Harangszó, 1935
1935-10-13 / 42. szám
346 HARANG SZÓ 1935 október 13. itt fogadták el a dunántúli evangélikusok törvénykönyvét is. 1598-ban Beithe Ist- vám püspök zsinatot tartott itt. Kerületi gvíílések is voltak Meszlenben: az 1646; 1650; 1666; 1667. és 1672-ik években. Különösen az első volt nevezetes, mert Kiss Bertalan püspök halála után püspökválasztó gyűlésre ide hívták össze a lelkészeket és világi patronusokat. Ez utóbbiakat, az akkori nehéz időkre való tekintettel össze is írják itt névszerint. Az 1673—74-i nagy üldöztetés idején elveszik Meszlen templomát is és ettől fogva több mint 100 éven keresztül a szomszéd nemescsói artikuláris gyülekezet templomába járnak a meszle- niek is. Az elnyomatás századában, az egy Acsád kivételével, a Meszlent környező színtiszta evangélikus községek elvesznek egyházunk számára, de Meszlen, a régi nemes község, hű marad. A Türelmi-rendelet megjelenése után, 1784-ben itt is újjáalakul a gyülekezet. Majd 1785-ben a templom és papiak is, 1840-ben pedig a torony is megépül. A kis gyülekezet, mely mindössze 255 lelket számlál, a benne különösen kifejlődött áldozatkészségével emelkedik fel egyházunk hegyen épített városai sorába. A másfélszázados jubileum alkalmából a közel 2000 P költséggel megújított templomi kiadások is majdnem teljes egészükben önkéntes adományokból nyertek fedezetet. A templom ünnepélyes felszentelése szept. 15.-én volt, melyet Kapi Béla püspök végzett. A bensőséges ünnepély méreteiben is hatalmas volt. Messze vidékről sereglett ösz- sze az ünneplő sokaság, közte Szombathely és Nemescsó népes küldöttsége. A Körmendről, Zongor Béla esperes társaságában érkező püspököt dr. Szűcs István szombat- helyi főszolgabíró, Szálkái Zoltán acsádi körjegyző üdvözlik, a lelkészlak előtt pedig az egész gyülekezet élén Rátz Sándor helyi lelkész fogadja. A templomudvaron pedig megható, kedves jelenet játszódik le, mikor az érkező püspököt, társaival együtt a legkisebb missziói gyermekszövetséges, a lelkész 4 éves leánykája virággal és igével köszönti: ,,Áldott, aki jött az Urnák nevében!“ Az ünnepély folyamán és azután is boldog visszhangra kelt lelkűnkben az ige: valóban áldott, aki jött az Urnák nevében. A templomi bevonulásnak méltó keretet adott a kivonult meszleni és acsádi tűzoltók, leventék és iskolások sorfala. Az ünnepélyen az avató püspökön kívül Zongor Béla esperes tartott oltári imát, valamint a meszleni és acsádi ifjúsági énekkar szerepelt Szabó Lajos meszleni és Ábrahám Gyula acsádi tanítók vezényletével. Az istentiszteletet díszgyűlés követte, amikor is elsőnek Szabó Kálmán gyülekezeti felügyelő köszöntötte a püspököt és a megjelent vendégeket, akiknek soraiban ott voltak Zongor Béla esperes, Weisz Vilmos kőszegi, Baráth Pál nemescsói, dr. Holló Árpád soproni lelkészek, Kiss István leánygimn. vallástanár, Csaba Antal szombathelyi s. lelkész; a világi urak sorából pedig: szentmártoni Radó Lajos egyházmegyei felügyelő, Weörös Elemér nemecsói felügyelő, Arató István kőszegi leánylic. igazgató, dr. Szűcs István főszolgabíró, Szálkái Zoltán körjegyző, valamint Mészáros Ferenc plébánossal együtt a helybeli róm. kát. hitközség küldöttsége. Különösen felemelő volt, amikor Mészáros Ferenc plébános a püspököt és a jubiláló egyház- községet üdvözölte. Baráth Pál lelkész a nemescsói gyülekezet üdvözletét tolmácsolta. A lelkész felolvasta a gyülekezet történetét s az ünnepély a himnusszal véget ért. A 30 P-t kitévő offertórium az őriszentpéteri imaház-alapra küldetett el. Az ünnepély után a meghívottakat a lelkészcsalád, a püspök úr tiszteletére adott ebéden látta vendégül. M—i. Az Iparosság és egyházunk. A mai általánosan nehéz gazdasági életben, amikor olyan sok iparosműhely zárja be ajtaját, észre kell venni ev. egyházunknak is az iparosság komoly feljaj- dulását. Az iparosember, amikor munkanélkülivé lett, minden más munkanélkülinél rosszabb helyzetbe jutott. A köztisztviselő, ha nem nyugdíjjal, mely úgy ahogy minden időre biztosítja a mindennapi kenyerét, legalább végkielégítéssel lesz munkanélkülivé. Komolyabb, mint a gyárimunkásé, akit a szakszervezet védelme mellett a különböző intézmények több hónapon át segélyeznek, mely idő alatt adódhat alkalom az újabb elhelyezkedésre. A napszámos ember is a maga igénytelenségével és sokoldalúságával könnyebben juthat keresethez, mint a munkanélkülivé vált iparos. Ha egy iparosműhely csukott be, annak tulajdonosa előbb-utóbb, aszerint hogy megtakarított pénzecskéjéből, ha egyáltalában volt, mennyit fordított halódó műhelye fenntartására, az utcára kerül. A háziúr néhány hónapig még vár megbízhatónak ismert iparoslakója házbérére; a fűszeresnél, hentesnél, péknél, tejesnél is lehet egy kis adósságot csinálni; a házban található feleslegesnek gondolt tárgyakkal a zsibárusnál is lehet filléres vájárokat eszközölni; a zálogházba juttatott, szülőktől maradt ékszerrel, órával, télikabáttal, kerékpárral is hozzá lehet jutni néhány napra szükséges, könnyeláztatott feketekenyérhez. De végleges keresethez, bár a legszerényebb keretek között is, a legritkább esetben sikerül. A várakozás örvényes nagy harcában szétzilált családi életek, lerongyolódott, kiéhezett, betegségek csiráit hordozó, forradalmi gondolatokat hangoztató édesapák viaskodnak nem is annyira a maguk életéért, hanem gyermekeik megmentéséért, azok jövendőjének biztosításáért. Az iparos, ha bezárta műhelye ajtaját, melyben eddig is csak éppen hogy megkereste a napi szükségletét, valóban kétségbeejtő hangon szólhat: Munkanélküliségemben el kell pusztulnom; családom ke- nyértelensége felörli idegrendszeremet; ha ez az állapot sokáig tart, jobb idők beálltával alkalmatlan leszek a munka folytatására; hová, kihez menjek feljajdulásomban? Ki hallgat meg? Ki segít rajtam? Vallási szempontból rámutatunk arra, hogy a jó Isten különös kegy- b”en részesítette az iparosságot akkor, amikor a világ Megváltója az egyszerű názáreti ács műhelyében ismerte meg a munka és szorgalom értékét. Bizonyos, hogy Krisztus Urunk is örömmel és nagy igyekezettel próbálgatta földi atyja szerszámainak a használhatóságát. Luther Márton is bányász család gyermeke. Mennyi gond, mennyi aggodalom, mennyi munka kifejezője ez az egyetlen szó: bányász! A magyar reformáció úttörői is iparosok, akik mesterré lételük előtt kint jártak Németországban. Iparosok hozták magukkal Luther iratait s lettek az általa hirdetett tan szerint Krisztus igazságának egészen az önfeláldozásig buzgó követői. A ma élő, különböző vallásfelekezetek vezető nagyjai közül is sokan iparos családok gyermekei. Petőfi Sándor édesatyja kiskőrösi evangélikus mészáros volt. De mindenki is ismerhet minden téren kiválóságot, aki iparoscsaládok virágos kertjéből került ki az élet munkamezejére. Ezzel szemben azonban meg kell állapítanunk a szomorú tényt: a keresztyén egyházak teljesen számításon kívül hagyják az iparosságot. Evangélikus egyházunknak is vannak nagyhorderejű kérdései az értelmiség számára, kérdések és intézkedések sokasága a földmívesek számára, iparosságról azonban nem hallunk semmit. Vannak kiváló lelkészeink úgy a városi, A' meszleni ev. templom.
