Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
WVWWAAAAAWWWW \rany kalásszal ékes róna-ság, »lelynek fölötte lenge délibáb inyélgve űz tündér játékokat, .smersz-e még? oh ismerd meg íiadl tég volt. Igaz, midón e jegenyék * árnyékain utószor pihenék, •>jem fölött míg őszi égen át Andor daruid V betűje szállt; tidón az ősi háznak küszöbén búcsú tördelt hangját rebegém; a jó anyának áldó végszavát \ szellők már régen széthordozák. PETŐFI SÁNDOR: Hazámban Azóta hosszú évsor született, És hosszú évsor veszte életet, S a változó szerencse szekerén A nagy világot összejártam én. A nagy világ az életiskola; Verítékemből oly sok elfolya, Mert oly göröngyös, oly kemény az út, Az ember annyi sivatagra jut Ezt én tudom — mikép nem tudja más — Kit ürömével a tapasztalás Sötét pohárból annyiszor kínált, Hogy ittam volna inkább a halált! De most a bút, a hosszú kínokat, Melyektől szívem oly gyakran dagadt, És minden szenvedés emlékzetét Egy szent öröm könnyűje mossa szét; Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén Az anyatejnek mázét ízlelem: Vidám napod mosolyg ismét reám, Hű gyermekedre, édes szép hazám! (1823 szilveszter éjszakáján született Petőfi Sándor.) Újítás December végén az igazgató behívatta a titkárnőjét: ~r Ilonka, kérem. Szilveszter napjától kezdve ú) rend lép életbe, a jobb munka érdekében. < ~ Nem lehetne 1972. január elsejével kezdeni az éj módszert? — Maga ezt nem értheti! Ha még az idén elkezdjük, januárban már második évébe lép a rejorm. — Miről van szó tulajdonképpen? — Mindjárt megáldja. írja, kérem! ^Szilvesztertől kezdve 10 ét 10 óra 30 között kávéfőzést engedélyezek. Ahol nem saját főzésű kávét isznak, ugyanezen idő alatt a vállalati büfét használhatják. Második kávézás 3 óra 30-tól 2 óra 50 percig. További rendelkezés: Külföldről csomagban érkezett holmik bemutatása vagy pesti boltokban vásárolt holmik megbeszélése 10 óra 30-tól ll-ig. Hétfői külön rendelkezés: A vasárnapi futballmeccsek megbeszélése tJO-tól 9 óráig”. A titkárnő közbeszólt: — Télen nincsenek futballmeccsek, — De március elején megkezdődnek és totó is van. Az is nagy beszédtéma. És tavasszal nem akarok új rendelkezést kiadni, írja tovább! „Ezen körlevéllel kapcsolatos csodáika* zás vagy megbotránkozás, kizárólag a rendelkezés elolvasása utáni negyedórában*, Az igazgató helyettese később megkérdezte felettesét: — Gondolod, hogy helyes volt ez a rendelkezés? A Mütyürért igazgatója határozottan válaszolta: — Meggyőződésem szerint Igen. Eddig naponta négyszer-ötször főztek kávét. Ezzel órák teltek el. Most délelőtt 30, délután 20 perc a kávézás időtartama. Az üzletezés eddig pedig szinte egész nap tartott. Rendben van, legyen. De ne tartson tovább napi 30 percnél. — És a hétfői futballduma? — Fél óra és nem több! A labdarúgó- évadpan tönkretette, a hétfői munkát. Egyszer végighallgattam Komáromit. Másfél óráig szidta a bírót, és több mint egy órá saját csapatának centercsatárát, Branyiga ll-t. Most Komárominak koncentrálnia kell. Két perc bíró, két perc Branyiga, a többi az egész meccs és a tabella állása. A rendelkezés kiadása után már Szilveszter előtt Is minimálisra csökkent a kávéfőzés. A büfében is kevesebben voltak. Az igazgató jól számított. Az engedélyezett kávé nem nagyon Ízlett az embereknek. A megengedett üzletelés is lecsökkent. Álig vett tiz percet igénybe. Igaz, vasárnap már nem volt meccs, de jéghokiszurkolók is csak egy két percig beszéltek a jégkorongmeccs izgalmairól. Jó jel volt tavaszra. A Mütyürért igazgatója becsengette a titkárnőjét, és kíváncsian kérdezte tőle: — Na, mit szól a módszeremhez? Ilonka lelkesen gratulált. — Tudtam, remek az ötletem. No, de most gyorsan a feketémet, Ilonka! A titkárnő hidegen válaszolta: — Szó ■sem lehet róla! Majd Hz t* tíz harminc között. , Palásti László Sajtótörténeti érdekességet, 1790-ből származó újságkötetet őriz Molnár Imre, a szigetvári gimnázium igazgatóhelyettese, a Várbaráti Kör tagja. A „Hadi- és más nevezetes történetek” című, hetenként kétszer megjelenő politikai hírlapot Rémes János szigetvári lakos találta meg Somogyvlszlón. A lap —. amely felkért külföldi tudósítókkal dolgoztatott — bírt ad a francia forradalomról és egyéb, akkor érdekes külföldi eseményekről. Híres emberek mondásai A francia király egyszer megkérdezte Moliere-től: — Elégedett a háziorvosával? — Nincs okom a panaszra, Sir — válaszolta Möllere —, ő felírja a gyógyszereket, én nem veszem be, és szépen gyógyulok. ★ Levret, híres francia orvost egyszer felkérték, 6 vezesse le a trónörökös feleségének szülését. — Szerencsés ember — mondta neki a dauphin, — Azzal, hogy ön. lesz a feleségem orvosa, hírnevet szerez. Az orvos nyugodtan válaszolt: — Ha nem lennék már híres, akkor most nem lennék itt... * Voltaire teletöltötte csészéjét illatos feketekávéval, mire látogatója, égy fiatal orvos megjegyezte: „A kávé lassan ölő méreg ...” — Igaza van — jegyezte meg Voltaire — válóban lassan öl: én ugyanis már hatvan éve iszom. Conny Cord, az ismert amerikai színész, 1967-ben igy nyilatkozott a Pictura nevű hollywoodi képeslap riporterének: — Annyi elrettentő cikket olvastam a dohányzás és a tüdőrák összefüggéséről, hogy elhatároztam: soha többé nem veszek újságot a kezembe. Andersen, a híres dán meseköltő életében mindössze egyszer párbajozott. Mulatságos párbaj volt. Andersen jobb kezében pisztolyt, bál kezében pedig esernyőt tartott, mivel zuhogott az eső. A párbajsegédek kifogást emeltek a párbajozásnak e különös módja ellen. — Sajnálom, uraim — mondotta Andersen — a haláltól nem félek, de a náthától annál inkább. — Láttad a tévében annak idején azt a Zseni-filmet? — Melyik Zseni-filmet? — Hát amelyikben olyan szépen föltalálták azt a kis huligán palántát, aki verseket ír... — Miért kérdezed? — Merthogy van nálunk egy kis szoknyás, akinek az apja ugyanúgy iszik, a családja ugyanúgy szétment, és 6 ugyanúgy naplót meg verseket fr, mint amaz, csakhát a dolgait egy kicsit másként Intézi. Albérletet fizet, három- műsgakoasik, iskolába jár... Akarsz találkozni vele? ★ — Ez a naplója, Klárika? — Igen. Itt kezdődik, a harmadik lapon..! ★ „Születésemkor egy határ menti kis faluban laktak a szüleim. Apám kőműves volt, ő 27, anyám 19 éves.* Anyum szerint, amikor kiesd voltam, szinte fehér, lobogó hajam volt. Sok baj nem volt velem, mert keveset sírtam, és így magamra hagyhattak napokra is. Ügy látszik, már akkor szerettem az egyedüllétet, a magányt.” — Miért jött el hazulról, Klárika? — Mit tehettem volna egyebet? tfóge lett a nyolc osztálynak; kezdenem kellett valamit magammal, otthon meg, abban a kicsi faluban, ahol a gyerekek utánam kiabálják, hogy apám melyik árokban fekszik?!.., ★ ..Amikor először ültem iskolapadba, nagyon sírtam. Pedig később rájöttem, hogy itt szép és jó. Emlékem őrzi az iskola igazgatóját, meg Annuska tanító nénit, aki mindenkihez olyan kedves volt és megértő. Olyan jó volna még egyszer látni. Annyit tudok róla, hogy Budapestre mentek lakni.” — Miért lett éppen szőv^tanuló? — Mit tehettem volna egyebet? Ezt hirdették a legjobban, és első szóra fel is vettek. Nekem meg nem volt semmi fontosabb, mint az, hogy csak ed, el onnan hazulról. ★ „Otthon pokol volt az élet. Apu részeg volt, mint a csap, nem törődött azzal, hogy mit eszünk. Bizony sokszor volt úgy, hogy nem vacsoráztunk azért, mert reggel is enni kellett. Édességre soha sem jutott, s ha egy hónapban egyszer kaptunk egy forintos csokit, az már sok volt” — Hogyan szokta meg a gyári életet nehéz-e a fizikai munka” — A gyárat, azt gyorsan megszerettem. Jó volt látni,. ahogy abban a nagy csarnokban örökösen zakatolnak, forognak a gépek. De ahory ojei.de mivclünk a művezetők bántak, az egvenesen pokoli vüt. Egyik-másik éppen csak azt nem mondta, hogy kuss. Volt bizony sok olyan napom, hogy arra gondoltam, fogom magam é* VesiAmoluk De aztan mégiscsak maradtam. •jc „Édesanvnm nagyon sokat dolgozott, ’ hogy megélhessünk Sajnos sok-sok pillanat jut eszembe erről az időről. Az iskolában nőm értették meg, hogy miért megyek mindig kisírt szemmel, miért vagyok mindig kedvetlen.” A — Aztán mégis megszokta a szövődét.s. — Aztán mégis megszoktam. Annyira megszoktam, hogy mindjárt az első évben versenyre is vittek. Nehéz verseny volt, s amikor végül ott álltunk az elsők között, nem akartunk hinni a zsűrinek, mert nem is mertünk gondolni a harmadik helynél jobbra. Nem tudom, hogy mertem, de a végén felálltam és hirtelen rögtönzéssel megköszöntem a zsűri munkáját, és biztattam a többieket, Azt mondták rám, hogy én vagyok a legkedvesebb pofa... ★ „Később nagyszüledmhez költöztünk. Korábbi lakhelyünkről nem vittem mást magammal, mint a magány- és ábrán dsz^re te temet és sok fájó emléket. Nem sajnáltam. csak a liliomot, meg a szomszéd nénit. Az új községet nehéz volt megszokni. Anyám is egyre idegesebb lett. Ha rosszabb jegyet kaptam, úgy kiabált velem, mint a sükettel. Jobb lett volna, ha az államnak adlak — mondta —, mert az az utálatos apád mindig iszik, és te nem tanulsz, csak a villanyt égeted.” ★ — A verseny után? — Következett a szakmunkásvizsga. Annyira tudtam az anyagot, hegy félig sem engedték elmondani. Aztán tíz napra elvűtek a Balatonhoz. Ott egy nemzetközi táborban w>k éidckes einl •erről megismerkedhet* cm. ★ „Sokszor volt úgy, hogy fél éjszakákon át gondolkoztam és sírtam a sorson- miatt. Talán nem is az anyám az, aki mellettem alszik — mondt-m Ilyenkor magamnak —, talán nem Is ő szült engem. Egyedül nagyapám szeretett, ö járt el a szülői értekezletekre is, és amikor megjött, elmesélte a szomszédoknak, hogyan rtie«ér+«ir az iskolában Tudom, hogy többször szembeszállt anyummal is. A legjobban akkor, amikor úttörő-oklevelet kaptam és anyum azt mondta rá, hogy majd jó lesz gyújtásnak.” ★ — A vizsga után milyen munkát kapott? — Mindjárt három műszakba osztottak be. Ha délelőttös vagyak, hajnali négykor kell kelnem, hogy időben beérjek. * „Történt egy napon, hogy titokban írott, kisebb írásaim tömkelegét, összesen három spirálfüzetet, széfctépve találtam meg. Nem is tudom, mit éreztem akkor. Betetézte minden eddigi szenvedésemet. Kórházba kerültem, nyugtátokkal kezeltek. De sokáig hiába, mert csak sírtam. Aztán egyszer' meglátogatott anyum. Mintha nem is ő lett volna. Ügy beszélt akkor velem, mintha egészen pici lány lennék, és ettől végtelen boldogító lett az életem.” ★ — Hogyan él most? —- Keresek általában 1600 forintot, ebből az albérlet 350. Aztán a villam-osbérlet, az ebédjegy, ha délelőttös vagyok. Néha egy szoknya, egy blúz, és a buszköltség haza, mert minden héten hazajárok. Meg hát a füzetek, könyvek... — "Milyen füzetek, könyvek? — Gimnáziumiak. Tavaly ősszel od^ is beiratkoztam. Most kezdtük a második félévet. ★ „Ebbe a naplóba mindent beleírok.” — Miért ír? — Erre nem tudok válaszolni. Csak azt tudom, hogy néha le kell ülnöm és leírni mindent, ami velem történik. Néha csak úgy, ahogy kifut a toliamból, máskor meg lassabban, versben. Mondjon el egy verset! . —- Végig egyet sem tudok, .csak sorok jutnak az eszembe. „Hosszú az út, az idő röpke, tovaszáll kacéran, mint a fecske”. Ezt meg odahaza írtam. „Mikor idézem az arcod, úgy érzem, jön a nyár..Ezt meg már itt. ★ — Klárika, végül is mi lesz majd magából? — Nem tudom. Most járók a gyárba, dolgozom, végzem a gimnáziumot. Aztán majd csak lesz valami. Kicsi koromban ápolónő szerettem volna lenni, maj-d író meg sebész. De hát hol vannak már ezek az álmodozások... — Hol varrak? Ne higgye, hogy olyan messze vaunak, Klárika! Nehogy azt higgye! •A" — Na. találkoztatok? — Találkoztunk. —. És? — Annak a tévés Zseninek nem merték mutogatni az arcát; emlékezhetsz: visszájára fordították kifehérítették. Ezt a kis Klárikát viszont a legszívesebben plakátra másoltatnám. Jó nagy plakátra: szembefordítva, színesen! V
