Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

A városszépítő

A város szépítő

A végrendelet aláírásakor jelen volt Anwender Ferenc polgármester és Beke Ágost tanácsnok.

Bisinger Józsefnek a tartozások kiegyenlítése után maradt 90 748 Ft összegű alapítványát az időközben létrejött Bisinger-alapítványi Bizottság 1844. március 20-án vett át hivatalosan. A végrendelkező féltestvérei ugyan pert indítottak a végrendelet ellen, ebből azonban az alperes város került ki győztesen. Ez az adott korban igen tekintélyes összeg, közvedenül és a távlati terveket figyelembe véve is nagy jelentőségű volt a város számára. A végrendelet tulajdonképpen olyan intézményeket kívánt létesíteni, melyek a város vezetőit is élénken foglalkoztatták. A kapitalista viszonyok megjelenésével Győrött ugyanis mind erőteljesebben jelentkezett a társadalmi igény a szociális és jóléti intézmények felállítására, de ezek létrehozása csak polgári adományokból volt elképzelhető, mivel a város a szükséges összegekkel nem rendelkezett. Az alapítvány kamatainak igénybevételével viszont 1846-ban már épületet és kertet vásárolhattak, óvodai célra a nemrég lebontott Gorkij utcai Bisinger-óvoda helyén.

Az alap jövedelmét hitelügyletekből származó bevételekkel is igyekeztek növelni. 1844 júliusában pl. 40 000 Ft kölcsönt nyújtottak 5 %-os kamatra Székesfehérvár városának, melyet az 1852-ben törlesztett le véglegesen. 1848-ban a város a végrendelkező szándékának megfelelően felépítette a temetőkápolnát, 1858-ban megvették a Kossuth Lajos utca elején állt ún. sörházat azzal a céllal, hogy abból aggok házát, dologházat és óvodát alakítanak ki. A megvalósításra tervpályázatot írtak ki, az átalakítási költségek azonban olyan magasak voltak, hogy kivitelezésre nem kerülhetett sor. A Bisinger-alap kamataiból történt első komoly beruházás 1883-ban az aggok házának megépítésével ment végbe. Később ebben az épületben kapott helyet az ún. Bisingeralapítványi óvoda. Miután a dologház eszméje a kiegyezés utáni fejlettebb kapitalista viszonyok közepette már idejét múlta, a menház felépítését követően lehetett először komolyan foglalkozni a Városháza bővítésének, esetleg egy új Városháza építésének gondolatával.

A Városháza épülete már — a fejlődő közigazgatás számára — Bisinger József életében is elégtelennek bizonyult és több hivatalt bérházakban kellett elhelyezni. Az 1880-as években még súlyosabbá vált a helyzet, mert egyrészt az adminisztráció jelentős mértékben megduzzadt, másrészt a városházán kívül elhelyezett hivatalok után fizetett bérletek is rendkívül megnövekedtek. így tehát a parancsoló szükség vetette fel a megfelelő épület kialakításának gondolatát. A város törvényhatósági bizottsága 1888. december 14-i ülésén utasította a tanácsot, hogy a Bisinger-alapítványi Bizottságot ez ügyben szólítsa fel határozathozatalra. Az alapítványi bizottság 1891. február 26-i ülésén úgy határozott, hogy a Bisinger-alap kamatai felhasználhatók egy új városháza építésére. A törvényhatósági bizottság egy bizottságot küldött ki a megfelelő hely kijelölésére. A „régi városháza” bővítését eleve elvetették, mert a szomszédos épület megvétele rendkívüli módon növelte volna a kiadásokat. A bizottság három helyet vizsgált meg: a mai Bécsi-kapu téren levő ún. Schüffer-féle házat, a Bástya utcai Zánthó-ház helyét és a vásárteret. A helyszíni bejárás eredményéről Alpár Ignác budapesti műépítész, a városligeti Vajdahunyadvár tervezője számbolt be a közgyűlésnek. Minden szempontból célszerű és olcsó beépítési helyként a mai Aradi vértanúk útja és a Baross-43-