A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen város szociálpolitikájának kérdéséhez 1867-1914
Magyarországon Ketteler mainzi érsek „A munkások kérdése és a kereszténység” c. 1864-ben megjelent művének fordítása szólott a segélyezésről és a munkásnyomor megrázó képeiről.6 Reischl Károly Vilmos: „Munkáskérdés és szocializmus” c. munkája megállapította, hogy a szegénység több ezer éves történetében a „nyomorúság e tömege” új jelenség.7 Társadalompolitikusaink csak a 90-es években kezdték ajánlgatni a külföldi példákat, elsősorban Angliát, és az ottani szociális intézkedéseket. A század elején ezt egy magyar szerző a szemére is vetette a törvényhozásnak. Kifogásolta, hogy az állami szociálpolitika csak nagyon vontatottan indult meg.8 Hivatalos statisztikák ugyanakkor a 19. század utolsó harmadától már olyan szociálpolitikai kérdésekről is szóltak, mint a lakásviszonyok, üzemi balesetek, a lelencek társadalmi háttere, a munkáscsaládok fogyasztási szerkezete és a munkaviszályok.9 A korszak olyan neves közgazdászai, mint Kautz Gyula és Földes Béla is foglalkoztak a szociálpolitika kérdéseivel.10 11 Bár a dualizmus idején születtek rendeletek a szegényügyről, de az eredmény csekélyke volt. 1867-ben a belügyminiszter 4682—1867. sz. rendelete a koldulás megszüntetésére adott utasítást. Kimondta, hogy a munkaképeseket juttassák keresethez, míg a munkaképtelen szegényeket a községek lássák el. Az 1871. évi XLIII. t.c. 131. §-a azt mondta ki, hogy a község a helyi viszonyokhoz képest gondoskodni tartozik a községben illetékes mindazon szegények ellátásáról, akik magukat közsegély nélkül fenntartani nem képesek. Az 1886. évi XXII. t.c. szintén a községek szegénygondozási kötelezettségét rendelte el. Az 51 000—1899. sz. belügyminiszteri rendelet pedig kötelezte a községeket, hogy a szegénygondozás tárgyában szabályrendeletet alkossanak és elrendelte, hogy szegénykataszter állíttassék fel.11 Ezt követően az 1907. évi XIX. t.c. és XLVI. t.c. foglalkozott a segélyekkel, a betegség és balesetbiztosítással, a munkásházak építésével, valamint egyéb szociális támogatásokkal.12 A városi tanács jegyzőkönyvei Debrecenben már a 16. század közepétől foglalkoznak kórházak, ápoldák, a szegények és szűkölködők ügyével. A vidéki városokban, így Debrecenben is szó esett korszakunkban az ún. szegényügyi bizottmányok működéséről. Debrecenben 1872-ben a szegényügyi bizottmány még az egészségügyi árva- és közkórházi bizottmány keretében működött. Tagjai: egy tanácsnok, mint elnök, egy aljegyző, 12 bízott - mányi tag, az alapítványi pénztárnok, a főorvos, a kórházi orvos, az egyik állatorvos és a kórházi gondnok. A bizottmány joga többek között a „szegény ügyben »felmerülő« kérdésekben véleményadás”.13 A városi tanács hatáskörébe tartozó közigazgatási ügyek között szerepelt a segélyezés és a könyöradományok gyűjtésének feladata is. Szegényügyi feladatokat ellátott a kapitányi hivatal is. Ide tartozott pl. a gondoskodás a lelencekről, a könyöradományok gyűjtésének eszközöltetése és engedélyezése.14 1901-ben azt olvashattuk, hogy a szegényügyi bizottságot évenként újjáalakították. Ebben az évben beválasztották a törvényhatósági bizottság részéről Márk Endrét, dr. Kemény Mórt, K. Tóth Kálmánt és Yáczy Jánost. Hivatalból tagjai voltak a rend6 Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850— 1880-as években. Századok. 1985. 3. szám. 624., 625. old. 7 Uo.: 639. old. 8 Schlett István: A szociáldemokrácia és a magyar társadalom 1914-ig. Bp. 1982. 58., 59. old. 9 Ferge Zsuzsa: Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből. Bp. 1986. 9. old. 10 Uo.: 68., 69., 70. old. 11 Lengyel Zoltán: A szegénykérdés megoldása és az egri norma Debrecenben. Debrecen. 1935. 32. old. 12 Ferge Zs.: i. m. 81., 82. old. 13 HBML. IV. B. 1405/b. 1 d. Debrecen sz. kir. város hatósági szervezete. 1872. 14 Zelizy Dániel: Debrecen szabad királyi város mint köztörvényhatóság. In: Zelizy Dániel szerk.: Debrecen sz. kir. város egyetemes leírása. Debrecen, 1882. 224., 227. old. 126
