Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Csiffáry Gergely: Lenkey János emléke a magyar irodalomban • 57

ber 23. - szeptember 25. között, részletes leírást ad dr. Jacob Bőhm cs. kir. főorvos, akit megbíztak Lenkey betegsége vizsgálatával. Fekete Sándor, Száraz György történelmi drámájának, illetve Gerencsér Miklós történelmi regényének jobb megértéséhez szükséges Lenkey betegségéről szólnunk. Sokszor és sokan felvetik, mi történt Lenkey Jánossal az aradi börtönben, mi volt a betegsége, gyógyítható lett volna-e, vagy szándékosan hagyták elpusztulni fogvatartói? Lenkey 1849. augusztus 25-én érkezett az aradi várba a magyar tábornokokkal, akik közt ott voltak Kiss Ernő, Poeltenberg Ernő, Leiningen Károly és mások.

33 Az első kihallgatására 1849. augusztus 27-én került sor, ekkor még úgy tűnik, semmi baja, a második kihallgatása 1849. szeptember 14-én volt.

34 Még ekkor sincs nyoma semmiféle elmezavarnak. Másnap, 1849. szeptember 15-i utólagos beadványában találni első jelét egyfajta zavarodottságnak. „...Kérem utólagos kihallgatásomat, a tiszt urak jelenlétében elő fogom adni életem főbb vonásait, mert ilyen leírhatatlanul borzalmas sorsa senkinek sem volt még, mióta világ a világ, és senkinek sem lesz, míg csak világ a világ. "

35 Az osztrák dr. Jacob Bőhm cs. kir. főorvost bízták meg Lenkey betegsége vizsgálatával 1849. szeptember 23-án, tehát egy héttel később. Bőhm naplója 1849. szeptember 23. - november 25. között részletes leírását adja Lenkey fokozatos leromlásának, a betegsége elhatalmasodásának.

36 Azt, hogy mi válthatta ki az egyébként egészséges, jó kondíciójú, ereje teljében lévő férfinál az elmebajt, nehéz kérdés, biztosat senki sem tudhat. Az tény, hogy a többi vádlott még 1849. október 5-én, az ítélet kihirdetése előtt is reménykedett a megígért kegyelemben. Nem hitték el, vagy nem akarták elhinni, hogy ki merik végezni őket. Lenkey nem így gondolkozott. Ő már 1849. augusztus végén tudta, vagy sejtette, hogy meg kell halnia, mert a galíciai szökést nem bocsátják meg az osztrákok. Szinnyei József naplójában azt írta 1849. augusztus 31-én, hogy az Alföldről érkező futárok hírül adták Komáromban Arad elestét, és azt is, hogy Lenkeyt agyonlövik. 33 KATONA Tamás: Az aradi vértanuk, bp. 1979. I—II. (Összegyűjtötte, a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és jegyzeteket írta) II. kötet. 75. 34 KATONA Tamás, 1979. II. 176. 35 KATONA Tamás, 1979. II. 187. - Katona Tamás megjegyzése szerint a szeptember 14-i vallomás még eléggé összefüggő, de nem tartja kizártnak, hogy ez esetleg a jegyzőkönyvet vezető hadbírónak köszönhető. 36 KATONA Tamás, 1979. II. 263-269. 64