Harangszó, 1944
1944-10-08 / 41. szám
Életadó halál. „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.“ Ján. 12, 24. Az aradi vértanuk véres emléke vesz ma körül bennünket. Ügy hozzátartozik ez nálunk az első októberi vasárnaphoz, mintalevél- hervasztó, virágfojtogató hűvös reggelek az egész hónaphoz. Ért- . ~íiető! Hiszen közel egy évszázada IMM térünk meg hitet, hazaszeretetet tarlóim ennél'a megűöbDem'o, egyben megdicsőítö tragédiához. Idén mégis különösképen a szívünkig ér az aradi tizenhárom tanítása. Nem lehet csak „szép beszédben“ méltatni áldozatukat, nem kirobbanj az őket eltipró zsarnokság ellen. Még közömbösen sem lehet elsétálni véres alakjuk mellett, mert mind a tizenhárom kikel ma sírjából. Apák, hitvestársak, gyermekek ezreit fogja kézen és vezeti, vezeti a hazáért való életadás dicsőséges útján. Van-e, aki visszautasítaná kezüket?! Ha igen, öntse el arcát a szégyen pírja. Nézzen az új mártírokat avató Arad felé és tanulja meg újaktól és régiektől: van életadó halál. Erről tesz bizonyságot a halódó őszi természet új tavaszt * ígérő törvénye. Hogy a tarlótól fakított, vagy ekétől felhasogatott földeken márciusban új vetést hajtogasson, . nyáron új életet ringasson a szél, annak feltétele az elhintett gabonamag halála. „Ha el nem hal, csak egymaga marad; ha elhal, sok gyümölcsöt terem.“ Ki ne tudná? Ezt a törvényt igazolta annak földi életmunkája, aki a fenti hasonlatot magára alkalmazta: az Úr Jézusé. Kicsoda hengeríthette volna el húsvétkor a követ a sír szájáról, ha Ő nagypénteken le nem hajtja halálos álomra a fejét? Az aradi vértanuk sem tettek mást: elindultak az Ember Fiának útján. Nekünk szintén választanunk kell. Élet, vagy halál sarjadhat elmúlásunkból. „Aki szereti a maga életét, elveszíti azt; aki gyűlöli a maga életét e világon...“ — a jobb részt választotta. Általment a halálon az örökéletre. Dombi László. Az egyház nemzeti szolgálata. Részlet D. Kapí Béla püspöki jelentéséből. egyház élete elválaszthatat- nemzet szolgálatától. Életteljességét tagadná meg, ha ezen szolgálatáról lemondana és kiszakadna Istentől adott munkamezejéből, ha elfordított fejjel visszavonulna saját lelki világába. Örök igazságokat képvisel. Isteni erőket közvetít. Nemzetnevelő munkát végez. Összhangzatos, egész embertípust formál az Istenbe ágyazott emberből. A Lélek indítására általa válik valósággá a hit, a kötelesség, a hűség, az önfeláldozás, a szolgálat, a bizonyságtevés embere. Isten akarata szerint hordozza a lelkiismeret drága kincsét s megszólaltatja azt politikai viharzások- állami kormányzati ténykedésekben s híven őrzi Isten szavát a nemzet életében. Istennel való eleven kapcsolata által kidolgozza a nemzet lényegét. Tisztítja történeti öntudatát. Mélyíti kötelességteljesítését. Változások között és válságok bizonytalanságaiban örökkévaló értékekre mutat s a nemzet erkölcstanában tartalommal teliti az áldozat, a testvériség, a hit és bizodalom fogalmát. Egyházunk nemzeti szolgálata lélekébresztő szolgálat. Hivatásunk csorbítása nélkül erősítettük híveink lelkét nemzeti küzdelmeink között. Rádióközvetítéses istentiszteleteinken szintén ezt cselekedtiik.
