Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-16 / 63. szám

Lemaradás a szállításban Pihentünk két hónapot? A marxizmusról — népszerűén A Medicor új üzeme Az egyszer használatos orvosi eszközök sterilizálására új üzemet építettek a Medicor debreceni gyárában. A mintegy százmillió forin­tos beruházással megvalósult létesítmény építéséhez hozzá* járult az ENSZ fejlesztési programjának keretében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, az Országos Atomenergia Bizottság és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. (MTI fotó — Balogh P. László) Az év első hónapjaiban mindig visszatérő téma, rá­gódnak is rajta sokféle fóru­mon: a novemberi-decembe­ri hajrá után januárban, februárban hirtelen nagy a zuhanás sok vállalatunk tel­jesítményében. Megállunk szusszanni egyet, hogy ki­pihenjük az év végi hórukk fáradalmait? De ez a szusz' szanás hónapokig tart és az év végén majd megint emiatt kell kapkodni... Az időjárás is ... Hogy megint lemaradtunk, arra jó példát szolgáltatnak a sok vállalattal kapcsolat­ban álló szállítók. Hiszen, ha kevesebb a megrendelés, ez a munka ütemének csök­kenéséről árulkodik a part­nereknél is. A megyei szállítási válla­lat, a Volán 4-es számú Vál­lalat vezetői — Balogh Tibor igazgató, Fuglevich Rezső forgalmi igazgatóhelyettes, Melegh Antal osztályvezető —, akikkel negyedév előtti gyors értékelést végeztünk az eddigi teljesítményekről. Nem nagy örömmel számol­tak be eredményeikről. Hogy csak a legnagyobb fu­varokat említsük: a megyé­ben az első negyedévben 146 ezer tonna kő, kavics, salak és 328 ezer tonna föld elszállítására kötöttek szer­ződést, biztosítva ezzel gép­kocsijaik kihasználását. Ezeknek a feladatoknak március elejéig úgyszólván csak a töredékét tudták el­végezni. Földből 220 ezer tonnával, kőből pedig 70 ezer tonnával kevesebbet fu­varoztak el, mint amennyit terveztek. A nagyobb kapa­citású tehergépkocsikból ál­landóan a telepeken pihent egyszerre nyolc-tíz is. Természetesen, ebben az időjárás okozta mostoha kö­rülményeknek is szerepük van. A Földgép Vállalat, amely a bélapátfalvi nagy- beruházáson dolgozik, nem tudta terv szerinti ütemben végezni a munkáját, a föld­utak föláztak, a kő- és só­dertárolóhelyeket nem lehe­tett megközelíteni. De ha az időjárás okozott is nehézsé­geket, ez csak egyik oka a lemaradásnak. Az együttmű­ködés hiányosságai is igen sok gondot okoznak még, pedig ezek hatásai sokkal könnyebben kivédhetők, mint az időjárásé. Olcsóbb fuvarok Ä Volán Tröszt az év ele­ji „holtszezon” megszünteté­sére évek óta alkalmazza már az élőszállítások rend­szerét, fuvarkedvezményt ad a megrendelőknek. Január­ban IS százalékkal olcsóbb a fuvar, februárban, március­ban pedig 10—8—5 százalék a kedvezmény, árufélesé­gektől függően. Ezzel is igye­keznek ösztönözni nagyobb tömegű, a későbbi hónapok­ban felhasználható áru meg­vásárlására, szállíttatására. Hi­szen ha nyáron összetorlódik a fuvar igény, sokszor lehe­tetlen a gyors teljesítés, rendkívül nehéz a szállítók dolga. Az előszállítások kedvez­ménye az idén nem hozta meg a várt eredményt, nem sikerült jobb együttműködés­sel enyhíteni az időjárás okoz­ta lemaradást Pedig nagy feladatokról van szó: a bél­apátfalvi beruházáson dolgo­zó vállalatokat is igencsak szorítja a határidő, s közöt­tük vannak a Volán legna­gyobb megrendelői is: a 31- es Állami Építőipari Vállalat, az Üt-Vasútépitő Vállalat, a Földgép, az Észak-magyaror­szági Állami Építőipari Vál­lalat. A legnagyobb tömegű árut az Egri Közúti Építő Válla­lat fuvaroztatja a Volán megyei vállalatával. Pillanat­nyilag a helyzet náluk is úgy áll, hogy az eredetileg terve­zett mennyiségnél sokkal ke­vesebbet szállítottak az asz­falthoz szükséges alapanya­gokból a keverőtelepekre. Külön elemzést kíván — s egy későbbi írásunkban erre vissza is térünk —, hogyan készültek fel a megyében le­vő kőbányák a nagy teljesít­ményű aszfaltgyárak kiszol­gálására. Egyelőre tény az, hogy minimális a készlet a keverőtelepeken, akkor, ami­kor a szokásosnál is gyorsab­ban kell dolgozni az utakon, hiszen megközelíti a 70 mil­lió forintot a fagyások miatt keletkezett kár megyénkben. A jó példák Mit tesz a Volán, hogy a szállítási lemaradásból adó­dó veszteségeit csökkentse? Három vállalattal sikerült az előszállításokat úgy megszer­veznie, hogy terven felül tel­jesíthettek megrendeléseket: az Üt- Vasútépítő Vállalatnál, a Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál, illetve az Egri Közúti Igazgatóságnál. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a közvetett sza­bályozás más eszközeivel is igyekszik ösztönözni a folya­matos szállításokra: ha igény­lik a vállalatok, eszközlekö­tési járulékkedvezményt kap­hatnak a felhalmozott és csak később felhasználandó tömegárukra, amelyeket az év elején, az előszállítás rend­szerében fuvaroztattak. Nem tudunk példát mondani ar­ra, hogy valahol is éltek vol­na ezzel a lehetőséggel. Van példa viszont a szál­lítók jobb együttműködést szolgáló kezdeményezésére. Az Országos Érc- és Ásvány­bányák felnémeti mészkőőr­lő üzemével szerződést kö­töttek járműveik hatéko­nyabb kihasználása érdeké­ben. A nagy teljesítményű tehergépkocsiknál nem kö- zömös, hogy üresen jönnek-e vissza egy-egy hosszabb fu­varból, vagy pedig előre programozva, teljes kihasz­nálásra tervezik útjaikat. A Mátravidéki Cukorgyárakkal kötött együttműködési szer­ződés tapasztalatait nemrég értékelték. Nagyon eredmé­nyes volt a közös munka a cukorkampány idején — ez volt a fuvarozó és a fuva­roztató véleménye is. Sokkal biztonságosabb volt a terme­lés a gyárakban, szervezettebb volt a szállítás. Jól együtt dolgozni még akkor is lehet, ha első pil­lantásra úgy tűnik, hogy kü­lönböző az érdekeltségük az egymással kapcsolatban álló vállalatoknak. Előfordul, hogy míg az egyik szállítani akar, a másik fél a készletek hal­mozásától. Jól együttműköd­ve viszont el lehet kerülni a vitákat, az igyekezetei, hogy minél hamarabb viszonozzák a másik fél „jóindulatát”. Az ütemes, folyamatos munka nem képzelhető el az együtt­működés magasabb színvona­la nélkül. S ez nemcsak a Vo­lánnál és partnereinél igaz. Hiszen a tervet teljesíteni kell, akár hajrával, túlórák­kal is, ha közeledik az év vége. Persze, lesz egyszer újra január. Akkor majd megint pihenhetünk... Hekeli Sándor Társadalmi juttatások Azok a túlnyomó részben az állam költségvetéséből fe­dezett különféle juttatások, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül az egyének mun­kateljesítményéhez. Ide so­rolhatjuk az egészségügyi el­látással kapcsolatos költsé­geket, az oktatással kapcso­latos állami kiadásokat és a szociális ellátás költségeit. A társadalmi juttatások egy ré­sze pénzbeni, másik része természetbeni formában ke­rül elosztásra. A pénzbeni juttatások igen gyakran köz­vetett módon jutnak el az érintettekhez: például a gyermekruházati cikkeknél állami árdotáció formájában, hasonlóképpen a gyógyszer- vásárlásnál. A társadalmi juttatások egyrészt meghatározott tár­sadalmi szükségletek — ta­nulás, egészségügy, szociális ellátás — kielégítését bizto­sítják, másrészt a családi jö­vedelmekben mérséklik a munka szerinti bérezésből származó differenciákat. A társadalmi juttatások a reáljövedelemnek is fontos összetevői. A lakosság összes jövedelmének ugyanis mint­egy 26 százaléka ebből szár­mazik. Nominálbér— reálbér A nominálbér az a pénz­összeg, amit a dolgozó vég­zett munkájáért ténylegesen kézhez kap. A munkabér vásárlóértékét viszont a reálbér fejezi ki. A reálbér: használati értékekben — te­hát áruban — és szolgáltatá­sokban kifejezett munkabér; a nominálbérnek az árszín­vonalhoz viszonyított ará­nya. (A pénz vásárlóerejét az árszínvonal határozza meg; a pénzegységre jutó fogyasztási cikk és szolgálta­tás értéke az irányadó. Mé­résére a leggyakoribb mód­szer az úgynevezett fogyasz­tási árindex, amely a lakos­ság által vásárolt cikkek és szolgáltatások árainak vál­tozását, általában emelkedé­sének mértékét tükrözi.) A reálbér tehát azt fejezi ki, hogy a nominálbérért milyen mennyiségű anyagi javak és szolgáltatások vá­sárolhatók. A reálbér válto­zására úgy kapunk választ, hogy a nominálbérek válto­zását kifejező indexből ki­vonjuk a fogyasztói árak vál­tozását kifejező árindexet. Például: 1971—1975 folya­mán a munkások és alkal­mazottak nominálbére, név­leges havi átlagkeresete több mint. 35 százalékkal, ugyan­ebben az időszakban a fo­gyasztási árak csaknem 15 százalékkal nőttek. Ily mó­don, tehát az egy keresőre jutó reálbér átlagosan mint­egy 20 százalékkal gyarapo­dott az említett időszakban. Béren kívüli juttatások Pénzbeli vagy természet­beni juttatások, amelyeket a dolgozók bérükön felül, köz­pontilag meghatározott ke- retekbői kapnak a társadal­mi tiszta jövedelemből. Ezek a juttatások a következőkép­pen csoportosíthatók: A bérjellegű juttatás a sza­badságidőre, az ebédidőre kifizetett bér. A munkával kapcsolatos juttatásokhoz tartozik az üzemi étkeztetés, a munkásszállás, a munka­ruha-juttatás, utazási ked­vezmény stb. A társadalmi gondoskodás körébe tartoznak a követke­ző juttatások: a gyermekek neveléséhez való hozzájáru­lás (például a családi pót­lék, gyermekgondozási se­gély, a bölcsődék, óvodák fenntartása): az oktatási és egészségvédelmi szolgáltatá­sok, valamint a nyugdíjasok és a munkaképtelenek eltar­tásához való társadalmi hoz­zájárulás, a kulturális és a sportlétesítmények támoga­tása. A béren kívüli juttatások egy részét az állami költ­ségvetésből finanszírozzák (nyugdíj, családi pótlék stb.), másik részét a vállalatok fedezik és részben a költsé­gek terhére, részben pedig a részesedési alap terhére szá­molják el. lő tendencia nyitotta meg a nagy bugyellárist. Inkább azt kell éreznünk mögötte, ami­hez társul termékeivel a selypi gyártelep. Bevezető­ben érintettük már. Lakás- program! Igen, a népjólét oly nélkülözhetetlen eleme, szük­sége. Amit kiemelten kezel­nek a legmagasabb párt- és kormányszinten. Ezt segíti a Csőszerelőipari Vállalat, sitt nem lehet pardon. Ebben az évben például csak Budapesten 6000 lakás tartószerkezetét, csőszerelési kellékét, összes hőközponti blokkját kell Gyurgyik László, Bóna István és a többiek bri­gádjainak elkészítenie. S eh­hez jön még ötezer csőívhaj- lítás, valamint a légtechnikai részleg feladata, ami az ösz- szes termelési érték tíz szá­zalékát teszi ki. Közben pe­dig szaporodnak az igények, nő az érdeklődés Selyp iránt. Hírlik, hogy Baranya és Fe­jér megye legnagyobb építő vállalatai tették postára cső­szerelőipari rendelésüket, aminek elfogadását tartalék- kapacitás birtokában teheti meg az üzemvezetőség. No és még valami bizako­dásra ösztönöz! Pete Nagy Imre brigádja a múlt eszten­dő utolsó hónapjaiban úgy „rávert” a munkára, hogy december 31-ig elkészítette ezer lakás hőközponti blokk­jait... Moldvay Győző JfgffijMMQ 1977. március 16., szerda Selyp és a lakásprogram ISövekvő érdeklődés a Csőszerelőipari Vállalat termékei iránt Mióta utoljára jártunk Selypen, a Csőszerelőipari Vállalat 7/2-es üzemegységé­ben, nemcsak a régi iroda­épületre húztak új emeletet, hanem új munkacsarnokot is avattak, hogy a termékek iránt egyre növekvő keresle­tet kielégíthessék. Igaz, Tóth Mátyás gyárvezetőnek renge­teg álmatlan éjszakát, sok izgalmat okozott a terjeszke­dés, időlegesen a termelő- munkát szintúgy visszavetet­te, ám végül egyenesbe ke­rültek a dolgok. Lehet, az ol­vasó ellentmondást vél föl­fedezni abban, hogy bővül, terjeszkedik egy üzem, a gyártás pedig megsínyli ezt. Magyarázatként: az elmúlt években megvalósított beru­házást saját erejéből végezte a vállalat, emiatt bizonyos építési fázisok sokat csúsztak, s baj volt a minőséggel is. Az üzemcsarnok tetőszigete­lése például úgy készült el, hogy az első nagyobb esőzés nyomán beázott. Hosszú ide­ig álltak az emberek és a gépek. Megmentették a becsületet A tíz esztendeje alapított üzem, amelynek legfőbb fel­adata, hogy a lakásprogram­hoz kapcsolódva hőközpon­ti szabályozó blokkokat, légcsatornákat készítsen, va­lamint tartószerkezetet gyárt­son, csőívet hajlítson nagy tételben, mind az imént em­lített gondok ellenére felfe­lé tartó termelési eredményt produkált évről évre, s tavaly 86 millió forintot meghaladó árbevételre tett szert. Minek tulajdonítható ez? Fele rész­ben annak a tíz-tizenkét fő­nyi műszaki „stábnak", amely a csaknem háromszáz ember­nek megélhetést nyújtó gyár­telep életét irányítja, jó össz­hangban a pártszervezet, a szakszervezeti bizottság ve­zetőivel. De ugyanilyen ér­deme van a jobbára fiatalok­ból verbuválódott szakmun­kásgárdának. s mindazoknak, akik mellettük „hajtanak” összeszokottan, szinte az ala­pítás óta. A kritikus időszak­ban ők mentették meg sok­szor az üzem becsületét. Da­coltak a rossz munkahelyi körülményekkel. Máskor hó­napokra harmadik műszakot vállaltak legjobb brigádjaik — Gyurgyik László, Párái Mihály, Bóna István, Pete Nagy Imre, Fekete István! — a soron kívül beugrott mun­kák végzésére. Legutóbb pél­dául a Tiszai Vegyi Kombi­nátnak készítettek lemezbi­lincseket! Fordult a kocka A hozott áldozat jobbára összhangban volt a kereseti lehetőséggel, amit leginkább az jelez, hogy tavaly már 35 ezer forint fölé emelkedett az egy főre jutó bérszínvonal, s az idei esztendőre 38 ezer fo­rintot állíthatott tervébe az üzemvezetőség. Ugyanakkor újabb nagyszabású — 80 mil­lió forint — beruházás, tech­nológiai fejlődés körvonalai bontakoztak ki azáltal, hogy a vállalat bankhitelt kapott. Nincs magára hagyva, szer­ződhet kivitelezőre, s gépi be­rendezést vásárolhat akár import útján is. Az V. ötéves terv során mit valósítanak meg ebből az összegből? Legfontosabb­ként szociális beruházással kezdik a sort. öltöző, fürdő, étkezde épül. Megkezdődtek egy új üzemcsarnok munká­latai. Lazsálni ezzel sem le­het, mert a nagy teljesítmé­nyű nyugatnémet daraboló­gépek már Selypen vannak, s veszteség minden nap, amit „tétlenül” töltenek. Technológiai korszerűsödést jelent, hogy a program sze­rint propán-bután gázra tér át a gyártelep, tartálykocsis oxigénlefejtőt létesítenek, s mindezt néhány kommunális feladat megoldása egészíti ki. Vagyis: fordult a kocka. A jó termelési eredmények megerősítették a fővárosi ve­zetők bizalmát! Nemcsak bizalom Persze, nemcsak erről van szó. Nem csupán az 1977-es esztendő 95 millió forintos termelési terve, a felfelé íve-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom