Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Ambrus Zoltán: A könyvtár és társadalmi kapcsolatai.

ilyen maga a társadalmi tér. Kik alkotják, és benne hogyan működhet az individuum vagy éppen a csoport, akik egyébként is keresik a helyüket, és a kultúrához való viszonyukat akarják értelmezni, megfogalmazni. Itt a polgár és a nem polgár különül el egymástól, természetesen nem napi politikai, hanem szociológiai értelemben gondolom a különbségtételt. Mindannyiunk számára elgondolkoztató, hogy mennyien képesek kulturális igényeiket megfogalmazni és érvényesíteni az emberek. Akiknek sikerül azok a társadalom, mondjuk olyan egy tizedét, talán ötödét alkotják. Ugye mennyivel többen vannak azok, akik erre nem képesek, hanem egyfajta sodródásban, passzív átvételben élik meg mindazt, amit kultúrafogyasztásnak nevezünk. A második meghatározottság az a földrajzi tér, amelyben elhelyezkedik a mi intézményünk. Hogy ez egy gazdag országban, illetve régióban vagy éppen egy szegényben van, ez mind annyiféle problémát és annyiféle problémakezelési módot vet fel, amelynek persze a taglalására itt nem kerülhet sor, csak érzékeltetni szeretném hogy egyáltalán nem mindegy, hogy egy könyvtár Békés megyében, a bihari részen van, vagy valahol KözépDunántúlon. És ez nem biztos, hogy a könyvtár használatának az intenzitásában, társadalmi elfogadottságában jelenik meg elsősorban, de az adottságaiban, lehetőségeiben és a körülötte kialakuló társadalmi szemléletmódban, azonban mindenképpen. Kelet-Európában és Magyarországon is ellentétes hatások határozzák meg ezeknek a társadalmi közösségeknek, a könyvtárakat létrehozó, működtető társadalmi csoportoknak a létét. Egyrészt a hagyományok, amik nagyon szilárdak és erősek bizonyos pozíciókban, ugyanakkor más pozíciókban nagyon könnyen elhagyhatók és felválthatók, mondjuk az önmegvalósításnak a sugallt, torz változataival. Ezek közé az ellentétes hatások közé kell soroljam a fogyasztást, ami önmagában is sok ellentmondást rejt magában. A fogyasztásnak egy eddig fogyasztói társadalomként nem definiálható közegben való megjelenése és viszonylag széles tömegek számára lehetővé válása (az, hogy van enni-, innivaló, van technikai eszköz, a lakást jobban be tudja rendezni, az hogy az elementáris fogyasztási szükségleteit jól ki tudja elégíteni), fontos kérdés, és elsősorban ebben, ehhez keresik a mintát. Itt a fölösleges, a presztízsfogyasztásra, illetve a fogyasztásnak egyéb más, elsősorban a kultúrában megjelenő elemeire szeretnék utalni, amelyek nem biztos, hogy jó irányba viszik el a könyvtár vagy a társadalom egyéb, értékközpontú kulturális szervezeteinek megítélését. A negyedik meghatározottságot én a fogyasztói elitkultúra és a tömegkultúra szembeállításában vagy egymás mellé állításában, időnként egymást megerősítő voltában fogalmaznám meg. A fogyasztói elitkultúra, ami ma Nyugat-Európára egyre inkább jellemző, ahol pl. Berlinben, vagy Hamburgban sokkal többet költenek szimfonikus zenekarokra, operára, balettre, (tehát az elit-kultúra fellegváraira), mint könyvtári szolgáltatásokra vagy művelődési házakra, esetleg egyéb nagy területen megjelenő kulturális tevékenységre. Ebben elsősorban a fogyasztói, csomagolt, pénzért adott, nagyon drága presztízsfogyasztást megjelenítő elitkultúra jelenik meg, szemben azzal a tömegkultúrával, amit szinte teljes mértékben - és ez már Kelet-Európára is vonatkozik - ráhagynak a tömegkommunikációra, abban is elsősorban a kereskedelmi jellegű kommunikációs eszközökre, a rádióra, a televízióra, a könyvkiadásra és a sajtótermékekre és internetre. Igazából így valahogy le is tudják a kulturális szolgáltatás, és ezt idézőjelbe teszem, „állami feladatait" is. 36