Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)

1957-02-24 / 16. szám

1957. február 24. vasárnap. OJ ÜTŐN 5 I Ssínhá% műsora Február 23-án szombaton fél 6 órai kezdettel: Csárdás királynő (bérletszünet) Február 24-én vasárnap fél 6 órai kezdettel: Csárdáskirálynő (bérletszünet) Február 25-én hétfőn, előadás. Február 26-án kedden fél 6 órai kezdettel: Csárdáskirálynő <bérletszünet) nincs TÍZMILLIÓ FORINTOS TERMELŐSZÖVETKEZETEK A megyei tanács mezőgaz­dasági igazgatóságán a napok­ban összehasonlítást tettek, 1950. óta hogyan alakult a tsz- ek gazdasági helyzete, miként gyarapodott a tagság és a szö­vetkezet vagyona. A számada­tok a termelőszövetkezetek nagyarányú fejlődéséről adnak képet. Hat évvel ezelőtt pél­dául egy munkaegységre tíz forintnál alig valamivel töb­bet fizettek, a múlt évi zár­számadáskor már negyvenöt forint volt egy munkaegység átlagértéke. Még kedvezőbb a helyzet a közös vagyon növe­kedésénél. A zárszámadást ké­szítő hetven termelőszövetke­zetben 1950-ben áitlág 250 ezer forint volt a közös vagyon ér­téke, most ennek csaknem az ötszörösére, egymillió 240 ezer forint. A gazdálkodás értékét növeli, hogy a tsz-ek sok olyan gazdasági épülettel, mezőgaz­dasági gépekkel, jószágokkal rendelkeznek, amelyeket sem­miféle kölcsön, adósság nem terhel. Míg 1950-ben átlag öt­vennégyezer forint volt a tsz- ek tehermentes vagyona, addig 1956. év végére 615 ezer forint­ra növekedett. Számos olyan tsz van a megyében, mint a kiskörei Dózsa, a tiszanánai Vörös csillag, és Petőfi Tsz, a- melyeknek a közös vagyona csaknem eléri a tízmillió fo­rintot. Eger Uránia: február 23—27. Csodacsalár. Eger Bródy: február 23—27. Szegény szerel­mesek krónikája. Gyöngyös Szabadság: február 23—27. Az éjszaka in- nyak Gyöngyös Petőfi: február 23—27: Berlini romám. Hatvan Kossuth: február 23—27. Mese a 12-es találatról. Füzesabony február’ 23—25. A három asz- szony. február 26—27. Dönlii pillanat. Pétervására február 23—24: Szökevények, február 23—27: Ök ketten. Hatvan város anyakönyvéböl Születtek: Karácsony Julianna, Somogyi Attila, Kovácsik István, Rajna Erzsébet, Rajna Magdolna, Borsodi István. Házasságot kööllek: Beudiák István—Takács Éva, Tóth János —Hajdú Katalin, Bartos Antal— Barna Erzsébet. Meghaltak: Ludányi János. KI HALLOTTA? .. hogy 1627-ben magyaror­szági bányában alkaümazták először a robbantást. Az első kísérletet a Selmecbányái bá­nya társaság egyik aknájában végezte Montecucoli Jeromos, Wein Gáspár vájárral. ...hogy a földre a legnagyobb meteor 1908-bar.i hullott le Kelet-Szibériában. A meteor súílya 1 millió tonna körül Arolt, s mintegy 1000 négyzet­kilométernyi területen kidön­tötte és felégette az összes fá­kat.- hogy a. Hélium atommag­jában keringő elektron másod­percenként 2200 kilométeres sebességgel halad. Ezzel a se­bességgel másodpercenként '•6,600 billiószor kerüli meg a magban lévő protont. —hogy a Nitrogén hatását a növények fejlődésére a XIX. század közepén fedezte fel Jus­tus Leibig. Felfedezése alap­ján kezdték először használni a műtrágyát, Nitrogén műtrá­gyaként legelőször salétromot használtak. ...hogy a Sirius holdján 1 köbcenti anyag súlya kereken 81 kilogramm, 5500-szor nehe­zebb, mint nálunk a földön ■egy köbcenti ólom súlya. ...hogy Napunk általában 12 évenként nyugtalanul viselke­dik. Foltok jelennek meg rajta •és nagyméretű féllobbanásckat észlelnek. Ilyenkor okozzp a mágneses viharokat is, melyek lehetetlenné teszik a rádió- összeköttetést. —hogy J. Kozik, a közép­ázsiai állami egyetem docense sokéves kutatás alapján kidol­gozta a hidrológiai időjóslás új módszerét Különíleges szon­dákat engedett fel az atmosz­férába, s így különböző magas­ságban mérte a levegő hőmér­sékletét és nedvesség tartal­mát. Ezek alapján napokkal előbb meg tudják állapítani az olvadás kezdetét. ...hogy a Szahara végtelen homok sivataga milyent kin­cseket rejt magában? Kőszén, olaj, vasérc, uránium és külön­féle ásványok fekszenek a ho­mok alatt. Jara Dzsebile köze­lében például 600 millió tonna 58 százalékos vastartalmú vas- •éic vár kiaknázásra. MÚZEUM: önerőből Egy valóban példamutató kez­deményezés nyomán, néhány lel­kes pedagógus, köztük elsősorban A'agy Gyula gyöngy össolymosi igazgató-tanító munkájával létre­jött Heves mt-gve második jelen­tős múzeuma Gyöngyösön. Úgy­szólván teljesen társadalmi erő­vel, a vállalatok, üzemek hozzá­járulásával, a gyöngyösi járás dol­gozóinak önkéntes adakozásából egy régi műemlék épületben, az Orczy kastélyban nyitja meg elő­reláthatólag április közepén a hat teremből álló Mátra múzeum ál­landó kiállítását. A hat helyiség­ből álló kiállítás bemutatja a Mátra élő világát, ásványi kincse­it és (elhasználása^. Gyöngyös és környéke építészeti stílusát, mű­emlékeit, a Mátra-környék népvi­seletét, az erdészet munkáját és hasznát, valamint a szőlőtermelés hagyományait és jelenlegi ered­ményeit. Nagy Gyula igazgató-tanító 1951-ben vetette fel először a mú­zeum létrehozásának gondolatát, s ini hat esztendő kellett hozzá, hogy meg is valósuljon ez az öt­let. De már megvalósult, s a mint­egy 150 ezer forintos — döntő részben — társadalmi munkával létrehozott múzeum és anyaga, újabb értékes színfoltja lesz He­ves megye kultúrális életének, újabb hozzájárulás a megye nagymultú hagyományainak be­mutatásához és feldolgozásához. Közösen vásárolnak gépeket a mezőgazdasági szakszövetkezetek Megyénk egyszerűbb terme­lési társulásai, a földműves- szövetkezetek keretén belül működő szakszövetkezetek az idén több gyakorlati lépést tesznek a nagyüzemi gazdál­kodás feltételeinek kialakítá­sára. A közös beszerzésen, ér­tékesítésen kívül terveket dol­goztak ki a közös vagyon fej­lesztésére. Úgy határoztak, hogy ebben az esztendőben el­sősorban mezőgazdasági gépe­ket vásárolnak. Eddig három­száz mezőgazdasági gépre, köztük Zetor traktorra, moto­ros szivattyúkra, szőlőművelő eszközökre adtak be igényt a {öldművesszövetkezetekhez. A tamabodi zöldségtermelő szak- szövetkezet tagjai az öntözéses gazdálkodás fejlesztéséhez | nyolcvan motoros szivattyút akarnak vásárolni. Az abasári szaktermelő társulás tagjai motoros szőlőművelő gépeket, porozókat, permetezőket vesz­nek. A vásárlás megkönnyítésé­re több szakcsoport tagjai úgy határoztak, hogy a tiszta jöve­delem 20 százalékát évente a közös alapba teszik és ebből biztosítják majd a kiadáshoz szükséges pénzt. HALLO ITT A FARSANG Vidám, zenés, műsoros est Az Egri Városi Kultúrház rendezésében „Halló itt a far­sang!’’ — címmel vidám, ze­nés, műsoros est lesz hétfőn, február 23-án este hat és nyolc órakor az Egri Gárdonyi Gé­za Színházban. Fellépnek Zen- tay Anna, a Fővárosi Operett­színház tagja, Kishegyi Árpád operaénekes. Cseresnyés Ró­zsa, Fontos Magda, Szende Bessy, Solti Bertalan (Kossuth- díjas) Tarján Tamás, Forgács Kálmán és Jámbor Zoltán az Egri Gárdonyi Géza Szín­ház művészei. |Farsang — Gyöngyösön Röpgyűlésnek is megfelelő számban találkoztunk össze a múltkor, egy csomó ismerős asszonnyal. S mi is lehetett a fő téma? A gyerek, a háztajv tás, az anyós, s kedves apró történetek főszereplője, újra csak a gyerek. Az egyik tanító néni mesél­te: mint fiatal pedagógus, az egyik hegyi faluba került elő­ször tanítani. Első osztályos gyerekeket kapott, egy csomó vadócot, nehezen szokták meg a végtelen szabadság után az iskola fegyelmét. Az egyikkel különösen nehezen ment a do­log. Az egyik nap végképp ki­hozta sodrából a tanítónénit, s haragosan küldte a sarokba. — Majd akkor gyere elő, ha eszedbe jut valami! — szólt rá szigorúan abban a reményben, hogy a gyerek ebből is megér­ti és bocsánatkérésre gondol. Eltelt egy óra, a gyerek állt szótlanul a sarokban, még ak­kor is, mikor a többi vidám zajjal szaladt ki az udvarra a szünetben- Eltelt a másik óra is, jött az újabb szünet, ami­kor uzsonnázni lehetett. Ha­— Róma közelében az új nemzetközi repülőtér építésé­vel napvilágra került egy mó­ló és egy mesterséges csatorna kőfala, melyről megállapítot­ták a régészek, hogy a csator­nát Trajanus császár idejében építették és a Tiberis folyóból •látták el vízzdL — Gina Lollobrigiila és Silvana Magnano játsza a „Babák“ című új olasz film női főszerepeit, A filmet Cesare Zavattini írta, Vit- toria de Sica rendezi. VWWSAAA/WWWAAAA/NAAfW/'AA'W Képrejt vény talmas karéj zsíros, lekváros kenyerekkel vonultak ki az osztályból, s úgy látszik ezt már nem bírta elviselni a kis Jóska. Bűnbánó pofácskával som- polygott el: — Tanító néni, én már nem haragsaok... * Az én anyósom? Eleinte nem nagyon örült, hogy fele­ségül vett a fia, de most már na. gyón jól kijövünk. Én is dol­gozni járok, ő vigyáz a fiamra. Olyan jól esik, hogy este, mi­kor hazamegyek, nem kell azonnal neki állni a takarítás­nak, még a kismosást is meg­csinálja. Megfizethetetlen se­gítség! Nem is tudnám, mit csinálnék nélküle, — magya­rázza az egyik, s mi bóloga­tunk hoz^á, mert tudjuk, mit jelent a mama, az anyós segít­sége. Csak az egyik sóhajt fel: jó is nektek. Az én anyó­som, igazi anyós... A múltkor betegen feküdtem, nem tudtam ebédet főzni, hát tudjátok mit csinált"* Gerelyét főzött ebédre, aztán küldött egy fedőn két darabot a gyerekeknek. Megütközve nézünk rá. Hát csakugyan vannak még ilye­néit is. Mi másfajta anyósokat ismerünk, olyanokat akikkel szemben már semmi lét jogo­sul tsága nincs a régi anyós vic­ceknek. Akik úgy állnak a család mellett, mint igazi édes­anyák, akiknek nem győzzük eléggé megköszönni, hogy ne­velik gyermekeinket, leveszik válíUnkról a háztartás gondjá­nak jó részét * Legyen úttörő mozgalom, vagy ne legyen — vitatták szé­les körben a felnőttek, s köz­ben a gyerekek, az igazi érde­költek, lelkűkben mái- régen eldöntötték a kérdést Erre is meséltek egy példát. — Na végre, hogy ezt is el­intézték — magyarázta az egyik kislány az édesanyjának. Mert nécd Anyukám — érvelt a mai gyereknél egyáltalán nem szokatlan hangon — volt az iskolás gyerekeknek egy szervezete azt is megszüntet ték. Nem tartoztunk sehová. Most megint úttörők leszünk. És — tette hozzá — fogadal­mat tettünk, hogy hű úttörők leszünk. Lehet egy ilyen foga­dalmat elfelejteni? Nem! És bizony nem egy felnőtt tanulhat a csöpp úttö­rő gyerekektől hűséget egy-egy fogadalomhoz. — békési — • j Évek óta barátkoz- • tunk. Engem, a kicsire I sikerült, — mindössze 158 centiméteres — srá­cot gyakran láthattak és láttak is vele — a Hor- | gassal. Az, hogy ő meg- | üti a két métert, nem za- t varta egyikünket sem. t Voltak, akik kuncogtak, ? megjegyzéseket tettek, | ha együtt láttak ben- ♦ nünket, de én elnéztem J felettük. A barátom meg ? különösen. i Mi egyenlő félként | kezeltük egymást. — «egyenlő jogú haverek $ voltunk. Igaz, hegy én í felnéztem rá, ő meg le- I nézett, de hát ennek ob- • jektíve igy kellett lenni. ♦ Mindenkor alkalmaz- | kodtunk egymáshoz. ♦ A lányoknál, az ud- • variásnál már volt ♦ problémánk. Itt egy ki- 5 csit nehezen ment az ♦ összhang. Tudniillik ♦ olyan lányt kellett ta- ♦ lálnunk — természete- ♦ sen csak barátnők le- ♦ hettek —, akik: a) egyik 2 alacsonyabb, mint én, « b) a másik legalább 185 2 centi. Az előbbihez én * ragaszkodtam, az utóbbi * a haver bogara volt. Na- ♦ gyón nehezen sikerült ' megtalálni az elképzel- ♦ teket. Hónapokig is el- • tartott. Mégis alig egy | hétig jártunk csak • együtt. Az én „csöppsé- * géni” ugyanis a bará­******«*♦**«•1 hßlfäß'l/COM Megmondom a múltját, jele­nét és a jövőjét — mondja a kártyavetö cigányasszony. A képen még kártyát vet, de az­óta már biztosan a kicsiknek veti az ágyat, ugyanis a böl­csödében dolgozik. All a bál. Karnevál herceg hívó szavára összegyűltek a gyöngyösi ..tartomány" alatt­valói, hogy résztvegyenek e nemes és hagyományos szer­tartáson. megértettük egymást mindig, nem volt köz­tünk vita soha, meg hogy nagyon karakán kis em­berke vagyok én, meg tudja az isten mit mon­dott még, de csupa jót. Mig végül, csak kiböki, hogy — diszidáljunk. Mert, hogy ő túl expo­nálta magát. Azt sem tu­dom mi az, de ha ez is a te bajod, haver — mondom — én egy ta­podtat sem megyek. Elkezelt, el is ment. Visszafelé már hozták — nem sikerült neki ki­jutni. Hogy is sikerült volna, ilyen nagy ember­nek. Ha még ezt sem ve­szik észre, akkor kit. Szóval itthon van a ha­ver, borzasztóan resteli a dolgot és valamelyik nap meg is mondta: hát pajtás neked több eszed volt. Nekem mondod, — vá­laszoltam. Hát te azt hitted, hogy az ész arányban van a centimé­tereiddel? Most megint haverko­dunk. S ha valakinek be­mutatom, hogy „bará­tom a hórihorgas” az én Hergasom úgy néz fel rám, mint tanítójára. És azóta egy szó nem sok, annyit nem szólna az vissza nekem. .—oádstsdi — dóm — minden taknyos- • nak ez lóg a nyakában ; Én nem megyek, mon- i dem, nekem nem kell. Erre azt mondta, gyáva : vagyok. Én meg azt mondtam, te meg marha vagy. Menjünk inkább ferblizni, ha már nem kell melózni, legalább valami hasznos dologgal töltsük el az időt. Hiába beszéltem neki, elment fegyverért, én meg fer­blizni. Először történt, hogy nem egyeztünk meg. Vagy két nap múlva találkozom vele, hát a- lig ismerek rá. Ö meg egyáltalán nem akart megismerni. Géppisztoly a vállán, pufajka, vagy milyen kabát rajta, egy nagy csizma a lábán és terelik a jónépet. Szó­lok neki: „Mi van Hor­gas?” mint ez a fal, úgy nem szólt Jó van paj­tás, mondom magam­ban, elég nagy a város, elférünk. Második, harmadik héten — már nem tu­dom, — találkozók a ha­verral, civilben van. Na­gyon be van gyulladva. Most megismert. Azt mondja, hogy jóbarátok voltunk és vagyunk. • A viszontlátásra a következő J farsangi bálon, — köszönjük a • meghívást, ott leszünk. Nézzük csak, kit takar a jel­mez? így ügye nem is félünk tőle, nem is olyan ijesztő. : Ezt a kislányt úgylátszik el ; akarja vinni az ördög... No énem messzire, csak egy táncra. Nagyon érzékeny volt Engem okolt hogy mi­attam szidják, én mej a családfáját — és ezer majdnem összevesztünk De aztán csak menl tovább az élet Nem is tudom miért, de aztán mintha únni kezdtem volna a barátságot. Azt hiszem azért, mert egy idő után a barátom a termetéhez méretezett képett vett fel — egysze­rűen nagyképű lett Ha megittunk 6—8 féldecit már berúgott és a férfi­asságával jött. Olyan női kalandokról mesélt, ami soha meg nem történt, legalább is vele nem. És még azt mondta, hogyan tudnám én ezeket meg­érteni, elképzeln. Nekem mondta ezt! Egyszer ve­rekedtünk is egy cso­porttal. Ö egy monoklit és vagy hét horzsolást kapott, én semmit. Per­sze ezt is megmagyaráz­ta, hogy ez azért van, hogy ő nagyobb célpont. Mit szól erre egy jó ha­ver. Ráhagytam. Aztán jöttek ezek a zűrös napok. Egyszer­esük azzal áll elő, hogy gyerünk, kérjünk mi is fegyvert, hisz már — bo­csánat ezt nem én mon­tomhoz húzódott, az ő „mókuskája” pedig hoz­zám. Most képzeljék el! Eddig ketten is elég mu­risán néztünk ki, hát még négyen! És így összekeveredve. Mert az ő mókuskája állandóan rajtam csimpaszkodott. Megbeszéltük a dolgot. — csak a haverral! — aztán lemorzsolódtunk. Ismét csak kettesben róttuk az utcákat vagy ültünk a moziban. Hej, az a mozi, az a mozi, az állandóan fúrta a barát­ságunkat. Mert ha a 20. sorban ültünk, ő nagyo­kat sóhajtott, meg ka­cagott, szóval élvezte a filmet, én meg csak az előttem ülő tarkójában gyönyörködhettem. Ab­ban is alulról fölfelé és néha a nyakizmaim úgy megmerevedtek, hogy csak derékszögben tud­tam fordulni. Ha meg az első sorban ültünk, én láttam mindent, de a ha­ver egy percig sem ül­hetett nyugodtan. Állan­dóan reklamált a mö­götte lévő öt sor, hogy égi meszelő, hogy a nagy mélák miért nem bújik el és hasonlókat mondtak neki. Ez nem tetszett a barátomnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom