A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből
üresen látni, mennyivel nagyobb volna a család öröme, boldogsága, ha az az egy is ott ülne a régi helyén. Tudom, és rám is gondolnak kedves Szüleim, mikor összeülnek karácsony ünnepén, s bizonnyal szeretnék, ha én is részt vennék az örömükben, a boldogságukban, de a sors másként végzett. Mindazonáltal, ha személyesen nem is lehetek ott, a szívem érzelme, s minden gondolatom ott lesz abban a kis házban, ahol eltöl- töttem gyermekéveimet, a lelkem oda szárnyal Szüléimhez. Kívánok azért számos és nagyon boldog karácsonyi és újévi ünnepeket. Szívemből kívánom, hogy majd, midőn megszabadulok a komisz ruhától, az akkori karácsonyi ünnepen együtt lehessünk mindnyájan, s még azután is számtalan karácsonyi ünnepet érjünk.” Az 1913. december 28-án írt levélben azután beszámolt; hogyan telt az ünnep a laktanyában. A karácsonyt elég vidáman töltötték. Az ünnep szombatjának estéjén a század együtt vacsorázott. A teremben, középen egy szépen díszített karácsonyfa volt beállítva csillagszóróval, s ezen a fán minden embernek egy-egy ajándék volt elhelyezve. Égerházi Gábor nevét elsőnek húzták ki, s ő egy finom szappant választott magának. A vacsorát követően kezdetét vette a mulatás. Ehhez minden zug (szakasz) egy-egy hordó sört (23 liter) vásárolt. A vigalom azonban csak 10 óráig tartott. Másnap, ünnep első napján délelőtt elmentek a templomba, s a visszaemlékezés szerint: nagyon „szép volt, mikor az a sok katona rázendítette, hogy Krisztus urunknak áldott születésén.. Ebéd után az egész bakatársaság levetkezett és az ágyon hencseregve élvezte az ünnep nyugalmát. Karácsony másodnapján általános kimenő volt a városba. Hősünk elment a „nagyszínházba (!?), ahová nem igen szoktak a magyar bakák menni.” A közönség meg is csodálta őt „de én büszkén kiálltam a németek tekintetét.” A leveleket olvasva megállapíthatjuk színes, tartalmas, mély érzelmekkel teli volt 1913 karácsonyának megünneplése a laktanyában. Véljük, méginkább ilyen lett volna, ha már ekkor ismert lett volna; milyen lesz a helyzet az 1914. év karácsonyára. 184 ________________________________Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből Családi ügyek A ránk maradt levelekben olvasható témák közül talán a legmeghatóbb, legtöbb melegséggel megírt részek a családtagokhoz szólnak. Nem véletlenszerű, hogy a szülők említése mindig nagybetűvel írva történik; Apám, Anyám, Szüleim. A tiszteletadásnak ez a hangsúlyozása igaz érzelemteli sorok kíséretében fordul elő mindegyes levélben. Kedvességgel teli az érdeklődés, más esetekben a biztatás a testvétek (Mariska, Laci) felé is. A közvetlen családtagok iránti vonzalom minden levélből kicseng, ugyanakkor időnként a rokonság, de a szélesebb környezet, a falubeliek is említésre kerülnek. Az apával kapcsolatos főkérdés a szükséges operáció elvégeztetése, amit a szülő hosszú ideje halogat, holott jobb volna rajta túlesni még a tél előtt, hogy a nagy munkák idejére az egészség már helyreálljon (1913. nov., 1914. febr. 4., stb. levelek). Meleghangú az a levél, amelyet a szülő névnapjára írt. Ebből egy részleg így hangzik: „Kedves édes Apám! Mennyivel jobb volna, ha névnapja alkalmával
