Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-18 / 65. szám

WEPÜJSAG 1959. március 18., szerda, 2 SZOKODI JÓZSEF: Heves megyei adatok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez (Gyöngyös a két forradalom Idején ) n. A forradalmi események lefolyására a megyében kettősség jellemző: a) a me­gyei, járási, városi vezető tes­tületek formális, kényszerből való csatlakozása a Nemzeti Tanácshoz. Egyrészt a néptö­megek forradalmi aktivitása és a vele szemben való tehetet­lenség, másrészt Károlyi Mi­hály királyi megbízatása az or­szág vezetésére, — általában e két tényező, de különösen az utóbbi eredményezte a na­gyobb ellenállás nélküli csat­lakozást a központi „forradal­mi” szervhez. Nem az új idők vihara, hanem a régi rend új keretek között való fenntartá­sának reménye lökte őket a 'Nemzeti Tanács mellé; b) a községek legtöbbjében, ahol a forradalmi bázis adva volt, komolyan vették a budapesti események hírét. Ez általában abban mutatkozott meg, hogy — először: nem ismerték el a régi városi, járási vezető szer­veknek a falu fölött levő ha­tásköri jogát, még akkor sem, ha e szervek a Nemzeti Tanács égisze alatt funkcionáltak; a forradalmi községek kimondot­ták függetlenségüket a felsőbb szervektől; másodszor: nem elégedtek meg a földosztásnak csupán a kilátásba helyezésé­vel, hanem határozott előké­születeket is tettek arra több helyen. Ami mint negatív vonás, még a legforradalmibb közsé­geknél is megmutatkozott, az a városi proletariátussal való szolidaritás hiánya volt. A vá­ros és a falu közötti ellentét fennállása elmosta az együtt­működés szükségességét, s így az egyes akciók, mint elszige­telt jelenségek zajlottak le. En­nek következményei is lettek: a helyi reakció — esetenkint más helyről is segítséget kapva — fokozatosan vissza tudta hó­dítani azokat a pozíciókat, amelyeket az első napokban elveszített. Az 1918-as események Gyön­gyöst október utolsó napjaiban (a forradalom győzelme ered­ményeként) emelték a forra­dalmi aktivitás szintjére. A la­kosság az agitáció és a sajtó­közlemények következtében egyre feszültebb érdeklődéssel tárgyalta az eseményeket. A rossz közellátási viszonyok, a szinte tragikus lakáshiány,13 a helyzeten való javítás teljes kilátástalansága csak fokozta a türelmetlenséget. A „kivárás­ra” beidegzett türelem szálai fokozatosan bomladoztak. míg­nem teljesen felmondták a szolgálatot A forradalom győzelmének hírére megélénkült a városban az agitáció, s a köztársaság melletti propaganda rövidesen tüntetésbe és véres esemé­nyekbe ment át. Október 31-én a helvi kato­nai huszáregység régóta szol­gáló tagjai „fenyegető maga­tartást kezdtek tanúsítani”.14 Megtagadták parancsnokuk­nak, Meiss János őrnagynak az engedelmességet, s teljes fel­szereléssel (karddal, puskával) csoportosan hagyták el a lakta­nyát A huszárok hangulatán, politikai felfogásán lemérhető volt, hogy a helyi szociálde­mokrácia már korábban is „tit­kos agitációt” végzett közöt­tük. A katonák a városban nyíltan agitálni kezdtek a köz­társaság mellett, amire a város dolgozói azonnal reagáltak. TVTovember 1-én, kora reg- gél már „mindenki tal­pon volt” és a köztársaságot éltető forradalmi jelszavaktól hangzottak az utcák. A tünte­tést a kirakatok is jócskán megsínylették. A régi rend iránti gyűlölet tetőfokára há­gott. A katonák letépték sap­karózsáikat, s hasonló cseleke­detekre ösztökélték tisztjeiket is. Lichtenstem Miksa tartalé­kos hadnagy a felszólításra — hogy tépje le sapkarózsáját — azzal válaszolt, hogy a felszó- lítót kardjával oldalba szúrta. Utána öccsével és apjával a városházára menekült. A kato­nák azonban & rendőrségi szo­bában elfogták őket és a forra­dalom nevében ítélkeztek fe­lettük. A rendőrség és csendőrség nem vállalkozott „a tömegek megfékezésére”, de nem is csatlakozott hozzájuk, „megla­pult, mint kotlós, ha kányát lát” —. szól az egykorú feljegy­zés. A helyi reakció azonban nem nézte ölbe tett kézzel az ese­ményeket. Dr. Bozsik Pál apát­plébános egy csoportot szerve­zett (20—25 fő), a kaszárnyában felfegyverezte, majd a csendőr­séggel egyesülve — amely így már hajlandó volt a közbelé­pésre —, „megkezdték a piac és a környező utcák megtisztí­tását”.15 A mintegy 40 főnyi ellenforradalmi egység tízes csoportokra oszolva, nyomult a város közepe felé. A forradal­mi tömegek — elsősorban a huszárok — fegyveres ellenál­lása azonban visszavetette a Bozsik-különítmény és a csend­őrség támadását. A tűzharc szétriasztotta a tüntetőket, azonban a lövöldözés megszűn­te után a városháza környé­kén és a piacon „ismételten nagyobb tömegek verődtek ösz- sze, kikben bízni nem lehe­tett”. “ Az est beálltával az ellenfor­radalmárok újabb „tisztogatási akcióba” kezdtek. Ismét cso­portokra oszolva, indítottak tá­madást és „amikor egy ilyen tisztogató osztag a Petőfi Sán­dor utcán lefelé törekedett, a Duranda felé vezető Brezs- nyánszky-féle utcából élénk fegyvertűzzel fogadták”.17 A harc huzamosabb ideig tartott, azonban a forradalmi erők szervezetlensége és fegyver­hiány miatt november 2-án, éjszaka az ellenforradalmi erők „úrrá lettek a helyze­ten”, s élénk őrjárattal, a fegy­ver használatától sem riadva vissza, igyekeztek a város éle­tét a régi mederbe vissza­terelni. A november 1-i harcnak több áldozata lett. A Bozsik- különítmény tagjai agyonlőt­ték Hanka Kovács András 22 éves katonát és Suri István 16 éves kereskedő tanulót, akik a forradalom oldalán harcoltak a reakció ellen. Bár a különít­ményt Rosenfeld Emil tűzoltó vezette, mégis köztudomású volt, hogy Bozsik a főszervező. S amikor a közvélemény a gyilkosságért felelősséere- vonást követelt, azzal búitak ki ez alól, hogy nem találják a tettest, s a felkutatása lehetet­len, mivel a különítménybe ..illetéktelen alakok is bejutot­tak”, — s úgymond, nem tud­nak hol kereskedni. A reakció tehát átmenetileg győzelmet aratott, ami az ese­mények további menetére erő­sen rányomta a bélyegét. 3. rTöbb korabeli feljegyzés x megállapítja, hogy vi­déken hosszabb idő óta folvt a „titkos agitáció” a fennálló rendszer ellen. Gyöngyösön a szociáldemokrata forradalmi elemek nemcsak — és nem el­sősorban — a katonák sorai­ban. hanem a munkásság és az egyéb dolgozó rétegek között is szívós agitációt fejtettek ki. A „vörös agitáció” nem tévesz­tette el hatását, amelynek nyo­mán a baloldali elemek egyre nagyobb tért hódítottak már október 31. előtt. Nem a város hivatalos szerveinek ba1 Tagoló­dásában, hanem a közvéle­ményben mutatkozott ez meg. A gyöngyösi reakció ezt lát­va, megfelelő előkészületeket tett, s a „rendbontás” fegyve­res megtorlása mellett (ami az előkészületeknek egy hirtelen kinőtt, de később igen fontos mellékágát képezte) a politikai ellenállás megszervezését tar­totta fő feladatának. Ez a kü­lönböző pártok tevékenysége alapján történt. Milyen volt a város politikai arculata a forradalom előtt? Erre választ kapunk, ha meg­vizsgáljuk a működő politikai pártokat és azok tömegbefo­lyását. A város gazdasági jel­legét a szőlőkultúra határozza meg. Ipari munkássága vi­szonylag kevés van. Iparosodá­sának az egri érsekség akarata szab határt. Az egri klérus kö­zépkori szelleme ráterpeszke­dik az egész vidékre — s ha po­litikai célokat veszünk —, arra törekszik, hogy a gazdasági és eszmei fennhatósága alá tarto­zó területeket lehetőleg minél jobban elszeparálja a szocialis­ta mozgalom proletár-centru­maitól. Gyöngyös erősen kis­polgári jellegű. E jellegét a ke­vés ipari és a viszonylag több szőlő- és földmunkásság nem tudja megváltoztatni. Jelenté­keny a hivatal nokság, amely létével csak erősíti az uralkodó kispolgári, vallásos szellemet. A városi közvélemény irá­nyítója a papság, s annak „pol­gári szövetségesei” — az értel­miség egy része. A liberális eszmék képviselőinek — né­hány ügyvéd és hivatali alkal­mazott kivételével — nincs nagy tömegbefolyása. A papi szellem — amely könyörtelenül és tapintat nélkül állít pellen­gérre mindent és mindenkit, ha elleni ábaskodik — a szociál­demokrata eszmék érvényesü­lését csupán a munkásság kö­rében „engedélyezi”, valamint azon értelmiségiek között, akik nagy rátartisággal vallják a szociáldemokrata elveket és van bátorságuk ahhoz, hogy hanyag polgári eleganciával visszadobják a kesztyűt a pap­ságnak. A papság és a szerzetes­■£x ség igen erősen politi­zál, s nagy teret hódít a föld­munkásság között is. Keresz­tényszocialista propagandájuk kecsegtető jövőt kínál fel a szegénységnek, — se „jövőt” sokan elfogadják. Ilyen körülmények között lepte meg Gyöngyöst a forra­dalom vihara, amely a városi szegénységre a papság által nem várt, nem remélt hatást tett. Gyöngyösön a forradalom ideién a következő pártok mű­ködtek: Szociáldemokrata Párt. (Ve­zetők: Dr. Waldner Fülöp ügy­véd. Dr. Horovitz Alfréd bank­ügyész, Gergely Danó rt-igaz- gató, Endrész József vasmun­kás.) A párt sok esztendős mű­ködési múltra tekint vissza. El­veiben és gyakorlatában a hi­vatalos szociáldemokrata vo­nalat követte, s így mind a há­ború alatt, mind pedig a forra­dalom idején megmaradt a lo­jalitásnak azon a fokán, ami alkalmatlanná tette a forradal­mi tömegek vezetésére. A ve­zetőség a város polgári-liberá­lis ellenzékének szociáldemok­rata kiadása volt. A vezetők által hangoztatott politikai frázisok mögött a polgári de­mokráciával való megbékélés rejlett. A vezetésben' a forradalom után bekövetkezett bizonyos mérvű balratolódás is elsősor­ban a tömegek forradalmaso- dásának eredményeként létre­jött kényszerűségből szárma­zott. De még így is — pl. no­vemberben — megvolt a haj­landóság arra, hogy együtt me­neteljenek a keresz+ényszocia- Iistákkal egy „polgári egység­front” keretében. Endrész József, aki a forra­dalom utáni első hetek ingado­zásai után — őszintén szerette volna, hogy a párt a forradal­mi tömegek vezetője legyen, két malomkő Között őrlődött. Ha az országos pártvezetés hi­vatalos vonalát fogadta el, szembekerült a baloldali töme­gekkel, ha ezek akaratát kép­viselte, szembekerült a hivata­los vezetéssel. így a szociál­demokrata párt vezetősége két­féle ütemre járta a táncot. Né­mi javulás állt be ezen a té­ren, amikor Nemecz József forradalmi szocialista bekap­csolódott a város politikai éle­tébe. JEGYZETEK 13. Gyöngyösön 1917-ben óriási tűzvész pusztított és sok család vált hajléktalanná. 14. Tagyob 2/15. 15. Uo. 16. Uo. 17. Uo. (Folytatjuk Közlemény az Iraki Kijzlársaság kormányiiildöttségének moszkvai látogatásáról MOSZKVA (TASZSZ): Moszkvában szovjet—iraki közös közleményt adtak ki az Iraki Köztársaság kormány- küldöttségének Szovjetunió­beli látogatásáról. • A tárgyalások sikeres befe­jeztével — hangzik a közle­mény — közleményt írtak alá a Szovjetunió és az Iraki Köztársaság gazdasági és mi­szaki együttműködéséről. A Szovjetunió műszakilag közre­működik több iraki nehézipari, gép-, vagy élelmiszer- és köny- könyűipari üzem építésében, szovjet szakemberek segítséget nyújtanak az öntözőhálózat, o geológiai kutatások és az út­építés fejlesztésében. Az egyezmény végrehajtá­sára a Szovjetunió évi kétszá­zalékos kamat mellett ötszáz­ötven millió rubeles hitelt nyújt Iraknak. Az iraki kor­mány tizenkét év alatt fizeti vissza a hitelt, s a visszafizetést Elúszol! Moszkvából az MOSZKVA (MTI): Mint a TASZSZ jelenti, az Iraki Köz­társaság kormányküldöttsége, amely három hetet töltött a Szovjetunióban, és tárgyaláso­kat folytatott a Szovjetunió kormányküldöttségével, ked­egy évvel a szovjet szállítások befejezése után kell megkez­denie. A két fél egyet értett abban, hogy az egyezmény által meg­szabott gazdasági együttműkö­dés minden politikai, vagy más. Irak szuverénitását sértő, feltétel nélkül megy végbe. íraki kormÉnvbüldörsSg den repülőgépen hazautazott. Mint ismeretes, a tárgyalások szovjet—iraki gazdasági és műszaki együttműködési egyezmény aláírásával vég­ződtek. (MTI) Eisenhower rádió és televíziós beszéde a német kérdésről Washington (MTI). Mint az AP és a Reuter je­lenti, Eisenhower elnök hét­főn este rádió- és televíziós beszédben foglalkozott a ber­lini és a német kérdéssel. „Ké­szek vagyunk meghallgatni és előterjeszteni új elgondoláso­Berlin (MTI). Bonni politikai körökben ar­ra számítanak, hogy a nyu­gati hatalmak még a héten, vagy a jövő hét elején tárgya­lási javaslatot tesznek a Szov­jetuniónak. A Szovjetunió március 2-i jegyzékére adan­dó vá’aszt a nyugati hatal­maknak Macmillan és Eisen­hower találkozója után akar­ják átnyújtani A nyugati ha- ta'mak elgondolásai szerint a kelet—nyugati külügyminisz­teri konferenciát ez év máju­sában, Genfbe kellene össze­hívni. Azzal a szovjet javas­lattal szemben, hogy a konfe­rencián a berlini kérdéssel és a német békeszerződés kérdé­sével foglalkozzanak, a nyu­kat. Megteszünk minden tő­lünk tehetőt, hogy sor kerül­jön komoly tárgyalásokra és hog-i ezeknek a tárgyalásoknak legyen értelmük” — hangoz­tatta Eisenhower, s megá1 la­pította, úgy látszik, a március 2-i szovjet jegyzék az eddigi­gáti államférfiak úgy vélik, helyesebb lenne minden olyan problémáról tanácskozni, amely a jelenlegi nemzetközi feszültség okozója. Ha Mac- millannek sikerül meggyőznie Eisenhowert, akkor esetleg fel­vetik a korlátozott fegyverze­tű európai övezet létrehozásá­nak kérdését is — mondják ezekben a körökben. (MTI) nél jobb alapot ad tárgyalá­sokra. „Remplern, hogy meg­állapodásra jutunk a Szovjet­unióval a külügyminiszteri értekez’eten. Feltételezve, hogy a fej’emények igazolják a csúcsértekezlet megtartását e nyáron, az Egyesült Államok hajlandó részt venni ez újabb erőfeszítésben” — mondotta ?”• elnök. A Reuter washingtoni tudó­sítója azt írja: Eisenhower nem tett emlí­\ tést róla, vajon a Nyugat ele­get tesz-e a Szovjetunió ama javaslatának, hogy az értekez­leten Lengyelország és Cseh­szlovákia is vegyenek részt. Elismerte azonban, hogy más hatalmak is érdekeltek a né­met kérdés esetleges rendezé­sében. \ A Politisch-Soziale Korres­pondenz című CDU-lapnak adott nyilatkozatában ellenez­te atomfegyve'-mentes, vagy Adenauer ismételten e'ufasította a német kérdés békés megoldását BONN (ADN): Adenauer bonni kancellár hétfőn ismét elutasította a német kérdés békés rendezését célzó javas­latokat. A nyugati hatalmait tárgyalási javaslatot tesznek a Szovjetuniónak katonailag korlátozott övezet Fulbrüght szenátor szerint a katonai erők szétválasztása csökkentené a háború veszélyét létesítését Közép-Európában. Ismét állást foglalt a német békeszerződésről szóló szovjet javaslatokkal szemben és nem WASHINGTON (Reuter): William Fulbright amerikai szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke hétfőn kijelentette: csökkentené a há­ború lehetőségét, hogyha Né­metországban a szovjet és a nyugati fegyveres erők „hát­rább húzódnának” bármilyen kis területen is. Hangoztatta, hogy a Nyugat és a Szovjet­unió ilyen értelmű megállapo­dása mindkét fél számáré hasz­nos lenne. is ajánlott helyettük másokat. Szembeszállt a két német ál­lam konföderációjának gondo. latával és közölte, hogy Nyu- gat-Németország nem hajlandó kilépni a NATO-ból. Alexander Popov 1859-1935 Az emberiség régi vágya a ^ hírközlés meggyorsítása A villamosság segítségével már a múlt század közepén sikerült jelzéseket, táviratokat igen gyorsan továbbítani, de ennek feltétele volt a megfelelő ve­zetékek megépítése, karban­tartása. Az elektromágneses hullá­mok felfedezése megmutatta a további fejlődés lehetőségét hiszen a hullámok a térben vezeték nélkül is tovaterjed­nek. Az első kísérleteket Hertz végezte a múlt század R0-as éveinek elején. Neki mind­össze csak néhány méter tá­volságra sikerült a jeleket továbbítani, k’'sérletei azonban így is fe1 ke’tették a fizikusok érdeklődését. Jegorov orosz fizikus 1889- ben a szentpétervári fizika’ társu1 atban bemutatta Hertz kísérleteit. Az előadáson ielen volt Ponov is. aki 1883-ban kitüntetéssel végezte az egye­temet. A látottak erősen meg­ragadják fteveintet, s ezt a o-ond-latot jegvezte fel: „Ha kitalálnánk esv o’van k“=zü- 1 -k-t ampiv helyettesítené a Körmünk hiányzó elektromos l érzékszervet, akkor ezt jel­adásra használhatnánk nagy távolságon át.” A probléma ettől kezdve ál­landóan fog’alkoztatta. A kronstadti tengerészeti akadé­mián — amelynek fizika ta­nára volt — végezte kísérletei*, miután a kérdéssel éveken át elméletileg is foglalkozott Ezek a kísérletek lassan meg­hozták az eredményt. 1894-ben már 80 méter távolságra tu­dott jeleket kü’deni. Ez abban az időben igen nagy eréd- ménvr.ek számított és a to­vábbi kísérletezésre erősen ösztönzően hatott. T) >pov ieladó készüléke szikrainduktor volt, jel­fogója pedig ún. kohérer, ami nem egyéb, mint üveg­csőbe zárt vasreszelék. A kohérer egy csengő áramköré­be volt kapcsolva. Ha az induktor működött, akkor a keletkező elektomágneses hul­lámok eljutva a kohérerhez. csökkentettek annak ellenállá­sát és a telep árama megszó­laltatta a csengőt. Pooov észrevette hogy s csengő távol’ villámlások ha- *ására is műkőin' kezd 7iva- tarje'ző kászfpék^nek 1°teását nyomtatásban is, közölte. Köz­ben sikerült a hatótávolságot az antenna meghosszabbítá­sával egyre fokozni. Hogy az antenna minél messzebb sugá­rozza az elektromágneses hul­lámokat, léggömbbel emelte magasra. Ilymódon 1895 ben már 4 kilométerre tudott táviratozni. Néhány évvel később már komoly gyakorlati eredményt ért el szikratávírójával. Egy sziklára futott hajó mentési munkálatainál működött köz­re Ekkor már 40 km-ec távol­ságot tudott készülékével át­hidalni. Popov nem élt sokáig. A szikratávírót később Marconi tökéletesítette tovább, s lassan fej’ődött ki belőle a rádió mai formája. A nagy fizikusok, feltalálók sorában. ak;k ezt a hosz- szú és fáradságos munkát el­végezték, rrteltó hely dleti meg a kiváló orosz tudóst, Alexander Ponovot. Tl’ő hogy szü’etésének loo év°s évfordu­lóién, amikor az elektromág­neses hullámok mér mmden távolságot rneffbódítottak, megemlékervíinv róla. o - k ó ,T a TIT fizika-szakosztál* tagja. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom