Harangszó, 1930

1930-08-31 / 35. szám

268 HARANQSZO 1930 augusztus 31 tornyulak, Kovácsi, Tevel, Tapolca- fő, Takácsi. (Nagyszőlősön és Gyi- móton is már kath. pap volt.) A pápai főesperességet 1777-ben a veszprémi püspökséghez csatolták. 4. A mosoni kath. főesperességről az 1701. évi Catalogus praedican- tiumban röviden az van írva, hogy, egy prot. pap sincs, ellenben 26 kath. pap van, de több faluban a császári birtokokon a földművesek eretnekek. Ismeretes, hogy már 1672 körül Mosonmegyében a templomokat mind elfoglalták, az ev. és ref. pa­pokat, tanítókat elűzték és a népet kényszerítették, hogy kath. papok vallási szolgálatát vegye igénybe. Az 1696. évi egyházlátogatáskor a lakosok nagyobb része evang. volt Rajka, Pusztasomorja, Tarcsa, Té- tény, Gálos Zurány, Levél, Miklós- falu, Németjárfalu, Hegyeshalom községekben. Ezek a kath. isten- tisztelettel nem törődtek, hanem Pozsonyba jártak ev. istentiszteletre. Halászin a lakosok nagyrésze ref. volt. Ekkor még 4547 ev. és 680 ref. volt a főesperességben. 5. Sopronmegyében a rábaközi kath. főesperesség területén az 1696—7. évi egyházlátogatás idejen ev. lel­készek voltak Szentandrás, Egyed, Sobor, Farád, Vadosfa, Szilsárkány, községekben; ev. tanítók voltak Németi, Tótkersztúr, Mihályi, Kis­falud, Beled, Nagy- és Kisvág, Bo- donhely, Vásárosfalu községekben. Az 1701. évi Catalogus praedican- tium szerint Farádról a nádor bir­Születésnapra. Elrepült már sok év, életem folyamán. És Te velem voltál. Mennyei Szent Atyám. Érzem, tudom, hogy Te gondomat viseled Jó Atyaként vezetsz, szüntelen engemet. Oltár a kis szobánk, tele van virággal, Az igaz barátság hála illatával. Jó Istenem, Neked szóljon most a hála, Tied e napon is szívem hő fohásza. Megtelik a lelkem otthonunk csendjével. Drága, öreg hajlék sok szép emlékével. Kicsordul a könnyem, ha rájok gondolok, Fehér őszi rózsák, nyíljatok — nyíljatok. Kuszy Dánielné. tokáról már elűzték az ev. papot, de megmaradt Csáford- és Jobba- házán, (előbb filiája volt neki), Bodonhelyen is már kath. tanító volt. A többi községben megma­radtak az ev. papok és tanítók. 6. A locsmándi kath. főesperesség területén az 1697. évi egyházláto­gatáskor a felsőkerületben levő német községekben már nem volt ev. pap és tanító, elűzték őket, jól­lehet Locsmándon, Harkán, Balfon, Veperden, Kaboldon, Csáván és Németzsidánban több volt az ev. mint kath. lakos. Az alsókerületben levő magyar nyelvű gyülekezetek a Kemenesaljái ev. esperességhez tartoztak, ev. lelkész volt Nemes- kéren és Nemesládonyban, ev. ta­nítók Nagygeresden, Jánosién, Sze­merén és Lőcsön, sem lelkész sem tanító nem volt már Szopor, Sza- kony és Bük községekben. Az 1701. évi Catalogus praed. szerint ev. papok, tanítók voltak Geresd, Ne­mesládony, Jánosfa, Szemere, Szo­por és Nemeskér községekben. A rábaközi és locsmándi főes- perességek területén levő ev. gyü­lekezeteknek ekkori állapotát rész­letesen ismertettem 1924-ben a Harangszó XV. évfolyamában: „A soproni alsó egyházmegye gyüleke­zetei 200 év előtt“ cím alatt. 7. A soproni kath. főesperesség te­rületén az 1701. évi Catalogus paed. szerint egy ev. pap sem volt, azon­ban a Sopron városhoz közelfekvő Ágfalva, Bánfalva és Lépesfalva községekben tisztán lutheránusok éltek, akik a városba jártak gyónni és egyéb vallásgyakorlatra. E köz­ségekben még 1673-ban vették el a templomokat eltávolítva az ev. papokat. 8. A vasmegyei kath. főesperesség területén az 1701. évi Catalogus praed. szerint 64 kath. pap, 19 kath. licenciátus és 29 prot. pap volt. A köv. prot. községeket sorolja fel: (közülök evang.:) Nemescsó magyar és német lelkésszel, Csánig, Szent- ivánfa, Károlypaty, Genes, Hőgyész, Szergény, Szentmárton, Mihályfa, Simonyi, Miske, Kocs, Kissomlyó, Középső Pereszteg, Hódos, Kancsóc, Odrianc, (Ságon már kath. licenti- átus van); ref. községek: Egyhá- zasszecsőd, Egyházasrádóc, Őri- szentpéter, Kerca, Felsőőr, Nagy Rákos, Kerkáskápolna. — Ezek kö­zül Nemescsó és Felsőőr artikularis helyek voltak. — Az evang. gyü­lekezetek akkor a kemenesaljai ev. esperességhez tartoztak. A vasme­gerparton, házamhoz vettem s ön, mert én nagyon figyelmes voltam iránta, há­lából ... Ne mondja tovább drága nagyságos asszonyom, — akasztja meg beszédében Rudnai a nőt — én hálás vagyok, a Ha­nauer család volt az én megmentőm. Há­lás vagyok ma is. Azért hagyta ott a családot, ugye Rol- son úr — kérdi nem minden gúny nélkül Antonia. Az Isten útjai másfelé akartak vezérelni, azért kellett otthagyni jóltevőimet. Bocsás­son meg nagyságos asszonyom. Megbocsátok Rolson úr, bár nagyon fájt, hogy elment tőlünk. Kísérjen laká­somba. Férjem örülni fog, ha meglátja. Jöjjön szerezze meg szegénynek ezt a kis örömöt. Hanauer eleinte mesének tartotta az egészet s csak mikor már teljesen meg­győződött róla, hogy valában régi hű al­kalmazottja ül vele szemben, rázta meg őszinte örömmel Rolson kezét. Hanauer az elmúlt tizenöt év alatt nagyon megöregedett. Valami általános fáradtság feküdte meg lel­két, de a jó barát társasága észrevehetően jó hatással volt reá. A régi időkről való megemlékezésre szinte felélénkült. Milyen könnyű is volt néki addig, míg Rolson náluk volt s szinte vezette a gazdaságot. Azóta nehéz lett neki az élet. Rolson nagy gondot hagyott vissza az öregre. A nagy­vonalúan berendezett gazdaság vezetésének feladata meghaladta Hanauer képességeit s így a munka alatt megrokkant. Rolson őszintén sajnálta a szegény öreget. Antónia nagyon kedves volt. Rudnai is jól érezte magát, de Antóniának többször rajt felejtett nézése kellemetlenül érintette, úgy hogy már szeretett volna szabadulni, de tartóztatták. Este tíz óra felé ért haza. Sziklainál egy idegen úr volt. Rainold néven mutat­kozott be s a fürdőtelepen időzik mint vendég. A zanzibári banknak alkalmazottja, ki rendkívüli módon érdeklődik a telep­nek gazdasági élete iránt. Én tulajdonképpen tanulmányúton va­gyok — mondja Rainold — mint a bank kiküldöttje. Nem azért, hogy lássam, hová helyeztük pénzünket. Azt mi nagyon jól tudjuk, hanem látni szeretném, mint mű­ködik részleteiben ez a szervezet, mely aránylag rövid idő alatt a csodával határos eredményeket tud felmutatni. Bevallom, úgy kívülről nem sokat látok. Szorgalmat, becsületességet és szeretetet. Ez az egész. Bentről szeretném látni az ügyek vezeté­sét. A nagyszerű üzem géphelyiségébe szeretnék bepillantást nyerni, micsoda erők mozgatják ezt a montsrumot belülről, mely annyi áldást szór ki magából. Amit kívülről lát Rainold úr, azt látja belülről is. A szeretet Isten és ember iránt. Semmi mást — válaszolja Rolson. Igen, igen, de a szervezetnek technikai felépliltségét szeretném megismerni, mert ép ez az, ami bámulatba ejt mindenkit — igyekszik magát megértetni Rainold — például szeretném látni az alapszabályokat. Az nincs — mondja Sziklai. Rainold megütközve üti fel fejét, rázza sörényét, ezt nem akarja elhinni. Pedig úgy van — igazolja Rudnai Szik­lait — nekünk nincsenek Írott statútuma­ink. A közösségnek minden egyes tagja ott hordja szívébe vésve az alapszabályo­kat. Alapszabályunk rövid, csak egy pontja van : Szeress és légy becsületes ! Rainold fejét csóválja s mosolyog. Annál kíváncsibb vagyok — mondja — megnézni közelebbről munkájukat. Utóvégre önök is csak emberekkel dol­goznak. Ez igaz, — mondja Rudnai — de a mi embereink az Isten népei s az evagelium által kiművelt egyének. Rainold ezt nem tudja megérteni. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom