Harangszó, 1930
1930-08-31 / 35. szám
1930 augusztus 31 HARANQSZO. 269 gyei kath. főesperességet 1777-ben a szombathelyi kath. püspökséghez csatolták. II. Rákóczi Ferenc szabadság- harcának köszönhetjük, hogy a felsődunántuli prot. gyülekezeteknek itt ismertetett helyzete nagyjában megmaradt a XVIII. század első évtizedeiben. Az 1716 ban kiadott kir. rendeletre azonban Sopron megyében, 1732-ben pedig Vasmegyében foglalták el a templomokat az artikuláris helyek kivételével és a prot. papok helyébe kath. papokat tettek. Más megyékben is folytatták a templomfoglalásokat egész 1781-ig, midőn a II. József által kiadott türelmi rendelet hatása alatt a pusztulásra Ítélt prot. gyülekezetek új életre támadtak és szervezkedtek, újra lelkészt, tanítót hívtak magukhoz. vége. OLVASSUK A BIBLIÁT! Mi van a pokolban ? Szept. 1. Van pokol. Máié 5, 29—30; 10, 28. Lehet, hogy sokan megmosolyogják az olvasók közül a bibliai kalauz mostani címét. Lehet, hogy sokan egy kézlegyintéssel fogják elintézni: ósdi babona, papok elcsépelt mumusa, mellyel szolgaságukban akarják tartani a népet. Ez mind lehet, de az nem lehet, hogy valaki le merje tagadni azt, hogy Jézus meg volt győződve a pokol létezéséről s hogy ezt a meggyőződést föl akarta ébreszteni a követőiben s az attól való félelmet erkölcsi indító erővé akarta tenni övéi életében. Meg tudom érteni, hogy vannak emberek, akik az Isten jóságára való hivatkozással, vagy a saját kényelmük érdekében tagadják a pokol létezését s vagy tisztító tűzzel, vagy a lélekvándorlás által akarják a poklot feleslegessé tenni, de azt nem tudom megérteni, hogy bibliaolvasó ember miképen lehet ilyen állásponton. Miben jelentkezik az én életemben a pokolról való meggyőződésem? Szept. 2. A pokol hóhérai. Máté 13, 40—42; 18, 34. A pokolban összegyűjtőt Isten minden gonoszt cselekvő embert. Aki tudja, mennyire pokollá tudja tenni már e földön egy gonosz ember egy egész család, vagy más közösség életét, az elhiszi, hogy Istennek nincs szüksége a pokolban különleges kínzó szerszámokra és különleges hóhérokra, elég pokollá teszik az ottlévő emberek egymás életét. Nem szabad most azokra gondolnom, akik az én életemet teszik pokollá. Azon kell gondolkodnom : nem teszem-e én már e földet valaki számára pokollá? Szept. 3. A pokol ablaka. Luk. 16, 23. Máté 18, 34 börtönhöz hasonlítja a poklot. A börtönnek ablakát úgy szokták megépíteni, hogy abból csak az égre nyílik kilátás. A pokolnak is csak az égre van ablaka. Mikor a gazdag ember kinéz belőle, látja Ábrahámot és Lázárt. A más boldogságának látása növeli az ember saját boldogtalanságát, különösen akkor, ha az ember tudja, hogy neki is része lehetett volna abban a boldogságban, de eljátszotta azt. Hogyan nézek én azokra, akik már itt a Lázárok szent seregéhez tartoznak? Irigységgel és lelkiismeretfurdalással ? Szept. 4. A pokol szomjúsága. Luk. 16, 24—26. János 16, 28. Máté 27, 46-49. A gazdag ember uralkodó fájdalomérzése: a szomjúság. Mikor Jézus értünk és helyettünk szállá alá a poklokra, fölkiáltása világosan mutatja, hogy ez a szomjúság az elveszített Isten után való sóvárgás. A pokol lakói úgy éltek e földön, mintha nem is volna Isten, pedig Őbenne és Ő általa éltek, csak nem vették észre, mint a levegőt. Mintahogy azonban a levegő értékét rögtön felismeri az ember s kapkod utána, mihelyt híjával van néki, úgy van az ember az Istennel is. A pokol gyötrelme a levegőjétől megfosztott ember borzalmas fuldoklása. Addig kell keresnem az Istent, aki mindenütt jelen van, míg oda nem jutok, ahol már nem található meg, mert nincs jelen. Szept. 5. A pokol férge. Márk 9, 44. Máté 16, 27; 18, 34. A börtönök szenvedései között nem utolsó az, hogy sok börtön, különösen a túlzsúfolt és gyakran változó emberekkel megtöltött börtön, kellemetlen férgekkel van eltelítve. A pokol férge, amelyiktől nem lehet megszabadulni, a lelkiismeretfurdalás. Minden cselekedetünkért meg kell fizetnünk. Az Ótestámen- tom beszél Isten egyik büntetéséről, amelyiket így fejez ki: Isten fejéhez veri a bűnösnek az ő útjait. Ez állandósul a pokolban, ahol ki-ki világosan meglátja minden cselekedetét s hiába akarja behunyni szemét, lelkiismeretének férge meg nem hal. Addig kell hallgatnom a lelkiismeretemre, míg a lelkiismeret Isten hívogató áldása, hogy a lelkiismeretem Isten pálcája ne legyen, mellyel fejemhez verdesi minden bűnömet. Szept. 6. A pokol félelme. Luk. 16,27—31. A gazdag ember beletörődik a változhatat- lanba. Saját sorsa felől nem beszél többet, de félelemmel gondol földön való kedveseire, akik ugyanazon az utón járnak, mint Ő s akik ép úgy nem tudják, mint Ő nem tudta, hogy az az ut a pokolba vezet. Más ember örül a szeretteivel való találkozásnak s máskor bizonnyal ő is örült, mikor ő testvérét vendégül láthatta, de a pokolban irtózattal gondol a viszontlátás lehetőségére. Odavezetem-e én az enyéimet, akiket szeretek, az örökélet útját megmutató Szentiráshoz, vagy engedem, hogy járjanak a maguk utján s késő bánattal irtózattal gondolok az ütjük végére ? Szept. 7. A pokol órája. Máté 18, 8. A pokolból nincs szabadulás. A börtönbüntetés örökre szól, Órája megállt, mert a pokolban megállt az idő. „Örökké! Ö meny- dörgő szó, Szívet tőrként általható I Kezdet, melynek nincs vége ! Örökké ! Időtlen idő, Annak mily igen rémítő, Aki jut éjjelébe. Uram, ha erre gondolok, Szívem megreszket s háborog. Turóczy Zoltán. Luther kútja Wittenbergben. Luther régi lakóházának az udvarán árnyas fák alatt áll egy öreg kút. Ebből ivott Luther is s négy évszázad óta a forrás még mindig adja a vizet. Milyen csodálatos jelképe ez annak, hogy az örök élet ama forrása, melyet Luther Márton ásott az emberiség számára, évszázadokkal dacolva, még mindig üdíti a szomjas lelkeket. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Szokatlan szenzáció tartja izgalomban Temesváron a józsefvárosi zsidó hitközség tagjait. A különös esemény — amely a hitközség rendkívüli közgyűlésén robbant ki — előzményei a következők: Rothbart Jakab, a hitközség volt elnöke, a hitközség számára invesztíciós célra váltókat zsirált és most ezeket saját pénzéből kiváltotta, peresítette és a hitközség jövedelmét bírósági végrehajtóval lefoglaltatta. A foglalás során addig ment, hogy a szóban forgó 365 ezer lei összegei jelzálogilag bekebeleztette a hitközség ingatlanaira: a józsefvárosi zsidótemplomra, a hitközségi irodára, az iskolára stb. Miután a józsefvárosi zsidó hitközség vezetősége úgy látta, hogy árverés veszélye fenyegeti a hitközséget és később a templomot, Blum Gyula dr. jelenlegi hitközségi elnök rendkívüli közgyűlést hivott egybe. Ezen a rendkívüli közgyűlésen a Blum Gyula dr. elnöklete alatt álló hitközségi vezetőség azt indítványozta, hogy emeljék fel az egyházi adót, mert különben nem tudjuk kifizetni Rothbart Jakab követeléseit és az a veszély állhat fenn, hogy elárverezik a templomot. Az ügy természetének megfelelően igen izgatott hangulatban, valósággal tumultuózus jelenetek között folyt le a Józsefváros hitközségiközgyűlése. Rothbart Jakabék álláspontját Nobel Sándor dr. védte, ezzel szemben azonban Blum Gyuláék pártja élesen támadta a volt hitközségi elnököt. A közgyűlés többsége amellett döntött, hogy a határozathozatalt elhalasztja és tárgyalásokat kezd Rothbartékkal az árverés megakadályozására. A hitközség kebelében igen izzó a hangulat. A pestmegyei e?. középegyhmegye augusztus hó 7-én tartotta ez évi rendes közgyűlését Budapesten az egyetemes egyház Üllői-uti székházának imatermében lovag dr. Lehotzky Antal egyházmegyei felügyelő és Dolesehall Lajos esperes elnöklete alatt. A közgyűlés legfőbb tárgya az egyházmegye új esperesének ünnepélyes beiktatása volt. Letelvén u. i. az elnökség mandátuma, felügyelőnek egyhangúlag ismét dr. Lehotzky Antal monori kir. közjegyző, esperesnek pedig Dolesehall Lajos bényei lelkész, volt bánáti esperes választattak meg. A beiktatást Honéczy Pál pilisi lelkész, egyházmegyei főjegyző végezte, majd az új elnökséget üdvözölték a lelké- szi kar nevében Magócs Károly irsai lelkész, kerületi jegyző, a felügyelői kar nevében dr. Mikler Gásztáv maglódi felügyelő, az
