Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-19 / 299. szám

Á népi ellenőrök tíz fixálták Az anyag mozgatás és rakodásgépesítés helyzete A húszéves gyúr f öt Heves megyei élelmi­szeripari, három építő- és építőanyagipari, valamint há­rom közlekedési vállalatnál vizsgálták meg a népi ellen­őrök : hogyan hajtották végre ez illető gazdasági egységek a két évvél ezelőtti országos határozatot, mit tettek az anyagmozgatás és a rakodás gépesítése, fejlesztése érde­keben. A szállítás, belső anyagmozgatás kellő szerve­zettsége, jelenlegi gazdasági életünk egyik fontos kérdése, a sokat emlegetett hatékony­ság alapfeltétele. A vizsgálat is ebből indult ki: ajmunka- e.ró tartalékok jelentős része kimerülőben van, BEahad munkaerőre már csak a he­vesi és füzesabonyi járásban lehet számítani. Ebből egye­nesen következik, hogy me­gyénk gazdasága a következő években csak intenzív úton a termelékenység növelésével fejlődhet. Ro! vannak a tartalékok? Ha már nem lehet íöbfo áj embert felvenni, gépesítéssel, vagy a meglévő gárda gaz­daságosabb foglalkoztatósá­val lehet fejleszteni. A neíiéz fizikai munkát és sok mun­kaerőt igénylő anyagmozga­tás gépesítése a tartalékok olyan forrása, amellyel me­gyénk vállalatai eddig nem nagyon éltek. Az 1969-ban végzett vizsgálat, s az akkori fejlesztési elképzelések — bár egy-egy vállalatnál jelen­tős előrelépés történt — saj­nos rendre nem valósultak meg. Fokozza még a problé­mát az is, hogy a termelő üzemek és kereskedelmi vál­lalatok elképzelései között nem volt meg a kellő össz­hang, így például a korszerű rakodólapén szállítási mód csak a belső anyagmozgatás­nál fejlődhetett. Előrelépni csakis gépesítés­sel, a nehéz fizikai munka folyamatos megszüntetésével lehet. Szükséges ez már csak azért is, mert az Ilyen, mun­kahelyeket szinte megbénít­ja az egyre növekvő fluktuá-: ció. Gépesítéstől viszont egye­lőre igencsak tartózkodnak a vállalatok; az így végzett anyagmozgatás még sokkal drágább, mint a hagyomá­nyos. Néhány példa illusztrálás­képpen a megyei helyzetet igen gondosan mérlegelő, elemző népi ellenőri vizsgá­latból: számos üzemünk az energiafelhasználásban már megkezdte, vagy tervezi az átállást, széntüzelésről az olajtüzelésre, s ezek a válla­latok az elmúlt években már nem sok gondot fordítottak a szénkirakodás gépesítésére. Eredmény: óriási összegek kocsiállásért, vagy aránytala­nul nagy lekötött munkaerő. A cementiparban és a cukor­iparban a nehéz és egészség­re káros zsákolást azért nem szüntetik meg gépesítéssel, mert tervezik a tartálykocsis anyagszállítást. A vasút is je­lentős fejlesztéseket akar megvalósítani m rakodás meggyorsítására, de ez sem a valóság, hanem a tervek szintjén van még. Ezek a tények valamifele átmeneti állapotot tükröznék. Azonban bármennyire is szé­pek a tervek, amíg azok megvalósulnak, mindenkép­pen keU tennünk valamit. Az általánossá vált munkaerő- hiány kényszerít rá etóbb- utóbh. Jobb szervezést A tapasztalatok szerint a már beszerzett gépek kihasz­nál tsági foka is igen külön­böző. Különösen nagy gon­dot jelent a fuvarozó válla­latoknak az igények lökés­szerű jelentkezése — Olykor kevés a gépkocsi, máskor kihasználatlanul, üresen áll­nak. A statisztika! adatok tartó­sága szerint a MÁV-állomá­sok áruforgalma csökkenő tendenciájú: a szállítás egy­re inkább a közutakra tere­lődik. Ez ugyancsak problé­mákat okoz a szervezésben. Mint azt a VOLÁN 4. szá­mú Vállalat képviselője el­mondta, elsősorban a keres­kedelmi szállításokkal van sok gondjuk, amelyeket csak a hatékonyabb rakodólapos szállítással lehetne jól meg­oldani, de ennek megvalósu­lásaihoz a kereskedelmi part­nerek hasonló állásfoglalása szükséges, ők viszont pilla­natnyilag nem érdekéitek a fejlesztésben. Igen alacsony színvonala az áruk csomago­lása is. Bár nem tartozott közvet­lenül a vizsgalat témakörébe, de a vitáiban hangot kapott éppen a szállítás közútra te­relődése kapcsán: megyénk úthálózata sok helyütt nem bírja el a fokozott megterhe­lést. Különösen a házgyári elemek szállítása sokfélé tel­jesen tönkreteszi a közuta­kat, ami ha nem is a válla­latnak, de népgazdasági szin­ten jelentős anyagi ráfordí­tást kíván. Széles körű, aíapos munka eredménye az a helyzetkép, amelyet a megye népi ellen­őrei az illetékesek elé tártak. Javaslataikban — ezeket el­juttatják a Központi Népi El­lenőrzési Bizottsághoz is — mindenütt a jobb szervezést sürgetik. A közgazdasági szabályozók, az olcsó mun­kaerő miatt még nem ösz­tönöznek a szállítás gépesí­tésére, a kereskedelem pedig konjunkturális helyzete miatt nem érdekéit az összehan­golt fejlesztésben. Ezen a helyzeten kell változtatná, s egyeztetni a korszerűsítési terveket; szükséges mihama­rabb, a nagyabb rekonstruk­ciós beruházások megvaló­sulásáig is előrelépni. A NEB a tett intérihedS*­hrt hamarosan újra fielüL- viasgálja, EL S. ­A gyöngyösi MÁV Kité­rőgyártó Üzem 1951-ben ala­kult a Diósgyőrből idetele­pült munkások adták a gár­da magváit. S aztán egyre többen jöttek a környék fal- vaiból az iparral ismerkedő falusi férfiak, asszonyok, a végzett fiatal szakmunkások­nak pedig otthont adott a város. Húsz huszonként ter­mék, váltók, kereszteződé­sek, kitérők egyszerűbb vál­tozatai készültek csupán az első években. Ahogy az egyik munjkás mondta: szerszám­nak elég volt akkor a nagy­kalapács is. Ma már ezer ember gyártja a bonyolult berendezéseket, jelzőrendsze­reket, felépítményszerkezete­ket, a korszerű vasút nélkü­lözhetetlen kellékeit. Egy hatalmas üzemcsar­nok köré épült az egész gyár. Ide lehet először be­jutni, a többi üzemrész is innen nyílik. A menyezeten daruk siklanak ide-oda, sú­lyos smdarabokat, öntvénye­ket mozgatva. A darukezedők kivétel nélkül, mind nők. Azt mondják, ők sokkal al­kalmasabbak erre a munká­ra, mint a férfiak — jobban tudnak koncentrálná. Ebben a csarnokban ké­szülnek a felépítményszerke­zetek. Egymás mellet sora­koznak a gyaluk, partálmaró- gépek, fúrók köszörűk, né­melyikről még le sem ko­pott a festék, annyira új, némelyiken pedig 80—100 év előtti gépgyártuladjonosok nevei olvashatók. Lassan visszaszorulnak a kotyogó, kiszolgát, öreg marinak, he­lyükre újak, jobbak kerül­nek. ' A nagy bádogbarrikádok mögött kékes, vakító fény vibrál. Az a hegesztők terü­lete. A csarnokot mindenfelé betölti a zúgás, kopácsolás, sistergés — a munka zaja. — Itt egymás mellett dol­gozik a régi és az új geo- lemezüregelő gép. Ezekre a lemezekre szorítják rá a sí­neket, a vajatoknak ponto­san kell illeszkedniük. Az új gép gyári szabadalom, négyszer olyan gyorsan dol­gozik, mint a régi félauto­mata rendszerű. Csak a szer­számaival van még némi baj. Kemény acéllal dolgozunk, hamar kopik, törik a kés. — Ez a másik gépünk, a geo-sínszorítókat darabolja. Teljesen automatoizált, 4500 szorítólemezt készít naponta. Bonyolult, érzékeny szerke­zet, önműködően adagolja, vágja és továbbítja a le­mezdarabokat egy forgó dob­ba, ahol leverődnek az élek. A munkások kezdetben mo­rogtak, mert sokszor elrom­lott a gép, nem értettek hoz­zá, de aztán, belátták, ez a jobb. Azelőtt ezret, ha ké­szítettek naponta. Szerszámműhely, Nemecz József, szocialista brigád: *— 63 novemberében ala­kultunk — mondja: Gyenes Imre, brigádvezető. —' Régi szakmunkásokból álló, jól összeszokott gárda a mienk, mindegyik legalább tíz-tizen­öt éve dolgozik itt. Majd­nem mindannyian bejárók va­gyunk. Voltunk már üzem­látogatáson a Danuviában, meg egyébként is össze szok­tunk jönni. Azelőtt mi vol­tunk a „rezsiüzem”, azt mondták, nem termelünk, mi­ránk csak a pénzt költik. Nem egészen így van ez, látják a vezetők is. Nálunk minőségi a munka: szerszám­készítés, javítás, felújítás. Ha mi nem dolgozunk jól, kánt leáll a termelés. — Újítások? Szoktunk be­adni, de legtöbbet csak úgy, magánhasználatra alkalma­zunk. Munka közben jön rá az ember, hogy ezt is lehet jobban, azt is lehet gyorsab­ban. Legjobban persze an­nak örülök, hogy a gyártási időket sikerül leszorítani. A szabadalom geo-lemezüre- géiő szerszámjának gyártási idejéből, egy év alatt, más­fél órát lefaragtunk. —A MÁV megrendelésére dolgozunk, ez mégha tároz­„Húsz éve jöttem ide, Diós­győrből. . za a termékbővülést, fejlesz­tési — tájékoztatott Koller György igazgató. — Évi ter­vünk 242 millió forint, 450 féle termékkel. Rendszeresen sikerül túlteljesítenünk ezt a tervet, s a nyeresógi tervet is. A mostani évet ilyen szempontból nézve, már de­cember 21-én be akarjuk fe­jezni. — Deme Károly vagyok. Akkor jöttem áit családostól: Gyöngyösre, Diósgyőrből, amikor ez a gyár alakult. Azóta egyfolytában itt dol­gozom, gyalus a szakmám, A feleségem is itt van, ő da­rukezelő. Vannak itt még néhányan azok közül, akik­kel együtt jöttünk, régi szak­munkások mind. Én külön­ben kipróbáltam már a gyár összes gyalugépét, sok fiatalt tanítottam is. Itt van pél­dául Galó Béla; kétszeres vállalati kiváló dolgozó — az én tanítványom. — Úgy tudom, nem csak « tanítvány kapott ilyen kitün­tetést. — Én háromszor kaptam vállalati kiválódolgozó-jel­vényt, egyszer meg miniszte­ri kitüntetést. Jól megva­gyunk itt Megértjük egy­mást a munkatársakkal. Röviden szól aztán újra a munkadarab fölé hajót A gyalu vídiakése, mint a va­jat, úgy vágja a csúcssín- betétet. Pedig az is igen ke­mény, 14 százalékos mangán­ötvözet Minél jobban terhe­lik, annál keményebb lesz a felülete. A MAGTAR NÉPKÖZ- TÁRSASÁG jogrendje a szo­cializmus teljes felépítésén munkálkodó dolgozó népünk érdekeit és akaratait fejezi ki. Törvényeinknek az a ren­deltetése, hogy jogilag szabá­lyozza a társadalmi viszonyo­kat Ezzel fontos szerepet ját­szanak a társadalmunkat ve­zető marxista—leninista párt politikájának gyakorlati meg. valósításában. A törvények a társadalmi folyamatok jogi szabályozásával, szervezésé­vel segítik elő a társadalom tervszerű, tudományos veze­tését és fejlesztését Törvé­nyeink védik rendszerünket minden támadással szemben, szabályozzák az állampolgá­rok jogvitás ügyei eldöntésé­nek rendjét, erősítik a tör­vénytiszteletet, az állampol­gári fegyelmet, áltálában a szocialista együttélés szabá.- lyainak betartását. Haté­konyságuktól függ a jogrend szilárdsága és az, hogy a szo­cialista törvényesség hogyan érvényesül az élet minden területén.. Hazánk törvényei, jogsza­bályai a munkásosztály álla. mi rangra emelt akaratát fe­jezik ki, amely akarat egy­idejűleg tükrözi ■ az összes többi dolgozó érdekeit is. A jog természete és szelleme tehát szorosan kapcsolódik a társadalmat vezető osztály­hoz és országunk gazdasági életfeltételeihez. Az allani és a jog tehát nem osztályok fe: letti. és azok lényege, funk­ciója. csak osztály alapon és az uralkodó politikával- ösz- szefüggően érthető meg. Min­den törvény alapvető tartal­mát az adott gazdasági vi­szonyok, a társadalom gazda­sági alapja határozza meg. Így van ez hazánkban, szo­cialista államunkban is. Szó. cialista jogrendszerünk ki­építésének és fejlesztésének vezérfonalául mindenkor a társadalmi-gazdasági köve­telményeket tekintjük. Minél jobban és pontosabban tük­rözik jogszabályaink ezeket aa igényeket, annál jobban megfelelnek céljainknak és «ranál jobban betöltik szere­szembesíti a törvény zendéL kezeseit a valósággal, az élettel és akkor derül ki, hogy az jól szolgálja-e po­litikánkat, jól védi-e társa­dalmunkat, és az állampolgá­rok jogos érdekeit A jogszabályokkal szem­ben. a közvélemény — jogo­san —, nagy igényeket tá­maszt ugyanakkor sok félre­értéssel is találkozunk. So­kan vannak még olyanok, akiknek csak akkor jó a tör­vény, ha az az ő „pártju­kon’’ álll és rossznak kiált­ják ki, ha a másik fél kap igazat Egy-egy jogvitánál azonban — és ide kell so­rolni pl. a házasságok fel­bontását, a gyermek elhe­lyezését a vagyoni vitákat síib. — csak az egyik félnek szolgáltatnak igazságot a ha­tóságok, annak, akinek va­lóban igaza van. A vélt igazság nem részesülhet vé­delemben és a salamoni íté­letek hozatala járhatatlan út. A törvény egyébként minden egyes állampolgárra, va gy minden ügyre külön - külön nem rendelkezhet, és a jogalkotó — ha törekszik is arra, hogy a rendezendő élet­viszonyokat a maguk sokré­tűségében fogja át —, csak a tipikus jelenségeket képes szem előtt tartani A jog­szabályok alkalmazóira vár az a nagy feladat, hogy az eléjük kerülő ügyeket a tör. vény betűjének, de egyben szellemének is megfelelően törvényesen és egyben igaz­ságosan döntsék éL SOKAN SZÓVÁ TESZIK mostanában, hogy törvénye­inkbe^, de a jogrendszerünk egészében is vannak hézagok. Igazuk van, léteznek ilyen gondjaink. Ezek a nehézsé­gek főleg abból adódnak, ha egy-egy jogszabály megalko­tásánál a társadalmi követel­ményeket nem. ismerjük fel a 'maguk teljességében; vagy. egyes jelenségeket féke is­merünk. Ilyenkor az élet „el­megy” a jogszabály mellett, annak rendelkezésétől eltérő irányba tör magának utat, és nyilvánvaló ellentmondás kö­vetkezik be. De vannak olyan esetek is, amikor a „héza­gok’’ úgy jelentkeznek, hogy az adott társadalmi viszo­nyok nincsenek jogilag sza­bályozva. Ilyen hézagpótló jogszabálynak mondhatjuk pL a ikarmánynaik a telek- tulajdon mértékét megálla­pító új rendeletét. A közvé­lemény jogosan tette szóvá, hogy e területen rendet kell teremteni. E jogos igényt ki­elégítettük és útját álltuk a burjánzó telekspekulációnak. Ugyanilyen törekvések hat­ják át a közelmúltban mó­dosított Büntető Törvény- könyvet. A becsületes állam­polgárok joggal várják el és követelhetik az államtól, hogy szigorúan fékezze meg a hu­ligánokat, garázdákat, a tár­sadalmi együttélés szabályait semmibe vevő embereket. Ugyanezt várja el tölünk- az árdrágítók, spekulánsok, vesz­tegetők, a „kenők”, üzérke. dók elleni határozott fellé­pésben. vagy a visszaeső bű­nözőkkel kapcsolatos szigorí­tásban is. Sok szó esik nálunk törvé­nyeink szelleméről olyan ér­telemben is, hogy mikor kell azoknak szigorúaknak és mi­kor huinánusoknak lenni. Nem könnyű feladat az, hogy e kettős követelménynek jól megfeleljen a jogalkotás és a jogalkalmazás. Nyilvánvaló, hogy minden időre egyfor­mán alkalmazható recept, vagy előírás nem lehetséges. Jó példa a szigorítás és a humánum együttes alkalma­zására a módosított Büntető Törvénykönyv. A már emlí­tett szigorítás mellett még ebben az értelemben szólha­tunk arról az érdekről is, hogy a bíróságok áltál elítél­tek valóban töltsék le a ki­rótt -büntetést és annak egy részét csak akkor lehessen feltételesen elengedni, ha az elítélt valóban rászolgál ar­ra kiemelkedő jó munkájá­val és példás magatartásával. Humanizmust egyébként ne várjon az államtól az, aki szándékosan, tudatosan tor a társadalmi rendre, a köztu­lajdonra, vagy embertársa életére* vagyonára, A társa­dalom érdeke azt parancsol­ja, hogy az ilyen emberek bűnhődjenek, és a szigorú büntetés vegye el kedvüket hasonló bűncselekmények újabb elkövetésétől, de tart­son vissza másokat is azok­tól. Ugyanakkor legyünk megbocsátóak és előlegez­zünk bizalmat azoknak, akik tettükért megbűnhődtek -és valóban vissza akarnak tér­ni a becsületes állampolgá­rok közösségébe. A mi társadalmunk ma a szocializmus teljes felépíté­sén munkálkodik. Minél na­gyobb sikereket érünk el e történelmi munkában, nem automatikusan ugyan, ha­nem társadalmi erőfeszíté­seink nyomán, annál inkább megszűnnek, illetve csökken­nek azok az okok, amelyek bűncselekmények elköveté­sét, vagy egyéb jogsértést idéznek elő. Mindinkább erő­södik az állampolgárok meg­győződése a jog helyes fel­fogásáról és a törvények elő­írásainak önkéntes követése mind általánosabbá válik A törvénytisztelet, a jog önkén­tes megtartása, a jó jogsza­bályok és a jogalkalmazók színvonalas munkája mellett feltételezi azt is, hogy állam­polgáraink ismerjék es ért­sék a törvényeket, azok ren­deltetését, legyenek tisztában jogaikkal; kötelezettségeik, kel, mert enélkül nehezen tudnak élni azokkal. A TÖRVÉNYEK megfelelő ismerete és ismertetése fon­tos része a szocialista köz- gondolkodás fejlesztésének, erősítésének, de egyik lénye­ges feltétele a szocialista de­mokratizmus további kibon- UikozUtásának is. A tanműhelyt 3 évvél ez­előtt hozták létre. Kádár László szakoktató, büszkén mutatja a felszerelést, a pon­tos mérőeszközök garmadát, a gépeket. A kis helyiség ideális gyakorlóhely a gye­rekeknek, szakszerű irányí­tás mellett sokat tanulhat­nak. A felmérés szerint szin­te valamennyien itt akarnak dolgozni később is, a három év alatt megszeretik, megis­merik az üzemet. A vég­zősök most is kinn vannak, s mindig más-más üzemrész­ben dolgoznak, tanulnak. Húszévesnek lenni a leg­szebb kor — szokták mon­dani. S ez elmondható a gyöngyösi gyárra is, amely ez idő alatt olyan szintet ért el, hogy merészen bíz­hat a jövőben. Előreléphet, friss lendülettel; két évti­zed eredményes munkája szolgáltatja ehhez az alapot. Hekeli Sándor ★ Tegnap délután, öt órakor, a Városi Művelődési Házban nagygyűlést tartottak a MÁV Kitérőgyártó Üzm dolgozói, amelyen Koller György igaz­gató mondott beszédet. Megemlékezett arról a nagy fejlődésről, amelyet az üzem a húsz év alatt el­ért. azóta, hogy 1951. de­cember 21-én megkezdte a munkát Gyöngyös első, nagy ipari létesítménye. A kitérőgyár jó munkája eredményeként hét ízben érte el a kiváló és élüzem címet, az utóbbi három év­ben két alkalommal kapta meg a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A nagygyűlésen jelentette be Koller György, hogy a jubileumra az üzem 242 mil­lió forintos, évi termelési tér. vét és a közel 14 millió fo­rintos eredménytervét már teljesítette. MmjsmQ 1971. december 19., vasáriam Törvényeink szelleméről írta: dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter AZ ELMCLT EVEKBEN a jogalkotás és jogalkalma­zás kérdései nagy érdeklő­dést váltottak ki fcözvéLeimé- nyünkben. Évek éta nem volt olyan ülésszaka az or­szággyűlésnek, amikor ne al­kotott volna egy-egy jelentős törvényt. Gondoljunk csak pl. a Munka Törvénykönyvé, re, a szakmunkás-képzésről, a termelőszövetkezetekről és a földhasználatról, a taná­csokról, a szövetkezetekről, és az ifjúságról szóló tör­vényre. A népköztársaság Elnöki Tanácsa úgyszintén aktív jogalkotó tevékenysé­get fejt ki. Elegendő csupán egyik legutóbbi döntésére hi­vatkozni, amellyel módosí­totta Büntető Trövényköny- vünket. A gazdaságirányítási reform bevezetése és kibon­takoztatása a magasabb és alacsonyabb szintű jogszabá­lyok közül soknak a módosí­tását, illetve újjáalkotását igényelte főleg a kormánytól és a minisztériumoktól. E nagyszabású Jogalkotási munkára nem azért került sor, mert valaki, vagy vala­kik íróasztal mellett azt él. határozták. Az ok abban ke­resendő, hogy társadalmi, gazdasági viszonyaink gyors fej lödése, változása i ndokol- ta és indokolja az olyan jog­szabályok hatályon kívül he­lyezését, amelyek már nem szolgálják kellő hatékonyság­gal érdekeinket. Ha törvényeink, jogszabá­lyaink szelleméről, rendelte­téséről beszélünk, azt is hangsúlyozzuk, hogy azok csak altkor tudják igazán be­tölteni szerepüket, ha a kö­vetelmények színvonalán ké­pesek kifejezni a társadalmi szükségleteket. És nem csu­pán. pillanatnyi igények ki­elégítéséről vau szó, mert a jogszabályoknak élőre is kell mutatniuk. A jogialkotó és a jcgalhaknazo nend szűrésén

Next

/
Oldalképek
Tartalom