Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

1945 március végén Losonc-Lónyabánya körzetbe került át a műszaki alakulattal, ahol hasonló vasútépítési munkákat végeztek. 1945 június közepén a szovjet parancsnokság engedélye alapján Magyarországra tértek vissza gyalogmenetben, Divényoroszi—Losonc—Fülek—Salgótarján—Pásztó—Apc—Hatvan útvonalon. Hatvan lett a végállomás, ahová 1944. június 17-én érkeztek meg. Itt a településen Üjhatvan városrészben, a Jókai Mór, Mohács és Arany János utcákban szállásolták el a századot. A század a Hatvan—Gödöllő közötti vágányépítést és állomás-helyreállítást végezte e területen, valamint a vonalak őrzését is ellátták. A hadseregtől 1946. január 3-án szerelt le. Hatvanban telepedett m^g, ahol 1945. október 14-én meg is házasodott. 1946. március 1-én munkát vállalt a Hatvani Cukorgyárban, mint az építési osztály vezetője. 1946. augusztus 1-én belépett a Szociáldemokrata Pártba, melynek a két munkáspárt egyesüléséig tagja maradt. A hatvani cukorgyárból 1960. február 1-én áthelyezték a selypi cukorgyárba. Itt dolgozott 1965-ig, amikor a hatvani Ingatlankezelő Vállalathoz került. Innen a hatvani Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezethez ment át tervezőnek. 1970. június 30-án az ikladi Müszergyárba helyezték át, mint építésvezetőt. A Műszergyártól ment nyugdíjba 1980. szeptember 15-én. Jelenleg Hatvanban él. Munkájáért többször részesült elismerésben: Kiváló Műszaki Dolgozó (1955), Szakma Kiváló Műszaki Dolgozója (1956), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), I. Vasútépítő Hadosztály „30 év a Haza Szolgálatában" emlékplakett (1975), Magyar Partizán Emlékérem (1983). Forrás: Fehér András visszaemlékezése. Hatvan, 1983. november 24. — Kérdőív a munkásmozgalmi harcosok életrajzának a gyűjtéséhez. Hatvan, 1983. november 24. — Népszabadság, 1975. március 25. 3. 29. GALAMBOS ISTVÁN (Egercsehi) Salgótarjánban született, 1915. július 28-án. Munkáscsaládból származott. Az elemi iskolák elvégzése után bányász lett. 1942 decemberében tüzér szakaszvezetőként kivitték a keleti frontra. Még abban az évben hatodmagával átállt a szovjetekhez. Egy hónapot töltött a tambovi hadifogolytáborban, majd egy gyárépítkezésen dolgozott Gubahában. Itt szervezte antifasiszta iskolára a fogolytársait. 1943-ban a krasznogorszki antifasiszta iskola hall64