Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Sebestény Sándor: A monarchista közös hadsereg tisztikarának fellépései az erősödő magyar nemzeti törekvésekkel szemben 1878 és 1880 között • 143

Vécsey magyarázata azonban nem elégítette ki az ellenzéket. Komjáthy Béla követelte, hogy a vizsgálati iratokat mutassák be, addig ne hozzon határozatot a ház.

18 Erre a taktikus előterjesztésre Tisza Kálmán kért szót. Ingerülten válaszolta, „nem látom szükségességét semmiféle jegyzőkönyvnek, vagy iratok beterjesztésének. . . a képviselőház nem bíróság".

19 Ekkor közbeszólt Helfy Ignác: ,,De akormány felett a képviselőház ítéli" Majd Tisza haragosan folytatta: felettem katonai klikk nem uralkodik, de a hadsereg intézménét védem. Szót kért Szederkényi Nándor is, Eger képviselője. Beterjesztett egy ellenindítványt, ezt aláírta: Verhovay Gyula, Hegedűs László, Turgonyi Lajos, Orbán Balázs, Kállay János, Szongoth Jakab, Madarász József, Bódogh Albert, Kiss Albert, Szederkényi Nándor. Eszerint elállnak képviselőházi bizottság kiküldésének követelésétől, csupán egy hivatalos belügyminiszteri jelentést kérnek, valamint szorgalmazzák egy törvényjavaslat kidolgozását „az ország jelvényei megsértői megtorlására."™ Szederkényi kompromisszumos javaslata felett aznap nem sikerült szavazni, hiába sürgette Tisza Kálmán, aki azt is panaszolta: akár 5 óráig is beszélhet valaki, „rettenetes állapot. . . oly borzasztó lárma van". 21 Másnap folytatódott a parttalan vita. Még Jókai Mór is csatasorba állt a kormány védelmére. Seeman nyilatkozatát el kell fogadni — mondotta —, „a világnak minden civilizált országában az ily nyilatkozat után bevégzettnek jelentetik ki az ügy".

22 A rendkívül kényes ügy végül szavazással zárult: a 446 képviselő közül 172-en távol maradtak, 96-an igennel, 177-en nemmel szavaztak Komjáthy Béla halasztási indítványára, s a többség elvetette Szederkényi és társai ellenindítványát is, s megelégedett a kérvényi bizottság véleményével.

23 Közben az ellenzék országos botránnyá dagasztotta Bartha Miklós összekaszabolásának ügyét. Verhovay Gyula a pesti Függetlenség hasábjain vérlázítónak nevezte az esetet, s „visszatorlást" követelt.

24 Hentaller Lajos pedig kijelentette, „az osztrák katonaság olyan rákfene a nemzet testén, amelyet ki kell hamarosan égetni".

25 A kolozsvári Ellenzék természetesen állandóan napirenden tartotta a sérelmes esetet, s bátorhangú cikkekben hangsúlyozta: ,,. . . az ügy nem véletlenség. . ., hanem rendszer, melyet felülről nem bütnetnek, hanem helyeselnek".

26 A sajtóban megjelent hadseregbeli kirohanásokra a hatóságok perekkel válaszoltak. Sebestyén Mihály kolozsvári főügyész a helyi Ellenzék kiadója ellen indított sajtópert.

27 A fővárosi Függetlenség cikkei miatt pedig Kozma János főügyész kezdeményezett vizsgálatot.

28 Kozma a belügyminiszterhez intézett jelentésében arról szólt, hogy a büntető törvénykönyv 261. §-ában körülírt becsületsértés tényálladékát véli megállapítani, de rágalmazás is fennforog. A Barthát ért támadás kivizsgálását kénytelen volt formailag a bécsi közös hadügyminiszter is elrendelni. A nagyszebeni katonai parancsnokság a kolozsvári főispánnal együtt vegyes bizottságot állított fel az ügy tisztázására. A hadügyminiszter ugyanakkor bizalmas utasítást küldött Esterházy Kálmán Kolozs megyei főispánnak a vegyes bizottság működésére vonatkozóan. Ebben közölte, hogy olyan kérdéseket tehetnek fel csupán a vizsgálat folyamán a katonatiszteknek, amelyeket előzetesen a katonai bíróság meghatároz.

29 December 8-án azonban félbeszakadt a bizottság megkezdett működése, mert a bizottság katonai tagjai megtadadták hozzájárulásukat a nyílt tárgyaláshoz.

30 Végül 1881. január 21-én hivatalosan is feloszlatták a vizsgáló bizottságot. 146