Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
, ÍWWSVt ^nnanFAFVUVWWVaVAVVWVVVVVWWVVWWV « «ÄWWWW ...hogy minden az első hozzászólón múlik. Képzeljék magukat egy értekezleten. Mindegy, hogy vacak értekezleten ülnek-e, amelyről úgy elmenekülnének, mint kis macska a nagy kutya elöl, avagy egy valóban hasznos, pompás értekezleten. Minden az első hozzászólón múlik. Miért lehet az értekezletnek már a témája is olyan, hogy vagy epe-, vagy nevetőgörcsöt kap az ember tőle, lehet az előadó olyan, hogy komoly kétségeink támadhatnak, nem a beszédhibások óvodájába tévedtünk-e — az első hozzászóló megmentheti. Egy jó, egy formás, egy lényegre törő, ha kell, az előadást is bírálat tárgyává tevő hozzászólás, amely kiegészíti a kiegészí téridőkét, amely nem fecseg, hanem gondolatokat ébreszt, amely szellemes és kedves, hogy felriadjanak a szendergők... egy ilyen első hozzászólás megfordíthatja az egész értekezletet. Kitűnő értekezlet lesz a csapnivalónak indultbőt. Es lehet az értekezlet témája olyan, hogy az ember remegő izgalommal rohan el rá, mint suhanc gyerkőc az első randevúra és lehet olyan az előadó, hogy percenként tapsolni kíván az ember, önmagától, mert olyan igaz amit mond, olyan vitára és tettre késztető, szellemes és magával ragadó, csevegő és mégis valós, konkrét.!. Feláll az első hozzászóló, elmond egy rövid háromnegyed órás istenverte fecsegést, amelyben több a jelszó, mint a nyelvi klisé, pedig attól is hemzseg minden mondata, mire első be- inpodéaw végéire ér, nem tudja mát mondott az «tején és nem tudja, mit fog mondani ezután. De beszél, Hozzászól Felvázolj F«5vefc Értékei, Konkretizál Fontosát fis asöaösMsÉ: végsí Nagy tehát áss els® SySteMfesSgs, Az essyésai ást Ma és meist BteadőtílS: &£$ lacagy äs fevütefc®, ^ wmjáwAI íogvas hallatlanul izgalmas értekedet & „ssrafia ássa”11 voK az előadó, Senki sem tagadhatja, hogy valóbaas érdekese» és szórakoztatóan mondta el előadását Hogy vált ráció abban, amit mondott, hogy a „nulla óra84 1972-re fordítva a tekintetünket, érdekes és izgalmas perspektívát rajzolt ttel előttünk 63 nwa. Megmámcrasodtunk kissé ettől az előadás- -iä és msssft és Itt é» vagyok az első hozzászóló. Ügy ér-j saSv rajtam múlik, hogy közönybe fullad-® es set y évre »szőlő értekezlet, vagy sem. Asítoző ssnat- k romai szavazzák-e meg a határozatot as értekezlet :;*• átvevői, avagy lelkes és őszinte tapssal-ef beoa-e ét» hány, és milyen hozzászólás? . Az nem baj, ha nagyképűségnek tinik ez íí túlzott felelősségvállalás és -érzet, az lenne a baj, ha nem így éreznék, s az, ha csak egyedül lennék ezen ti uegkapóan érdekes témájú értekezleten effajta felei izott felelőeségérzetteL De hogy tudom, mások is .rák ezt, hogy sokan, hogy a többség felelősséggel ts figyelemmel figyelte az előadót és figyel most engem is — ez bizony nyomasztóan szép, szép, de mégis nehéz érzés. Nos, tehát röviden és tömören *—■ bár a-s ostobaságnak nem mentség, hogy legalább tömör áj rövid — fene a hozzászólásomé Arról van ezó, hogy a© tegyünk fogadalmat. Efefc .. • tarom elmondani, mint első hozzászóló, & „nulla óra” tartotta .lelkesítő értekezleten. Felesleges. Az elmúlt évek minden új esztendejét fogadalommal kezdtük, hogy ezután majd így less, illetőleg úgy lerafe ahogyan eleddig nem volt, tehát jól és szépen lesz. Minden évben megfogadtuk, s fogadalmaink szúnedbőS olyan szőttes szőhető már, amelytől csak a sárga szín lenne uralkodó az irigy szivárványban. Arról van szó, hogy dolgozzunk. Ne nagyszerűen, ne utolérheteflenül, ne olyan hévvel, hogy abból egy vulkánnak is csak percekre telne az energiájából. Dolgozzunk. így, ilyen egyszerűen, jelzőflenülj szerényen és szorgalmas csendben. Ne akarjuk utolérni és lehagyni a világszínvonalat, csak dolgozzunk úgy, hogy a hazai cipő talpa ne váljon le az első száz méter le- gyaloglása után; ne legyenek csodálatosabbnál csodálatosabb találmányaink, csak dolgozzunk úgy, hogy a Patyolat festésé ne fakuljon ki másnap a frissen festett ruhán; ne higgyük, hogy amit teszünk, azt tátott szájjal figyeli a világegyetem, csak dolgozzunk úgy, hogy áld véletlenül ránk néz, az ne azt lássa, hogyan ásításunk az építkezésen, az íróasztal mögött, avagy éppen a színházban, de lássa munkálkodásunkat és nevetésünket. Dolgozzunk. ...nem, ne úgy, ahogyan a csillag megy az égen. Mert amíg ezt a szép sort elmondjuk és ábrándozva az eget bámuljuk, megint és újra kiesik a kezünkből a szerszám és megint áll, újra áll a munka. Mert mi annyi szép és csodás idézetet tudunk a munkáról, s oly szívesen és gyakran idézzük is ezeket a szép mondásokat, hogy már attól sincs időnk dolgozni. Legfeljebb csak fogadalmat tenni. Csak ezt akarta .mondani eme értekezlet első hozzászólója! | fioér András# Szilveszter ffjrnméMmzőUk lémytereg Malac röfög s képékem f mm tereié Amott egy pózma részegen 1 \ ;• öréSg-eeveg sSWste® 'MAtíeemSmtt házfalak | SmmusospeEké Mmm vm Äötasöß gmdok elszmuék 9 Kedves Olvasónk! Több mint egy évtizeden keresztül, kereken számolva is 600 ízben, ugyanany - nyiszor két oldalon találkozhatott lapunkban az .irodalom és művészet” rovattal Ügy érezzük, ez a rovat megtette mi tőle telhetett, helyet és módot nyújtott a megyében és megyén kívül élő pályakezdő írók és költők szárnypróbálgatásainak, egyben megkereste annak módját is, hogy a magyar és világirodalom érdekes, változatos alkotásait is bemutassa szerény keretek között az ez iránt érdeklődőknek. A mór megtette kötelességét —, és átadja helyét űj rovatunknak, az Irodalommal és a közélettel, a politikával és a gazdasággal, színesen, sokoldalúan foglalkozó Magazinunknak. Először, mint Üjévi magazin jelentkezik, aztán Vasárnapi magazinként folytatja önmagát hetenként egyszer e rovat, várva és igényelve olvasóink jóindulatú és segítő bírálatát Amikor boldog új esztendőt kívánunk e rovattal is, reméljük valóban hozzá janünnk maga* Kínánkkal a kellemesebb új esztendőhöz, A sserkeKsfcfcég Dre Jókai Mór, a kertén — a regényíró CSENDES §«ibilemmrrX, ’tJeledkesxitt* meg a magyar? közvélemény: 75 esztendő- vei ezelőtt Jókai Mór, - 'nemzetünk klasszikusa nyolcvanlapos fűzött könyvecskét jelentetett meg —? méghozzá saját kiadásában*, S a szerző ezúttal kivéte-i lesen még , tudományáé rangját is neve elé jegyezte: ár. Jókai Mór. A művel kevesen foglalkoztak, még a Magyar Irodalmi Lexikon sem említi. Pedig a „Kér- téssetgazdászati jegyzetek* című munka nem jelentéktelen. A hajdani Svábhegyen —* a jelenlegi Sza=. badsághegyen kertészkedő Jókai jegyezte fél ebben megfigyeléseik, Méghozzá elsősorban a szőlőd művelésről, a betegségek elleni védekezésről, az úgynevezett fafúró férgekről A, kedves humorral, alapos részletességgel, világos és közérthető stílusában fogant munka a népszerűsítő irodalom számára ma is példaként szolgálhat, Jókai a Svábhegyen nemcsak kertészkedett: tehenet, sertést, sőt: vízhordó szamarat is tartott — valóságos „minigazdaság” vette körül. Kikapcsolódást talált a kertészetben: már hajnali 4-kor kint sétált, tevékenykedett. Legbüszkébb fügefáira volt. Ezekről írja: „Nálam, a zordnak híresz- télt Svábhegyen, ahöl ászéi élfújja a lámpát, s júliusban is lefogyasztja a fölfutó paszulyt, már júliusban kezdődik a fügeérés. Csakhogy a fügét nemcsak én szeretem, hanem a sárgarigó is. Azért, amint észrevesszük, hogy a fügegyümölcs duzzadni kezd, nagy hirtelen tüllzacskót kötünk rá, attól ném fér hozzá a váratlan vendég. Esténként bőven meglocsoljuk a tövét Így aztán egész szeptember végéig van érett füge a fáinkon, első és másodter- més.” JÓKAI nem egyedül volt a szabadságharc nemzedékének „kertkedvelői” közül; Görgey tábornokról jegyezték fel: a világosi fegyver- letételt követően évtizedekig virágainak és paprikáinak élt visegrádi vill&j&km. Újév a magyar népszokásokban A b ú§ év aesa lantodig Január elsejével kezdődött A rómaiaknál ke® detben március elseje volt az év első napja; január elseje csak t e, 153-ban lett az év első napjává. Január hónapunk neve Jtesjusnak, a kétarcú istennek a nevével függ össze, akt egyik arcával a múltba néz, az elmúlt évbe, a másik arcával pedig a jövőbe, az új esztendőbe, A nyugati SfcweszténységnéS a XVII. szájadig többféle évkezdetet ismerünk. Hol december 25-e, hol január l-e,'hol január 6-a, hol március 25-e, hol húsvét szombatja volt az év első napja. A január elsejétől való idegenkedést a keresztény egyház részéről a pogány eredettel való irtózás magyarázza. Az űj év első napja állandó cserélgetésének XI. íTmocentius pápa vetett véget 1691-ben és mind a polgári, mind az egyházi év kezdetéül véglegesen január elsejét jelölte ki. A babonáik, hiedelmek ma. már erejüket vesztették, falun is, városon is derűs szórakozásokkal jó eszem-isaommal köszöntik az űj évet, a különbség legfeljebb csakany- tnyi, hogy falun, többnyire saját disznótoros ételeiket eszik és saját borukat isszák ^ az emberek. Nem mindig volt azonban ez így! A múltban a falvak népe-az új évhez olyan babonáikat, hiedelmeket, szokásokat és szórakozásokat fűzött, melyek gyökerei ^ legtöbbször az ősi magyar hitvilágba nyúlnak és szerencsehozó, vagy gonoszűző szerepet töltöttek be. Ősi szokás volt a „téltemetés”, az óévet megtestesítő szalmabábu el ásása, * vagy a „télkiverés”, amikor egy öregember álarcát viselő sihedert kikoibácsoltak a falu végére. Az óév kiharangozása, a la- ‘kosság énekétől kisérve, már egyházi eredetű. Igen sok volt a jő állatszaporulatot és jő termést varázslattal biztosító népi hiedelem is, mint a „kongózás”, a „szűzgulya- hajtás”, és azok a dévajfcodások: kapuk leszedése, az udvarokban "kint felejtett gazdasági eszközök kihordása a piacra stb„ amelyeken varázsigényük mellett hetekig nevetett a falu. Hasonló jellegű volt a nem termő fáknak ’ fejszével való megvereffeté- se, a „fafenvezetés” is. Szerencsevarázsló szerepe volt Erdélyben annak a szokásnak, hogv fiatal legények kezükben rvénzt szorongatva asztalra, vagy székre álltak, s az éjféli harangszókor közükben pénzzel ugrottak át az új esztendőbe..; Az újévhez egészség, és szépségvarázslő «rakások Is. fűződtek. A Ián vök éjfélkor elmentek a forráshoz „aranyvizet” meríteni, hogy szépek legyenek, illetve, hogy szépségBSfcet megtartsák.' 3£z laranyviaet” néhol a* »élet viaé”-5iék nevezték. Az újév az elkövetkezendő esztendő titkainak megfejtésére, a szerencse „irányítására” is módot adott Főleg a lányok vették ezt komolyan. Az volt a hiedelem, hogy ki mit csinál újévkor, azt fogja csinálni az egész esztendőben. Az asszonyoknak tilos volt bármiféle bontási munkát végezni, mert ez szerencsétlenséget jelentett volna Babonáik fűződtek az első látogatóhoz, az utcán szembejövő első járókelőhöz. Tilos volt — ajándékokat kivéve — a pénzkiadás is, mert a népi hiedelem szerint akkor az új esztendőben nem marad meg pénz a háznál. Az újévhez fűződő babonák, hiedelmek egész serege az egészségre, a halálra, lányoknál pedig a férjhez menésre irányul. Főleg az utóbbi volt igen gyakori. Erre szolgált az ólomöntés (a kiöntött ólom formájából következtettek a vőlegény foglalkozására), a galuskafőzés, az almahéjdobás, a saöszrázás, a papír csillagvágás, a kerítés- lécek leolvasása, a papucsdobálás, az élső ólomból való jóslás stb. — a varázslatnak, a babonáknak, a népi hiedelmeknek száz és száz formája, amelyekben hittek is, nem is, de alkalmazásuk lehetőséget adott a vidámságra, a sas»' nevetésekre és csúfolódásokra. .Az újév megünnepléséhez szigorú étkezési szokások fűződtek. A malac szinte kötelező volt, mert előre túrja a szerencsét. Nem volt szabad azonban szárnyast enni, mert „elkaparta” a háztól a szerencsét. Kedvelt újévi étel volt a lencse is, a lányokkal kapcsolatban még megszépítő erőt is tulajdonítottak neki. Újévi fogás volt az édes káposzta disznóhússal És elengedhetetlen volt a kalács. , Az újévi ünnepet rendszerint a „köszöri- tőzés” fejezte be. A gyerekek kezdték, akiknek kalács, alma járt fizetségül, majd a legények folytatták, akik elsősorban a lányos házakat keresték fel. A rokonok, jó barátok is összejöttek és jóízű éves-ivás közepette meghányták-vetették a házi, falusi és országos gondokat. „Arattak” ilyenkor a falusi cigánybandák is, akik házról házra jártak és mindenütt elhúzták a gazda kedves nótáját Bor és némi pénz volt a jutalmuk, A fukarabbak bezárták előttük a kiskaput, de az ilyeneket napokig „kibeszélték”. A toap bőséges vacsorával ért véget A babonák, népi hiedelmek kora napjainkban már lejárt. De ha nem is gyakoroljuk őket, a' megbecsülés azért kijár nekik. Nemcsak azért, mert egy elsüllyedt világ érdekes emlékei, hanem azért is, mert a népi gondolkodás egynémely vonására jő magyarázattal szolgálnak. Egyébként ma már mindenki tudja, hogy szerencséjét, jólétét nem a babonák biztosítják... Az újévet pedig a mai ember arra használja fel, hogy szilveszterkor vigadjon, jó hangulatban búcsúzzon az óévtől és így lépjen át az új esztendőbe. Galambos Ferenc # 1 V
