Harangszó, 1921
1921-06-26 / 26. szám
204. HARANQSZQ \m. június 26 Miért és hogyan hellene a népet egészségtanra tanítani? (Folytatás.) Az iskolák mostani tantervében nem is szerepel külön az egészségtan. Aztán mégis csodálkoznak, hogy a nép babonás, hogy a betegségeket ártó szemtől, boszorkányozástól, átoktól valóknak tartja s kuruzslókra bízza a legtöbb beteg meggyógyítását. Csoda-e, hogy a nép mindenféle fantasztikus gyógyítómódot eszel ki, hogy a sárgaságban szenvedő gyereket a nyakába kötött sárga szalaggal, a tüdővészt tüdőformáju moszat főzetével akarja gyógyítáni ? Be kell vinni az egészségtant a népiskolába. Vagy tanítani is tudó orvos tanítsa az iskolában az egészségtant, vagy ami még jobb volna, maga a tanító már a szemináriumban tanulja meg az egészségtant és azt, hogyan lehet azt a gyerekeknek úgy előadni, hogy az, kicsinyenkint vérré válják bennük meg agyvelővé. Agyvelővé mondom. Mert csak az az igazi tudás. Ami eszébe jut az embernek, mikor valamire határozni akarja magát és irányítólag hat a cselekedeteire. Hogy az a gyerek úgy féljen a pálinkától, mint a mérges kígyótól, hogy az a serdülő ifjú úgy óvakodjék a tisztátalan asszonyszemélyektől, mint a halálos ellenségétől. Az móhon ivott és még kért: — Vode... Ami most történt szebb a szivárványnál, szebb az északi sark fénynél, mert az emberi lélek, az ősi romlatlan, nemes magyar szív hajtott ismét egy krisztusi virágot. Csondor körülnézett. Elővette ezüst cigaretta dózniját. Kinyitotta. Olyan dohány volt benne, mint a szőke leány haja. — Kinek van vize? Adja ide, Érte adom ezt a doznit dohányostul. Hadd enyhüljön ez a szegény haldokló. Dél volt már, tehát víz sem volt. Egy tiszthelyettes adta oda utolsó korty konyakját. Színét homályosítanám be ennek a kis történetnek, ha itt többet mondanék. Mi szegény magyarok úgyis magunkra ismerünk Csondor káplárban. Urak, Urak, ti párisi urak, ti ilyen nemzetet akartok eltörölni, megsemmisíteni, amelynek még a káromkodó fia is samarítánusi szívet hord hős keblében. Urak, az égben trónoló: nagyobb Úr! Nem lehet! Egy vázlatom van egy népiskolai egészségtani előadáshoz. Tárgya: Miért nem jó a sötét szoba lakószobának ? A pincében kicsirázó burgonya csirája halavány, rohamosan nő, a pince ablaka felé igyekszik -s azon kinő. Addig halavány volt, akkor szép zöld levelet hajt. A gabona silányabb ott, ahol a fa ráveti az árnyékát. A sűrű erdőben nem nő meg a fu. A veteményes kertben a kerítés mellett vagy ház mellett nem kel ki a mag, ha kikel is silányabb, mint ott, ahol a nap reggeltől estig süti az ágyat. Ha két virágcserépbe ugyanazon napon egyenlő számú, telt buzaszemet vetünk, aztán az egyiket a kamarába tesszük, a másikat a napra, a napon levő hamarább kihajt, sokkal gyorsabban nő, zöldebb is, mint a másik. Ha az ember 12 egyforma babszemet ültet el egyforma földbe, hatot a napra, hatot árnyékba, az első évben mindenik hoz termést, de az árnyékba ültetett kevesebbet. Ha a második évben az árnyékban termett babból napos helyre ültet is az ember, már csak virágot hoz, termést nem. Borús időben az ember kedvetlen, étvágya nincs, dolgozni se bir úgy, mint napos időben, ősszel elhervad fű, virág, a fa lehullatja lombját, melegebb tájékra költöznek a madarak. Nyugvóra tér a természet. Tavasszal megint új életre éled minden, a fű, a fa, a bogarak, a földön csúszómászó minden állat, az ember is. Az embernek jobb az étvágya, erősebb, jobbkedvü. Még a beteg is jobban érzi magát. A gyerekek is gyorsabban nőnek tavasszal meg nyáron, mint télen. Szabadban jobbízü az étel, mint a szobában. A városi gyerek nyisz- lettebb, halaványabb, mint a falusi. A pusztán nevelkedő ember erősebb, egészségesebb, hosszabb életű, mint a falun nevelkedő meg a városi ember. A sarki lakó úgyszólván törpe mi- hozzánk képest. A bányamunkáswélete sokkal rövidebb, mint a földmívesé. Télen meg kora tavasszal több a beteg, mint nyáron. Ha ezeket a fölfogásukhoz alkalmazva adná be az ember a gyerekeknek, akkor majd megértenék milyen szerepe van az ember életében a napsugárnak, hogy a napsugár ellensége a betegségeknek, a betegséget okozó csiráknak, hogy a napsugár szükséges az ember jó fejlődéséhez, hogy a napsugár éltet, gyógyít. S ha ezt megértette, akkor hiszi és belátja, hogy nem jó az ablakkal takarékoskodni, hogy nem jó a sötét udvari szobában lakni, tavasszal meg nyáron függönyözni a szobát, hogy nem jó a ház elé árnyékos fákat ültetni, hogy azok egészen eltakarják az ablakokat a nap elől. így meg lehetne értetni avval a gyerekkel és néppel azt is, hogy a házat nem jó szorosan az út mellé építeni, hanem úgy, hogy az út mellett a ház előtt jókora kert legyen, annak a közepén a ház, abban a lakószoba lehetőleg úgy, hogy délről is, nyugatról is kapjon világosságot. Nem azért kell 3—4 szobás lakást építeni, mert a másiknak is olyan van már, hanem azért, hogy egy-egy emberre több levegő jusson., A nagy lakás csak akkor ér valamit, ha lakják is, nemcsak parádénak építik. (Folyt, köv.) Dr. Wichmann Edéhez népnevelői munkásságának 40-éves jubileuma alkalmából. Tanítót ünnepelnek, ki izzó nap hevében Az élet rögös, nehéz vándorútján jár; — A tavasz álma elmúlt, a rózsa szirma lehullt, Suhog a sárgult levél, véget ért a nyár. Az őszi napnak enyelgő csendes, lágy fu[valma A kikeletről mesél fonnyadt kelyheknek; — A láthatáron fehér kis pelyhek szálldogálnak, Szent áhitat kél: tanítót ünnepelnek ! Tanítót ünnepelnek, — kertészt, ki gondos [kézzel Kis zsenge szemet, hajtást illeszt, kötözget; Az üde csemetének sugaras irányt jelez, A szemes rügyön nem tűr fattyulevelet. S a kis kertben vig, dalos madárka rak [fészket: A Mester előtt mosolygó kis gyermekek; — Óh boldog hon, hol áldott kézzel gondozlak kertet És szól a dal, — halld — tanítót ünnepelnek! Tanítót ünnepelnek: a gazdag termés megért És kéveszámra gyűl a mérhetetlen kincs; — Víg aratás a szántóvető bő, nagy jutalma: A tarlón egy üres, elejtett kalász nincs. A Te munkád ez, ki formáltad a nehéz rögöt: Bölcs tanaid ily dús jutalmat érleltek — És száll a hálaima a megáldottak ajkán, — Hallgasd, csak hallgasd: tanítót ünnepelnek 1 Tanítót ünnepelnek, — a széles tárna nyitva, Mélységből a kincset tenkezed hozá fel; A szemes ércet portól köves salakjától Csak szíve szeretete választhatta el; — És sugárkévét ont a mélység ragyogó kincse, A szálak lobogó szikrát élesztenek: Hit, remény, szeretet — ég, fellángol lelked [lűze — Nézd, csodáld a fényt — tanítót ünnepelnek! És szál a tavasz álma, nyár, ősz s beáll [majd a tél, Amire élő, remekműved készen áll; A gondos kertész, szántóvető, a bányász, [szobrász A dicső munka után jutalmára vár.
