Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

gatója lett. Ezt elvégezve jelentkezett partizániskolára, ahol kiképzésben részesült. Még 1944-ben a Szovjetunióban kérte a felvételét a pártba. 1968-ban régi párttagságát elismerték 1944-től. Galambos Istvánt a kiképzése után beosztották a J. M. Kuznyec szovjet tiszt, és a magyar Molontay Károly vezette deszantba. A csoport Kijevből 1944. szeptember 7-én indult bevetésre, két repülőgéppel. Kuznyec fennmaradt jelentése szerint a 21 fős deszantban 8 szovjet, s 13 magyar partizán neve található. A csoport magyar tagjaiként felsorolja: Molontay Károly, Varga János, Varga ?, Szabó András, Pónyi Lajos, Németh ?, Nagy Lajos, Nagy Mihály, Kostelbaum (Kovács) Imre, Kiss András, Gencs Sándor, Gipon Ferenc András, Dobos Zsigmond partizánokat, de nem említi, s nem tudjuk miért, Galambos Istvánt. A csoport egyik tagjának Kis András ezredesnek (Országos Hadtörténeti Múzeum és Levéltár) visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Galambos a Kijevből induló csoportban volt, bevetették, s velük ért földet is. A deszant sorsát végzetszerűen meghatározta a szerencsétlen földetérés. Az eredetileg kitűzött céltól — Ajnácskő-környéke — jóval eltértek. Az első gép személyzete Egerbocs—Fedémes körzetében ért .földet, míg a másodiké Gesztéte mellett. A nagy erőkkel kivonuló partizánvadászok több napos üldözésben felszámolták a csoportot, tagjainak egy részét elfogták. A deszant néhány magyar tagjának sikerült az ország területén szétszóródni, a szovjeteknek pedig a Szlovák Nemzeti Felkelés területére húzódniuk. Galambos Istvánt az elfogása után az egercsehi csendőrségtől Miskolcra vitték. Itt előbb kötél általi halálra ítélték, majd a büntetést 15 évi börtönre változtatták. Miskolcról a Budapesten lévő Margit körúti fegyházba szállították, majd innen a komáromi várbörtönbe. Itt 3 hétig őrizték, s továbbvitték Dunaszerdahelyre, majd a németországi Dachauba szállították át, 1944. december 24én. Dachauban másfél hónapig volt, ezután Leonbergbe egy repülőgépgyárba, s utóbb Landauba vitték munkára. Innen harmadmagával, Dobos Zsigmonddal és egy szerb partizánnal együtt megszökött. Hosszú bujkálás után végül Bécs alatt sikerült a szovjet csapatokkal találkozniuk. 1945. június 3-án viszatért Magyarországra. Egy évig a demokratikus rendőrségnél szolgált. 1946-ban megnősült Pétervásárán. Még ezévben Egercsehiben telepedett le, s a bányánál vállalt munkát. 1956-os ellenforradalom leverése után munkásőr lett, s részt vállalt az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtésében. 65