Harangszó, 1944

1944-09-17 / 38. szám

35. évfolyam. 1944. szeptember 17. 38. szám. Főszerkesztő: SZABÓ JÓZSEF Hu • Dmnántéli Luther Szövetség £.cg)aleolk minden vasárnap. ic-*<r»dt lapok: Jöjjetek énhozzam, Felvidéki Luther, Lelki Harmat. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben Szerkesztő-bizottság elnöksége: D. KAPI BÉLA, D. RAFF AY SÁNDOR, TÜRÓCZY ZOLTÁN, KUTHY DEZSÓ püspökök. Felelős szerkesztő: LUKÁCS ISTVÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: Győr, II., Petőfi-tér 1. Telefon: 17—91. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.524 Életcél. „Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyer­mekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényietek, mint csillagok e vilá­gon.“ Fii. 2, 15. Felesleges is, hosszadalmas is lenne annak a tételnek igazolása, hogy a csüggedés korszaka borult nemzetünkre, egyházunkra. Nem hervasztanak el az őszi szelek több zöldelő levelet, mint ahány lélek elsáppad ennek az egy kérdésnek suiya alatt: érdeme^ e ma egyálta­lában életcélokról beszélni.-' Hiszen elképesztően összezavarodott kö­rülöttünk a világ rendje. Hiszen olyan félelmetes, titokzatos lehető­ségek választanak el minden virra­datot napnyugtától, mint valami­kor újesztendőt szilvesztertől. Mégis. Szabad is, kell is életcélt magunk elé tűzni. Ez az a hata­lom, melytől az egész élet tartal­mat nyer. A mágnes, amely a sike­rek, kudarcok, tervek, csalódások zűrzavarában rendet teremt. Az „ígéret földje“, melyre tekintve a pusztai vándorlás viszontagságai is megszépülnek. Mi legyen az evan­gélikus ember életének legfőbb célkitűzése? Először is a való élet megisme­rése. Ne mások vezessenek, ne rémhírek, vagy álhírek után indulj, hanem nézz körül saját szemeid­del. Pált ez a józan életszemlélet nem csüggedésre készteti, hanem határozott megállapításra: elfor­dult és elvetemedett nemzetség közepette élek. A mi megállapítá­sunk sem lehet más, ha igaz akar lenni. Ebből következik a másik: élet­célunkat nem kereshetjük ebben a világban. E világ fiai helyett „Isten szeplőtlen gyermekeiévé kell len­nünk. Nem túlvilági állapot azon­ban az istengyermekség, hanem itt a földön valósítható meg, csak nem földi eszközökkel. Két hozzá­vezető utat említ itt az apostol: feddhetetlenség és tisztaság. Meg­próbáltad már csak az egyiket is végig megjárni? Válaszd ki egyelőre csak az egyi­ket. Haladj ezen az istenfiúság felé. Meglásd eltűnik szívedből a csüg­gedés és felváltja azt a békesség, boldogság (Máté 5:9). Dombi László. Mi lesz ?! Ha ki igédet hallgatja, És, megtérend igazságra; És esmérni nem akarjuk: Azért nyilván elpusztulunk. Millió ajkon suttog, sziszeg ina a kérdés: mi lesz? Most igazán jó volna szemünkkel átfúrni a jöven­dő fekete függönyét. Mi lesz? Nem tudjuk! Senki sem tudja. Hiábavaló minden találgatás. Ezért hát felesleges is minden gyötrő aggodalmaskodás. Jó dolog az, hogv Isten elrejti előlünk a hol­napot. Ezzel szorít rá bennünket arra. hogv ,,elcg rrunden ih’pnak a maga haja". Hívő hűséggel tesz- szuk dolgunkat a magunk helyén, a többi nem" ránk tartozik! Mi lesz? Az lesz, amit Isten akar vagy engedélyez! Hajszál sem esik le tudta, akarata és beleegyezése nél­kül. Kell ennél nagyobb vigaszta­lás?! Ha jónak látja megnyujtani kegyelmi időnket: megcselekszi. Ha ítélettel akar bennünket meg­tisztítani: ránk ereszti. Akármelyi­ket is az ő kezéből kell vennünk! Most: bűnbánatot kell tartanunk! Annak utát te megtartod, Ö ösvényét igazgatod, Minden jóval látogatod, Ellenségtől oltalmazod. És nagy erőt adsz őnéki: Futnak az ő ellenségi, Száz közülök elkergeti, Ezerenként mind elveri. ­Ha pediglen nem hallgatja, 'Hr^ntigeíiet nem ío^nújii,' És ő utát nem jobbítja; Ellenségét reáhozza. És oly népet hoz reá ja, Melynek nyelvét nem tudhatja; Viszik ötét nagy fogságra És ő jut a nagy rabságra. Ezenképpen mi most vagyunk, Megfertézett a mi utunk, De könyörgünk nagy Úristen, Nézz mireánk kegyelmesen, Kik fetrengünk nagy bűnökben S nem jobbulunk életünkben. Országunkban tarts meg minket, Vedd el mi ellenségünket, És adj nékünk békességet, Szent Fiadért egyességet. Több segítőnk nekünk nincsen, nhtiem t£, fielgv TTi/sTcri, Kit mi hiszünk beszédedben. _ O ltalmazhatsz te szép rendben Dícsértessél örök Isten, Szent Fiaddal egyetemben, Vigasztaló Szentlélekkel, Mindörökké dicsőségben. Üj Zengedező Mennyei Kar, 1743.' 488. éneke, Az egyház erőfeszítései a háborúban. Részlet Kuthy Dezső dunáninneni püspök jelentéséből Most: megtérés a dolgunk! Most: hűségesen helyt kell áll­nunk! Most: megújult életben, szünte­len könyörögnünk kell, mint egy­kor Ábrahám Sodorna kapuiában — Mózes első könyve 18, 22—33 — találtassák köztünk annyi igaz, hogy Isten könyörülhessen rajtunk! Mi lesz?! Legyen meg Isten akarata!! Szabó József. Régi éneit. Nagy Úristen ne hagyj minket Ne akarjad veszésünket, Pogány kézre ne adj minket, Kik csúfolják szent nevedet. Mi bűnünkért elszenvedjük: Mert bűnünkből ki nem tértünk, Felségedet nem tiszteltük, Azért tőled büntettetünk. Mi házunkban békességgel Nem lakhatunk csendességgel; Környülvettek ellenséggel, Elpusztítnak teljességgel. Prófétáknál vagyon írva, Mint Felséged megmondotta: Vájjon a háború terrorja elle­nére történik-e a háború anyagi és lelki pusztításainak enyhítése érdekében a keresztyén egyházak részéről valami érdemleges? A háború természetéből folyóan, mint sok más, ebben a kérdésben sem enged tökéletes tisztánlátást. De kétségtelen jelek arra mutat­nak, hogy az egyházak nem tétle­nek ebben a vonatkozásban sem. Tudunk a pápa erőfeszítéseiről, amelyekkel a háború kitörését, majd elfajulását megakadályozni, illetve enyhíteni igyekezett. New- York érsekének a szenzáció erejé­vel hatott utazásai is bizonnyal en­nek a célnak a szolgálatában áll­hatták. Ismeretes egyes angol pro­testáns egyházi férfiaknak a pol­gári lakosság bombázása elleni állásfoglalása is. Az egyházak Svájcban székelő ökumenikus taná­csának fáradozásai nem kapnak olyan nyilvánosságot, mint ama­zok, de azért tudnak azokról is az illetékesek s ezek a fáradozások igazolni fogják az utókor előtt a világ protestáns egyházainak sze­repét ezekben a sorsdöntő idők­ben. A hazai protestáns egyházak lelkiismerete is megmozdult és azok is megtették azt, ami mód­1' jukban állt és el is érték azt, ami az adott helyzetben elérhető volt. Ezenfelül az egyházak természe­tesen mindent elkövetnek, hogy a fegyverek zajában is elhasson a lelkekhez Isten igéjének tiszta zen­gése és életük ne divatos politikai jelszavak, hanem Isten igéjének határozott és örökérvényű irány- mutatása szerint igazodjék. Nincs tudomásom arról, hogy volna egy­ház, amely nem így cselekednék, hanem odaadta volna magát a há­borús politika szolgálatába. Egye­sek kilengései ilyen zavaros idők­ben elkerülhetetlenek, de azok semmiképp sem írhatók az egyház rovására. Természetszerűleg komoly elő­készületek folynak az egyházban arra az időre is, amikor ismét be­áll a világ különböző országaiban élő keresztyének testvéri érintke­zésének és összefogásának lehető­sége. Bizonnyal gondolnak a hiva­tottak arra, hogy az egyházi világ­mozgalmak a háború után valóban testvéri együttműködés szervei le­gyenek, amelyekbe nem tör be a politika, amely a háború előtti feszültségben már az addig telje­sen politikamentes mozgalmak összhangját is megzavarta s ez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom