Harangszó, 1944
1944-09-17 / 38. szám
35. évfolyam. 1944. szeptember 17. 38. szám. Főszerkesztő: SZABÓ JÓZSEF Hu • Dmnántéli Luther Szövetség £.cg)aleolk minden vasárnap. ic-*<r»dt lapok: Jöjjetek énhozzam, Felvidéki Luther, Lelki Harmat. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben Szerkesztő-bizottság elnöksége: D. KAPI BÉLA, D. RAFF AY SÁNDOR, TÜRÓCZY ZOLTÁN, KUTHY DEZSÓ püspökök. Felelős szerkesztő: LUKÁCS ISTVÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: Győr, II., Petőfi-tér 1. Telefon: 17—91. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.524 Életcél. „Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényietek, mint csillagok e világon.“ Fii. 2, 15. Felesleges is, hosszadalmas is lenne annak a tételnek igazolása, hogy a csüggedés korszaka borult nemzetünkre, egyházunkra. Nem hervasztanak el az őszi szelek több zöldelő levelet, mint ahány lélek elsáppad ennek az egy kérdésnek suiya alatt: érdeme^ e ma egyáltalában életcélokról beszélni.-' Hiszen elképesztően összezavarodott körülöttünk a világ rendje. Hiszen olyan félelmetes, titokzatos lehetőségek választanak el minden virradatot napnyugtától, mint valamikor újesztendőt szilvesztertől. Mégis. Szabad is, kell is életcélt magunk elé tűzni. Ez az a hatalom, melytől az egész élet tartalmat nyer. A mágnes, amely a sikerek, kudarcok, tervek, csalódások zűrzavarában rendet teremt. Az „ígéret földje“, melyre tekintve a pusztai vándorlás viszontagságai is megszépülnek. Mi legyen az evangélikus ember életének legfőbb célkitűzése? Először is a való élet megismerése. Ne mások vezessenek, ne rémhírek, vagy álhírek után indulj, hanem nézz körül saját szemeiddel. Pált ez a józan életszemlélet nem csüggedésre készteti, hanem határozott megállapításra: elfordult és elvetemedett nemzetség közepette élek. A mi megállapításunk sem lehet más, ha igaz akar lenni. Ebből következik a másik: életcélunkat nem kereshetjük ebben a világban. E világ fiai helyett „Isten szeplőtlen gyermekeiévé kell lennünk. Nem túlvilági állapot azonban az istengyermekség, hanem itt a földön valósítható meg, csak nem földi eszközökkel. Két hozzávezető utat említ itt az apostol: feddhetetlenség és tisztaság. Megpróbáltad már csak az egyiket is végig megjárni? Válaszd ki egyelőre csak az egyiket. Haladj ezen az istenfiúság felé. Meglásd eltűnik szívedből a csüggedés és felváltja azt a békesség, boldogság (Máté 5:9). Dombi László. Mi lesz ?! Ha ki igédet hallgatja, És, megtérend igazságra; És esmérni nem akarjuk: Azért nyilván elpusztulunk. Millió ajkon suttog, sziszeg ina a kérdés: mi lesz? Most igazán jó volna szemünkkel átfúrni a jövendő fekete függönyét. Mi lesz? Nem tudjuk! Senki sem tudja. Hiábavaló minden találgatás. Ezért hát felesleges is minden gyötrő aggodalmaskodás. Jó dolog az, hogv Isten elrejti előlünk a holnapot. Ezzel szorít rá bennünket arra. hogv ,,elcg rrunden ih’pnak a maga haja". Hívő hűséggel tesz- szuk dolgunkat a magunk helyén, a többi nem" ránk tartozik! Mi lesz? Az lesz, amit Isten akar vagy engedélyez! Hajszál sem esik le tudta, akarata és beleegyezése nélkül. Kell ennél nagyobb vigasztalás?! Ha jónak látja megnyujtani kegyelmi időnket: megcselekszi. Ha ítélettel akar bennünket megtisztítani: ránk ereszti. Akármelyiket is az ő kezéből kell vennünk! Most: bűnbánatot kell tartanunk! Annak utát te megtartod, Ö ösvényét igazgatod, Minden jóval látogatod, Ellenségtől oltalmazod. És nagy erőt adsz őnéki: Futnak az ő ellenségi, Száz közülök elkergeti, Ezerenként mind elveri. Ha pediglen nem hallgatja, 'Hr^ntigeíiet nem ío^nújii,' És ő utát nem jobbítja; Ellenségét reáhozza. És oly népet hoz reá ja, Melynek nyelvét nem tudhatja; Viszik ötét nagy fogságra És ő jut a nagy rabságra. Ezenképpen mi most vagyunk, Megfertézett a mi utunk, De könyörgünk nagy Úristen, Nézz mireánk kegyelmesen, Kik fetrengünk nagy bűnökben S nem jobbulunk életünkben. Országunkban tarts meg minket, Vedd el mi ellenségünket, És adj nékünk békességet, Szent Fiadért egyességet. Több segítőnk nekünk nincsen, nhtiem t£, fielgv TTi/sTcri, Kit mi hiszünk beszédedben. _ O ltalmazhatsz te szép rendben Dícsértessél örök Isten, Szent Fiaddal egyetemben, Vigasztaló Szentlélekkel, Mindörökké dicsőségben. Üj Zengedező Mennyei Kar, 1743.' 488. éneke, Az egyház erőfeszítései a háborúban. Részlet Kuthy Dezső dunáninneni püspök jelentéséből Most: megtérés a dolgunk! Most: hűségesen helyt kell állnunk! Most: megújult életben, szüntelen könyörögnünk kell, mint egykor Ábrahám Sodorna kapuiában — Mózes első könyve 18, 22—33 — találtassák köztünk annyi igaz, hogy Isten könyörülhessen rajtunk! Mi lesz?! Legyen meg Isten akarata!! Szabó József. Régi éneit. Nagy Úristen ne hagyj minket Ne akarjad veszésünket, Pogány kézre ne adj minket, Kik csúfolják szent nevedet. Mi bűnünkért elszenvedjük: Mert bűnünkből ki nem tértünk, Felségedet nem tiszteltük, Azért tőled büntettetünk. Mi házunkban békességgel Nem lakhatunk csendességgel; Környülvettek ellenséggel, Elpusztítnak teljességgel. Prófétáknál vagyon írva, Mint Felséged megmondotta: Vájjon a háború terrorja ellenére történik-e a háború anyagi és lelki pusztításainak enyhítése érdekében a keresztyén egyházak részéről valami érdemleges? A háború természetéből folyóan, mint sok más, ebben a kérdésben sem enged tökéletes tisztánlátást. De kétségtelen jelek arra mutatnak, hogy az egyházak nem tétlenek ebben a vonatkozásban sem. Tudunk a pápa erőfeszítéseiről, amelyekkel a háború kitörését, majd elfajulását megakadályozni, illetve enyhíteni igyekezett. New- York érsekének a szenzáció erejével hatott utazásai is bizonnyal ennek a célnak a szolgálatában állhatták. Ismeretes egyes angol protestáns egyházi férfiaknak a polgári lakosság bombázása elleni állásfoglalása is. Az egyházak Svájcban székelő ökumenikus tanácsának fáradozásai nem kapnak olyan nyilvánosságot, mint amazok, de azért tudnak azokról is az illetékesek s ezek a fáradozások igazolni fogják az utókor előtt a világ protestáns egyházainak szerepét ezekben a sorsdöntő időkben. A hazai protestáns egyházak lelkiismerete is megmozdult és azok is megtették azt, ami mód1' jukban állt és el is érték azt, ami az adott helyzetben elérhető volt. Ezenfelül az egyházak természetesen mindent elkövetnek, hogy a fegyverek zajában is elhasson a lelkekhez Isten igéjének tiszta zengése és életük ne divatos politikai jelszavak, hanem Isten igéjének határozott és örökérvényű irány- mutatása szerint igazodjék. Nincs tudomásom arról, hogy volna egyház, amely nem így cselekednék, hanem odaadta volna magát a háborús politika szolgálatába. Egyesek kilengései ilyen zavaros időkben elkerülhetetlenek, de azok semmiképp sem írhatók az egyház rovására. Természetszerűleg komoly előkészületek folynak az egyházban arra az időre is, amikor ismét beáll a világ különböző országaiban élő keresztyének testvéri érintkezésének és összefogásának lehetősége. Bizonnyal gondolnak a hivatottak arra, hogy az egyházi világmozgalmak a háború után valóban testvéri együttműködés szervei legyenek, amelyekbe nem tör be a politika, amely a háború előtti feszültségben már az addig teljesen politikamentes mozgalmak összhangját is megzavarta s ez-