A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Szemelvények a Baranyi család XVIII. századi történetéből - A "Baranyi-per"
déses időpontban 18-20 éves kor körül volt, akkor máris logikusnak tűnhet, hogy a vallomástétel idején — 1759 után - ezek a tanúk minimum 70 évesek lehettek. Ez önmagában nem magyaráz meg semmit, hiszen II. Miklós 83-ik életévében járt, amikor meghalt, de ha a kor átlagéletkorából indulunk ki, amely 35 évet37 tett ki, akkor világossá válik, hogy miért írta II. Miklós a következőket: “a titkos mesterségekkel ösz\’e szült Régi leveleket utál érni és tsalárdságokba azokat megfogni majd csak nem lehetetlen dolog. Az élő tanúk vallását is kiforgatni azért volt nehéz, minthogy azok, akik az én részemről ebben a dologban jó tanúk lehettek volna, nagyobbadan elholtanakvala33... ”. A korban még nem nyújthatott perdöntő bizonyítékot az orvostudomány a fiúság-apaság típusú kérdések megválaszolására, így a bizonyítási eljárás egyetlen dologra koncentrálhatott, mégpedig annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy a fogantatás időpontjában I. Miklós a feleségénél tartózkodott-e vagy sem. Tehát a bizonyítási eljárás megismétlése azt jelentette II. Miklós számára, hogy jó időre megint lemondhat az atyai örökség rá eső részéről, a másik oldal viszont időt nyert. II. Miklós ügyét kezdetben Béra Márton, a váradi káptalan fiskálisa (kincstartó) pártfogolta, sőt ha a korabeli információk igazak, akkor ő volt az, aki javaslataival döntő részben járult ahhoz, hogy a felperes megtegye az első lépéseket e perben, s mind Miklós, mind a bíróság előtt értelmezte az addig felmerülő tényeket: "...nagy világosságot öntött a Törvényszék eleibe3 40'... ”. Húsz év elteltével is hálával emlékezik rá II. Miklós, ugyanakkor maga is rávilágít arra, hogy ellenfelei nagyon is jól kihasználták a meglevő helyzeti előnyüket: “igaz az, hogy sem az egyik sem a más nemű próbáikkal nem bírt és ellenek nem állhatott egészen a más feleknek'0... " Azonban 1763-ban Béra Márton meghalt, s az ügyet Páhi Mihály vette át. Az addig történtek sem kecsegtettek túl sok jóval, de könnyen beláthatjuk, hogy egy ügyvéd (a korban prókátornak nevezték őket), aki egy teljesen új üggyel találkozik, korántsem képviselheti “ügyfelét” olyan hozzáértéssel, nem rendelkezik olyan rálátással a perre, mint az, aki az első pillanattól fogva nyomon követte az eseményeket. Az utódok nemcsak I. Miklós oldaláról kapcsolódtak be a küzdelembe, többször találkozunk II. Miklós fiának, Mihálynak41 a nevével a per folyamán, aki - sokat tartózkodván Váradon - pontosan jelentette apjának a történteket. Az 1760-as évek elején több levélben is negatív hangvételű levelekkel találkozunk, melyeknek lényegét az apa így összegezte: “Nagyon megcsökkent Processusom, és annak folyása szembetűnő lankadtsága kezdett vala lenni42... " Van még egy érdekessége a birtokpernek, mégpedig az, hogy Baranyi II. Miklós törvényes képviselője (a per bizonyos szakaszában) a híres debreceni professzor, Sinai Miklós (1730-1808) volt, aki rokoni kapcsolatban állt a pereskedő családdal: Baranyi II. Miklós lányának, Erzsébetnek volt a férje. Az após így ír a vejéről: “Azt Isteni Bölts gondviselésnek engemet ilyen gyámolitó és védelmező 96 _________Szerdahelyi Zoltán: Szemelvények a Baranyi család XVIII. századi... 37 Jókai Mór: im. 238. о 38 Jókai Mór: im. 238. о 39 Jókai Mór: im. 239. о 40 IV. A. 6/d. 203. k. 41 Ő az, akit a szakirodalom IV. Mihály névvel illet. Valószínűleg 1807 körül halt meg Berekböszörményben. 42 Jókai Mór: im. 240. o.
