Harangszó, 1917

1917-04-06 / 15. szám

Vili. évfolyam.

1917. május 6.

15. szám.

VALLÁSOS néplap.

Felelős szerkesztő és kiadó Szalay Mihály gyékényesi ev. leik. Társszerkesztők: Czipott Géza, Németh Károly és Zongor Béla ev. lelkészek.

Előfizetési ára 35 számra közvetlen küldéssel 3 K 60 r, csoportos küldéssel 3 K. Kéziratok QYÉKÉNYE8-re (Somogy megye), előfizetési dijak a HARANQSZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, reklamációk SZENTQOTTHÁRD-ra küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító.

TARTALOM: Czékus László: Baltazár. (Vers.) — Gyárik György: A szenvedésről. — Gazdag kalászok. — Czipott Géza; Evangélikus nyomda. — Balikó Lajos: Néhány kérdés. — N. K.: Liwingstone nyomában. — Vitálisz Gyula: Ima háború idején. — Csite Károly: Német Írás. (Elbeszélés.) — Pünkösdi üzenet. — A világháború eseményei. — Ország-Világ.

Baltazár.

Irta : Heine.

Az idő már éjfélre nyúlt;

Babilonra mély csend borult.

Csak fenn a királyi várban Dőzsöl a szofganép vidáman. Palotájában oda fel,

Baltazár vigan ünnepel.

Szolgák ülnek ott cifra sorokba,

Bort töltve üres billikomokba.

Csörrenő kelyhek, vigadó szolgák,

A király kedvét egyre fokozzák.

A király szeme már tűzbe ragyog,

S a bor hevétől (esz gőgje nagyobb.

S heve vakon ragadja tovább,

5 bűnösen szidja a nagy Jehovát. Gőgje botor, szidalma vad,

Mit helybe hagy a szolgahad,

És a király kevéíyen int,

Szolga megy — s vissza jő megint. Sok arany edényt hozva a fején,

A mit raboltak Jahve szent helyén.

És a király bűnös kezébe vett,

S színig megtöltött egy szenteft kehelyt, S kihajtja azt fenékig gyorsan.

S ajka ily bűnös szókra lobban : „Szégyen rád zsidók Jehovájal"

„Én vagyok Babilon királyai"

De alighogy e szörnyű szó elszállt,

Egy titkos bú lepé meg a királyt.

A csengő kacaj rögtön elnémula, Halotti csendre fordufa.

S a fehér falon ime fent,

Egy emberi kéz megjelent,

És irt — és irt a falra fel Tüzes betűket és úgy tűne el.

Sápadt arccal ül a király,

A térde ing s ő holt halavány.

És elborzad a szolgahad,

S ül nesztelen, hangot sem ad. Mágusok jöttek, de nem értették E titkos írást, s meg nem fejthették. De Baltazárt azon az éjjel Saját szolgái vesztették el.

Fordította : CZÉKUS LÄSZLO.

t

A szenvedésről.

Irta: Győrik György.

örkénytábor.

Az emberek mellé, születésük pillanatában eltávolíthatatlan kísérőnek szegődik: a szenvedés. Hogy egész éltükön át velük maradjon és vissza kísérje őket oda- ahonnan elindultak. Vissza, az örökkévalóságba. Élet és szenvedés. Mennyire összetartozik ez a két szó. Mennyire átszövik, átölelik

egymást. Mennyire egymásba fonódnak és mennyire elválasztatlanok egymástól. Az élet, szenvedéssel teljes. Vagyis a szenvedés hozzátartozik az élethez. Szenvedés nélkül nincs, nem is lehet élet. Csak egyik ember kevesebbet szenved, a másik többet, Egyik embert simogatja a szenvedés, mig a másikat megrázza, megtépi. A szenvedés, — valószínű — hogy már ott lappang a gyermekbölcsők körül. A gyermekek öntudatlanságukban nem ismerik fel. Nem tudják, hogy ott van. De mégis ott van. Ott van, hogy velük maradjon az életben. Föléjük hajol, hűvös, színtelen arcával. Rájuk csókolja, a könnyet, a bút, a gondot. Jéghideg csókjától riadnak fel, oly gyakran álmaikból, éles és tökéletlen sírásból. Ricsi kezükkel hadonászva, talán a szenvedést akarják maguktól elhessegetni. Ilyenkor az anyák, sietve mennek a bölcsők felé, s gyengéd anyai karokkal emelik magukhoz a siró csöppségeket ; á gyengéd szavak anygyali muzsikája csititgatja, becézgeti őket ; mindaddig, mig a nyugalmat rájuk nem erőszakolják. Lágyan ölelő anyai karok, altató, halkdalok, gyermekáli