Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-17 / 114. szám

4 NÉPÚJSÁG 1981. május 17., szerda tnisf Hogy mik vannak ? ! Olvasom az újságban, hogy egy nyugati diplomata nem fogadta el londoni kinevezé­sét, arra hivatkozva, hogy kedvenc macskája nem kedve­li az albioni ködöt. Olvasom ezt a néhány soros hírt és cso­dálkozom. Hogy mik vannak? És hogy kell az embernek vi­gyázni ... a macskájára. Mert a nyugati diplomáciában ugye, egy macska egészségi állapota — az sorsdöntő, — kyd — — EZIDEIG 10 millió 600 ezer tojásra kötöttek szerző­dést a megye közös és ház­táji gazdaságai. Ha továbbra is ilyen ütemben halad a szerződéskötés, akkor lehet arra számítani, hogy a me­gye éves tervét ez év felé­ben körülbelül 98 százalék­ban már teljesíti. — A MÁTRAVIDÉK1 ERŐ­MŰBEN a háziüzemi automa­tika teljes kiépítésére 500 000 forintot fordítanak ebben az évben; 530 000 forintos beru­házási felhasználást terveztek a 120 KW gyűjtősín zérus rendszerű védelmére. A múlt évben kezdték meg a generá­torok inpedancia védelmének beruházási munkálatait, az idén ezek a munkálatok is teljes befejezést nyernek. — AZ IDŐJÁRÁS szeszé­lye, a vihar, az eső több ezer köbméter élőfát dönt ki havonként átlagosan me­gyénkben. Az erdőgazdaság dolgozói havonta egyezer köbméter ilyen fát dolgoznak fel és értékesítenek. — A PETÖF1BÁN YAZ. BÁ­NYÁSZOK is részt vesznek azon a társasutazáson, ame­lyet a hatvani TIT szervezet szervez a nyáron a szegedi szabadtéri játékokra. A tár­sasutazás részvevői ott-tartóz- kodásuk alatt a János vitézt, vagy Az ember tragédiáját te­kinthetik meg. — SZOMBATON, a szil- vásváradi mészégetőben 6 brigád fogott hozzá 3 tábori mészégetőkememce készítésé­hez. A munkákkal tegnap délelőtt végeztek, s így a jö­vő hét elején összesen 9 ke­mencében égethetik a perme­tezéshez szükséges, úgyneve­zett faégetésű meszet. így egy hét alatt 360 tonna me­szet tudnak majd előállítani. — HÉTFŐN TARTOTTA meg ülését a KIOSZ megyei választmánya. A beszámolók és a megtartott vita után több ezer forint pénzjutalmat osz­tottak ki a dolgozó kisiparo­tok között. — A TSZ BERUHÁZÁSI Csoport az elmúlt napokban megkezdte a termelőszövet­kezetek részére a majortele­pítési tervek készítését. A je­lentés szerint már 30 ilyen terv elkészült. — A NAPOKBAN kapták] meg a hatvani Bajza József ; Gimnázium tizenhatéves ta-; nulói a személyi igazloványo-; kát. Az ünnepélyes átadáson amelyen részt vettek a párt, a; tanács, a rendőrség képviselői,; valamint dr. Bartos Imre, az\ iskola igazgatója, az okmá-\ nyok kiosztása után a III. b.; osztály kultúrcsoporlja mű-', sort adott a tizenhat évesek-', nek. — A MEGYE gépállomásai; ez ideig 311 ezer 117 normál-< hold munkát végeztek el.< Ebből talajmunka: 241 ezer; 633 ezer hold. Ez 121,4 szá-; zalékos teljesítménynek fe-; lel meg. Jellemző a gép álló-; mások szorgalmára, hogy; például május 1. és 10-e kö­zött 27 ezer normálhold tel-; jesítményt értek el, amely-; bői 22 ezer 700 hold volt a; talajmunka. — NY Ari kirándulás­ra fordítják a hatvani Bajzaj József Gimnázium II. osztó-; lyos politechnikás tanulói azt< az összeget, amit az elmúlt; heti vasgyűjtésből szereztek.; A gimnáziumban ugyanis ta­nítási szünet volt, s a diákok; ezt az alkalmat arra használ-; ták fel, hogy a szomszédos; községben összegyűl jtsék az\ ócskavasat, amely mennyiség- < ben a tervezett 16 mázsa he­lyett, több mint 25 mázsa lett. ((Szarvasi Dunának, Oltnak egy a hangja A Kelemen László Irodalmi Színpad bemutatójáról A színház nézőterét valami fennkölt, ünnepi melegse, hatja át ezen az estén. Az in­ternacionalizmus, a béke ne­mes érzése. E gondolat, mint vezérfonal húzódott végig az irodalmi es­ten. Az igen ügyes szimboli­kus nyitókép a múltat idézte, amikor a lengyel, csehszlovák, román, szerb, bolgár és ma­gyar ellenségesen néztek egy­mással farkasszemet. Pedig népeink múltja rokon. Ezer és ezer szál fűzi össze történel­münket szomszédainkkal. Tud­juk, a jövő is csak egy lehet. Elég volt hát a gyűlölködés- j bői! Találják meg végre egy­mást a baráti kezek, találkoz­zanak népeink az eszmebarri- kádokon! Jól ismerjük költőinket, de kevésbé szomszédainkét. Ezen az esten ismerkedtünk a szomszéd népek költészetével. „Egymást, hogy megérthes­sük, ez a legfőbb kezdet, s egymás becsülése az erő, mely bennünket felemel. Békés nap­jainknak így terem gyümölcs, de ott is egyek leszünk, hol szükség lesz sújtó ökleinkre: Egymás húsába épp eleget téptünk, Nem éledhet újra ez a régi vétkünk.. Versek és prózai művek váltják egymást. Idézik népe­ink történelmét; beszélnek a honi tájakról, amelyek egy­formán kedvesek csehnek, magyarnak, lengyelnek, ro­mánnak; az édesanyáról, amely szó a legszentebb fo­galmát idézi minden nép nyelvében, s végül az építés­ről, a béke védelméről s az egymásnak szóló kéznyújtás­ról, amelyet a felragyogó öt­ágú csillag népet néppel test- vériesít. Az irodalmi est befejező, de egyben az egész műsor alap­ját képező gondolatot az In- temacionálé utolsó akkordjai festették alá: „Egymásra ta­lálva, egymást erősítve nyújt­sunk baráti kezet, s teremt­sünk szabad népünknek sza­bad hazában boldogabb éle­tet.” A sikeres irodalmi est mű­sorát Abkarovits Endre és Lökös István állították össze igen nagy szaktudással és ügyszeretettel. A művek kivá­lasztása és a narrátor szere­pének megszövegezése nagyon ügyes, jó ízlésről tanúskodó. Igen sikeres a témakörök szerinti csoportosítás is. A rendezés ezúttal is Koza- róczy József munkája volt. Az igen ötletes beállítás, a narrá­tor és az énekesek szerepelte­tése újszerűén hatott. Különö­sen a nagyon impozáns, hatá­sos zárókép marad emlékeze­tes. A világítási megoldás azonban most sem volt a leg­szerencsésebb. Egyrészt zava­ró volt a reflektorok pásztázá- sa a sötét színpadon, a színé­szek szivárványszínre festett arca, másrészt zavarta az est hangulatát a sötét tónus, amely nem volt összhangban, sőt, kontrasztot képezett a be­mutatott művekkel. . A beve­zetőnél még elfogadható volt a teljes sötét háttér, de később zavaróan hatott. A narrátor szerepét Paláncz Ferenc játszotta. Az igen szé­pen megírt szöveget mély, át- érzéssel, nagyon hatásosan mondta él. Az est talán leg­szebb, legművészibb tolmá­csolását Pusztai Péternek kö­szönhetjük, ki Jan Drda Ma­gasabb szempontból című mű­vét adta elő. Horváth Jenő versmondása igen sokat vál­tozott és tegyük hozzá, öröm­teli ez a változás. A meglehe­tősen patétikus előadásból el­jutott az egyszerű, igen kultu­rált versmondáshoz. Különö­sen a Dunánál című verssel aratott nagy sikert. Stefanik Irén Eminescu Ö, jössz-e mar című versének előadása is minden elismerést megérde­mel. A Kanalas László által előadott versek közül Cézár Beliac Testvéri Románia cí­mű költeménye emelkedik ki. De említést érdemel Pálffy György Matéev Anyám című versének előadása. Csapó Já­nos Kovacsics Szülőföld című művének' elmondása és Len.­key Edit Slovaczki Varsóhoz című költeményének tolmá­csolása. Uj színfoltot jelentett ezen az irodalmi esten a nyolctagú zenekar szerepeltetése, amely egyrészt a bemutatott művek­nek nyújtott zenei aláfestést, másrészt kíséretül szolgált. Pethő Gyulát, mint zeneszer­zőt és mint zenekarvezetőt egyaránt dicséret illeti. Bodor Blanka és Szabadi József román, cseh, szlovák és magyar népdalokat adott elő, a tőlük már megszokott művészettel. A színpadképet Kocsis Ár­pád tervezte egyszerűen, de igen ötletesen. A bevezető előadás felesle­ges volt, hiszen amit az elő­adó élmondott, azt elmondta utána a narrátor is, de a ver­sek is ugyanazokat a gondola­tokat ébresztették. A Dunának, Oltnak egy a hangja című előadás ízelítőt adott a szomszéd népek leg­szebb irodalmi termékeiből, közelebb vitte népünket a szomszéd népekhez. Reméljük, hogy a legközelebbi előadáson sokkal többen tapsolunk majd az egyre színvonalasabbá váló produkcióknak. Ez már azon­ban nem a rendezés, de nem is a színpad kollektívájának, hanem a rendező szerveknek feladata. Mert nem szabad el­feledni, hogy a műsorhoz kö­zönség is kell. Nagy Andor Napenergiával működő világítótorony Japánban egy világítótorony napenergiával működik. Nap­pal 648 szlicium-cella változ­tatja villamosenergiává a nap­fény, s egy elemet tölt fel, amely éjszaka árammal látja el a reflektort. A fény 17 kilo­méter távolságból is látható. Japánban már megkezdték hat további napenergiával műkö­dő világítótorony építését. EGRI VÖRÖS CSILLAG Alba Regia EGRI BRÖDY Orkán GYÖNGYÖSI PUSKIN Warrenné mestersége GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Fatima HEVES Babette háborúba megy PÉTERVÁSÁRA Ingovány FÜZESABONY Sikoly az utcáról műsora Egerben este 7 órakor: Tűzijáték 1961. MÁJUS 17., SZERDA: PASKAL 45 évvel ezelőtt, 1916. május 17-én halt meg BORISZ GOLI- CIN orosz fizikus, az orosz tudományos akadémia tagja. Kuta­tásokat végzett a meteorológia, a spektroszkópia és a hősugárzás területén. Elsőnek szerkesztett földrengésjelző készüléket (szeiz­mográfot), amellyel a földrengés-lökés Irányát és nagyságát meg tudta határozni. Golicin 1862-ben született. 60 évvel ezelőtt, 1901-ben született WERNER EGK német zene­szerző. Kiváló dramaturgiai felépítésű operákat írt: Varázshegedű (1936), Peer Gynt (1938), Kolumbusz (1941.) Május 17-e NORVÉGIA NEMZETI ÜNNEPE, 1814-ben kapott az ország alkotmányt. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Halálhajó Traven világhírű regényének nyugatnémet filmváltoza­ta a Halálhajó című film, amelyet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutat be május 18—22-ig. Vinilon-város Koreában Hinnan kerületben, a Kore­ai Népi Demokratikus Köz­társaság vegyipari központjá­ban rövid idő alatt felépült a „Vinilon-város”. A vállalat épülettömbjeit tavaly szep­temberben kezdték 500 000 négyzetméternyi területen épí­teni. Eddig már több mint harminc ipari objektumot és más épületet emeltek. A közeli napokban, a 10 000 tonna kapacitású vinilongyár első részlegének befejezése alkalmából nagy ünnepséget tartanak „Vinilon-városban.” A második részleg üzembe­helyezésével a igyár kapacitá­sa évi 20 000 tonnára emelke­dik. Ázsia e legnagyobb gyá­rának építésében és berende­zésében a köztársaság sok iparvállalata vesz részt. A vi- nilon-gyár műszaki terveit ko­reai tudósok és mérnökök dol­gozták ki, á gyárat hazai be­rendezéssel szerelik fel. A vállalat nagy mértékben elő­segíti a lakosság ruházkodá­si problémájának megoldását, mivel 150 millió méter szövet gyártását biztosítja. A következő években Hin­nan kerületben évi 200 000 tonna teljesítőképességű ve- gyirost-gyárat, műgumigyárat, valamint vinilont és nitront előállító más üzemeket épí­tenek.-ffovgáftob! Barátommal a minap talál­koztam. Inkább atyai barát, lévén tíz évvel idősebb nálam, olyan Berci bátyám féle, aki­re az ember már a korkü­lönbség miatt is bizonyos res- pektussal tekint. Berci bátyám vidám, kedé­lyes ember, rengeteget tud be­szélni, ha nem horgászik. O ugyanis a helybeli horgász- szövetség igen tiszteletre mél­tó elnöke, s mint ilyen, magas tisztséget viselő ember, ko­moly népszerűségnek örvend. Rengeteg történetet tud, ter­mészetesen a harcsák, poty- kák, menyhalak és keszegek birodalmából, s ha jól emlék­szem, valami olyasfélét is em­lített, hogy könyvet készül ír­ni, mindazon csodálatos dol­gokról, amelyek részben vele, részben horgásztársaival tör­téntek meg. — Csodálatos dolgok lesz­nek benne — áradozott Berci bátyám, mialatt helyet foglal­tunk a kisváros egyik szolid vendéglőjében. — Minden re­ményem megvan arra, hogy-a könyvkiadók kaokodni fognak a kötet után. Üzlet lesz ez, öcsém, kitűnő üzlet, s olyan szellemi táplálékot kap kezé­be az olvasó, hogy aggastyán korában is emlékezni fog rá. Emellett szakszerű tanácsok­kal is ellátom, a horgászás kiskátéja lesz, félig tudomá­nyos, félig irodalmi mű! Hogy csak egyet említsek a sok tör­ténet közül, hogy ízelítőt kapj a közjóból, elmondom a nagy harcsa esetét. — Ah, azt már ismerem, Berci bátyám! — Akkor az őrült pontyról szólót... — Azt is. Talán két éve mesélte! — Lehetetlen, öcsém! Ta­valy történt! — Pedig mesélte, Berci bá­tyám. Majdnem vízbefult az őrült ponty miatt. — Valóban. Ügy látszik, gyengül a memóriám. Hanem a horgászversenyről beszél­tem-e már? — A tavalyiról? — Nem, öcsém, nem. Ez bi­zony elég régen történt, de told csak idébb a poharad, nedves torokkal jobban tud beszélni is, és horgászni is az ember. Na, egészségedre... szóval, régen volt, kezdő hor­gász voltam, tele ambícióval, lelkesedéssel, álmokkal. Per­sze, te nem is tudod elképzel­ni mit jelent az, ha egy vér­beli horgász álmodozik. Nem, nehogy azt hidd, hogy a mi álmaink csupa halpaprikásból és rántotthal-hegyekből áll­nak, nálunk ez huszadrangú kérdés, sok olyan tagtársat is­merek, aki nem eszi a halat. Maga a horgászás az isteni, magasztos, szent érzés. Ülsz a parton, botod enyhén remeg a sodrástól, feszül a víz fölött, a nap jólesően simogatja a há­tad, a bokrok levelei enyhén rezegnek. Feletted óriási kék bóraként feszül az égbolt, csend, békesség tanyázik kö­rülötted. Ez a külszín! Belül azonban tomboló vihar őr­jöng, szemed nem veszed le a dugóról, mert érzed, hogy a zöldesen csillogó vízben fa­lánk halszájak keringenek a csaléteknél. Harc ez, öcsém, az ember gigászi harca a mély ismeretlennel, s azokkal a szörnyen ravasz, álnok álla­tokkal, amiket mi halnak nevezünk. Nos hát, ilyenkor álmodozik a horgász, például mi lenne, ha egy húszkilós harcsá kapná be a csalétket, hogyan küzdene meg vele, vagy pedig mi lenne, ha ő nyerné meg a horgászverseny első díját. Mert az aztán a nagy dicsőség, öcsém! Végig a folyó partján, ki-ki a maga helyén, a legnagyobb nevű horgászok között! Képzeld csak el, mit éreztem én, a kezdő, amikor tán három év­tizeddel ezelőtt először álltam rajthoz. Akkor még ügyvéd- gyakornok voltam, nagynevű principálisom már tíz éve a horgászbot szerelmese, azon­kívül a „halölő” hírében álló állatorvos, és még sok, hozzá­juk hasonló horgászkiválóság vett részt a versenyen. A bu­dapesti központi szövetség meg éppenséggel első akart lenni, a kitűnő horgászfelsze­relésű Tramf Pétert küldte el. Mondanom sem kell, hogy kisvárosunk láthatóan készült a nagy eseményre. Már ké: héttel a horgászverseny előtt színes plakátok jelezték a ver­seny időpontját, a verseny feltételeit. Díjakat is tűztek ki, az első okozta a legna­gyobb lelkesedést, lévén egy kitűnő, vadonatúj angol bo­tokból álló felszerelés. Nagy­szerű szerszámok voltak ezek az angol botok. Majd mind­annyian árt használtunk. Azt hiszem, még a hálák is megsű- vegelték volna, ha lett volna süvegjük. — Lehet; hogy a kopoltyú- ikkal tisztelegtek! — Ne viccelj, öcsém, ko­moly dolog ez, egy horgász­verseny nem mindennapi ese­mény! Természetesen az ‘ is programba volt véve, hogy az ebédet a közös halzsákmány­ból állítjuk elő. Déli egy órá­ig folyik a küzdelem, egytől— négyig ebéd, utána ismét haj­rá! Szóval... szép időnk volt, reggel mindenki elfoglalta a helyét végig a folyóparton. Hidd el, öcsém, csodálatos lát­vány a kitűnőbbnél kitűnőbb angol horgászbotok sokasága a víz felett, a csobbanó csalét­kek elmerülése, az ide-oda sé­táló ellenőrök szakszerű meg­jegyzései. Embert alig látsz, a Vetélytársakat elfedik a bok­rok, a levegő friss, vízszagú és te fennkölt nyugalommal bá­mulod a feszülő zsinórt. Is­métlem, nekem ez volt az első versenyem, és így megérthe­ted, mit éreztem. Ha valaki azt mondja: „rendben van, maga lesz a győztes, de ennek ellenében két hónapig ingyen kell gyakornokoskodnia” — hidd el, rögtön a tenyerébe csaptam volna. Hanem bizony egyelőre még igen lógattam az orrom. Tíz óra már elmúlt és sehol semmi. Hiába imádkoz­tam Fortunához, hiába szid­tam a vizet, halat még egyet sem fogtam. Dühös és elkese­redett voltam, bár némiképp vígasztalt az a tudat, hogy mások sem fogtak még sem-- mit. En nem is tudom, ho­gyan lehetett, tény, hogy negy­ven horgász közül egynek sem sikerült partra dobni valamit. Nahát ezt a csúfságot, mind­járt itt a dél, egy óra, s nem­hogy negyven főnek, hanem egy tányérnyi halászlét sem tudtunk fŐ2ú)i. Ha ennek híre megy, rajtunk nevet az egész város. Mit az egész város? Az egész ország! Negyven kitűnő angol bot, teljes felszerelés, országos nevek, s a bogrács üresen marad. Kár volt a programot így összeállítani, hogy ebédfőzés is szerepeljen rajta! Az egyik ellenőr szo­morúan közölte, hogy Tramf Péter, a kitűnő angol botok tulajdonosa és még kitűnőbb halász, elkeseredésében már könnyezik és tényként közöl­te: életének legválságosabb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom