A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből
egyszerű kézszorítással, egy pár rövid szóval fejezhetném ki, amit szívem érez. Lehet írni is szép megható stílusban, még sincs abban annyi érzés, nem esik az olyan jól, mintha tekintet-tekintettel vált, gondolat-gondolatot cserél. De a változhatatlan- ba bele kell nyugodni. Kívánok azért édes, jó Apámnak számos és boldogsággal teljes névnapokat. Legyen még sokáig éber őre szeretett családjának. Adjon az Isten állandó jó egészséget, hogy azokat a teendőket, melyeket a család jólétének előmozdítására tenni kell, könnyen végezhesse. A szenvedéseket, miket a múltban átélt, felejtse el egy szebb jövendő és minden örömét, minden boldogságát mibennünk, a családjában lelje. Az Isten éltesse!” Állandóan érdeklődött édesanyja egészségi állapota felől is. A hozzá való szeretetének gyönyörű megnyilvánulása az 1914. május 13-án írt verse: „Édes jó Anyámnak! Névnapod alkalmával mit írhatnék neked, Ami vigasztalná jó anyai szíved? Tudom azt szeretnéd mindennél legjobban, Ha viszontláthatnál a kis otthonunkban. Én is úgy szeretném, ha szóval mondhatnám Amit lelkem érez, amit szívem kíván. Táplálgasd a reményt napról-napra híven, Hogy nem örökké leszek rabbilincsben, Áldjon meg az Isten! Legyen élted boldog, terjedjen sok évre. Ne ébredj sohasem vad viharra, vészre. Szeretett családod legyen büszkeséged, Érette küzdj, fáradj, hogy elérd reményed, így ha majd eljövend az élet alkonya, Nyugodtan tekinthetsz végzett munkádra. És úgy a síron túl, mint a síron innen, Jutalmul utódaid hő áldása lészen. Áldjon meg az Isten! A fiútestvért, Lacit gyakran biztatta az öregedő szülők helyetti levélírásra. Humorizálva felteszi neki a kérdést, hogy talán valamely szőke-barna kisleány miatt nincs ideje levelet írnia. Érdeklődik tőle, hogyan érezte magát a bálokban (1913. dec. napszám nélkül)? Ugyanakkor kéri, hogy támogassa szorgos munkájával a családot, igyekezzen a tavaszi munkákkal (1914. febr. 12.), s miután kiköltözött a tanyára, vigyázzon az ottani állatokra (1914. jan. 18.)! A nála jóval fiatalabb húgát, Mariskát a tanulásra biztatja. Megdicséri (1914. jan. 18.) az olvasási képességért, a szép írásáért (1914. júl. 16.). Érdeklődik tőle, hogy fájnak-e még a fogai (1913. nov. 16.), s kéri, küldjön neki cigarettát és általa készített fonatost (1914. márc. napszám nélkül). A levelek családi vonatkozású részeiben a nagypapa köszöntése mellett jelentős helyet foglalnak el a gazdálkodással kapcsolatos sorok. Milyen a vetés (1913. nov.)? Milyennek mutatkozik a takarás (1914. jún.28.)? Hogyan fejlődnek a tinók Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 185
