A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen város szociálpolitikájának kérdéséhez 1867-1914
ADATOK DEBRECEN VÁROS SZOCIÁLPOLITIKÁJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ (1867—1914) Major Zoltán László i Bevezetés A szociálpolitika iránt a múlt század második felétől megélénkült az érdeklődés és napjainkban is a központi kérdések között tartják számon. E témakört a gazdaság- és társadalompolitikával összefüggésben vizsgálják.1 Niklas Luhmann a negatív társadalmi mellékhatásokat kikerülő és a nemkívánatos jelenségek utólagos korrekcióját elvégző szociálpolitikai megoldásokról ír.1 2 Elengedhetetlen, hogy fogalmi és történelmi szempontból néhány adatra utaljunk a szociális kérdés múltját illetően. A szociálpolitikai tevékenység eszméje, mint állami feladat, a 18. században jelent meg. Bár a szegényekről való gondoskodás már az ókor különböző állam- és társadalomszervezeteiben szervezett formát öltött. A középkor folyamán a szegénygondozás jórészt a katolikus egyház feladata volt. A polgári tendenciákat hordozó reformáció kora pedig nagymértékben helyi közösségi üggyé tette mint pl. Debrecenben is, ahol a 16—17. században nincs egymástól különválasztva a város és az egyház. Ekkor, a 16. század elején keletkezik Debrecen évszázados szegénygondozási intézménye, az Ispotály, amelyről dolgozatunk egy másik részében bővebben szólunk. Az újkor elején a szegényüggyel való foglalkozás elsősorban még az egyházak feladatai közé tartozott. Kezdeteit tekintve a tényleges állami szociálpolitika elsősorban rendészeti indíttatású volt és még sokáig az is maradt. Érezhető volt ez a 19. század második felében is, bár ekkorra már változott a célja.3 Eredeti funkciója az volt, hogy a korai fejlődő kapitalizmus robbanással fenyegető ellentmondásait elviselhetővé tegye, s a bismarcki fogalmazással „néhány csepp szociális olaj” legyen. Több történész tette fel napjainkban a kérdést, hogy a szociálpolitika a porosz állam támogató vagy korlátozó hatását jelentette-e? A munkásmozgalom kényszerítő akciói és követelései mindenesetre nyomást jelentettek a junkertőkés államra, amely ezeknek a követeléseknek mindig csak részlegesen tett eleget. Megőrizte paternalisztikus és karitatív jellegét. Magyarország szociálpolitikája pedig ezidőben szorosan követte a bismarcki vonalat.4 A század vége felé már a szegénység empirikus kutatása is megindult. Itt említhetjük meg Ch. Booth nevét, aki az 1880-as évek végén megteremtette a korai szegénység- szociológiát, vagy Rowentree 1899-es vizsgálatait a szegénységről.5 1 Kulcsár Kálmán: A modernizáció és a magyar társadalom. Bp. 1986. 332. old. 2 Csepeli György—Papp Zsolt—Pokol Béla: Modem polgári társadalomelméletek. Bp. 1987. 244., 245. old. 3 Kulcsár K.: i. m. 323. old. 4 Ferge Zsuzsa: Társadalompolitikai tanulmányok. Bp. 1980. 288. old., Berend T. Iván—Ránki György: Európa gazdasága a 19. században. Bp. 1987. 285. old. 5 Bokor Ágnes: Szegénység a mai Magyarországon. Bp. 1987. 10., 11., 12., 13. old. 125
