Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)

1957-02-24 / 16. szám

6 ÜJ ÜTŐN 1951. február 24. vasárnap. ÉGI ÚTONÁLLO GARAZDALKODIK ? Az idei geofizikai év, számos csillagászati jelenség, a foko­zódó napfolttevékenység, s a Hars földközössége érthetően a csillagászat felé fordítja az emberek figyelmét. Nem csoda hát, hogy nyugaton szinte szenzációszámba megy az „AREND-ROLEND” üstökös közeledéséről szóló hír. A szenzációéhes nyugati lapok világkatasztrófát jósolnak. Azt Írják, hogy a sebesen közeledő üstökös egyenesen földünknek rohan és ez tragikus követ­kezményekkel járhat. A ga­rázda útonállót a tudomány egyébként „1956—h” jelzés alatt tartja nyilván, pályáját ismeri és mint az alábbiakban kitűnik: nem aggódik túlságo­san a jó öreg üstökös berzen­kedései miatt. A SZENZÁCIÓT KELTŐ CSILLAGÁSZATI HIRT kü­lönben Otermo finn csillagász bocsátotta szárnyra, aki ki­számította, hogy az üstökös egyenesen földünknek tart. Tudományos körökben eleve kétkedve fogadták a közlést, hiszen a legtöbb üstökös pá­lyáját ismerik. I. Hasegava, a yamamamotoi (japán) csillag- vizsgáló munkatársa utánaszá­molt hát kollegájának és kide­rítette, hogy az immáron kacsá­nak tekinthető hír matemati kai tévedésen alapul, s az „Arend-Rolend” nem hogy kö­zelednék, de ellenkezőleg: tá­volodik földünk pályájától. Az üstökös egyébként a napot sem veszélyezteti, mert tőlünk kb. 200,000.000 km távolságban van, a naptól mintegy 47 mil­lió km-re halad majd el. tel­jesen valószínűtlen tehát, hegy a mintegy 700.000 km átmérő­jű nap magához szippantsa a kósza égi vándort. — JÓ, EZT MEGÚSZTOK, — mondják a kétkedők, de jö­het egy másik üstökös. Nos, a tudomány megnyugtatja őket: egy valóságos találkozástól sincs sok félnivaló. Az üstökö­sök ugyanis meglehetősen ap­róra töredezett égitestek, me­lyek rendszerint láthatatlanul keringenek elnyújtott elipszis alakú pályájukon a nap kö­rül, s csak akkor kerülnek á szemünk elé, ha belekerülnek a nap fény- és hősugaraiba. Ilyenkor tekintélyes, sőt félel­metes alakot ölthetnek, ijesztő voltuk azonban csak az orosz­lánbőrbe bújtatott szamá­ré: a meteorit rajokban repü­lő, legtöbbször diónagyságúnál sem nagyobb részecskék a le­vegőréteggel való súrlódás során felmelegszenek s fehér izzásuk nyomasztó látványt nyújt. Néha megesik, hogy a föld egyenesen keresztülmegy egy ilyen meteomyájon, ilyen­kor á csillaghullás látványában van bőséges részünk. Mivel az apró részeskék izzásuk követ­keztében megsemmisülnek, — maga az üstökös gyakran tel­jesen el is tűnik s nem jelent­kezik többé soha: hasonlóan a megvert hadsereghez, a mete­orit katonái a levegővel való harcban elhullanak. PERSZE EGÉSZ RITKÁN ELŐFORDULHAT, hogy egy- egy nagyobb kődarab kólintja fejbe földünket. Szerencsére a történelem mindössze 4—5 ilyen esetről tud. Arizonában, még a történelem előtti idő­ben — egy 1300 méter átmérő­jű és 175 méter mély kráter keletkezett a kellemetlen égi látogató „kezenyomán”. 1908. június 30-án Kelet-Szibériá- ban esett le egy hatalmas me­teorit, ennek a „tunguz” né ven becézett darabkának a sú­lya mindössze egymillió tonna lehetett. Hatalmas tűzjelensé- gek közepette — szerencsére lakatlan területre esett. Az er­dőség fái ezer négyzetkilomé­teres területen ledőltek és el­égtek. E két égitest sem oko­zott túlnagy galibát, a többi­ekre kár a szót fecsérelni. A MISZTIKUSOK AZT MONDJÁK: az üstökös hábo­rút jelent. Időszámításunk előtt 66-ban Jeruzsálem felett „kard függött az égen”. Min­den valószínűség szerint a Halley által 1759-ben felfede­zett üstökösről volt szó, mely­nek visszatértét az angol csil­lagász előre kiszámította. A gravitációnak engedelmeskedő és úgylátszik elpusztíthatatlan egészségnek örvendő üstökös 1910. május 7-én visszatért és újra megdobogtatta a háborút várók szívét. Egyébként a kö­vetkező évben, 1911. november 3-án egy újabb látogató sze­rencséltetett bennünket, a Brooke üstökös , személyében”. PERSZE SZEGÉNY ÜSTÖ­KÖSRE kenni a háború ódiu­mát hálás, de egyszersmind naiv és tudományellenes fel­adat. A determinált pályán keringő csillagrészecskék „fe­jében” csak vas van, nikkel, vagy kobalt, esetleg másféle fém. Ész semmiesetre. Viszont azokéban sem, akik az üstö­köst a háborúval szokták egy- kalap alá tenni. —pagony— Nagy László: A VASÁRNAP GYÖNYÖRE Nagy László — különösen legutóbbi verseskötete, a Nap jegyese óta — a fiatal költő­nemzedék élvonalába került. Egy Veszprém megyei faluból származik, de —• ma már ott­hon érzi magát Budapest ipa­ri városrészeiben is. Hangja erős népi ízeket őriz, ugyanok­kor modem is, — üde és nagyerejű. Szereti a világot, a város és a falu népét és realis­ta módon, gazdag hangszere­léssel és gyöngéd melegséggel szól róluk. Győry Dezső: VÉREHULLÓ SZERELEM Rendezik a földek ügyét Átkáron — határozott intézkedéseket tesz a községi tanács A nagysikerű Viharvirág cí­mű történelmi regény szerzője új művében a törökellenes ma­gyar függetlenségi harcoknak állít örök emléket. Hunyadi János, Mátyás király kora, a mohácsi katasztrófában sodró­dó ország vívódása, Zrínyi küz­delmei és a végvári vitézek színes világa elevenedik meg [ a könyv lapjain. Főhősei egy­szerű emberek, akik a törté­nelem viharos sodrába kerül­ve, óriásokká nőnek, hősökké válnak. Az ő szívükben hevü- lő vágyakat — törekvéseiket énekli meg az író, a nép hősi­ességének állít maradandó em­léket írásában. — A kötetet Würtz Ádám illusztrálta. Borroughs: TARZAN VISSZATÉRÉSE A Tarzan-sorozat második kötete még gazdagabb várat­lan fordulatokban, érdekfeszí­tő eseményekben, mint az első. A francia hadügyminisztéri­um titkos megbízatással Észak-Afrikába küldi az őser­dő gyermekét. Ellenségei a hajóról a tengerbe lökik. A majom-ember partravergődik, — s ott találja magát a jól­ismert vadonban, ahol gyer­mek- és ifjúkorát töltötte. Sok izgalmas kalandon megy ke­resztül, megmenti Jane Por­tért. szerelmét, Opar szörnyű lakóitól. Boldogságuk előtt most már nincs semmi aka­dály. NEM ELŐSZÖR adunk hírt, viszonylag rövid idő alatt At- kárról, amelyet szövetkezeti községnek tartott nyilván a megye, s ahol a múlt hibái összefogva az ellenforradalom­mal, szinte egyik napról a má^ síkra, felszámolta az összes termelőszövetkezetet és ter­melőcsoportot. Hogy most me­gint Atkárról számol be az ol­vasóknak az újságíró, nem az­ért van, helyesebben nemcsak azért van, mert a község hét szövetkezeti társulásából öt már ismét megkezdte munkai­ját, ha kisebb létszámmal is, de erősebben, egységesebben. A főok, most a föld. A Föld! Amiért életét adná a paraszt, s amely most ismét igaz kin­csé, drága kincsé változott, amelyet érdemes megmunkál­ni a lehető legjobban, hogy a legtöbbet adja. S ezzel a földdel, pontosab­ban az atkári földekkel természetesen tudjuk, hogy normásak ebbon a községben — baj van. Az orvoslás a kor­mány törvényerejű rendelete alapján a községi tanácsokra hárul. Irtuk már, hogy ebben a községben bizony csúnyán összekeverték a földeket a többszörös tagosítások ideje alatt. Előfordult, hogy a beta- gosított földért kapott csere- ingatlan nem jogos tulajdono­sához került, hogy egyik egyé­ni gazdától a másikhoz jutott a föld, s úgy tagosították, hogy 80 százalékos szőlőért 10 százalékost, 20 aranykoronás földért mondjuk 5 aranykoro­nás földet kapott cserébe a gazda, s az is, hogy — sem­mit. Közben a betagosított föl­deken fejlődésnek, erősödés­nek indultak a termelőszövet­kezetek, többszáz taggal, fej­lett gazdálkodással, jószágál­lománnyal... VAN ITT TEHÄT diyan ka­varodás, hogy teljes igazságot tenni két okból sem lehet egyrészt, mert ez újabb tör­vénysértésekhez vezetne, s eb­ből már éppen elegünk volt, — másrészt, mert a falu nem kis részét kitevő szövetkezeti tagság érdekeit sértené, a szö­vetkezeti mozgalom egészséges és helyes irányú fejlődését akadályozná, — s úgy véljük ebből is éppen élég volt mind­az, ami még a közelmúltban történt. Ennyiből is látszik, hogy a községi tanácsnak nincs köny- nyű dolga, ha a törvény elő­írásai és a lehetőségek keretei között orvosolni akarja az el­követett igazságtalanságokat. Hozzájárul még ehhez, hogy a fdlizgatott kedélyeket igyekez­nek egyesek ma is mestersé­gesen szítani, így aztán még egyéni gazdák is szembekerül­nek egymással, „ősi földről” beszélnek, arról, hogy semmi­féle csereingatlant el ne fogad­jon senki — csak azt a földet, amelyet például még 1951-ben tagosítettak be, s egy újabb földrendezésnél talán épp egy egyéni gazda kapta meg csere- ingatlan formájában Éjsza­kánként ablakokat törnek be a faluban, ÁVÓS-ként mutat­kozik be valaki, s úgy fenye- getődz k, újabb, meg újabb rémhíreket dobnak be. sőt olyan hangok is hallatszanak, hogy ne vessenek addig, amíg... Igaz, hogy a legutóbbinak az­tán semmiféle hitele nincs a községben. Ez volt a helyzet Atkáron, amikor egyik este összeült a községi tanács végrehajtó bi­zottsága, hogy döntsön a föld ügyében benyújtott 360 kére­lem felett. Mit határozott a vb., milyen szempontok szerint tud és fog intézkedni? ELSŐSORBAN is megállapí tóttá, hogy sok kilépett szö­vetkezeti tag már ma vissza­lépne egykori szövetkezetébe, ha biztosítva látná, hogy nem szaggatják szét a szövetkezeti földeket, ha biztosítva llátná, hogy a földrendezéseknél el­követett hibák orvoslása, nem megy a szövetkezetek • rovásá­ra Már pedig ha így van, ezt nem. lehet, s nem is szabad fi- ! gyeimen kívül hagyni. 1 A kérelmek között igen sok Különleges csavarok készítését automata esztergályos, revolver esztergályos, centerles—köszörűs, furatköszörűs, lakatos és marós munkát vállal a SzersTám és Készülékgyár G YÖNG Y Ö S. Pf. 171. JÓ SZAKMUNKÁS, gyakorlott éttermi felszolgálókat állandó munkára keres PARK SZáLLÓ EGER, jelentkezés személyesen olyan akadt, amelynek gazdája annak idején teljesértékű cse­reingatlant kapott, azt azóta is művelte, s műveli ma is. Ezek kéréseit, mint indokolatlan ké­rést, elutasítja a községi ta­nács végrehajtó bizottsága. Elsősorban azok kaphatnak földet a betagosítatlan állami tartalékföldből, akiktől egy­szerűen elvették annak idején a földet, s „megfeledkeztek” a csereingatlanlanról. Nyilvánva­ló az ilyen kérések jogossága, s ezt a törvényes kereteken belül figyelembeveszi és orvo­solni akarja a tanács. S ha ezek dolga rendeződött, akkor kerülhet sorra — s nem előbb az olyan panaszok kivizs­gálása, amelyeket azért nyúj­tottak be a dolgozó parasztok, mert csereingatlanaik értéke messze elmarad betagosított földjeik értékétől. Ezt a munkát természetesen tervszerűen, lépésről lépésre, s a 'legnagyobb körültekintés­sel kívánja elvégezni a tanács, nehogy újabb törvénysértések, hibák okai legyenek az elha­markodott és meggondolatlan intézkedések. Azok a gazdák, akik önkényesen elfoglalták a termelőszövetkezetek földjeit, sőt be is vetették azt még az őszön, maguk is felelősek a törvény megsértéséért. A ta­nács mégis úgy döntött, hogy javasolni fogja a termelőszö­vetkezeteknek, hegy ilyen ese­tekben térítsék meg a vetőma­got és a munkadíjat a föld­foglaló gazdának. Ott pedig, ahol az egyik gazda a másik földjét foglalta el — mert er­re is van példa — a bíróság­nak kcíl döntenie, ha szép szó­val nem megy a dolog. MÉG NÉHÁNY nappal eze­lőtt is, ha valaki a föld ügyé­ben érdeklődött a községi ille­tékeseknél, vagy kitérő választ kapott, vagy ^z orra alá nyom­ták az erre vonatkozó rendele­tet — „érts belőle” — de nem> nagyon mertek bátran és őszintén kiállni a falu elé a föld dolgával. Ez is oka volt a bizonytalanságnak, ez is ta­lajt adott a legkülönbözőbb rémhíreknek, lehetőséget az izgatásra. Most, hogy a vb. döntéseit megismerte a falu,, hegy látja, történnek intézke­dések, de nem történnek újabb törvénysértések, nagyobb a tisztánlátás, nyugalom, s mind több a terv: mikor és hogyan hozzáfogni a tavaszi munká­hoz. A falu népe az igaz, egye­nes beszédet szereti, s most az atkári községi tanács ezen a nyelven szólt a faluhoz. Egész biztos, megértik egvmást. GYURKÓ GÉZA és felnőtt had vett körül bennünket, hogy alig tudtunk megmoccanni. Az első partra- szálló, fehérembert bámulhatták így a vadak Columbus idejében. Az iskolások táblának használták az autó oldalát, a lányok tükör­nek az ablakokat, a suhancok meg azon iparkodtak, hogy eltolják helyéről az autót. Csak a cigánybíró erélyes közbelépésére rebbentek szét egy pillanatra, hogy aztán új­ra birtokba vegyék a fényes jószágot. A cigány iskolában vagyunk ... A tanterem üres, már befejeződött a taní­tás. Ebben az iskolában vegyesen tanulnak hét-nyolc évestől 12—14 éves korig. Leg­többjében kevés a szorgalom. A „cigány- arisztokrácia” gyermekei a „magyarokkal”' járnak iskolába, s általában jobban tanul­nak. Ezek főleg a gyári munkások, bányá­szok és a jobb zenészek gyermekei. A többi­eket még csak néhány éve tudták rávenni a tanulásra, de még most is rendszertelenül járnak az órákra. A cigányiskola még így is sokat segít. Mégis sikerül a műveltebb élet utáni vágy magvát elhinteni a barna fejecs­kékbe. Enélkül ugyanis soha nem lehet a ci­gányproblémát megoldani. Majd mikor ők maguk is igyekeznek kitörni szokásaik ket­recéből, akkor lehet remélni a cigányproblé­ma végleges megoldását. De odáig nem jut­nak el egyedül, csakis a „magyarok” segít­ségével. Nincs már vajda, nincs cigánybíró Tanácstag vezeti a Dankó-telep népét. Ki­csit furcsa, de meg kell barátkozni ezzel £ gondolattal A tanácstag cigánybíró Suha- Kóka Béla, foglalkozására nézve nagybőgős 1945. óta párttag, békebíró és összekötő ka­pocs a hivatalos szervek és a cigányok kő A vélemények meghallgatása után nyu­godtan megállapíthatjuk, hogy a faji gyűlö­let még mindig több szerepet kap a cigány- probléma rendezésében, mint a segítő jóaka­rat. A Tóban partra száflunk ... A Dankó-telep csak hivatalos név, a cigá­nyok és a falusiak Tó-nak hívják, a faluvégi írta : KOVÁCS ENDRE Fényképesbe: MÁUKUSZ LÁSZLÓ A cigányokról, vagy ahogy a tamalelesziek nevezik, az „új magyarokról” szól ez az írás. A cigányokról, a büszke magyar által lené­zett népségről, — a magyar négerekről. Ha a vonaton melléd ülnek, önkéntelenül is •dább húzódsz, ha házadba kerül, rajta tartod a szemed, nehogy elemeljen valamit, ha mu­latsz, akár a sárba is fektetheted, hogy ott muzsikáljon. Teheted, mert ő cigány. Sokak­nak piszok cigány — piszok, mint a jenkinek a néger. Hogy miért? Ezt nagyon kevesen tudják megmagyarázni. Hányán fáradoztak már azon, hogy meg­áldják ennek az eredeti „néptörzsnek” prob­lémáját, ki krematóriummal, ki jóakarattal, lú erőszakos munkára vezényléssel, de a ci­gányprobléma, mely évtizedek óta foglalkoz­tatja a hatóságokat, még ma is függő kérdés. S vajon mikor oldódik meg? * Tamaleleszen eléggé nagy a cigányellenes hangulat. íme néhány vélemény. — Szét kellene őket szórni a többi közsé­gekbe is, mert mind a hatszáz a mi nyakun­kon él. — Úgy lopnak ezek, mint a szarkák. — Internáló táborba kellene vinni őket, dolgoztatni. Még a községi tanács is a széttelepítési látta az egyetlen eszköznek a cigányproblé­ma megoldására. Jaj, csak el ne vigyenek az autós-emberek. cigánytelepülést. Nem nagyon jár errefelé autó, mert amint megálltunk, olyan rajkó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom