Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-17 / 114. szám

1361. május 17., szerda R6PÜJ8A6 SIKEREK és GONDOK a hevesi Aranykalász Tsz-ben Második esztendeje már, hogy közösen, együtt dolgoz­nak a hevesi Aranykalász Tsz tagjai. Az első évben nagyon sok volt még a gond, a kezdeti bizonytalanság, de maguk a vezetők sem értettek minden­ben egyet. A gyenge, sokszor határozatlan vezetés eredmé­nyezte, hogy baj volt az embe­rek munkakedvével, a munka- fegyelemmel is. A tagok jelen­tős része nem járt rendszere­sen dolgozni, amelynek az­után az lett a következménye, hogy az év végén az egy mun­kaegységre eső összeg alig pár fillérrel haladta meg a húsz forintot. Vajon János, a szövetkezet elnöke és Szabiár István, a szövetkezet főagronómusa, ta­lálkozásunkkor arról is beszél­tek, hogy az említett bajok és hibák ellenére a szövetkezet az első év végén 998 ezer fo­rint tiszta vagyonnal rendelke­zett. Mindez arra mutat, hogy nem a szövetkezeti gondolat­ban, magában a szövetkezet­ben volt a hiba, hanem min­denekelőtt a vezetőkben és a tagokban. Ez volt a múlt, a régi. És most, amikor második éves a szövetkezet, elmondhatjuk, hogy gyökeresen megváltozott a helyzet a hevesi Aranykalász Tsz-ben. így bes'zél erről a szövetkezet elnöke: — Ma már minden tagunk dolgozik és nem panaszkodha­tunk szorgalmukra. Idejében elvégeztük a tavaszi szántást, vetést és szépen halad a kapá­lás is. Most fejeztük be 15 hold cukorrépa sarabolását és meg­kezdtük az egyelését. Hamaro­san nyírjuk a juhokat, s a gyapjúért előreláthatóan 80 ezer forintot kapunk. Az idén május 21-én már harmadszor oszthatunk előleget tagjainknak, s ha minden jól megy, 1,5—2 millió forint kö­zött lesz év végére a tiszta va­gyonunk. — Ezek szerint akkor el­mondhatjuk a hevesi Arany­kalász Tsz-ről, hogy tagjai a múlt év hibáiból tanulva az idén becsülettel láttak hozzá a munkák elvégzéséhez, és az idén nem lesz a közösben olyan ember, aki a munkája után járó részesedéssel nem lesz megelégedve? — kérdem a tsz elnökétől. — Ügy hiszem, ezt elmond­hatjuk — válaszol, de aztán arról beszél, hogy nagyon sok problémájuk van még mindig. S ezek a problémák megnehe­Sörcsaták A tavaszi szünet alatt az idén is jól megszaporodott az amerikai rendőrség dolga. Az egyetemi hallgatók, mi­után kiszabadultak az alma mater szűk falai közül, alapo­san szabadjára engedték ma­gukat. A Florida állambeli Fort Lauderdaleban a rend­őrség letartóztatott 500 egye­temi hallgatót, akik sörös­korsókkal és üvegekkel nagy verekedést rendeztek az utcán. Csak tűzoltófecskendőkkel sikerült lecsillapítani a dü­höngő aranyifjakat. A California állambeli Palm- Springsben több mint 400 egyetemistát tartóztattak le dorbézolásért és az utcai köz­lekedés akadályozásáért. A „szórakozó” fiatalok egy für­dőmedencébe szórták az egyik szálloda berendezését, majd utánadobták — magát a tulaj­donost is. Az amerikai rendőrség ért­hető türelmetlenséggel várta a szünidő végét. Gengszterek „Oscar“-díja A chicagói rendőrség érte­sülései szerint az alvilágban évente odaítélik az „Oscar-dí- jat” a város legelegánsabb gengszterének. A díjat legutóbb Jimmy Si- voli kapta, akit egyébként a „lövöldöző gomblyuk” néven becéznek. zítik a munka egyenletes vite­lét a szövetkezetben. Nem, nem a szövetkezet tagjaival van a baj,. hanem a községi tanáccsal, a Kossuth Termelő- szövetkezettel és a Tsz Beru­házási Irodával. — Arról van szó — magya­rázta tovább —, hogy „egyet­len” helyiséggel rendelkezik a tsz ebben a nagy épületben, s ez az egy helyiség kevés ah­hoz, hogy a szövetkezet ügyeit megfelelően lehessen irányí­tani. Lényegében raktár ez a helyiség, iroda, tárgyalóterem, pihenő, fogadóterem, minden — s ha vendég érkezik, vagy valami bizalmasat akar vala­ki szólni a másikhoz, nem tud hol, nincs helyiség. Szomszé­dunk, Gálék lakására lenne szükségünk, de nem tudunk megfelelő cserelakást találni a községben. A tanács nem meg­felelően segít e problémánk megoldásában, pedig segíthet­ne. Jól tudják, hogy így nem lehet a jövőben is teljes fele­lőséggel vezetni a tsz-t. Csak egy példát a sok közül. Gálék és a szövetkezet padlása egy helyen van. Ha Gálék fel akar­nak menni a padlásra, a szö­vetkezet raktárosától kérik el a kulcsot. Nem vagyunk bizal­matlanok Gálék iránt, de ez a jövőben nem engedhető meg. Bajunkon csak a tanács segíthetne — Ez az egyik gondunk — veszi át a beszélgetés fonalát a főagronómus —, de ha már panaszkodunk, mondjuk el azt is, hogy állami segítséggel 96 férőhelyes istálló építését ter­veztük. Két és fÄ hónapja, hogy felhúzták a falakat, és azóta tető nélkül áll az épület, ki van téve az időjárás vi­szontagságának. Mentünk már mi a Beruházási Irodához, az erdőgazdasághoz, s ami a leg­érdekesebb, azt kérdezték tő­lünk: — hát még nincs ott az anyag? — S valóban, még mindig nincs itt! De hát azt sem csi­nálhatjuk, hogy minden na­punkat a tetőanyag beszerzé­sére fordítsunk, hiszen van más munka is, amit el kell vé­geznünk. A következő panaszt a főag­ronómus mondja el: — A helybeli Kossuth Tsz 8 hold földet tulajdonított el tőlünk. — Az történt ugyanis, hogy tavasszal 18 hold földét kap­tunk burgonyavető területnek, a nagy Hercegtag-dűlőben. Nyolc kilométerre van innét, de mi mégis idejében felszán­tottuk. Mivel későn kaptuk meg a tanácstól a földet, későn tudtuk igényelni a vetőburgo­nyát is. Amikór megérkezett és kivittük, hogy elültessük, kide­rült, hogy már bevetették a földet. A helybeli Kossuth Ter­melőszövetkezet vetette be ku­koricával. Pontosan 10 hóid földünket. Természetes, hogy azonnal mentünk a Kossuth Termelőszövetkezet vezetői­hez és. a tanácshoz. A Kossuth­ban kinevettek bennünket, a tanácsiak pedig mérgelődtek. A járási tanács utasítására vé­gül a Kossuth Tsz megadta a jogtalanul eltulajdonított 10 hold földünket, saját terüle­tükből. Ezután következik az, ami már mindenkit feldühített. A még megmaradt 8 hold föl­det szerettük volna beültetni, de amikor sor került a munka elvégzésére, megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a 8 hold föl­det is bevetette a Kossuth Ter­melőszövetkezet, bár tudták azt, hogy helytelenül cselekszenek... Amikor tudomást szereztünk a történtekről, motorkerék­párra ültünk a főkönyvelővel és elindultunk, hogy választ kérjünk a Kossuth vezetőségé­től. Kiss Zsiga tsz-elnök és Herceg Ferenc, a tsz főagronó­musa azonban került bennün­ket. Csak 3 nap után sikerült velük találkozni. Mint magunk is meggyőződ­tünk a későbbiek folyamán a dolgokról, a felsőbb Szervekkel együtt megállapítottuk, hogy az Aranykalász vezetőségének jogos a panasza. Tehát nem kitalált mese a 8 hold föld tör­ténete, hanem napjainkban sem befejezett igaz történet, amelynek befejezését, végleges rendezését mielőtt várja a he­vesi Aranykalász Tsz tagsága és vezetősége. Fazekas István Kolbászovő verseny Franciaországban A párizsi Eiffel-torony első emeletén levő étterembén nemrég megrendezték a „kol­bász-kedvelők klubjának” évi bajnokságát. A bajnokság fel­tétele a következő volt: ki tud minél gyorsabban elfogyaszta­ni négy kiló kolbászt? A „kemény küzdelemben” egy Pierre Vigeau nevézetű férfi lett a győztes. Mindösz- sze tíz perc alatt sikerült el­fogyasztania az előírt rúény- nyiséget. Helytelenül alkalmazott élelmesség Londonban javítóintézetbe utalták Michaél J. Murrel 19 éves fiatalembert, amiért „hely­telenül alkalmazta kétségtelen üzleti érzékét.” Murrel késő este feltörte egy sportüzlet ajtaját, kiakasztóttá a „nyitva” táblát és árusítani kezdett. Egy hétig fólytatta e műkö­dést, miközben 1Ó2 golfütőt, 1620 golflabdát és más, külön­féle sportcikkeket adott el és összesen 620 fontot „forgalma­zott”. Eger Eger epy-egy nyári vasárnapja hasonlatos a tarka, sok­színű kerthez. Főleg a vasárnapok, s az ünnepek azok, amikor a város — úgymond — megszűnik az egrieké lepni, hanem mintegy átadja magát az idegeneknek, — az ország más-más tájairól ideérkezetteknek, vagy a külföldi turistáknak. Hul­lámzik, zsong ilyenkor az egri utca, a Népkert, a strand és környéke, vidám magasságokba szökken a kedv; a Szépasz- szonyvölgyben, a pincék mélyén és a kóstolókban — össze- cséndülnek a gyöngyöző borral teli poharak, barátságok szü­letnék és emlékek. Emlékek Egerről, hazánknak eme szép városáról, amely a Mátra és a Bükk találkozásának erdőkó- szorúzta foglalatában húzódik meg szerényén, sok száz éves patinával házai tetején. Az újságíró sokfelé jár az országban: és akármerre jár­tunk, s elmondtuk, hogy Eperből érkeztünk — jóleső értés ezt elmondani —, mintha másként nézték volna ránk. Ilyent kor érzi az ember azt, hogy egrinék lenni, az valami nagy dolog. Persze, nem nagyobb dolog, mint a pécsi lakosnak -> pécSiúék lenni, vagy éppen budapestinek, miskolcinak ét így tovább... Az idegenforgalom — hogy ezzel a kissé rideg kifejezéssel éljünk — egy kicsit büszkesége is Egernek. A nagy történel­mi múltú várós évről évre újat, szebbet tud mutatni magá­ból az ide érkezőknek, — legyenek azok az ország más tájá­ról valók, vagy éppen messzi földről érkezettek. Az epri vár­múzeum, a kazamaták, a nagyértékű képtár, a mecset, a di­csőséges történelmet idéző vár — világhírű immár, mert hi­szen azok a francia, olasz, német turisták, a Szovjetunióból érkező küldöttségek, vagy éppen Dél-Amerikából, Ausztrá­liából ide is ellátogató külföldi utazók, egészen bizonyosan elmondták otthon — tehát szerte a világban — epri benyo­másaikat, egri élményeiket is. A napokban olvashattunk hírt arról, hogy vendégül lát­tuk városunk falai között a kilencvenedik szovjet küldöttsé­get. A küldöttségek átlagos létszámát alapul véve, ez azt je­lenti, hogy az elmúlt közeli években nem kevesebb, mint 32Ó0 szovjet ember — moszkvaiak, leninprádiak, kijeviek vagy éppen vladivosztokiak — látták, ismerték és szerették meg Egert. S ez a szép város minden alkalommal kitárja szivét, át­adja magát a nem is idegen „idegeneknek”, — kívánván mindenkinek sok szép emléket, sok szép élményt és jó szóra­kozást. (— r.) Uj park létesül az egri Rózsa Károly utcában Akik hétfőn megfordultak Egerben a Rózsa Károly utca végén, ahol a kaszárnya fal mentén, egy dudvával benőtt, elhagyatott terecske van — meglepő kép tárult eléjük. A környező házak lakói, fiatalok és idősebbek, asszonyok, férfi­ak és gyermekek, a honvédség KISZ-fiataljainak egy brigád­jával egyetemben, kemény munkában állottak. Ástak, csákányoztak, gereblyéztek, gyűjtötték a lekaszált füvet, egyengették a feltört talajt, gondos pontossággal kimért vonal mentén készítették az utat. Igen, a terecskét övező há­zak lakóinak lelkes kollektí­vája elhatározta, hogy egy új parkkal gazdagítja a várost. A kezdeményezés annál dicsé­retesebb, mivel a városnak egy olyan részén született, ahol messze nincs virágos, rende­zett park. Munka közben tervezgetnek. Mesélik,\ hogy itt lesz egy új út, ott lesz a játszótér, amott pedig egy színes virágszőnyeg­gel pompázó szalagágyas. A városi tanács vállalta, hogy megoldja a tér házainak víz­levezetési problémáját. Amint elkészül a park, né­hány új piros kerti padot ál­líttat fel a tanács s a jövő évi költségvetésben biztosítja, hogy az idén kiépített park­ban játszóteret rendez be, hin­tákkal, forgókkal. Aki 10—14 nap múlva meg­látja az addig dudvával be­ói woösuúm nőtt, elhagyatott terecskét, nem fog ráismerni, mert az a társadalmi munka tüzében, pázsitos zöld gyepszőnyeggel* rendezett utakkal tagolt, virá­gos ágyasokkal díszített park­ká nemesedett. Szép és követendő példáját adták a közösség érdekében végzett társadalmi munkának a Rózsa Károly utca lakói. Munkájuk nyomán ismét gaz­dagabb lesz Eger egy új, ren­dezett parkkal, amelyet úgy terveznek, hogy „Gagarin- park”-nak nevezik. . Dohány­gyári munkásnő és EMASZ tisztviselőnő, nyugdíjas és le­mezgyári dolgozó, gimnazista és honvéd keze nyomán szé­pül a város. S. U Nagy eredmény? Nálunk, a mi tizenhat éves, új társadal­munkban inkább csak termé­szetes... De gondolkozzunk csak. Elég-e mindez, ami jelenleg megtalálható Petőfibányán? Elég-e, s ennél többet nem is lehet már tenni? Erről nincs szó. A teendő még nagyon is sok, s idő kell ahhoz, hogy megbirkózzanak vele. Az egyik mindjárt a fiatalokkal kap­csolatos. Azt írtuk, ott vannak a művelődési otthonban, ta­nulnak, szórakoznak rendsze­resen. Ez igaz. De még min­dig nincsenek elegendően, Sokkal több fiatal él, dolgozik Petőfibányán, mint ahányat a művelődési otthonban láttunk valamilyen foglalkozáson, pró­bán, s a csoportok várják .s az új tagokat. Szívesen látnák őket a zenekarban, a színját­szók között, de főként a tánc­csoportban. A KISZ feladata lenne mozgósításuk, s remél­jük, az ezzel kapcsolatos tet­tek nem is maradnak el so­káig. S még valamire kellene „mozgósítani” az itt élő em­bereket. A művelődési otthon nyári látogatására. Ez a hatal­mas épület ugyanis télen na­gyon sokszor szűknek bizo­nyul, nyáron azonban szinte teljesen kihalt. Hiába hirdetik nagy plakátok, a Déryné Színház vendégjátékát, vagy valamilyen más műsort, még ezekre is alig akad néző. Most nem arról van szó, hogy tagadjuk, milyen jó a szabadban eltölteni a kellemes nyári délutánokat, de módot kellene találni, a művelődési igény ébrentartására ilyenkor is. Ezzel a feladattal azonban minden bizonnyal ugyancsak rövidesen megbirkóznak az eddig is számos sikert elért szakemberek, a művelődési otthon lelkes aktívái. Weidinger László 6. Epilógus írtunk a petőfibányai látoga­tás tapasztalatai alapján. Ezekhez sem kell különösebb kommentárokat fűzni. Beszél a bányászok életéről a "TV- készülékek sokasága, a gépko­csik nagy száma, a fiatal Ko­vács Ferenc önvallomása: leg­jobban zenélni, s a presszó­ban, vagy a bálokon, táncolni szeret. Beszél Miskolci Tibor kis házikönyvtára, Popp Já­nos szándéka, hogy elvégzi lakatos szakmája mellett a hegesztési tanfolyamot, s Tóth Sándor „szenvedélye”, a film­vetítés, amely nem számít, ha délelőtt, délután, vagy éppen este kilenc órától éjfélig köti le idejét. Beszél a férfi-munkásszál­láshoz ragasztott terem láto­gatottsága. Minden este fog­laltak a székek — az éppen szabad fiatal bányászok nem tudják otthagyni a számukra felállított televíziókészülé­ket. Néha nagyon mérgelőd­nek, mint Misóka bácsi, hogy „ha a televízió jó vételt kí­ván, mi meg jó adást”, de még azok a „rossz” adások is érdeklik mindegyiküket. Any- nyira, hogy a készülék kezelé­sével megbízott kis asszony­ka néha már kétségbeesik: „Igazán, jóformán sohasem tudom kialudni magam, mert minden estémet itt kell tölte­nem, reggel hatra meg mehe­tek a szénosztályhoz dolgozni. Lelkiismeretlenek ezek a fér­fiak...” Nem. Csak itt a munkás- szálláson is éppolyan nagy az igény a kultúra, művelődés iránt, mint a település bárme­lyik házában, lakásában. Ezt lehetne — rövid idő alatt szerzett tapasztalatok alapján — a legmegfelelőbb összegezésnek tekinteni, ha Petőfibányával kapcsolatban elsősorban nem a mindennapi termelőmunkáról szólunk. mozi működik. Az ismeretter­jesztő előadások, tanfolya­mok, politikai foglalkozások egész sorát is lehetne említe­ni. Aztán ott van a presszó, amely az őszi—téli időszak alatt újszerű kezdeményezés alapján szintén a kultúra egyik központjává vált: fil­met vetítettek helyiségében az érdeklődőknek, a pohár sörre, kávéra beülőknek, egyszóval úgynevezett „mopresszóvá” szervezték át. Ott van a könyvtár, a játékszoba is, s a felolvasó helyiségben is az időközönként vetítésre kerülő filmek. Hozzá vehetjük, még a negyvenhárom gépkocsit, s végül az említett négyszáz te­levíziókészüléket. Milyen eredményekre jutunk összegezésképpen ? Annak egyöntetű megálla­pítására, hogy több bizonyság nem kell a bányászok életé­nek gyökeres megváltozására. A legnehezebb munkák egyi­két végző emberek még nem is olyan régen éppen csak hogy megélhetésükért küsz­ködhettek. A valamivel na­gyobb kenyérért, mert oda­lenn, a föld alatt nem lehet legyengülve, üres gyomorral a szénfal elé állni. Nem kell erről különösebben írni. El­mondják nem egy alkalommal beszélgetés közben az „öre­gek”: Edöcs András, Misóka László, vagy Kovács Ferenc és Papp János édesapja, akik jól ismerték azt a nyomorúsá­gos életet. Most meg: itt vannak mind­azok, amelyekről beszéltünk, Mindenütt ragyogó,- korszerű bútorok, nehéz szőnyegek, otthonosság, barátságos me­legség. Mondjuk, ez már nem cso­dálatos, hiszen tudvalevő, hogy a bányászok hosszú évek óta a legjobb bútorvásárlók. Szeretik a szépet, korszerűt, s az otthont. De itt Petőfi­bányán azért érdemes erről beszélni, mert még mindig annyian szeretnének új lakás- berendezést vásárolni, hogy nagyon nehéz az igényeket ki­elégíteni. — Tömegével vásárolnak bútort bányászaink. Akár­mennyi érkezik, az mind ke­vés számukra. — Ezt is Mor­vái László elvtárs mondotta, s sok hozzátennivaló nincs. Talán még egy dolog. Fel­tűnik mindenkinek, aki ritkán jár ezen a településen, ezért is kell beszélni róla. Tömege­sen vásárolják a televízióké­szülékeket is. A kisebb, vagy nagyobb képernyős TV-k ott állnak csaknem minden la­kásban, s alig van olyan ház, amelynek tetején ne ágaskod­na az égnek 3—4 antenna. A nyilvántartás szerint több mint négyszáz már a TV- készülékek száma Petőfibá­nyán... Mit jelent ez? Nem nehéz megérteni. Ismét csak kultú­rát, művelődési igényt tömeg­méretekben, a művelődési ott­hon lehetőségei mellett. Néz­zük csak: a kultúra nagy há­zában négy zenekar, egy szín­játszó, s egy táncegyüttes, tíz technikai szakkör, színház, Még mielőtt beszélgetni kezdtem Petőfibányán a kü­lönböző foglalkozású embe­rekkel, Morvái László elvtár­sat, a tröszt pártbizottságának titkárát kerestem fel. Elkö­vetkező beszélgetéseim, kér- dezősködéseim céljáról esett szó, s Morvái elvtárs erre így mondott véleményt: — Nyugodtan elmehet itt, elvtárs, akárkihez, nyugodtan leülhet beszélni minden em­berrel. Aki józanul néz körül az életben, s józan az ítélő­képessége, nem mondhat rosz- szat, nem lehet elégedetlen. Most, hogy végiggondolom, mit is mondtak az öregek, vagy fiatalok, teljes mérték­ben igazat kell adnom a párt- bizottság titkárának. Nincse­nek itt Petőfibányán elége­detlen emberek. 'Maguk a bá­nyában, vagy másutt dolgozók is így érzik. Tudvalevő, hogy Petőfibá­nyán a középületek — példá­ul a ragyogó, korszerű, új ál­talános iskola — mellett szá­mos új lakóház is épült a kö­zelmúlt években. Bármelyik­be el lehet látogatni. A laká­sok egészségesek, világosak, kényelmesek. Ezt az állam ad­ta, s az építők hozták létre. A berendezések azonban a bá­nyászok életének tükörképei. S még hozzá milyen képek!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom