­ta és rendezte televízióra ezt a vígjátékot, elbűvölő köny- nyedséggel, a vásár forgata­gát idéző, remek tempóban, merészen egyszerű, de a já­tékot, a színhelyet a mo- liére-i színpadnak megfelelő, ^ól tagolt díszletezésben. És igen kitűnő szereplőgárdát válogatott össze Vámos Lász­ló. Major Tamás és Harká­nyi Endre olyan légkört te­remtett maga körül, hogy aki előadás közben kapcsolta vol­na be a televíziót, az is rögtön tudta, érezhette: Moliére Scapin vígjátéki hősei csetlenek-bot- lanak, „szövegelnek” ott a kamerák előtt. Tahi Tóth László telitalálat volt, és igen szimpatikus, fegyelmezett alakítást nyújtott a fiatal szerelmesek közül, különösen az Octavot alakító Kalocsay Miklós. Külön kell szólni azon­ban Garas Dezsőről. Az ál­tala megformált Scapin, egy új felfogást tükröző, gondo­lom, hazai színpadon alig- alig vagy egyáltalán nem élt, létezett alakja lett a csava­ros eszű, jó szívű szolgának. Garas Dezső Scapinje inkább fanyar filozófus, valamiféle kornak, sorsának kiszolgál­tatott, tehetséges, de a kö­rülményekkel megalkudni kénytelen, mert élni, létezni akaró ember. Távol álljon tőlem, hogy bármiféle kor­és társadalomítészt magya­rázzak bele a Garas Dezső formálta Scapin-figurába, ám mégsem tudtam szaba­dulni az érzéstől és a nyo­mán született gondolattól: ez a Scapin nem csavaros eszű szolga psupán, hanem • meg­bántott ember, akinek van ereje, hogy az örökös hán­táson optimizmussal kere­kedjék felül. És annak bol­dog tudatával, hogy ím ő, a szolga az, aki nélkül ez a világ képtelen előrehaladni. Csak vele, általa és miatta! Ez a néhány sornyi töp­rengés is, lám azt igazolja, hogy Moliére mindig ad új és megújuló lehetőséget ren­dezőnek, színésznek, opera­tőrnek és — a kritikusnak is. Gyurkó Gcza Gazdag „hatvani” hét vége Mónus, Swierkiewicz, szovjet zeneszerzők A Hatvani Állami Zene­iskola tanárai a múlt hét vé­gén ismét gyarapították jó hírüket és elismerést sze­reztek a városnak. Budapes­ten, a Szovjet Kultúra Há­zában adtak hangversenyt, a IX. kerületi társintézmény invitálására. Hantos Andrea, Draskóczy László, Jakubo- vics Ferenc, Mányoky Lívia, Gallai Béla, Világi István műsorán szovjet zeneszerzők vokális és hangszeres művei szerepeltek, s az előadóter­met megtöltő közönség nagy elismeréssel fogadta a Le­nin emlékének adózó prog­ramot. Vasárnap viszont Hatvan­ban zajlott le két, jelentős művészeti esemény. Előbb dr. Németh Lajos műtörté­nész, a Hatvány Lajos Mú­zeum tárlatát nyitotta meg. Itt Swierkiewicz Róbert ál­lított ki. A Kossuth téri kis termekben grafikáit, fényké­peit, plasztikáit, valamint olyan kivetített diapozítív- jeit láthatjuk, amelyek — hasonlóan a többi munká­hoz — Ady műveinek a su­gallatára készültek. Innen ered a tárlat címe is: A muszáj -Herkules. A Hatvani Galériában, újszerű és érdeklődésre szá­mító sorozat első láncszeme­ként Mónus Sándor hódme­zővásárhelyi fazekas, népi iparművész, színes motívum- világú alkotásaiban gyönyör­ködhetett a nagy számú kö­zönség. A megnyitón Patkó Imre, városi tanácselnök mondott beszédet, utalva a népi eredetű kultúra mind­máig termékenyítő hatására, s köszöntve a vállalkozást, amely szerint a rendezők évente más-más tájegység népművészetének reprezen. tánsait kívánják bemutatni. Az ünnepségen vásárhelyi gyűjtésű népdalokkal sze­repelt Gyalog Magda citera- niűvész és Mónus Sándor fa­zekasmunkáit hatásosan egé­szítik ki a Hódmezővásárhe­lyi Háziipari Szövetkezet két népművésze — Sárosi Mi- hályné, Szűcs Miklósné — eredeti hímzései. DANCZA JANOS: Két mártír 12. • Az első lépés sikerült és Nemeczet a rabkórházba vitték, öccsét és Kovács An­talt másnap gyöngyösi de­tektívek átvették és Gyön­gyösre szállították. Közben értesítették a rabkórházat, hogy Nemecz Józsefet szi­gorú őrizet alatt tartsák, mert veszedelmes kommu­nista, így a szöktetés nem is sikerült. Miután a seb nem volt súlyos, pár nap múlva őt is levitték Gyön­gyösre. A gyöngyösi bur­zsoázia már előre kéjelgett a gyönyörben, hogy milyen válogatott kínzásokkal to­rolja meg mindazt, aminek a legfőbb okozóját Nemecz Józsefben látta. És az elő­jelek valóban a legkegyet­lenebb leszámolásra enged­tek követkfeztetni. A Gyöngyösre augusztus 5-én bevonuló román csapa­tok parancsnoka Georgescu őrnagy volt. E napig a mun­kásság választott képviselői vezették a közigazgatást. A burzsoázia nagy lelkesedés­sel fogadta a bevonuló csa­patokat, és nyomban át­nyújtottak Georgescu őr­nagynak egy hosszú név­sort a vezető kommunisták­ról és arra kérték, hogy ezeket fogassa »el, nyomban lövesse agyon, mert ezek ál­landó veszélyt jelentenek rájuk is és a polgárságra is. A névsor vezetője Nemecz József volt. Georgescu őr­nagy — akárcsak néhány más hozzá hasonló önké­nyeskedő tiszt — figyelmen kívül hagyva a nemzetközi jogszabályokat, minden vizs­gálat nélkül agyanlövette az előállított kommunistákat, tekintet nélkül arra, hogy Gyöngyösön működött-e vagy nem. így haltak mártírha­lált: Donovár János, Palcsó Antal, Lax Katalin, Sima Dávidné. Kiss Antal, Zuk- ker Sándor gyöngyösi kom­munisták és Tóth Géza lo­sonci vöröskatona, Resman Béla Herman gyöngyöshalá­szi politikai megbízott. Ki­végzésükről Nemecz Alajos a következőket írja: „Kivégzésük előtt agyba- főbe verték mindegyiket. Do­novár Jánosnak kiverték ösz- szes fogait és egész teste tele volt véres sebbel. Az áldoza­tokat a kaszárnya udvarán egy sorba állították és sor- tüzet adtak rájuk. Donovár Jánost a sortűz nem találta, de a többiek esés közben ma­gukkal rántották' őt is, aki esés közben egy éles kőbe ütötte a fejét, s ettől elvesz­tette az eszméletét. Később magához tért és megmozdult, amit az őr jelentett a tiszt­jének. A tiszt megállapította, hogy Donovár tényleg él, er­re előrántotta a pisztolyát és saját kezűleg fejbe lőtte.” Ilyen előzmények után ér­keztek Nemeczék Gyöngyös­re. A rendőrségi épületbe lépve megrohanták és addig verték őket, amíg eszméletü­ket vesztették. Nyomban át is adták őket Georgescu őr­nagynak, aki egy tiszt kísére­tében meg is jelent, kinyi­totta cellájuk ajtaját és át­vette őket. Másnap délután hat órára tűzték ki a kivég­zésüket a huszárlaktanya ud­varán, ahová ebből az alka­lomból nagy tömeget akartak összecsődíteni. Nemeczcel az­nap délelőtt még egy keserű poharat kívántak kiüríttetni. Kihirdették, hogy aki Ne­mecz Józsefet látni akarja, menjen a városháza elé. A nagy reklám ellenére is csak kevés számú ellenforradalmi csőcselék gyűlt össze. Nemecz kezét összekötözték, vállára széles vörös szalagot tettek, és így mutatták meg a régi városháza erkélyéről a cső­cseléknek. Valamit azonban a gúnyhecc kieszelői kihagy­tak a számításból. Az össze­vert és megkötözött Nemecz József magasra emelt- fővel és olyan imponáló magatar­tással nézett a tömegre, hogy az némán nézte a gyöngyösi proletariátus vezetőjét. Közben megérkezett Gyön­gyösre a királyi román had­sereg főparancsnoka, aki ér­tesülve az addigi és a készü­lő kivégzésekről, megtiltotta, hogy a román katonai egy­ségek politikai foglyokat vé­gezzenek ki. így menekültek meg Nemeczék és más poli­tikai foglyok a néhány óra múlva esedékes kivégzésük­től. Ezután megkezdődött a vége-hossza nélküli kihall­gatásuk, vallomásuk jegyző­könyvezése és néhány nap múlva átszállították őket az egri fogházba. Gyöngyösön úgyszólván naponta küldtek be számukra ennivalót, sőt még virágot is. Érthető, hogy a foglyoknak rendkívüli mó­don jólesett a gondoskodás, a szolidaritás megnyilvánu­lása és meghatódva gondol­tak azokra az ismeretlen em­berekre, akiknek még csak meg sem tudják köszönni a szívességüket. Egészen más­ként fogta fel ezt a szép em­beri megnyilatkozást az ak­kori plébános, akit felhábo­rított a lefogottak iránt meg­nyilvánuló rokonszenv. és a templomi szószékről tiltako­zott a jelenség ellen. Egerben a fogházban Ne­meczék is átszenvedték azo­kat a rendszeresen megis­métlődő veréseket, amelye­ket a Horthy-hadsereg tiszt­jei rendeztek. Ismeretes, hogy ezekbe a válogatott kínzásokba néhány elvtár sunk pár nap alatt, mások néhány hét múlva belepusz­tultak. A tényleges verések­től függetlenül már maga az elhelyezés is tűrhetetlen, éjjel-nappal tartó kínzásé számba ment (Folytatjuk) J jellegét A TIT megyei küldöttértekezlete Egerben \ Erősíteni kell a szervezet mozgalmi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom