Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-18 / 65. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Kapcsolatkeresés Dzsumblatt temetése A PENTAGON, az amerikai hadügyminisztéri­um statisztikája szerint az Egyesült Államoknak 141 milliárd dollárjába került az 1961-től 1973-ig tartott indokínai háború! A harcokban 46 ezer amerikai katona vesztette életét; több mint háromszázezer megsebesült, sok ezren egész életükre nyomorékok maradtak. A háború 12 éve alatt Indokínára 7,5 mil­lió tonna bombát zúdítottak amerikai harci repülő­gépek; ez három és félszer annyi, mint amennyit az amerikaiak a második világháború minden harc­terén fölhasználtak. Évfordulók alkalmával szoktak fölidézni ha­sonló adatokat. Most nincs évforduló Indokínában, ha csak azt nem számítjuk, hogy március 29-én lesz négy éve annak, hogy az utolsó amerikai hadi­fogoly is elhagyta a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot. A vietnami fél rendkívül komolyan vette és veszi az 1973. január 27-én Párizsban aláírt békemegállapodást, amelyben egyebek között ez áll: „Az Egyesült Államok hagyományos politikáját folytatva, hozzá fog járulni a háború ütötte sebek begyógyításához, a VDK és egész Indokína háború utáni újjáépítéshez.” Nixon akkori elnök 3 milliárd 250 millió dollár újjáépítési segélyt ígért írásban Viet­namnak. Négy esztendő alatt a harmadik elnök ke­rült a Fehér Házba, a segély folyósítására azonban eddig sem Nixon, sem Ford, sem Carter nem adott utasítást, mondván: a törvényhozás nem hatalmazta föl rá. Különben is — érveltek Washingtonban —, Hanoi még mindig késlekedik a háborúban eltűnt jó néhány amerikai katona fölkutatásával... AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKNAK és az időköz­ben Vietnami Szocialista Köztársaság néven egye­sült Északnak és Délnek nincs hivatalos kapcsolata. Annak ellenére, hogy sok százezer amerikai szólí­totta föl a kormányt: a párizsi megállapodás értel­mében adja meg a segélyt a háborús sebek begyó­gyításához, az újjáépítéshez, Washington mind ez idáig nem volt hajlandó teljesíteni kötelezettségét, mi több, .az ENSZ-ben vétójával megakadályozta Vietnam fölvételét is. A hírek szerint megtört a jég: Carter elnök delegációt küldött a VSZK fővárosába. Woodcock, a küldöttség vezetője, az elnök különmegbízottja remélhetőleg fölhatalmazással bír ahhoz, hogy érdemi megbeszé­léseket folytasson a vietnami—amerikai kapcso­latokról. HANOI A PÁRIZSI EGYEZMÉNY aláírása — több mint négy év — óta sokszor kinyilvánította készségét erre. K. L. Súlyos feszültség Libanonban Szülőfalujában a Bejrúttól délkeletre levő hegyvidéki Mukhtarában temették Kamal Dzsumblattot, a Libanoni Haladó Szocialista Párt, a palesztinokkal szövetséges libanoni baloldal nemzetközi hírű vezetőjét, akit ismeret­len tettesek szerdán délután orvul meggyilkoltak. A druz származású balol­dali vezető meggyilkolása, 6Úlyos feszültséget idézettelő a polgárháborúból alig pár hónappal ezelőtt kilábalt Li­banonban. A főváros a kora esti órákban ugyanúgy el­néptelenedett, mint a háború legsúlyosabb napjaiban, s Bejrút egyes körzeteiből fegyverropogás hallatszott. Jelentések érkeztek arról is, hogy ismeretlen személyek a város több pontján s a druz falvakkal szomszédos keresztény településeken gyilkosságokat követtek el, amelyeknek 15 keresztény esett áldozatul. Egyelőre nem bizonyított, hogy megtorlá­sokról lenne szó. A politikai bűntény hírére Eliasz Szárkisz államfő el­nökletével rendkívüli ülést tartott a libanoni kormány. Carter-beszéd nyomán Nyugtalanság Izraelben Carter amerikai elnök a Massachusetts állambeli Clin­ton városkában mondott be­szédet. A városháza nagy­termében mintegy 800-an gyűltek össze és hallgatták meg Carter elnök nagyrészt belpolitikai kérdésekkel fog­lalkozó — és sok új elemet nem tartalmas» — beszédét. Az egyetlen külpolitikai téma, amit az elnök érintett, a közel-keleti kérdés volt. A tartós béke megteremtésére háromszakaszos programot jelölt meg. Az első feladat Carter szerint Izrael állam létének elismerése, ezt kö­vetően állandó és biztonsá­gos határok létesítése, majd a palesztin probléma rende­zése. Megfigyelők körében feltűnést keltett Carter ezt követő kijelentése; „Kell, hogy az éveken át oly sokat szenvedett palesztin mene­külteknek . hazájuk legyen”. Carter utalt arra, hogy egyik első intézkedése nyo­mán az amerikaiak most már szabadon utazhatnak olyan országokba is, ame­lyekkel Washington nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot. Izraeli kormánykörökben nyugtalanságot keltett Car­ter elnök szerdán este Clin­tonban elhangzott kijelenté­se, amely szerint a palesztin menekültek számára hazát kell biztosítónk Mint az iz­raeli kormány közölte, egye­lőre hivatalosan nem foglal­nak állást a kérdésben, mert Carter megjegyzése „alapo­sabb tanulmányozást igé­nyel”. Az elnök a legélesebben ítélte el a merényletet, s Al-Hossz miniszterelnök be­jelentette, a libanoni biz­tonsági erőket felhatalmaz­ták, hogy minden eszközt igénybe véve felkutassák és letartóztassák a bűnösöket A libanoni haladó erők vezetői rendkívüli tanácsko­záson vitatták még a Dzsumblatt meggyilkolása következtében előállt helyze­tet, s a brutális akcióra vá­laszként általános sztrájkra szólították fel az ország la­kosságát. A helyzet elmérge­sedésének megelőzésére ria- d'ókészültségbe helyezték az országban állomásozó arab­közi biztonsági erők alaku­latait. A Palesztinái Nemzeti Ta­nács Kairóban ülésező kong­resszusa ugyancsak megtár­gyalta a baloldali vezető el­leni merényletet, s tisztelgő delegációt küldött Libanonba Dzsumblatt temetésére. Asszad Szíriái államfő és Szadat egyiptomi elnök Dzsumblatt családjához kül­dött üzenetében megdöbbe­nésének adott hangot a gyil­kosság miatt. Mindketten rá­mutattak, hogy ezt a bűn­tényt a libanoni béke ellen­ségei követték el, az ameri­kai külügyminisztérium is mély részvétét fejezte ki a druz vezető családjának. Brezsnyev fogadta Olszowskit Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára csütörtökön a Kremlben fogadta Stefan Olszowskit, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt KB Politi­kai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, Olszowski az SZKP KB meg­hívására érkezett a Szovjet­unióba, hogy tapasztalatcse­rét folytasson a népgazdaság pártirányításának . kérdései­ről. Romániában helyreállt a forgalom Romániában minden erőt mozgósítanak a március 4-i pusztító földrengés következ­ményeinek felszámolására, a gazdasági élet helyreállítá­sára. Nagy erővel folytató­dik a súlyosan megrongáló­dott épületek megerősítése. A közellátás továbbra is bizto­sított mind a fővárosban, mind pedig az ország többi megyéjében. A közlekedés és távközlési minisztérium je­lentése szerint Romániában teljes egészében helyreállí­tották a vasúti és közúti for­galmat. Terítéken a kínai vasút Kínéban néhány hét lefor­gása alatt másodszor is te­rítékre került a vasútbizton- ság ügye, ezúttal is országos értekezleten, amelyet a vas­úti és állambiztonsági szer­vek közösen rendeztek meg Pekingben. A csütörtöki kí­nai lapokban olvasható tu­dósítás szerint a március 13-án berekesztett konfe­A KÖZEL-KELETI VÁLSÁG KÖZÉPPONTJÁBAN OLYAN ORSZÁG NEVE ÁLL, AMELY HIVATALOSAN NEM SZE­REPEL A JELENLEGI VILÁGTÉRKÉPEKEN. DE AZT MA MAR SENKI SEM TAGADHATJA, HOGY A PALESZTIN PROBLÉMA MEGOLDÁSA NÉLKÜL LEHETETLEN A KIBONTAKOZÁS ÉS A RENDEZÉS. AMIKOR BELELAPO­ZUNK A VASTAG PALESZTIN-DOSSZIÉBA, AKKOR ENNEK A KÉRDÉSNEK HÁTTERÉT, RÖVID TÖRTÉNELMI VÁZLATÁT ÉS BONYOLULT ÖSSZETEVŐIT RAJZOLJUK FEL. rencia, a szervezők munká­jának jellegéből adódóan, a hangsúlyt nem a vasutak műszaki fejlesztésére, ha­nem a védelmére helyezte. Ezzel értésre adta azt is, hogy tavaly a szándéko­san előidézett balesetek, munkabeszüntetések, izga­tások, lopások, sikkasztások, rongálások ásták alá a vas­utak rendjét és biztonságát. Szervezetileg ez a ta­nácskozás is a helyi párt­szervek kezébe tette le a vasútbiztonság fölötti felü­gyeletet: a párt fog őrköd­ni a vasutasok, az állam- biztonságiak és a vasutak mentén élő paraszt-milicis- ták biztosító tevékenységé- nék egybehangolásán. Az értekezleten elhangzott re­ferátumokat meghallgatta két miniszterelnök-helyet­tes, Csi Teng-kuj, a párt PB-tagja, és Ku Mu. Raj­tuk kívül találkozott a résztvevőkkel három má­sik miniszterelnök-helyettes — Li Hszien-nlen, Csen Jung-kuj és Vu Kuj-hszi- en asszony is. Nép ország nélkül (3.) Fekete hónapok és jobb remények Milyen reális lehetőségek vannak a független, palesz­tin nemzeti állam létrehozá­sára? Miután a Biztonsági Tanács döntései és az ENSZ határozatai Izraelt az 1967. június 4-i határok mögé visz- szavonulásra szólították fel — a palesztin állam gyakor­latilag a gázai-övezetből és a ciszjordániai sávból tevőd­ne össze. Elég a térképre pillantani annak megállapí­tására, hogy ezek a területek nem határosak egymással, te­hát nem kis nehézséget okozna az összeköttetés. Mégis: ha már ezekkel a gondokkal kellene birkózni, önmagában is nagy haladás lenne. A lehetséges palesztin állam egész területe azon­ban változatlanul izraeli megszállás alatt áll, s Tel Aviv egyelőre nem mérlegeli komolyan a kiürítést. Ellen­kezőleg: évek óta az egysé­ges Jeruzsálemet tekinti fő­városának, s abban az arab lakta, egykori Jordániához tartozó óváros is benne fog­laltatik. A Jordán folyó partján eddig 28 megerősí­tett települést hozott létre, s „biztonságos határaihoz” szá­mítja őket. Félő tehát, hogy Izrael legfeljebb olyan cse­kély mértékű visszavonulás­ra lenne hajlandó, amely életképtelen mini-Palesztínát eredményezne. A vitának azonban arab­közi vetülete is van. Az 1974-i, rabati arab csúcsér­tekezlet úgy határozott, hogy a megszállás alól felszaba­dult területek csakis palesz­tin illetékessség alá kerül­hetnek, s a palesztinok egyetlen törvényes képvise­lője a PFSZ. Hosszabb-rövi- debb ingadozás után a jor- dániai uralkodó is elfogadta e követelményt s ezzel saját felségjogait a valamikori transzjordániai területekre korlátozta. Az ammani ud­var azonban olyan országré­szekről mondott le, amelyek ténylegesen nincsenek birto­kában. Ha eljön majd az iz­raeli visszavonulás órája, az ellentétek minden bizonnyal felújulnak. (Egyetlen jellem­ző adalék: Husszein válto­zatlanul folyósítja a fizetést azoknak az egykori jordá- niai köztisztviselőknek, akik jelenleg a folyó túloldalán, izraeli megszállás alatt élnek.) Miért teszi ezt, ha nem azért, hogy hűségüket megvásárol­ja? Az arab világ jobboldalá­ról is fokozódott a nyomás, hogy a palesztinokat valami­lyen államszövetségbe ve­zessék. Szaúd-Arábiától Egyiptomig előnyösnek lát­nák, ha a PFSZ-t sikerülne „megszelídíteni" egy Jordá­niái szövetséggel. Egy hala­dó, demokratikus Palesztina ugyanis meglehetősen balra tolná az arab világot, válto­zásokat. idézne elő az arabkö­zi viszonylatokban. Ezért az arab reakció olyan Paleszti­nát kíván, amely beleillik terveibe, s nem ellentétes az, Egyesült Államok által el­képzelt közel-keleti rendezés alapvonalával. Az önálló palesztin álla­mért folyó küzdelem előcsa* tározásai már a genfi béke­értekezlettel kapcsolatosan is kibontakozhattak. A közel- keleti rendezéssel foglalkozó konferencia 1973 decemberé­ben három napig ülésezett, azután felfüggesztette ta­nácskozásait s e 6zünet majd 1200 napja tart. Az ok első­sorban a palesztin részvétel; a folytatásnak nem lenne ér­telme, ha azon valamilyen módon nem képviseltetné magát a palesztin nemzeti mozgalom. Izraeli részről vi­szont nem tartják lehetsé­gesnek a palesztin részvételt, legfeljebb a jordániai dele­gációban foglalhatna helyet néhány palesztin személyi­ség. (íme, újabb lehetőség az ammani királyi udvarnak!) Az Egyesült Államok, a gen­fi konferencia egyik — ame­rikai — társelnöke ebben egyetért Izraellel. Mivel indokolja Izrael a makacs visszautasítást? Az­zal, hogy a PFSZ nem isme­ri el Izraelt — a palesztinok viszont az izraeli részről megnyilvánuló el nem isme­rést nehezményezik. Látszó­lag „tyúk—tojás” probléma áll fenn, azzal a különbség­gel, hogy Izrael — ENSZ- tagállamként, s a Biztonsági Tanács ezzel kapcsolatos döntéseinek értelmében — általános elismerésben része­sült és megfelelő biztosítéko­kat nyert önálló államiságá­ra. A palesztinok ezt még „nem kapták meg, a követke­A Salamon-szigetek függetlenné válnak ző lépés tehát őket illetné. A kölcsönös elismerést köny- nyítené meg az a szovjet javaslat, hogy a genfi érte­kezlet két szakaszban ülésez­zék. Az előkészítő forduló­ban a részvételt és a képvi­seleteket tisztázzák, majd az érdemi megbeszélések kö­vetkeznének. A palesztinok jogainak el­ismerése azért is lényeges, mert erősítené a mozgalmon belül a realista állásfoglalást. Néhány esztendővel ezelőtt a PFSZ programjában is olyan kitétel szerepelt, hogy az egységes, sok nemzetiségű és sok vallású Palesztinát te­kintik célnak. (Tehát elle­nezték Izrael államiságát!) A helyzet azonban megvál­tozott: a PFSZ lehetségesnek tartja a palesztin állam ki­alakítását — egyelőre — a gázai-övezetben és Ciszjor- dániában, igaz, az Elutasítá­si Front szerint ez elfogad­hatatlan, s meg kell akadá­lyozni a „Közel-Kelet Hong­kongjának” létrejöttét. A szocialista országok, köztük a Magyar Népköztár­saság, szolidárisak a palesz­tin nemzeti mozgalom tör­vényes követeléseivel, szük­ségesnek tartják a palesztin nemzeti jogok következetes érvényesítését. Nem becsül­jük le a meglevő és várható bonyodalmakat: az arab vi­lág hiányzó egysége s a pa­lesztin mozgalom belső tö­résvonalai nehezen adnak módot szárnyaló optimiz­musra. A palesztin probléma megoldása nélkül azonban nem képzelhető el tartós és szilárd béke a Közel-Keleten s a Palesztina országnévnek előbb-utóbb hivatalosan is ott kell szerepelnie a világ­térképeken. Réti Ervin Vége A közelmúltban a brit véd­nökség alatt levő Salamon- szigetek törvényhozó gyűlése határozatot hozott arról, hogy a csendes-óceáni szigetcso­port egy éven belül függet­len köztársasággá válik. A Csendes-óceán nyugati részén, Ausztráliától észak­keletre terül el a 29 785 km-’ kiterjedésű, mintegy 180 ezer lakosú Salamon-szige­tek. Népessége etnikailag és nyelvileg vegyes, melanéziai, európai, kínai, polinéziai és mikronéziai. A főleg vulkáni eredetű szigetcsoportot 1568-ban a spanyolok fedezték fel. A Sa­lamon-szigetek 1886—99 kö­zött brit, illetve német bir­tokká vált. 1900-ban a né­metek Nagy-Britannia javá­ra lemondtak egyes szigetek­ről. 1942—45 között japán megszállás alá került. 1945- től ismét brit védnökség lett a nyugat-csendes-óceáni brit főbiztos igazgatása alatt. 1960-ban a szigeten megala­kul a törvényhozó tanács és a végrehajtó tanács, amelye­ket 1970-ben egységes szerv, a kormányzótanács váltott fel. A lakosság többsége kó­kuszpálmát termel és kop­rát állít elő. Termesztenek még banánt, kakaót, rizst, ananászt éa egyéb élelmiszer- növényeket. Fejlett fakitermeléssel, fa- feldolgozással rendelkezik, amely zömében japán kézben van. A faipari termékek 95 százalékát Japánba szállítják. CT TERRA —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom