Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-19 / 299. szám
V Hősek : „Sveik a Hátországban” Hasek „Svejk a Hátországban” című zenés játékát. Színpadra alkalmazta: Bodrogi Gyula, zenéjét szerezte: Aldobolyi Nagy György, verseit írta Szenes Iván. Rendezte Radványi Sándor, m. v,, a díszleteket Wegenast Róbert, a jelmezeket Suki Antal tervezte. (MTI Foto — Erezi K. Gyula felvétele) VI. miskolci országos grafikai biennálé DECEMBER ELEJÉN nyílt meg Miskolcon az országos képzőművészélet egyik jelentős, immár szokásos tárlata, a grafikai biennálé. Jó alkalom ez a kétévenként mogre- dezésre kerülő kiállítás arra, hogy a közönség megismerje hazai grafikai művészetünk alkotásainak javát. S örvendetes, hogy ez az országos biennálé is, a többihez hasonlóan, vidéken kerül megrendezésre, miként a kisplasztikái Pécsett, az ak- varell Egerben, úgy a grafikai bemutató Miskolcon talált otthonra. Nagy előny ugyanis, hogy az erős főváré központúságot a képzőművészetben is egyre inkább igyekeznek visszaszorítani. A vidéki kiállításoknak megvan az az előnye, hogy nemcsak az egyébként is nagy művészeti életet élő vidéki helységek (Szentendre, Hódmezővásárhely stb.), lakosai, de az ország népességének jelentős hányada szerezhet a mai magyar képzőművészetről benyomást, méghozzá nem reprodukciók és egyéb átírások segítségével, hanem színről színre —. a válogatott eredeti művek megtekintésével. Egy nagy hátrányuk azonban mégis varr az ilyen jellegű kiállításoknak. Sok művészt késztet a nagy távolság, a képek szállítása és egyéb hasonló tényezők arra, hogy távol maradjanak az egyébként jelentős bemutatótól. De valószínűleg jelen esetben más oka is volt egy-egy alkotónak arra, hogy ne szerepeljen itt — például más irányú lekötöttség, elfoglaltság —, egyébként ugyanis nem valószínű, hogy ilyen sok neves művészünk grafikáit kellene hiányolnunk. Pedig sokan hiányoznak. S a meg nem jelentek névsora olyan, hogy ha kiállítási katalógusban olvassuk •őket, akkor attól a kiállítástól biztos siker és magas művészi színvonal várható. S, hogy az itt bemutatott anyag is magas szintű, s nem egyhangú, azt annak köszön, hetjük, hogy alkotóink zöme komolyan vette a kiállítást, s gonddal készült grafikai lapokat állítottak ki. HEVES MEGYE, illetve Eger vonatkozásában máról- ' vastuk a biennálé értélfelé- sét. Ehhez még csak annyit: kár, hogy rrem kaptak az alkotók munkáik művészi súlyához mért teret, hisz e színvonalas 13 alkotás, mely egri művésztől származik, a kiállított, mintegy 300 lapnak csak minimális hányada. A miamid grafikai biennálé anyaga igen sokszínű, érdekes. A galéria, ahol a kiállítást megrendezték, az ilyen és ehhez hasonló anyagok bemutatására igen alkalmas. A galéria egy termében Pásztor Gábor munkái. . val találkozunk. Az 1933-ban í született művész több más Z grafikai díj mellett a leg- £ utóbbi miskolci biennálé > aranyérmét is elnyerte. Azt idei nagydíjat Würtz Ad ám kapta Shakespeare Szent- f ivánéji álom című művének! illusztrációiért. Az illuszjrá- f ció műfaiánaik egyik hazai } mestere Würtz, aki éppolyan^ biztonsággal tartja művészi ? színvonalát amikor gyermek- j> könyvet illusztrál, mint az | itt bemutatott művein. A t rajzaival díszített könyvek} szinte valamennyi családi ? könyvtárban megtalálhatók, f Szintén díjjal jutalmazták} Bálint Endre színes linoty-t piáit, amelyek kifejezve in-t kább festői alkatát, zaklatott t líráját tolmácsolják, a tőle megszokott, szinte gyerekesen őszinte hangon. A díjat kapott művészek \ (Barcsi Pál, Rn Taníts Tibor,} Tóth Imre. Agatha Margit,'} Hertay Mária) mellett még \ igen sok kitűnő alkotóval és < alkotással találkozhatunk, i így a megszokott tömör, egy-| szerű formákat alkalmazó CsoMny-rézkarcokkal, s | plakátjai által is országos hírű Zala Tibor litográfiáival, a miskolci Lukovszky László, Kunt Ernő és Lenkey Zoltán munkáivál Konstantin László rézkarcai és Radóczy-Gyar- mathy színes rézkarcai is a kiállított anyag értékesebb részének elemei. A KIÁLLÍTÓ SZERVEK érdekes újítása, hogy hazai grafikánk mellé egy baráti ország alkotásaiból is kiállítást szervez. A galéria emeletén a lengyel grafikusok tárlata érdekes összehasonlítási alapul szolgál, s művészi élményt nyújt a látogatóknak. A magyar grafika helyét és súlyát valóban jobban érezhetjük így, hogy a két ország válogatott lapjait egymás mellett láthatjuk. Chikán Bálint Öt megye palóckutatói találkoztak a napokban Hatvanban, hogy számot adjanak ebben az esztendőben végzett munkájukról, s meghatározzák azokat a feladatokat, amelyeket megkívánnak oldani. Pest, Szolnok, Borsod, Nógrád és Heves megyék múzeumigazgatói, néprajzosai előtt Bakó Ferenc, az egri vármúzeum vezetője ismertette először a végzett tevékenység fontosabb mutatóit, feltárva a munkaközösség gazdasági lehetőségeit, s a személyi vonatkozású problémákat. Mint szavaiból ki- csendült, kettős cél elérésén fáradoznak a kutatócsoport tagjai. Igyekeznek megrajzolni az észak-magyarországi népi kultúra és életmód stílusát, ugyanakkor pedig a kultúra és társadalom összetevőinek, elemeinek történeti előzményein túl vizsgálni próbálják a palóc néprajzi csoport eredetét, amilyen mélységben csak lehet, beleértve a régészet és antropológia közreműködését. A vármúzeum igazgatójának szavaiból az is kitűnt hogy az év folyamán az öt megyében hétszázra emelkedett azoknak a településeknek a száma, ahol felderítő kérdőívek segítségével végeztek gyűjtőmunkát. Ilyen irányú tervét mai napig csak Nógrád megye teljesítette. Második helyen Borsod áll 141 falu feldolgozásával. Heves megyében a munka felét végezték el, míg Pest és Szolnok csupán tucatnyi helységben tudta megoldani kimért munkáját Sok haszonnal járt az érintett megyékben a kutatóívekkel párhuzamosan megindított tematikus gyűjtés is, amelybe a múzeumok tudományos munkatársain kívül bekapcsolódtak a pesti és debreceni egyetem néprajzos hallgatói. Témáik között szerepelt a palóc falvak építkezése, táplálkozása, népzenéje, népi költészete, s a néphit. Az ünnepi szokások gyűjtését Manga János egyetemi A VEiNER -G. VEINEK : Fordította : Kassai Ferenc 37. PÉNTEK — Ébresztő, fiatalember! Hasára süt a najt! Tyihonov felnyitotta a szemét és mindjárt hunyorogni is kezdett az ablakon beáradó, vakító fénytől. Megdörgölte a szemét, megrázta a fejét. A padló alatt dübörögtek a kerekek. Tyihonov élvezettel locsolta magára a hideg vizet, vörösre dörgölte az arcát, megfésülködött. „Nem ártana megborotválkozni” — gondolta. De nem volt nála a borotvafelszerelés. Semmit sem hozott magával, nem volt ideje hazamenni, egyenesen a Petrovkáról indult az állomásra. A kocsikísérőnő csodálkozva meg is kérdezte: — Es a csomagja? Tyihonov clnevette masát: — A ronda, bőrönd a rossz ízlés jele. Inkább nélkülözöm. A kocsikísérőnő gyanakodva mérte végig: — Harmadik fülke. Sztasz belépett, azonnal fel is mászott a helyére, s a villanymozdony füttye röÚjságíró - olvasó találkozó újságíró—olvasó találkozó . negrendezésére került sor Dormándon, a községi kul- túrothonban. Az olvasók Vadász Ferenc íróval, a Nép1971. december 19., vasárnap tanár irányította, akinek munkatársai a szomszédos Szlovákia területén is eredményesen dolgoztak. Szlovák segítség A beszámolót követően több hozzászóló annak a nézetének adott hangot, hogy a szlovákiai palóckutatást tovább kellene erősíteni, mert annak eredményeivel válhat csak teljessé e népcsoport folklórja. A kedvező válaszra nem kellett sokáig várniuk. A tanácskozáson magát először képviseltető Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, dr. Márkus Gyula felszólalásában kifejtette, hogy maguk részéről a legmesz- szebbmenően támogatni fogják ezt a kezdeményezést. — Számunkra is hasznos lesz a magyar kollegákkal való együttműködés, hiszen Szlovákiában hasonló szenvedéllyel folyik a „Honti program” keretébe illesztett gyűjtőmunka, a palócság néprajzának feldolgozása — mondotta a Szlovák Tudományos Akadémia küldötte. — Minket ugyanekkor nagyon érdekel a szlovák etnikum magyarországi megjelenése, továbbá a Bulgáriáig, Romániáig ható kirajzás! Kifejtette azonban dr. Márkus Gyula, hogy a nemzetközi jellegű néprajzi kutatómunka csak úgy lehet eredményes, ha egymás nyelvét beszélő etnográfusok vállalkoznak a szomszédolásra. Szlovákiai falvakban eleve kudarcra ítéltetett a gyűjtés, ha az ott élő, csak szlovákul beszélő palócokkal nem beszél egy nyelvet a hozzájuk látogató. S ugyanilyen nehézséggel nézne szembe Magyar- országon az a szlovák kutató, aki nem érti a magyart. Az úi esztendő terveiből Ne mulasszuk el végezetül ama fontosabb feladatok számbavételét, amelyekre a következő esztendőben vállalkoznak a palóckutató csoport tagjai. Általános érvényű célkitűzésnek mondható a hétszáz faluban idén gyűjtött tnyag feldolgozása, rendszerezése. Pest megye néprajzosainak önálló munkája a szobi Börzsönyi Múzeum részére készülő monográfiái, gyűjtés lesz egy Ipoly menti faluban, továbbá egy 20 ív terjedelmű tanulmánysorozat megjelentetése, amely az Ipolymente palóc falvainak településtörténetével, földművelésével, hiedelemvilágával foglalkozik. Borsod megye a palóc etnikum kutatásával kapcsolatosan két kiadványt kíván az asztalra tenni. Az egyik, mintegy 100 oldalnyi műben dr. Bodgál Ferenc a palóc- földi kovácsmesterség néprajzát dolgozza fel. Lajos Árpád ugyanakkor a nógrádi gyermekjátékokat leíró kötet anyagához végez gyűjtést Szolnok megye néprajzosai Jászdózsa monográfiájának megjelentetését tűzték célul maguk elé Együtt van már Csépa község néprajzi anyaga is. De megkezdik 1972-ben Zagyvarékas monográfiájának gyűjtését, feldolgozását is, különös tekintettel a pa- lócság kirajzására. Ami Heves megyét illeti: néprajzosaink jövő évi munkatervében szerepel a lakóházak építőanyagainak további vizsgálata, a barlanglakás-kutatás befejezése és feldolgozása, valamint egy összefoglaló, tudományos népszerűsítő munka megjelentetése a palócokról a Gondolat Kiadónál. Tudományos igényű, érdekes vállalkozás valahány. Hasznosságukhoz sem fér kétség. Bízunk benne, hogy a palóckutató csoport tagjai valóra is tudják majd váltani elképzeléseiket (moldvay) — Nagy kár. Jól jött volna. Hát akkor legyen keksz. Két csomaggal kérek. A nyolcéves formájú kislány most leengedte a képes- - könyvet és Tyihonovra nézett szigorú szemeivel: — Bácsi, a konflis az ló? — Nem ló. Kocsi. Az idős férfi ajkához illesztette mutatóujját — Csendet! A rádió híreket mondott Ghánában katonai puccs. A bácsi homlokára tolta szemkorlásához. Egy példa: hány vagon szükséges ahhoz, hogy ötszáz tonna narancsot és ezer tonna fát szállítsunk Murmanszktól Vlagyivosztokba? Na? — kérdezte diadalmasan. — Nagyon érdekes — bólintott Sztasz. A horgoló nő elmosolyodott — Nézze meg — az öreg Tyihonov felé nyújtotta a könyvet Tyihonov fellapozta a vaskos kis kötetet, amelyet videsen eggyéolvadt mély lélegzetvételével. Rajta kívül hárman utaztak a fülkében: egy könyvelő kinézésű öregember és egy fiatalasszony, nyolcéves- forma kislányával. A kislány meséskönyvet olvasott, ujjával kísérte a sorokat, a mama horgolt. Az idős férfi egy vaskos kis kötetben búvárkodott, miiközben időnként. számokat vetett egy papírszalvétára és jelentőségtelj esm bólogatott. Ezt a foglalatosságot csak percekre hagyta félbe, amikor híreket mondott a rádió. Tyihonov a sarokba húzódott és élvezettel kortyolgatta az erős, édes, kicsit füstszagú teát. A kalauznő újra benyitott és kétkedve kérdezte: — Kekszet persze , nem kér? , Hogy valamelyest helyre állítsa, gyökeréig megtépázott tekintélyét, Tyihonov megkérdezte:— Kaviáros szendvics nincs? — Nem tartunk — mondta szárazon az asszony. üvegét és gondterhelten mondta: — Hiába, még erős a világreakció. — Szörnyű — erősítette meg Sztasz és komolyan hozzátette: — Most számolja a megsemmisítéshez latba vethető tartalékokat? Az öreg elmosolyodott, a könyvre mutatott: — Ez egy nagy mű. Az idei vasúti kalauz, Kitűnő lehetőség a matematika gyamélynyomású térképek, részletes menetrendek tettek változatossá. Sztasz egy térképnél ütötte fed a könyvet, és majdnem felkiáltott: — Ugye? — hunyorított az öreg. Sztasz szélsebesen lapozni kezdett, maid visszatért az előbbi térképhez. Az ajtó kinyílt. — Tíz perc múlva Róvná — mondta a kocsikísérőn«^ (Folyuw«4 Szlovák-magyar együttműködés a néprajzi munka sikeréért Öt megye palóckutatóinak ülése Hatvanban szabadság rovatvezetőjével találkoztak ,e rendezvény alkalmából. Vadász Ferencnek a jövő év február végén jelenik meg egy könyve, amelyet különösen a fiataloknak ajánl. Eddig megjelent- köteteit az említett találkozó alkalmával dedikálta az író.
