Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-18 / 65. szám

1959. március 18., szerda

SÍPÜJSÍG

s

Nem szégyellik a munkát az egri Autóipari Forgácsológyár

ifjúmunkásai

f,fin őt dicsérem csak, az élet anyját,

Kitől jövendő győzelmünk ered;

A munkát dalolom, ki a szabadság

Üti ára visz gyász és romok felett.’*

(Juhász Gyula: A munka)

A SOROK A 30-AS ÉVEK

Horthy Magyarországának nyomorúságos időszakában íródtak. Mégis a költő a kilátásta- ian helyzetben is a munka dicsőségéről dalolt, amely a szabadságot hozza meg a gyász, a nyomor helyébe.

Bízott a munka erejében és számolt a jelentőségével. Mert mit is jelentett abban az időben a munka? Ügy kellett dolgozni, hogy a „tulaj” nehogy valamilyen ürüggyel elbocsáthassa. Igyekeztek is olyan lelkiismeretességgel elvégezni a rájuk bízott munkát, hogy a családnak biztosítva legyen a megélhetés. A megaláztatott- ság kifejezője is volt ez a munka, mégis, ha idős munkásokkal beszélgetünk, szembetűnik, hogy mennyire szerették ők a munkát, hogy hosszúhosszú idő elteltével is büszkén gondolnak vissza azokra a remekművekre, amit sokszor korgó gyomorral alkottak. A haszonból, a munka hasznából ők nem részesedtek és mégis szinte vallási mítosz övezte a munkát, az alkotó, teremtő mozzanatot.

Igen, ők szerették a munkát es a költő a munkától, a munkásoktól várta az új út kezdését, a szabadság hajnalának hasadását.

AZÓTA SOK ÉV TELT már

el, változtak a társadalmi formák és a Horthy Magyarországa helyén virágzó szocialista Magyarország él s dolgozik. Nagyobb becsülete lett a munkának. A nemesítő munkáról, a szabadság útjára vezetőről ezek után mi a véleménye a ma fiatalságának, akik már csak a beszélgetésekből ismerik a munka nyomorát, szenvedését. Az egri Autóipari Forgácsológyár fiatal munkásaié a szó, ők mondják el, mit értenek munka alatt, milyen becsülete van náluk az elvégzett munkának, szeretik-e, vagy csak a pénzszerzés hajtja őket.

A nagycsarnok egyik gépén szőke hajú,' fiatal munkás dolgozik. Minden idegszálával figyeli a kés munkáját. Legyen ő az első.

— Sós Gyula vagyok. Már „öreg tagnak” számítok a gyárban, de még arra sohasem gondoltam, ha látogatók jöttek, hogy szégyenlősen takarjam el olajos munkásruhám. Becsülete van előttem a munkának, hiszen dolog közben emberesedünk, válunk komoly gondolkodású munkásokká.

A barátja, Szabó Kázmér technológus, közben megjegyzi, hogy a munkájuk után élnek, azért kapják a fizetést, amit elvégeznek.

— Ez igaz, de hogyan végzik: kedvvel, vagy kényszerűségből?

— Nem tessék-lássék munkára gondoltam én — szabadkozik —, mert attól nincs nagyobb szégyen, amikor a MEO valamilyen darabot visszaad a készítőnek, hogy selejt, nem lehet használni.

Ez persze megszégyenítő a kollektíva előtt, ae nem is hiszem, hogy a fiatalok közül bármelyik is úgy végezné a munkáját, hogy hasznavehetetlen darabokat gyárt.

A másik fiatal, Lóvási Imre. Esztergagépen dolgozik és semennyi pénzért nem hagyná ott a munkáját, annyira megszerette már ezt a még kicsi, de nagy jövő előtt álló gyárat s gépét, amelyen kezemunká- jával alkot. Itt kezdte az inas éveit, itt faragtak belőle embert a mesterei. Szereti munkáját és szívét adja minden munkadarab elkészüléséhez.

Most, ahogy elnézzük munka közben, feltűnik, hogy egy fiatal fiú állandóan ott lábatlan- kodik a gépe körül.

— Vinczepapp László — nyújtja olajos kezét. — A mesterem mellett tanulom a szakmát — hunyorít Lovasi Imrére. — Véleményem a munkáról? Mit is mondjak? Nem akarok bölcseletekbe kezdeni, még túl fiatal vagyok ahhoz, de azt, mondhatom, hogy munka nélkül, most még egyelőre nem

lehet megélni és még a „szput- nyik-korban” sem. Szeretem a munkát, a zúgó padot, olyan jó itt járni a gépek között.

A NAGYMŰHELYIEK UTÁN a fogazókhoz kopogtatunk be. Vajda Pál, a 26 éves munkás, tanulójával együtt éppen a gépével bajlódik.

Magyaros ízű „tájszólásokkal” kísérve a munkát, próbálja helyreilleszteni az alkatrészeket. Ö is szükségesnek tartja a munkát, de elvárja a fizetést érte, mert ha nem kapja meg a számított összeget, — vége a világnak.

— Mi lenne akkor, ha azt mondaná a gyár igazgatója, hogy három hónapig csak a legkevesebbet tudja fizetni a munkákért?

— Ezt nem mondhatja, hisz erre semmi alapja nincs neki. De ha valami történne (itt biztosan világháborúra, vagy valami természeti csaoásra gondolt) és utána kémének tőlem ilyet, akkor azt válaszolnám, hogy szívesen dolgozom alacsonyabb bérért is.

A beszélgetés során talán csak itt hallottunk először olyan hangokat, hogy a munka és a pénz szoros összekapcsolódása jelenti a boldog jövőt. A többi vélemény és a beszélgetések mind azt mutatták, hogy az egri Autóipari Forgácsológyár ifjúmunkásai szeretik a munkájukat. A gyár fiataljai nem kényszerűségből, únottan végzik munkájukat, hanem lelkesedéssel, szeretettel jönnek a műszakokba, hogy minden nyolc óra alatt valami újat tanuljanak és adjanak valamit az országnak.

A KÖLTÖ, HA LATNA ezeket a munkában kipirult arcú fiatalokat, még büszkébben és igazabb szívvel dalolná a munka dalát. Hősi éneket arról a munkáról, ahol már a ma fiatalsága ad becsületet 1 a mindennapi munkának.

Kovács János

Uj ebédlő

Hosszú Idő óta húzódó probléma volt Hatvanban a leány diákotthon ebédlőjének állapota. Az otthon lakói korszerűtlen körülményeit között étkeztek, nem volt biztosítva számukra a megfelelő kulturált, egészséges környezet. Az

elmúlt évben ez a probléma a városi tanács segítségével végre megoldódott. Nem kevesebb, mint 41,5 ezer forint érték ráfordításával a diákotthonban ebédlőt építettek. Az építés során elvégzeti társadalmi munka értéke 21 ezer forint.

Mái us 1-re Heves megye minden községében lesz mozi

Heves megye községei közül eddig csupán Váraszón nem tudott a megyei Mo'iüzemi Vállalat filmszínházat létesíteni, mert nincs villany a faluban A vállalat most folytat tárgyalásokat agregátor beszerzése ügyében. Május 1-re e~ek szerint ebhen a községben is megkezdőd'k a rendszeres filmvetítés, s így Heves megy-, rmodén községében lesz már mozi.

///usógi őr járulok — a huligánok ellen

A fiatalok romantika utáni vágyát akarja gyümölcsöztetni a. hatvani járási KlSZ-bizott- ság, amikor mozgósít’a a fiatalokat a társadalmi tulajdon herdálni, a bürokraták, huligánok, munkakerülők ellem harcban.

A KISZ-bizottság javaslatára a munkásfiatalokból üzemi ifjúgárdákat, őrjárat/ kát szerveznek, akik a kocsmákban, mozipénztáraknál, utazásoknál segítenek a garázdálkodók megfékezésében.

A KISZ-szervezetek ezenkívül olyan kirándulásokat is szerveznek, amelyeket egybe kötnek romantikus követel- ményekkeL

Sánxla^ h Qóziel

A Sándorokat, a Józsefeket ünnepük most. A névnapi estéken összegyűlnek a hozzátartozók, barátok, kedves ajándékkal lepik meg az ünnepeltet, összecsendülnek a poharak és éltetik, jó egészséget kívánnak a Sándoroknak, Józsefeknek. Milyen kellemesek, kedvesek ezek a tavaszi esték, milyen szép megnyilvánulásai az érzelmeknek, a szeretetnek, a baráti és a rokoni érzésnek.

De hány Sándornak és Józsefnek nem szoríthatják meg névnapjukon a kezét, hány és hány helyen csordul ki a könny a gyermek, vagy a szülő szeméből. Üresen marad az asztalnál eay hely, érintetlen egy pohár, az ünnepelt távol a hazától, a családi tűzhelytől, bolyong valahol a nagyvilágban.

A szülői, a baráti szeretet azonban utánuk megy. Nincsenek határok a világűrben, szabadon szárnyalhat a vágy, a szeretet, nincs ami útját állja. Az emlékezés, a szív húrjai megrezdülnek és a rádió hangjain keresztül áramlik az üzenet a távolba szakadtaknak.

H. Józsefnek, „drága fiuknak” Angliába küldik Budapestről idős szüleik a Traviátából Germond áriáját.

Szárnyal a dal és könnyezik a két idős szülő:

....de ha feltá

madna benned a lelkiismeret... jöii vissza hit, óh jöjj fiam, jöii ni.'sza hát. óh jöjj fiam. akkor meorruóguul apád.” T. Józsefnek és L. Sándornak Ausztráliába. P. Józsefnek Nyugat-Németor- szánha agától anyától, testvértől száll dalban az öze-* net: „Jaj de messze estél tőlem. vem láthatom édes pici orcád...” Egy másik T Jó-. zsefnek Belgiumba indul Bt reménykedő dal: ,.Tudom, hocr>i visszatessz egy őszi délutánon, mikor nem futsz többé délibáb után.”

Minek folytassam, minek feszítsem tovább én is az érzelem húnait? SzáVnak a vágytól, keserűségtől, szívszorongástól. könnytől terhes üzenetek. Eljut-e a címzettiek címéhez srinónez — nem tudom. Száll a dal apának fis fiútól, nagyszülőtől a ■"no- kához, anyától, gyermektől az apához.

Eljut-e, nem tudom? De ha eljut, amikor felcsendül a kedves üzenet, valahol a nagyvilágban megtörli szemét egy magyar és hazájára gondol a hazá.tlanul vergődő Sándor és József.

— papp —

Egy kis család segítséget kér

Amíg a fiatal asszonyka nem

került áldott állapotba, egy volt szeneskamrában laktak. Az ifjú házasok bánata örömmé változik, ha egvmás közelében lehetnek, s ha igazán szeretik egymást. A kétszer- kétméteres apró helyiség azonban a hónapok múltával már kibírhatatlan lett Az ifjú asszony is gyengélkedni kezdett, amint elérte az öthónapos terhességet és a férj ’S egyre kétségbeesettebben hajtogat^: ide nem lehet egy apró gyermeket hozni.

Mozgósították az egész rokonságot. Egy kicsi, de legalább valamennyire egészséges szobácska — ez volt az álmuk. A „szerető” rokoni szívek, és lakásuk ajtói azonban bezárulták, mihelyt megtudták, hogy az ifjú házasok gyermeket várnak. Még csak ez hiányozna! Gyereksírás, éjszakai

1949-BEN

a domosziói . községi elöljá- róság hivatalsegédje, — a fiatal, 17 éves Rudas Sándor — az egyik napon hivatalos levelet kapott az alispáni hivataltól. A levélben többek között — s ezért is íródott a levél — az állt: érez-e magában képességet és lenne-e kedve magasabb beosztásba kerülni? Ha igen, ekkor és ekkor keresse fel az alispáni hivatalban ezt és ezt, megbeszélés céljából.

A levél válatlanul érte a fiatalembert. Addigi munkáját rendesen, becsületesen látta el, nem volt panasz ellene, inkább dicsérték. Talán erre figyeltek volna fel? Bizonyosan.

Fel is kereste a hivatalt és jelentkezett, ahol írták, átadta a kért életrajzot. Beszélgettek vele saját magáról, szüleiről, jövőbeni szándékai felől. Elmondott mindent, am't csak kellett. Szü’ei egyszerű parasztemberek, egy hold szántón, egy hold szőlőn dolgoznak. ott volt a Gazdaságban ő is, amíg a községházára nem került... Volna-e kedve tehát a magasabb beosztáshoz? Volna...

Azután eltelt egy-két nap s Rudas Sándor egysTsrcsak újra levelet kapott: kinevezték a bodonyi elöljárósághoz irodakezelőnek.

Nagy funkció volt ez akkor — 1949-ben. a népi hatalom ugrásszerű megerősödésének, a fordulat évének idején. A mai igazgatási előadói munkakört jelentette akkor ez a beosztás, egy csomó adminisztrációval. Nehezen ment a munka, de hát még egv irodakeze’őt se hozott a világra a gólya készen: meg kellett tanulni a «mester éget”, A szorgalom.

A községi tanács titkára

az odaadás nem is hiányzott a funkcióba csöppent Rudas Sándorból. Ekkor már a párt tagjelöltje volt, és ez a tény is sarkallta, serkentette a munkára.

| A KŐVETKEZŐ |

beosztásban — már Egerbocson érte, ahol részt vett az első tanácsválasztások előkészítésében. Ez is nagy munka volt: megteremteni a népi á’lam helyi hatalmi és igazgatási szerveit! Azután a pétervásári járási tanácshoz került, onnan Domoszlóra, majd végül is

1953-ban mai munkahelyére: Abasárra.

A tanács végrehajtó bizottságának titkáraként tevékenykedik itt, s éppen ebben az esztendőben lesz, hogy 10 éve dolgozik a közigazgatásban.

Mi mindent kell ellátni egy községi tanácstitkárnak?

Még felsorolni is hosszas lenne. A titkár a tanácsnál az az ember, akit mindenki megtalál, aki az épületbe jön — jöjjön bár örömhírrel, panasz- szal, észrevétellel, javaslattal.

— Ez a mondat talán, ha nem is konkréten, de felel a kérdésre. Ezenkívül: a végrehajtó bizottság a tanács operatív szerve, amely két ü’és között dolgozik — hajt végre határozatokat, ellenőriz, intézkedik

— s ennek az operatív, rendkívül sokoldalú, az egész község életét átfogó szervnek titkára lenni nem kis dolog. Mindenről tudni: azt is, hogy egy-egy tanácsi határozat végrehajtása hogyan áll, s hogy X vagy Y falubeli gazda hogyan áll az adófizetéssel: a községiéj- iesztési tervek irányítása milyen stádiumban van; a tennivalókat ismerni, leve'eket, utasításokat, javaslatokat, észrevételeket nyilvántartani, azokkal kapcsolatban állást foglalni — ez is a titkárra hárul. Azért titkár. S bizony ahhoz, hogy valaki mind a tanács, mind a község lakosságának megelégedésére lássa el titkári feladatát, nagy odaadásra, szorgalomra, becsületességre van szükség.

Mindez Rudas Sándor munkájában meg is található.

Megyeszerte ismert dolog volt például, hogy rendezettség szempontjából Abater nem valami előkelő helyen állt. Az utak olyan rosszak voltak, hogy szinte et’ék a kocsikat, szekereket. Járda alig volt egy-két helyen. Az emberekben egyre ért az elhatározás: jó utak kellenek s járdák: gazdag a falu népe, lehetne valamit csinálni. A sok beszédből, és elgondolásból kialakult javaslatot végül a tanács-titkár terjesztette a tanácsü’és elé. A javaslat lényege ez volt: a járdaépítéshez a tanács szerezze be a szükséges cementet, a többit — a szükséges sódert, egyebeket, a szakmunkát — szerezzék fcie, fizessék meg azok a gazdák, akik járdát akarnak a házuk e’é... A javaslatból — a gazdákkal folytatott beszélgetés után — határozat lett S azóta nem kevesebb. mint négvezer méter új járda épült ilyenformán.

AZUTÁN OTT VOLT |

a

kultúrház építésének problémája is. Amióta Rudas Sándor a községbe kerü't, azóta mind!g csak azt hallotta, kellene, nagyon jő volna egy szép kul- túrház. Az óhaj — egészen az utóbbi időkig — csak óhaj maradt, megoldást nem találtak.

A megoldás a mú!t évben született — a tanács titkára is a javaslattevők között volt. Emeljék fel a községfejlesztési hozzájárulást 20 százalékra, ez nem sokkal kevesebbet, mint negyedmillió forintot jelent Ha ez a pénz rendelkezésre áll, akkor az állam is szívesebben kiegészíti. Ebből a javaslatból is terv lett — hovatovább ez év augusztus 20-ra valóság is lesz. A kultúrház épül, s talán a legszebb lesz a megyében.

A község vízművesítésével kapcsolatod terv elkészítése a község tanácstitkárának nevéhez is fűződik. A községnek — a felső részen — bővizű forrás- fogla’ása van. Ha volna megfelelő alagcsövezés, a község minden pontjára el lehetne vezetni a vizet, még házakba is. Csak ehhez az alapcsövezésen kívül egy törpe-vizmű építése is szükséges volna. Erre pedig — az ál'ami segítségen kívül — sok pénzre van szükség. Hogy teremtik ezt elő? A tanács megbeszélte az emberekkel s így született a határozat —, hogv aki szeretné házát bekapcsolni a vízvezetékhálózatba, az kétezer forinttal járuljon hozzá az építési községekhez.

Eddig már 48 ezer forint gyűlt össze a hozzájárulásokból. Ami pénz esetleg fennmarad — mert lesz még ennél sokkal több és nem mind haszn Iják fel a törpe vízmű építéséhez és az a agcsö ve zéshez —, azt közérdekű építésre

ki-beszaIadCTálás, s felborulna az egész megszokott „házirend”, egy poronty 11

Végül egy teljésen idegen öregasszony könyörült meg rajtuk.

— Jöjienek hozzám bátran — mondta —, majdcsak elleszünk egymással. Maguk a nyári konyhában, én meg a lakásban.

Ó, az a nyári konyha! Álmaik tündérpalotája nem lehetett s’ebb, pompásabb ennél. Költözni, költözni, minél hamarabb! Megnyugodni, elhelyezkedni, otthont teremteni ebben a szeneskamránál alig nagyobb lyukban, még ha a háziasszony nem is akar hallani 200 forintnál alacsonyabb bérről.

De miért nem tud hosszabb ideig zavartalanul maradni a boldogság oly jól eső érzése? Ezt kérdezik már hetek óta

fordítiák. A községben például még nincs gyógyszertár azt is építhetnének belőle.

Amit eddig elmondtunk: közügy. de a titkárt mindemellett naponta sok ember keresi fel,; s kér orvoslást panaszára, vár mégha'Igatást ilyen, vagy olyan ügyben... Rudas Sándornak van egy naplója, amelybe a nanaszokat, javaslatokat feljegyzi, s azt is beleírja, hogy az üggyel kapcsolatban hogvan járt el. özv. P. J.-né; például azzal a problémával kereste fel a titkárt, hogy ve-; je tettleg bántalmazta és fenyegette; kérte, b-'széljen a; vejével. A titkár azonnal in-; tézkedett. Beszélt a magáról; megfeledkezett emberrel és azóta nem is volt különösebb' probléma a családban. — P. Mihály azt panaszolta, hogy fö'dszomszédja őt megkárosította, mert elszántotta a mezsgyéjét. A titkár a helyszínre ment és térkép alapján megállapította a mezsgye helyét. Ebben mindkét fél megnyugodott...

És így tovább lehetne sorol-; ni a kisebb-nagyobb személyi ügyeket, amelyekben segítséget kértek a fiatal tanácstitkártól.;

Mit mutat ez? Feltétlenül azt, hogy az emberek bíznak; benne, nem félnek a problémák őszinte kitárásától, mert tudják, hogy azt bátran lehet, mert Rudas Sándor tanácstitkár segít, s mindig az igazság oldalán.

még, 27 éves —;

FIATALEMBER

de már 10 éves közigazgatási; tapasztalat áll . mögötte. Szere-; tik és megbecsülik az emberek; a faluban, s ez több. mint: fontos ahhoz, hogy továbbra: is egyik jó vezetőié 'prven fa-!

híjának Dér Ferenc '

Orosz Lászlóék Hatvanban. Az idős háziasszony ugyan's a téli hidegek beálltakor se szó. se beszéd — beköltözött lakói kis kuckójába, azzal, hogy nem tudja átfűteni lakását. Ha ketten elférnek a nyári konyhában, akkor va'aho~v három ember is megaihat ott.

Nem kell itt másról beszélni, csupán annyiról: az öregasszony beteg. Nyugtalan éjszakái. örökös felkelései, nyögései kiverik az álmot Oros-ék szeméből. A férfi — a Cukorgyárnál kazánfűtő — fáradtabban megy reggelenként munkába, mintha az egész éjszakát átmulatta volna, a fiatalasszony meg teljesen tönkrement idegileg.

Mi lesz a kis születendő élettel, milyen állapotban ion világra, ha édesanyiának. aki pedig oly nagyon szeretne egészséges, vidám kis gyermeket magához ölelni — most, amikor valóban smkséee lenne a nyugalomra, pihenésre, kis töredékét sem tudja biztosítani férje.

Nincs segítség sehol? A férj mindennanos látogató a hatvani tanácsnál. Már szinte szóba sem állnak vele. Nincs és egyelőre nem is lesz lakás, válaszoliák az ille'ékesek. de ezzel a meggondolással még azt a kérést sem teljesítik, hogy állapítsák meg, lakható-e így a jelenlegi szobájuk.

Nem kér sokat ez az ifjú házaspár Nem azért ostromolja elsősorban a tanácsot, hogy számukra, adj uramisten, de mindjárt biztosítsanak egy összkomfortos lakást Csupán egy kis szoba az álmuk, amelyben maguk lehetnek, ame'vben nem zavarja senki, az áldott állapotban levő asz- szonyt, a munkából fáradtan megtérő férjet. Ez pedig nem teljesíthetetlen óhaj. Ügy is el lehetne intézni, hogy lelenlegi háziasszonyuknak a tanács küldöttei megmagyaráznák- ha kiadta a nyári konyhát, ne keserűse, ne tegye tönkre ta- kói életét, állandó jelenlétével, ottlakásával.

Egy kis család segítséget kér. S ha a tanács nem is rendelkezik lakásokkal lelenleg, baiukat még's lehetne orvosolni. Emberek laknak Hatvanban is, emberek dolgoznak a városi tanácsnál, intézik az ügyes-baios nanaszoka-. s maguk is kerülhetnek olyan körülmények közé, amikor támogatásra, segítségre van szükség A megértő intézkedés, az emberséges bánásmód segíteni akarás hiányzik csupán ebben az esetben a hivatalos szerveknél, s kiadható szobák tulajdonosainál egyaránt.- ■ —Bt*-