Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-16 / 63. szám
KI merre Csütörtökön este színházi premier: A továbbtanulni szándékozó diákok számára lassan elérkezik az utolsó határidő, hogy beadják jelentkezési lapjukat valamelyik iskolába, A negyedik osztályokban ilyenkor a zsongó szünetek, a délutáni nagy beszélgetések is a „ki merre?” kérdésekkel vannak tele. öt, nyolc esztendős vágyak buknak elő szégyenlősen, józan számítgatások kerülnek papírra, esetleg pillanatnyi ötletek döntenek... Mérlegre’ kerülnek az álmok és a tények. Kinél mi kerül a serpenyőbe? Hogyan születnek a kissé talán már sorsot is meghatározó válaszok? Erről faggattuk a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium negyedikeseit. Csanádi Péter, a fizika tagozatos osztály tanulója, már első pillanatra is koÁgi sokat számolt — Azoknak, akik külföldre készülnek, már januárban megkezdődtek a felvételi vizsgák. — Volt egy kis hajtás, nem mondom, de hát megérte. Igaz, az orosz nem nagyon sikerült, de remélem, a matekból, és a töriből összeszedett pontszámok legalább a Marx Károly Egyetemre elegendő lesz... Molnár Zoltán a D-ből éppen az ellenkező véglet, ö mindig tudta, mi akar lenni. Világéletében a pedagógus- pályára készült. Az utolsó pillanatban mégis irányt változtatott. Vajon miért? — Kicsi korom óta szere-, tem a testnevelést és a földrajzot Ezt az utóbbit általánosban osztályfőnököm tanította, így talán nem csoda, hogy nemcsak a tárgyat kezdtem intenzívebben, de a hivatása is megtetszett Édesapámék nagyon örültek, amikor észrevették érdeklődésemet. ök fizikai munkások, és szeretnék, ha a fiúk „előbbre jutna”, diplomát szerezne. De aztán úgy alakult, hogy nyaranta rendszeresen segítettem édesapámnak vízvezetéket szerelni. Valahogy kedvet kaptam ehhez a szakmához. Szeretném minden csínját-bínját kitanulni. Persze, az sem utolsó szempont, hogy a fizetség sem olyan rossz. Hát az otthoniak nem voltak túlságosan elragadtatva, hogy a 213. sz. Szakmunkásképző Intézetbe adtam be a lapomat, de hát meggyőztem őket. Tulajdonképpen most már nem is sok esélyem lenne, mert elég gyenge vagyok matekból... Azért lehet, hogy később mégiscsak továbbtanulok. Kiss Ágnes a realisták közé tartozik. De úgy tűnik, alapos megfontolás: önmaga és lehetőségeinek gondos elemzése után választott. — Bennem, itt a gimnáziumi évek alatt alakult ki, hogy mindenképpen valamilyen pedagógiai munkát szeretnék végezni. Még elmondani is sok azonban, hogy hogyan kötöttem ki a jelenlegi két szak mellett. Először a pszichológusságba szerettem bele, de hát itt olyan nagy a túljelentkezés, hogy teljesen esélytelen lennék. Aztán kedvem lett volna a pedagógia szakhoz is, de ez csak történelemmel van párosítva, az meg nem a legerősebb oldalam. Kacérkodtam ezenkívül még a kémiával, de ebben a tárgyban mostanában olyan sok a fölfordulás, még az érettségi követelményeket sem lehet biztosan ismerni, nemhogy a felvételiét. — Nos, hát így maradt.;; — A könyvtár, biológia. Itt nem olyan vészes a túljelentkezés, és hát a regényeket, a verseket különben Dohányon vett kapitány Héczey Éva és Rózsa Sándor az operett egyik Jelenetében ^ (Fotó; Jármay György) Csorba Ilona. Kulcsár Imre, Mátyás Jenő, Kanalas László kapott szerepet. S már előbb kellett volna ernlíte" nem Nádassy Annát és Somló Istvánt. Ljubát pedig — ezt a kedves naiva-prima- donna szerepet Héczey Éva játssza. — Az operettet ugyan nem sokszor játszották az elmúlt években, néhány énekszáma azonban kedvelt pódiumdarabbá lett. — Főként a Szabadságdal, aztán Germaine belépője, meg a Harminc matróz és a szakács című induló. Scser- bacsov nem írt több operettet (főleg szimfóniái jelzik rangját), de a Dohányon vett kapitány az egész világon népszerű lett. A mű a bécsi operett hagyományaira épül, de dallamvilága az orosz folklórból táplálkozik. — Ideje, hogy elmondjuk a mesét... — Valóban mesének játsz- szuk a darabot, de erről beszéljen inkább a rendező. — Arról van szó — kezdi Bor József —, hogy voltak Oroszországban is olyan történelmi szituációk, amikora szegény nép tehetséges fiai érvényesülhettek. Nagy Péter cár központosító törekvéseiről — arról, hogy hogyan leckéztette meg a bojárokat, s miként adott rangot alacsonyabb származású híveinek, akik ezt eszükkel, vitézségükkel kiérdemelték *— számtalan monda maradt fenn. Az operett librettistá- ját, Adujevet nyilván ezek ihlették, de még valószínűbb, hogy A. Tolsztoj Nagy Péter- regénye. Ezeket a történeteket úgy kell fogadni, mint nálunk a Mátyás király személtéhez tapadt meséket. De van-e nagyobb, szebb erkölcsi igazság, mint amit a mese nyújthat? Éppen ezért igyekeztünk elkerülni minden földhöz ragadt naturalista megoldást. Célunk, hogy segítsük átlendülni a nézőt a mesék nemesítő birodalmába. Premier csütörtökön este a Gárdonyi Géza Színházban. L (gyarmati) molynak, határozottnak, talpraesettnek tűnik. Később aztán kiderül, hogy azok kpzé a „nehéz” helyzetű diákok közé tartozik, akik könnyen, gyorsan és jól tanulnak. Éppen ezért majd minden tárgyat kedvelnek, s tulajdonképpen majd minden pálya nyitva is áll előttük, s ezért olyan nehéz a döntés. — Általános iskolás koromtól kezdve elég sok minden vonzott, és egymáshoz nem is túl közel álló szakmák. Akartam én lenni régésztől kezdve atomfizikusig mindenféle... Legföljebb orvos nem, mert a szüleim is azok és ez egy kicsit elidegenített a pályától. Bár azt mondják, elég lelkiismeretes lennék hozzá... Szóval, végül is másfél évvel ezelőtt az döntött, hogy az egyik barátom a Szovjetunióba ment közgazdaságot tanulni. ö aztán sokat mesélt arról, mi mindent csinálnak, magam is utánaolvastam, és megtetszett ez a hivatás. Persze, nem utolsósorban az is nagyon vonzó, hogy így a barátommal együtt lehetnék. is mindig szerettem. Egyébként az a későbbi tervem, hogy biológiából levelezőn elvégzem az egyetemet is, és akkor megpróbálok középiskolában elhelyezkedni, mert 14—18 évesekkel mégis csak könnyebb. Édesanyám helyesli ezt a választást, csak azt sajnálja, hogy Nyíregyházára megyek tanulni. Hát remélem, ennyi töprengés után azért nem csalódom... Még néhány napig meg lehet gondolni...! Persze a kérdőjelek; hogy jól választottam-e, alkalmas vagyok-e, sikerül-e még március után sem tűnnek el. Az alaposan meggondolt döntések helyességét azonban minden bizonnyal igazolni fogják majd a gyorsan elröppenő évek. Németi Zsuzsa A plakátort fettto tetett húsz szereplőn kívül még legalább 25-en dolgoznak a színpadon. A Dohányon vett kapitány — látványként is — igazi nagyoperett. Sikeréért Bor József rendezőn, Kalmár Péter zenei vezetőn, valamint a koreográfus So* moss Zsuzsán kívül még sor kan munkálkodtak. Kalmár Péterrel beszélgetünk: i — A mű első magyarországi bemutatója kitörölhetetlen emlékeket hagyott bennem. A Magyar Színház mutatta be: Somlay Artur, Rátkay Márton, Neményi Lili, Ruttkai Éva és Rozsos István részvételével. Azt hiszem. ez a szereposztás sok mindent megmagyaráz. Nos, hogy még világosabb legyen, üssük fel az Operettek könyvéltek legfrissebb kiadását, ,, : IfAz előadás színhelye as akkori Magyar Színház volt. Ez a színház... 1945 márciusában helyt adott az ostrom alatt megsérült Nemzeti Színház társulatának. Az említett időpontban a darabot a Nemzeti Színház együttese játszotta...” Ezért láthatta hát Kalmár Péter Somlayt és a többieket — Bár ami a felsoroltak énekesi kvalitásait illeti... — Az operett tulajdonképp pen Ivánnal ‘ és Germaine- nel szemben támaszt magas fokú énekesi igényeket. A többiek — ha igazán jó színészek — kisebb hanggal is boldogulnak. Persze, a mi produkciónkból senki sem maradt ki, akit egyáltalán énekes színészként tarthatunk számon. A kitűnő Várhegyi Mártán és Rózsa Sándoron kívül Komáromy Éva, Csak 25 éven felülieknek Rock and roll klub - a Park Szállóban Az ötlet — alakítsunk rock and roll klubot — a 25 éven felüli zenekedvelőktől származik. Azzal érvelnek, hogy van klubjuk a diákoknak, az üzemi fiataloknak, uz ifjú termelőszövetkezeti dolgozóknak, de hol jöjjenek össze egy kis „régi zenét” hallgatni a harminchoz közelítők. A mai tizenévesek kedvelt zenéi és táncai idegenek már tőlük, ám szívesen töltenének egy-egy estét ők is a kedvenceikkel: 1977. március 16., szerda a rockzene egykori művelőivel. Az elképzelés felvetői támogatókra találtak, amikor a Park Szálló vezetőit keresték meg. A tervek szerint havonta egy estére „beszorulhat” a rockzene a Zöld' terembe, ahol a bevezető előadások, bemutatók után sor kerül az önálló show-műso- rokra: a kedvenc lemezgyűj- , temények bemutatóira. A rock and roll klub leendő tagjai az első megbeszélésüket március 17-én estére tervezik. Természetesen nem akarják kisajátítani az ötletet, bárkit szívesen fogadnak, aki kedvelője az említett muzsikának és — túl van a huszonötön. Cirkusz érkezett a városba. Pontosabban: felvonult háznyi nagyságú kocsijaival — Aranka huszonnyolcat számolt — és letelepedett a város szélén. Éppen a ház előtti üres téren, ahová egész éven át hordták a törmeléket, hogy feltöltsék egy újabb nagy építkezéshez. Estig csak körbe álltak a kocsik, nem bontottak szét semmit. A kivilágított lakókocsikból beszédfoszlányok hallatszottak. Nem állítottak őrt sem, megvoltak a kocsik terheikkel, megbontatlan felszereléseikkel. De mindenképpen szemlét kellett tartani a készülő látványossághoz és a teliholdas estén a kánikulai nap után, jól is esett sétálni egyet. Magukkal vitték a háborús, viharvert távcsövet is; a szabad térről jobban lehet látni a holdat, mint a bérházi ablakból, ahol minden kilátást elvesz a másik épületi Körbejárták a cirkuszi kocsikat — ki tudja, melyikben mi van... csak a különleges szagok voltak csalhatatlan igazolásai a cirkusznak. Ágnes izgatottan kérdezgette, hogy vajon vannak-e vadállatok, és hogy melyik kocsiban vannak? De biztosan nincsenek, mert egyik kocsi sem rácsos... és hogy miért nincs a cirkusznak egy kutyája, mert az is szokott lenni máskor... A legizgalmasabb mégiscsak a hold volt. A tiszta égbolton óriási tányérját úsztatta és csak a kocsik között volt árnyék, a táj ragyogó fényben tündökölt. — Na, megnézed a táv- csövön... ? A hold közelebb jött, nagyobb lett. Ágnes a látványtól szinte megijedt, egészen izgatott lett és felkiáltott: — Latom a hegyeket! ftítntlfe egy emberfej volna rajta, olyan! A sötét foltokat Szabad szemmel is jól lehetett látni, a hold olyan volt, mintha üvegből lenne és belülről vi-. lágítanák meg. — Ahol nem hegy van, ott sivatag van? Vagy tenger? Nem, hanem homok, vagy por, mert olvastam az új“ ságban, amikor leszállt a holdrakéta... önmagának válaszolt, a távcsövet le se vette a szeméről, egyszerű, de izgalmas látvány volt számára a hold a távcsövön keresztül. ■— Ideadod egy kicsit... ? Átnyújtotta a távcsövet az apjának, és most már megint a cirkusz foglalkoztatta, — Eljövünk majd mi is? Milyen érdekes... az izgalmas szép látvány is milyen hamar, milyen gyorsan másnak adja át a helyét. „Meghalt a király, éljen a király” gondolta és kérdés-, sei válaszolt. — Szóval azt mondod, hogy a hold már nem is érdekel és menjünk haza... ? Ágnes meglepődött a kérdésen. de megértette: — Nem, api, nézzük még a holdat, és csak úgy kérdeztem, hogy eljövünk-e.,. mert biztosan vannak bohócok is. De nem nézték tovább a holdat. Elindultak hazafelé. Mint. két barát: apa és lánya. Beszélgettek, de most már másról. " Tudód, Hogy kikapunk mamitól? — Miért? — Mert csak tíz percre jöttünk el és már vagy fél órája csatangolunk... A holdfénynél is látszott, hogy ravaszul megvonta a vállát és elmosolyodott. — Majd azt mondjuk, hogy nem tudtuk, mennyi az idő... — Na/ ne viccelj, itt az óra nálam... meg én azt hiszem, nem is illik ilyet mondani. Hanem az igazság, hogy — néztük a holdat... Otthon valóban elhangzott a kérdés; ez volt az a híres tíz perc? meg, hogy Ági miért nem rakta el a vacsora mosatlanjait, meg, hogy miért nem ágyazott már meg magának... ? Ágnes a cirkuszt emlegette válaszként, hogy megjött, és hogy körbejárták a kocsikat, meg a holdat távcsövezték. — Cirkusz..cirkusz... 1 Majd adok én mindjárt neked cirkuszt... De ezek a szavak úgy hangzottak, hogy nem kellett túlságosan komolyan venni, Ágnes sem vette úgy és lábujjhegyen osont az apjához, a fülébe súgta kuncogva; — Api... ez is cirkusz... ? Aztán futott ki a konyhába, hogy összerakja a vacsora emlékeit, mert ez az ő feladata volt... Zoltán a vízvezeték-szerelő szakmát választotta . (Fotó; Szántó György) Péternek nem volt könnyű döntenie
